2010. december 29., szerda

How to train your dragon - Így neveld a sárkányodat (2010)

Animációs filmet azért jó nézni, mert visszarepíti a nézőt a (nem is olyan távoli) gyerekkorba. Az Így neveld a sárkányodat című film esetében sincs ez másként, melyet a karácsonyi szünetben sikerült megnéznem.


A történet Berk szigetén, egy kis viking faluban játszódik, ahol a sárkányokkal való küzdelem a mindennapi élet része. A gyerekeket kicsi koruktól fogva arra tanítják, hogy legyenek rátermettek és bátor tettekkel nyerjék el a törzs bizalmát. Hablaty, a tinédzser sem menekülhet a feladat elől, ám amikor találkozik egy sebesült sárkánnyal, barátság szövődik köztük. Ezzel pedig a feje tetejére áll a kis "sárkányölő" világa.


A sárkányok általában félelmetes teremtményekként jelennek meg az ember fejében. A mesefilmből jobban megismerhetjük őket és hamar kiderül, hogy színes és szerethető lények.
Mint minden mese, ez is rendelkezik tanulsággal. A szokásos konklúzión (az esetlen kamaszból is lehet elismerésre méltó hős) túl a film arra is rámutat, hogy az előítéletek legtöbbször a tudatlanságból fakadnak.


A sztorin kívül mindenképpen meg kell említeni a látványt. A film pont annyira látványos, amennyire kell. 2D-ben néztem meg és semmi hiányérzetem nem volt amiatt, hogy nem 3D-ben láttam.
További pluszpont még a fekete sárkány ábrázolása, ami teljesen olyan, mint egy kutya és egy fekete macska keveréke (és szárnyakkal felszerelve, természetesen :) ), illetve a szinkron, mind a hangok, mind a szöveg tekintetében.

Értékelés: 9/10. Szórakoztató és aranyos mesefilm.

2010. december 27., hétfő

Inception - Eredet (2010)

A Black Swanra még nem tudtam azt mondani, hogy "nálam ez a 2010-es év filmje", az Eredetre viszont már illik ez a jelző.
Amellett, hogy egy látványos filmről van szó, a cselekménye is nagyon jól ki van dolgozva. Ehhez hozzáadódik a film zenéje (Hans Zimmer rendezte) és a remek színészgárda. Hosszú film az Eredet, viszont azonnal megfogja a nézőt és még a stáblistánál sem ereszti el. Innentől spoilerek.


A sztori középpontjában egy tolvajbanda áll, akik nem tárgyi dolgokat (műkincseket vagy pénzt), hanem emberi titkokat rabolnak, amik a tudatalattiban rejtőznek. Ezekhez csak akkor lehet hozzáférni, ha az adott személy alszik, mert az agy ebben az állapotában a legsebezhetőbb. Dom Cobb, a csapat vezetője (Leonardo DiCaprio) a képességénél fogva értékes ember, ami azzal jár, hogy nemzetközileg körözik és a családját sem láthatja. Minden erejével arra törekszik, hogy újra láthassa szeretteit, ehhez azonban még egy utolsó feladatot végre kell hajtania. Ez a feladat eltér az eddigiektől, ugyanis ezúttal nem ellopni kell a gondolatot, hanem el kell ültetni egyet a célszemély fejében, ami igencsak alapos szervező- és tervezőmunkát igényel. És ahogy az lenni szokott, a terv nem zajlik zökkenőmentesen, mert az ellenfél a csapat szinte minden lépését előre tudja.


Az Eredet olyan film, amire végig oda kell figyelni. Több szinten játszódik a cselekmény és minden apró mozzanatnak és információnak jelentősége van. Olyan az egész film, mint egy kirakó: csak a film végére áll össze az egész.


A sztori elviszi a filmet, amihez a látvány egy eszköz. Azért van rá szükség, hogy megmutassa az emberi képzelőerő és álomvilág mélységeit. Többek között ezért is tetszett az Eredet, mert bebizonyította, hogy a 3D nélkül is lehet látványos alkotást készíteni 2010-ben.
A színészek egytől egyig profik, mindegyiküknek sikerült maradandót alkotnia. A legnagyobb meglepetést nekem Ellen Page okozta, mivel nem hittem volna, hogy ilyen színészi játékra képes.

Értékelés: 10/10. Bármikor újra tudnám nézni.

2010. december 22., szerda

Black Swan - Fekete Hattyú (2010)

A trailert még valamikor a nyár folyamán láttam, így nem kicsit vártam a filmet. Az alkotás megtekintése után azt kell, hogy mondjam, megérte.
Idén nem láttam sok filmet, úgyhogy azt nem merem kijelenteni, hogy ez nálam az év filmje, de 2010-es Top 5-ben egész biztosan benne van.


Alapvetően kicsit insider és művészi jellegű filmről van szó, hiszen a tánc, azon belül is a balett világába kalauzolja el a nézőt és egy balett táncos szemszögéből követhetjük az eseményeket. Nina, a film főszereplője az anyjával él és a New York-i balettársulat tagja. Amikor a társulat műsorra tűzi a Hattyúk tavát, a koreográfus Ninának adja a Hattyúkirálynő szerepét. Ez pedig kihívás elé állítja Ninát, akinek az ártatlan Fehér Hattyút és a gonosz és érzéki Fekete Hattyút is el kell tudnia játszani. Ahogy a koreográfus mondja, Nina tökéletesen hozza a fehér hattyút, de a fekete nem jön belülről.


Nina pedig a tökéletességre törekszik, hiszen a szerep is megkívánja, másrészt anyjának is meg akar felelni, mivel egykor ő is balerina volt. Folyamatos küzdésről és átalakulásról szól a film, a főszereplő gyakorlatilag önmagát is feláldozza a tökéletes előadás érdekében.


Műfaját tekintve a film pszichothrillernek mondható és remekül hozza a műfajra jellemző jegyeket: a vívódást, a félelmet és az ijesztő jeleneteket.
A fényképezés gyönyörű, a film remekül operál a színekkel és a fényekkel.
A képi világ mellett természetesen a zenéről is szót kell ejteni, mivel nagyszerűen visszaadja a film hangulatát. A másfél órás film alatt szinte visszatérő elem a tükör, ami szintén az egyéniség kettős oldalát hivatott bemutatni.


A szereplőkre sem lehet panasz és annak ellenére, hogy először gyengének éreztem Natalie Portmant a főszerepre, elég hamar sikerült elhinnem róla, hogy ő az a törékeny balerina, aki ha kell, képes belehalni a szerepébe. Azért pedig külön elismerés jár neki, hogy 29 évesen magára vállalta a táncos jeleneteket.

Összességében 9/10, mert volt néhány jelenet, ami kevésbé tetszett.

2010. december 10., péntek

The Town - Tolvajok városa (2010)

Többen dicsérték ezt a filmet, úgyhogy előre vettem a "megnézendő filmek listáján".

Bostonban járunk, ahol egy olyan 4 tagú társaságot követhetünk nyomon, akik bankrablásra és pénzszállító autók kirablására specializálódtak. A csapat feje Doug (Ben Affleck), aki mindent gondosan megtervez és előkészít, James pedig az, aki inkább az azonnali cselekvés híve. Rengeteg sikeres akción vannak túl, a rendőrségnek nem sikerül elkapni őket.


A film eleji bankrablás azonban nem úgy sül el, ahogy tervezték. A rablást követően magukkal visznek egy Claire nevű túszt (a bank fiókvezetőjét), akit végülis elengednek. Mivel biztosra akarnak menni, hogy a nő nem jelent veszélyt a számukra, Doug figyelni kezdi Claire-t. Ez pedig azzal jár, hogy szép lassan egymásba szeretnek. Doug fontolgatja, hogy kiszáll a buliból és a jó útra tér, amit a banda nem néz jó szemmel.


A film rendezője Ben Affleck és meglepően jól oldotta meg a feladatot. Mindegyik karakter szépen ki lett dolgozva, szakít időt a város bemutatására és egy olyan főszereplőt formál meg, akinek annak ellenére drukkol a néző, hogy az illető valójában bűnöző.
Annak ellenére, hogy a film kicsit több, mint két órás, egyáltalán nem unatkoztam alatta. A jól megírt történetnek, a remek párbeszédeknek és a pörgős jelenetnek hála gyakorlatilag nincs üresjárat a filmben.


Értékelés: 8/10. A sztori kissé kiszámítható, viszont a rendezés hibátlan.

2010. november 30., kedd

Pilotok

Lassan az évad felénél járunk, de mivel eddig nem írtam a pilotokról, ezért most megejtem.
Először jöjjenek azok, amiket rövid időn belül kaszáltam vagy egyszerűen nem érdekel belőle a folytatás.

- The Event: az idei évad high-concept sorozata, ami nekem nem igazán tetszett. Csak az első részt néztem meg belőle, de nem kötött le. A karakterek még elmentek, de a történet kicsit kapkodóra sikerült, túl sok mindent meg akartak mutatni a pilotban. Van, aki szerint később javul a minőség, van, aki az ellenkezőjét mondja. Nem valószínű, hogy folytatom.
- Hawaii Five-0: a Lostból megismert Jin és a Moonlight főszereplőjének (Mick) sorozata (legalábbis őket ismerem a szereplőgárdából). A pilot nem volt rossz, sőt. Gyönyörű a táj és a fényképezés és a színészi játék is tetszett, de cselekmény szempontjából nem kiemelkedő a sorozat. Nyomozós, ami nem lenne rossz, de igazából semmi plusz nincs benne, ami miatt érdekelne a folytatás.
- No Ordinary Family: 2 részt néztem meg belőle és az alapján nem rossz. Kicsit olyan, mint a Hihetetlen család, de mivel a Misfits is most megy, ezért ez a sorozat kevésbé érdekel. Évad végén talán előveszem, ha lesz időm.
- Outsourced: témáját tekintve a tavaly elkaszált Better off Tedre hasonlít, de időhiány miatt csak az első 4 részt sikerült megnéznem belőle. Ha a többi rész is tartja a színvonalat, akkor nyáron ledarálom a folytatást.
- UnderCovers: ahhoz képest, hogy nagyon vártam és fordítani is terveztem (csak aztán meggondoltam magam), csalódás lett. Az ügyek elég kiszámíthatók és engem a színészek sem győztek meg arról, hogy nekem ezt mindenképpen néznem kéne.
- Lost Girl: kanadai furcsa lényes sorozat, ami leírás alapján érdekesnek tűnt. A pilot tetszett, de időhiány miatt a folytatás még várat magára.

Azok a pilotok, amik azonnal megtetszettek és azóta heti kedvencekké váltak:

- Nikita: azt kaptam, amit vártam. Egyedül a színésznő csontsoványsága zavar, mert kicsit hiteltelen, amikor nála kétszer-háromszor nagyobb embereket ver laposra.
- Raising Hope: ezt egyáltalán nem terveztem nézni, nem is érdekelt az ismertető alapján. Viszont nagyon dicsérték, úgyhogy tettem egy próbát. Az első epizód még kicsit idegesített (mármint ahogy "kínozták" szegény gyereket), a harmadik résznél viszont már szinte sírtam a nevetéstől. Az ilyen szitkom pedig ritka manapság, úgyhogy a Raising Hope nem hiányozhat az általam nézett sorozatok közül.
- Lone Star: ez is olyan sorozat volt, ami upfrontskor semennyire nem érdekelt, de azért adtam neki egy esélyt. Egy kettős életet élő srácról szól a sztori, aki egyszer üzletember, máskor pedig olajmágnás. Mindez két feleséggel és két, egymástól eltérő élettel. A pilot nagyon tetszett, már az első jelenet után megfogott. Érdekes volt a történet és a zenéknek köszönhetően elég hangulatos epizódot kaptunk. Csak a nézettség nem volt valami acélos, úgyhogy a 2. részt követően sajnos megkapta a kaszát.
- Terriers: a pilot még nem volt az igazi, de a 3. rész után nagyon beindult a sorozat, az évad végére pedig nagy kedvenc lett nálam. Évadkritika majd később lesz róla.
- The Walking Dead: nem hemzsegnek zombis sorozatok a tévékben, úgyhogy ezt a sorozatot az első pillanattól kezdve vártam. A pilot zseniális lett, egy jól összerakott 50 percet kaptunk és természetesen a folytatás is érdekelt.

2010. augusztus 30., hétfő

Sherlock (2010) - 1. évad

Idén nyáron nemcsak az amerikaiak készítettek jó sorozatot, hanem a britek is, akik egy klasszikusnak számító alkotást dolgoztak fel és ültettek át modern környezetbe. Ez a Sherlock, melynek első évadja háromszor kilencven percet tesz ki.


A sztorin kívül nem mehetünk el a főszereplők mellett, akik egytől egyig kiválóak a szerepre. Amikor először hallottam a sorozatról, pont ilyennek képzeltem el őket. Sherlock kábé olyan, mint Doktor House és Patrick Jane (The Mentalist) egy személyben. Nagyon gyors észjárású figura, aki fejben jóval előrébb van a társainál, míg Watsonnak kell egy kis idő, mire megérti a dolgokat. Az átlagnéző is ilyen, a sorozat készítői pedig rájuk is gondoltak és a pilotban feliratozták azokat a dolgokat, amik Sherlock figyelmét megragadták. Így a néző sem veszti el a fonalat. Mindenképpen dicséretes ez a megoldás, nem sokszor látni ilyet.


Az epizódok között nagyon kicsi az összefüggés, a három epizód mindegyike külön ügyet dolgoz fel. A nyomozások során az apró részletekből jönnek rá a megoldásra, de a modern eszközöket (laptop, okostelefon) is remekül alkalmazzák a hagyományosak mellett.


A nyomozós vonalon kívül a szereplőket is sikerül megismernünk, számtalan poénos helyzet van a sorozatban.
Egy szóval remek szórakozás a Sherlock. A cliffhanger meg egyenesen büntet. A sorozat második évadja jövő nyáron érkezik.

Értékelés: első rész: 9/10
második rész: 8/10
harmadik rész: 9/10

2010. augusztus 18., szerda

Lost

Az esős, hűvös időnek köszönhetően végre csatlakozhattam a Lost-nézők népes táborához. Február környékén kezdtem bele a sorozatba és az volt a tervem, hogy a sorozatfinálét már az amerikai vetítéssel párhuzamosan nézem majd. Ez (különböző okok miatt) sajnos meghiúsult, így viszont szinte megszakítás nélkül nézhettem meg a sorozat maradék 3 és fél évadát.

A sztorit mindenki ismeri, ezért csak nagyon röviden írnék róla: az Oceanic 815-ös járat lezuhan egy trópusi szigetre, a szerencsétlenség túlélői pedig megpróbálnak boldogulni a szigeten, amíg a mentőcsapatra várnak. A sorozat során megismerjük ezeket a túlélőket (a múltjukat, a személyiségüket), valamint a sziget múltjára és a többi lakójára is fény derül.
A sorozat során rengeteg kérdés merül fel és ha nem is mindre, de a nagy részükre megkapjuk a válaszokat is.
Bővebben nem nagyon lehet elmesélni a cselekményt, mert a Lost inkább a karakterekről szól. Ennek ellenére a történet is haladt előre, több olyan epizód is volt, aminél mindkét tényező tetszett.
Kedvenc szereplőm nincs, mindegyik karaktert úgy szeretem, ahogy van.
Az évadzáró részek izgalmasak voltak, mindegyik után várós volt a folytatás, emiatt nem irigylem azokat, akik az amerikai vetítéssel párhuzamosan nézték a sorozatot.
A számtalan emlékezetes momentum mellett elég sok könnyfakasztó jelenet volt: Charlie halála, Juliet lezuhanása a bomba mellé, amikor Jin és Sun a tengeralattjáróban ragadtak, valamint a 6. évad fináléjának záró képsorai.

A sorozat zsenialitása vitathatatlan, végig látszik rajta a kidolgozottság és az, hogy a készítők tudják, mit csinálnak.

Értékelés: 10/10, annak ellenére, hogy nem minden tetszett a zárórészben.

2010. augusztus 17., kedd

Pretty Little Liars - félévad

Tíz rész után hosszabb szünetre vonul a nyár egyik legkellemesebb sorozata, a Pretty Little Liars. Mivel sokára jön a folytatás, most írok róla, amíg friss az élmény.

Nyár elején abszolút nem vártam a sorozatot, de ígéretes promók és ismertetők jöttek róla, amik miatt muszáj volt belekezdenem. Mondanom sem kell, hogy nagyon hamar berántott a sztori.
Adott öt jó barátnő, akik kirándulni mennek, de az egyikük (Alison) rejtélyes körülmények között eltűnik. A holtteste egy év múlva kerül elő és senki nem tudja, hogyan halt meg. Az egy év elég sok változást hozott a másik négy lány életébe és csak Alison halálhíre hozza össze őket újra. Megindul a (rendőrségi) nyomozás és egyre több múltbéli titokra derül fény. A flashbackekkel párhuzamosan a történet is halad előre, a lányok egymás előtt is titkolóznak (Emily és Aria).
A sorozat fő mozgatórugója az Alisont és a titokzatos A.-t övező rejtély, emellé jönnek a családi ügyek (Hannaék anyagi gondjai, Aria szüleinek különválása).
Eyecandy tekintetében is ottvan a sorozat, plusz a főcíme sem mindennapi.
A 10. rész meglehetősen izgalmasan zárult, úgyhogy van miért izgulni a folytatásban.

Értékelés: 8/10. Aki szereti a tinisorozatokat némi rejtéllyel fűszerezve, annak tetszeni fog.

2010. augusztus 10., kedd

Death at a funeral - Halálos temetés (2007)

Rég láttam igazán jó vígjátékot (értsd: amin mondjuk nevetni is lehet), úgyhogy ajánlásra néztem meg ezt a filmet. Azt kell, hogy mondjam, megérte a másfél órát, mert nagyon szórakoztató alkotásról van szó.
A film egy nem mindennapi temetésről szól, ahol szinte minden a feje tetejére áll.
Már az első jelenetben sejteni lehet, hogy a főszereplő apjának temetése nem éppen gördülékenyen fog zajlani, ugyanis a temetkezési vállalat tévedésből másvalaki hozzátartozóját szállítja ki a koporsóban. A gond persze hamar megoldódik, hősünk márcsak a rokonságot várja. A vendégsereg meglehetősen vegyes: eljön a gyászoló férfi testvére, az öreg tolószékes nagybácsi, a gyógyszerésznek tanuló egyetemista haver, munkatársak, barátok... a temetés viszont mégsem a tervezett módon zajlik.
Rengeteg a poénos szituáció, amire ráerősít a remek casting.
A kissé morbid téma ellenére nagyon jó a film, egy percig sem unatkozik alatta az ember.

Értékelés: 8/10

2010. augusztus 7., szombat

Őszi tervek sorozatos fronton

A comment:com összegyűjtötte az időpontokat, Desmond is írt róla, úgyhogy én is írnék egy listát azokról a sorozatokról, amiket ősztől minden bizonnyal nézni fogok.

Visszatérők:

Castle: remek évadot zárt a sorozat és hiába van most nyáron a Good Guys, hiányzik a képernyőről a Castle-Beckett páros.
Chuck: hosszú idő után végre sikerült szintre hoznom a sorozatot, így már hetiben tudom nézni.
Supernatural: "a sorozat", amire mindenképpen sort fogok keríteni, mert bíztatóak a hírek a 6. évadra vonatkozólag.
Fringe: érdekesen zárult a 2. évad, kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik a sorozat. A folytatásban sokkal több főszálas epizódot várok.
Glee: az évad második fele nem tetszett, viszont a finálé nagyon jól sikerült. A folytatásban több magánéleti szálra és kevesebb zenére kell számítanunk, de bízom benne, hogy ez nem megy a színvonal rovására.
V: az első évad tetszett, remélem, hasonló színvonalú lesz a folytatás is. Ja meg, hogy javítanak egy kicsit a kivitelezésen és jobb cgi-ket kapunk majd.
Being Erica: a méltatlanul elhanyagolt kanadai sorozat, amit az első rész óta imádok. Feelgood, csajos, ugyanakkor tartalmas is. Furcsán ért véget a 2. évad és elég sok találgatás született, hogy vajon milyen irányba halad majd a történet.
Misfits: a britek is tudnak jó sorozatokat csinálni, a Misfits pedig valamennyire ötvözi a Heroes és a szintén brit Skins sajátosságait, úgyhogy ha nem is hetiben, de mindenképpen nézni fogom a szériát. Az első évadhoz hasonlóan izgalmas, pörgős epizódokat várok.
The Big Bang Theory: a 3. évad nem volt az igazi, de a finálé nagyon tetszett, úgyhogy egyelőre maradok Sheldonéknál.
Community: az első évad darálva jobban átjött, úgyhogy nem kizárt, hogy ezt az évadot is darálni fogom majd.

Újoncok:

Undercovers: mivel fordítani fogom,ezért egyértelmű, hogy nézem majd.
A Covert Affairsnél izgalmasabb és kevésbé kiszámítható sorozatot várok.
Nikita: nagyon jónak ígérkezik, az upfronts óta várom.
The Walking Dead: abszolút nem vártam, de sorba jönnek ki a promók és a hírek, amik felkeltették az érdeklődésemet. A pilotot mindenképpen megnézem, aztán meglátom, maradok-e a folytatásra.
No Ordinary Family: upfronskor azt írtam, belenézek majd, de így is elég sok sorozatom lesz, úgyhogy inkább elteszem darára, ha pozitív véleményeket olvasok róla.
The Event: a témája miatt érdekes, de itt is fennáll az, ami a NOF esetében: ha jó vélemények érkeznek róla, akkor valószínűleg darálni fogom majd.

update: Terriers: egyrészt, mert az Undercovers helyett ezt fogom fordítani, másrészt pedig azért, mert igencsak jónak ígérkezik. Témáját tekintve nyomozós, humoros sorozat és ha fele olyan jó lesz, mint a Good Guys, akkor hosszútávon nézős marad.

Egyebek: vagyis azok a sorozatok, amiket szeretnék hetiben nézni, de még szintre kell hoznom őket.

Dexter: szeptember 27-én startol az 5. évad, meglátjuk sikerül-e a premierre felzárkóznom vagy csak később csatlakozom a sorozathoz.
Sons of Anarchy: nagyon hamar elindul a 3. évad, 26 részt kell addig megnéznem.
Vampire Diaries: csak jót olvastam róla, úgyhogy az első évadra mindenképpen sort kerítek még a nyáron.
Parenthood: még mindig nem tudtam nekikezdeni a sorozatnak. Ha nem fér be hetiben, meghagyom őszi szünetre és majd akkor felzárkózom.

2010. július 31., szombat

Filmek

Három filmet sikerült a közelmúltban megtekintenem, de akkora hatást nem gyakoroltak rám, hogy külön posztot írjak, úgyhogy rendhagyó módon csak rövid véleményt írok róluk.

The Rebound - Szerelmes szingli szittert keres

A magyar címből sejthető, hogy romantikus filmmel van dolgunk. Adott egy negyvenes éveiben járó nő, aki rajtakapja a férjét. Ezt követően összepakol és a két gyerekével a nagyvárosba költözik, hogy új életet kezdhessen. Mivel az új munkahelyén késő estig dolgozik, szüksége van egy olyan emberre, aki vigyáz a gyerekekre. Egy jómódú zsidó családból származó, fiatal srác jelentkezik, akit nagyon hamar megkedvelnek a gyerekek és az anyuka is. Egy a bökkenő: túl nagy a korkülönbség az anyuka és a bébiszitter között. Emiatt nem lehetnek együtt, külön utakon folytatják tovább és csak évek múltán találkoznak újra.
Két bajom volt a filmmel, egészen pontosan a befejezéssel. Egyrészt nagyon klisés az egész film (könnyen kitalálható, mi lesz a következő lépés), másrészt pedig kicsit összecsapott lett a vége. A nő sikeres lesz a munkájában, a srác pedig a fél világot beutazza, amikor újra találkoznak. A zárójelenet alapján nem egyértelmű, hogy együtt maradnak vagy az éttermi vacsora után továbbra is külön élnek.

Értékelés: 6/10, egy laza romantikus filmnek jó volt.

My one and only

Hajszálpontosan ugyanúgy kezdődik a film, mint a Rebound: a feleség rajtakapja a férjét, ezért összepakol és elköltözik. Itt viszont abból adódik a konfliktus, hogy a volt feleségnek a férjszerzésen kívül nincsenek más ambíciói. A gyerekei tudják, mit akarnak, az anyjuk viszont csak a mának él. A pénzük rohamosan fogy, de a nő nem hajlandó elfogadni a segítséget és továbbra is folytatni akarja az elit életmódot.
A férjszerzés sem zajlik zökkenőmentesen: akad aggresszív, nőket kihasználó, anyagias és csaló is. Az anya és a két fiú az egész országot bejárják (New Yorktól egészen Los Angelesig), mire végre meg tudnak állapodni.
Nem volt annyira rossz film, az viszont tény, hogy rövidebben is el lehetett volna mesélni a történetet.

Értékelés: 7/10, egyszernézős ródmúvi.

World's Greatest Dad

Robin Williams neve általában garancia a jó filmre, ez a film viszont nem volt az. Drámának jó, engem viszont felháborított a témája.
Van egy apuka, aki sikeres író akar lenni. Évek óta próbálkozik, de a kiadók visszadobják a regényeit. Tanárként dolgozik a helyi középiskolában és ott sincs a helyzet magaslatán: az óráit alig látogatják a diákok, a fiatal és csinos kollegina folyton lerázza, plusz a fia sem mindennapi eset.
A fordulópontot a fia halála jelenti (elég perverz beállítottságú a srác, masztizás közben megfojtja magát). Az apa ír egy búcsúlevelet és úgy állítja be, mintha a fia írta volna. Eddig a pontig még tetszett a film, remek dráma lehetett volna belőle, ha az írók más irányba viszik a történetet. A folytatásban ugyanis azt látjuk, hogy az apa hogyan húz hasznot a fia halálából: a búcsúlevél (amit persze az egész iskola elolvas) után naplót ír, amit szintén úgy tüntet fel, mintha a fia írta volna. Ez az iromány is osztatlan sikert arat, mi több, könyv formájában is kiadják. Oly sok év után rámosolyog a volt apára a szerencse: a csinos kolleginával nyíltan vállalják kapcsolatukat, tévéműsorba hívják, az iskolában pedig elvakult módon csodálják a halott fiát.
A végén persze elmondja az igazat, de mindenki elfordul tőle és csalódik benne. Furcsa, de nem tudtam sajnálni emiatt. A saját fiát bunkónak nevezte, holott ha törődött volna vele, akkor bizonyosan nem halt volna meg a fiú.
Lehet, hogy velem van a baj és rossz oldalról közelítettem meg a filmet, de a kellemes kikapcsolódás helyett bosszantó másfél órát kaptam.

Értékelés: 3/10

2010. július 18., vasárnap

Happy Town - 1. évad

Nemrég finálézott az a sorozat, amit a tavalyi berendelésekből a legjobban vártam.
Kisvárosi titokzatos nyomozós sorozatnak volt beharangozva, én pedig mindhárom típust szeretem, így nem kevés elvárásom volt a Happy Townnal kapcsolatban.
Sajnos azonban csalódnom kellett, ráadásul elég nagyot.
Az első rész volt a sorozat legjobbja, irtó hangulatosra és kellőképpen rejtélyesre sikerült.
A sztori a következő:
Van egy Haplin nevű kisváros Minnesotában, ahol a bűncselekmény fogalma szinte ismeretlen. Szinte, mert egy dolog mégis nyugtalanítja a városlakókat. Egy bizonyos Magic Man hét éven keresztül embereket rabolgatott el a tömegből és egy Isten háta mögötti helyre vitte őket. Az utolsó emberrablás öt éve volt és amikor mindenki azt hiszi, hogy vége a rémálomnak, egy éjszaka kegyetlenül megölik Jerry Friddle-t, aki perverz ls beteges ember hírében állt. Naná, hogy mindenki a Magic Manre gyanakszik.
A pilotban több olyan esemény is van, ami miatt várós volt a folytatás. Először is egy új lány (Henley) érkezik a városba, aki készül valamire, de mindenki csak egy ártatlan, kedves lányt lát benne. Másodszor pedig a város seriffje egy bizonyos Chloe nevű nőt emleget, az epizód végén pedig bekattan és egy szekercével levágja a bal kezét.
A sorozat többi része során megismerjük a város lakóit: a Haplin családot, akiknek a hatalma behálózza a várost, gyakorlatilag mindent ők irányítanak; Georgiát, aki a későbbi seriff (az öreg seriff fia) lányára vigyáz és szinte családtag; Big Dave-et, aki pizzázót üzemeltet és emiatt le is bukik (ő ölte meg Jerry Friddle-t), Merrit Grievest, aki mozis relikviákat gyűjt, a Magic Man után kutat és eléggé titokzatos és Dan Farmert, aki rendőrnek adja ki magát és elég egyedi módszert (igazságszérummal lekábítja az embereket) alkalmaz, hogy kiderítse az igazságot.
Ahogy haladunk előre a történetben, egyre többet tudunk meg a múltról és az eltűnt személyekről (Lauryn Ward és Greggy Stiviletto románca).
A nyolc epizód lényege nagyjából ennyi. Igazából csak a Jerry Stiviletto -ügyet sikerült lezárni, a többit sokkal jobban is meg lehetett volna oldani.
Amennyire lelkesedtem a sorozatért az elején, az utolsó részre gyakorlatilag már szenvedés volt nézni a sorozatot (fordítani meg főleg, a nyolcadik rész feliratát először meg sem akartam csinálni). Nagyon nagyon összecsapott zárást kapott a sorozat (a Magic Man az öreg seriff felesége, akit elvileg 5 éve meggyilkoltak, mégis életben van) és egy logikusnak tűnő rajongói magyarázat sem segít, hogy átlagnéző elégedett legyen a befejezéssel.

Részemről 4/10 a sorozat, csalódás sajnos.

2010. július 11., vasárnap

Chuck - 3. évad

Ha az előző évadra azt mondtam, hogy zseniális, akkor erre mi lenne a megfelelő jelző? Elképesztő, amit a készítők alkottak, gyakorlatilag sikerült felülmúlniuk a második évad színvonalát.
Lássuk, mi is történt az évad 19 része alatt spoilerekkel tarkítva.

Az első rész azzal kezdődött, hogy Chuck teljesen lezüllött: felmondott a Buy Moreban (így nincs civil foglalkozása), az Adatbázis pedig nem mindig működik, úgyhogy a megbízatásoknak is búcsút mondhat, valamint Sarah-val sincsenek éppen a topon. Hogy lehet ebből kimászni? Chuck rájön, hogy nem tud Sarah nélkül élni és hogy mindent elkövet, hogy belőle is valódi kém váljon. A cél érdekében új taggal bővül az eddig megszokott csapat: Shaw-val, aki eléggé megbonyolítja a dolgokat. A CIA célja ezúttal a Ring nevű szervezet felszámolása, ami azért is nehéz, mert jó pár kettős ügynök akad (Shaw is az), így nemcsak a CIA kerül veszélybe.
Az évad két részre osztható: az első fele a 13. részig tart és szépen pontot tesz a Sarah-Chuck viszony végére. A maradék 6 részben viszont visszatért az az igazi akciódráma, amitől annyira élvezetes volt az előző évad. Chuck és Sarah egy párként veszik fel a harcot a Ring ellen, sőt, Morgan (Chuck barátja) is elindul a kémmé válás útján, miután Chuck felfedi előtte a titkát.
Az évad során az eddigi szereplők múltjára is fény derül: megismerjük Alexet (Casey lányát), kiderül, hogy Sarah Shaw feleségét ölte meg (a kémmé váláshoz szükséges utolsó próbatétel során), az évad végén pedig ismét szerepel Chuck apja.
A dupla finálé az évad egyik legjobb epizódja volt, az írók nem spóroltak az akcióval (Chuckékat foglyul ejtette Shaw, Morgan és Devon pedig a megmentésükre igyekeznek) és a drámával (Chuck apja sajnos meghal).
Az utolsó rész végén egész pöpec cliffhangert kaptunk, ami miatt én már nagyon várom a negyedik évadot.

Értékelés: 9.5/10, kénytelen vagyok a 4. évadra tartogatni azt a 10-est. :)

2010. július 5., hétfő

Nyár van, nyár

Végre beköszöntött az igazi nyári idő, amire nem sok esélyt láttam június elején. Olyan idő volt, mintha a tavaszból (volt idén egyáltalán?) hirtelen átugrottunk volna az őszbe.
Ne de most végre ismét süt a nap, újra 30 fok fölött van a hőmérő higanyszála, megint lehet strandolni és bulizni.
Az eddigi nyarakhoz képest idén nem találtam nyári munkát, hiába próbálkozom nap mint nap (álláshirdetések, ismerősök, két állásportál hírlevele). Mintha minden azt akarná, hogy idén ne dolgozzak. Pedig szeretnék, mert szeretek dolgozni, a pénz meg jól jön ősszel, mikor kezdődik a suli. Júniusban úgy indultam neki a nyárnak, hogy két hónap folyamatos nyári munka, de ne ott, ahol tavaly. Hát, ez mostanra egy hónapra redukálódott ugyanezekkel a feltételekkel.
Így viszont több idő jut a pihenésre és a fordításra, mert így tudom tartani az 1-2 napos határidőket. Ennek is megvan az előnye, mert legalább lesz egy kis rendszer az életemben.
Megejtettem az első strandolást is, ami nagyon jól esett, mert kellemesen hűsítő most a Balcsi vize. Se túl meleg, se túl hideg. Ráadásul megnyugtató úszni és elszakadni a mindennapi gondok elől.
Egy kisebb kirándulás már be van tervezve valamelyik hétvégére, plusz az augusztus végi nyaralás, ami még igencsak távolinak tűnik.
Úgyhogy most summer sunshine van, reméljük, sokáig így is marad.

2010. július 3., szombat

Epitafios - 2. évad

A zseniális első évadról itt írtam, a héten pedig letudtam a folytatást, vagyis a második évadot.
A cím sajnos megtévesztő egy kicsit (Sírfeliratok), ugyanis a néhány temetős jelenettől eltekintve a síroknak semmi közük nincs a történethez. Ez az évad nem folytatása az előzőnek, egy teljesen új történetet kapunk. Egyedül az előző évadban megismert főszereplők, vagyis Renzo és Marina maradtak ugyanazok.
Innentől spoilerek.

A rendőrség most is egy sorozatgyilkos után nyomoz, aki régi és híressé vált bűneseteket rekonstruál és megörökíti (lefényképezi) azokat. Míg az előző évadban egy elszánt és erős személyiséggel rendelkező gyilkost láttunk, most egy skizofrén illetőt kaptunk, aki elég sokszor pánikba esik és nem tudja, mi legyen a következő lépés. Nem minden tervét sikerül pontosan véghezvinnie, ennek köszönhetően elég sok hibát elkövet. A legnagyobb hibája az, hogy életben marad az egyik áldozata (Velasquez), aki különleges képességgel rendelkezik: a jövőbe lát, meg tudja mondani, ki lesz a gyilkos következő áldozata. Emiatt nagyon fontos lesz a rendőrség számára, ugyanis a gyilkos eléggé véletlenszerűen öl (barátot, családtagot, ismerőst). Amikor elfogy az "előre tervezett megölendő személyek" sora, azokkal végez, akik rájöttek, hogy ő a gyilkos. Két fájó áldozat van az évad során: Renzo apja és Marina.
A rendőrségi munka az első évadhoz képest sokkal összehangoltabbnak tűnik, de még így is sokára derítik ki, hogy a fotókat előhívó munkatársukat körözik. A gyilkosról kiderülő háttérinformációk tetszettek, gyakorlatilag teljesen megismertük az illetőt: milyen volt az apja, milyen volt a családtagok viszonya, stb. Renzon és Marinán kívül meg kell említeni Marianot, aki nagy segítség a rendőrségnek, ugyanis sokkal kifinomultabb a szaglása, mint az átlagemberé.
A fő szál mellett nem maradt feledésbe az a nyomozás, ami még az első évadra nyúlik vissza. Nevezetesen az orosz rulettes ügy felgöngyölítése, amit Marina vezet. Sajnos egy hiba csúszik a dologba, ugyanis az egyik halottba hátulról belelőnek (később kiderül, hogy Marina öccse az), így viszont gyilkossági ügyként kezeli a rendőrség a dolgot. A helyzetet nehezíti az, hogy az áldozat egy miniszteri beosztott, így Marina körül igencsak szorul a hurok.

Az évad végére minden megoldódik, sikerül elkapni a sorozatgyilkost.
Mindent összevetve kellemes kikapcsolódás, de sajnos az első évadot nem múlja felül. Kicsit sok az üresjárat és néhány lépés elég logikátlan volt, így csak 8/10-et kap.

2010. június 27., vasárnap

Év vége

A sok sorozatos bejegyzés után jöjjön egy kicsit személyesebb hangvételű írás.

Múlt héten (a tavaszi vizsgaidőszak utolsó napjával) hivatalosan is véget ért egy újabb tanév, szám szerint már a negyedik, ami több okból is érdekes volt. Először is azért, mert mi vagyunk az első évfolyam a Blogna rendszerben, akik elsőként vesznek részt az MA-s képzésben. Egy év után továbbra is negatívan tudok nyilatkozni róla: több a hátránya, mint az előnye, sokkal jobban járna a felsőoktatás, ha a tanárképzésben visszaállítanák az egységes öt éves képzést. Nagyon sok minden nem lett rendesen kidolgozva, és még mindig sok a felesleges tantárgy, amit nem tudok majd hasznosítani később.

A csoport összetétele is más az előző évekhez képest. A fő szakon 10-en maradtunk és a csak olyanok vannak a csoportban, akiknek határozott elképzelésük van a jövőt illetően. A második szakon szintén 10-en vagyunk, ami meglepő, ugyanis másodévben még 100 körül volt a létszám. Itt már kevésbé összetartók az emberek és nem mindenki akar majd tanítani az egyetem után. 


A két félév közül az első jóval nehezebb volt, mint a második. Hetente beadandók, kéthetente 2500 szavas esszék... húzós volt. A második félév egy kicsit lazább volt és csak az utolsó 3 hét lett nagyon sűrű, de hál istennek megérte az a sok átvirrasztott vagy 2-3 órás alvással átvészelt éjszaka. Vizsgaidőszakok közül is a téli volt a nehezebb, a tavaszi talán az eddigi legkönnyebb volt a 4 év alatt, bár ha azt is hozzávesszük, hogy 4-5 hetet kellett várni a jegyekre (gyomorgörcs rulez), akkor nagyjából ugyanolyan idegölő volt az év vége, mint eddig. Annak viszont örülök, hogy sikerült teljesíteni a magam elé kitűzött célt, nevezetesen a 4-es tanulmányi átlagot és 4.23-as átlaggal zárhattam a félévet. Jee! :)

Nyári tervek között a pihenés és a nyári munka szerepel (remélhetőleg találok majd), na és persze a strandolás, ha az időjárás is engedi majd.

2010. június 26., szombat

Community - 1. évad

A nyárra tervezett darák közül ezzel a szitkommal végeztem legelőször.

Az alapszituáció rém egyszerű: adott egy főiskola és annak diákjai, jobban mondva egy kisebb tanulócsoport. Az évad során az ő kalandjaikat követhetjük végig. Az iskola a legkevésbé sem elit, szóval tele van olyan diákokkal, akik máshová nem juthatnak el, vagy éppenséggel új életet akarnak kezdeni és felnőttként vágnak bele a tanulásba.


A csoport már rögtön az első részben megalakul Jeff (vezéregyéniség; ügyvéd, csak éppen gondok vannak a diplomája eredetiségével) vezetésével. Ahogy az lenni szokott, a társaság elég vegyesre sikerül: kapunk egy szőke és nagyszájú csajt (Britta), egy filmimádó srácot (Abed), egy kétgyermekes családanyát (Shirley), egy labilis idegrendszerű lányt (Annie), egy magát örökifjúnak érző öregurat (Pierce) és egy olyan srácot, aki a barátjáért bármire képes (Troy). A különböző egyéniségek ellenére is összetartó a csoport, a tagok nem sokáig bírják ki egymás nélkül.


Az epizódok nagyon az iskola körül forognak, minden epizód címe egy-egy iskolai tantárgy, pl: Spanish 101, Introduction to Film, Interpretive Dance, The Science of Illusion. A sztorik szintén a mindennapi iskolai életből valók: látjuk, milyen egy Halloween, mi történik akkor, ha a menzán minden diák csirkeszárnyat akar enni, és hogy néz ki egy iskolai sportnap, ahol mindenki a végsőkig harcol a paintballban.
Az első epizódok elég laposak, de az évad felétől már folyamatosan javul a sorozat színvonala. A karakterek is hasonlóan alakultak: az elején szinte mindegyik szereplő idegesített, meglehetően egysíkúak voltak, szerencsére évad végére mindegyik szereplő szimpatikussá és sokszínűvé válik.

Összességében nem rossz a sorozat, de a legjobbaktól még messze van, ezért csak 6.5/10 megy az évadra. Maradok a folytatásra, de könnyen lehet, hogy csak darálva fogom figyelemmel kísérni a 2. évadot.

2010. június 25., péntek

Kreatív Blogger-díj

Köszönöm sajtosrolonak a díjat, megtisztelő.
Íme:


A szabályok: megköszönni, és linkelni, akitől kaptam. Kitenni a díjat. Írni kell magamról 7 dolgot, majd továbbadni 7 embernek és linkelni is őket.

1. Imádom a tavaszt és a nyarat.

2.
Szeretek sorozatokat és filmeket nézni. Régebben jobban szerettem a filmeket, az utóbbi időben viszont a sorozatokat kedvelem jobban. Ennek egyik oka az, hogy a sorozat jobban meg tudja mutatni a karakterek fejlődését.

3. Egyetemista vagyok, most fejeztem be a negyedik tanévet, másfél év múlva kapom kézhez a diplomámat (feltéve, ha semmi nem jön közbe).

4. Középiskolai tanárnak készülök.


5. Kábé 10 éve ez a nickem, az első e-mailcímem létrehozásakor keletkezett. Olyan felhasználónevet szerettem volna, ami tükrözi a zeneszeretetemet (nagyjából minden stílus) és amiben az igazi nevem is benne van.

6. Közel áll hozzám a latin mentalitás és életstílus.

7. Utálom az igazságtalanságot és azt, ha bántanak valakit.

Akiknek továbbadom a díjat:

Dentorel
Desmond Wallace
cat
teddike
Donnie
Wynonna
Függő

2010. június 22., kedd

Fringe - 2. évad

Kicsit több, mint egy hónapja ért véget az X-akták utódjának tartott sorozat második évadja, ami elég felemásra sikerült. Az évad során azok a részek voltak a legjobbak, amik a főszállal foglalkoztak vagy egy korábban felvetett kérdésre adtak magyarázatot (Observeres rész és Peter történetével foglalkozó epizód). A standalone részeknek viszont nem volt akkora jelentőségük, mint tavaly, amikor minden ügy kapcsolódott a Patternhöz. Ettől eltekintve idén is voltak emlékezetes részek, mint például az óriás bélférges vagy a genetikai jellemvonásokra specializálódó vírusos.
A főszálat tekintve két részre osztható az évad: ez első felében az alakváltóké (shapeshifter) volt a főszerep, a második felében pedig Peter és a másik univerzum került előtérbe. A duplafinálé jól sikerült, még akkor is, ha kilométerekről látni lehetett a befejezést.

Az évad 8/10-es a filler részek miatt.

2010. június 16., szerda

Közönséges bűnözők (The Usual Suspects)

A héten volt szerencsém megtekinteni ezt a legendásan jó filmet.

A sztori röviden a következő:
A rendőrség egy leégett hajót talál a San Pedró-i kikötőben, rajta huszonhét halottal. Két túlélő marad mindössze: egy égési sérülésekkel küszködő és halálra rémült magyar terrorista, és Verbal Kint. Kint kényszer alatt hajlandó elmesélni, hogyan robbant fel a hajó. Története hat héttel korábban kezdődik, mikor is öt bűnözőt letartóztatott a New York-i rendőrség kamion-eltérítés vádjával. Senki sem tudja, ki volt a megbízó, még az öt férfi sem, de lassan kiderül, hogy Keyzer Soze-nak, a legendás maffiózónak a keze is benne van a dologban... (forrás: port.hu)

A történet nagyon jól felépített, minden a nézők előtt rajzolódik ki, és csak a végén derül ki az igazság.
Aki szereti a jófajta krimit, annak kötelező megnéznie.

Értékelés: egyértelműen 10/10-es.

Glee - 1. évad

Tavaly májusban került bemutatásra a pilot, az első évad fináléjára pedig múlt héten került sor. A pilot megnézése után nekem egy tipikus iskolai sorozatnak tűnt a Glee: van egy iskolai kórus (pontosabban a cél az, hogy legyen egy), akinek a vezetője győzelemre szeretné juttatni a csapatot. A kórus összetétele persze vegyes és rengeteg az akadályozó tényező. A 22 részt végignézve elmondható, hogy ez csak a felszín, ennél jóval többről szól a sorozat. Először is, ha kórus, akkor zene, amiből epizódonként négyet-ötöt is kaptunk és amik egytől egyig híres előadók feldolgozásai (Kelly Clarkson, Madonna, Queen, Lady Gaga, stb.).


A kórustagok az iskola diákjai és mindannyian külön egyéniségek. Nem sorolom fel mindegyiküket, de a tagok közül kiemelkedik Rachel (igazi vezéregyéniség), Mercedes (fekete lány, elképesztően jó hanggal), Kurt (meleg srác), Artie (mozgássérült, kerekes székben van), Quinn (terhes lány), Finn (a focicsapat kapitánya), Puck (szintén focista, Quinn gyerekének apja) és Tina (ázsiai származású, Artie szerelme). Minden szereplő árnyalt, nincsenek csak pozitív és csak negatív karakterek. Épp emiatt szerethetők és emberiek. Az évad alatt hatalmas változáson mennek keresztül, a heti próbák során újabb és újabb leckéket tanulnak, így az évadzáróban meg is jegyzik, hogy a kórus és persze Will Shuester nélkül nem tudtak volna összekovácsolódni és nem tanulták volna meg másként látni a világot.


Ha iskola, akkor tanárok. A kórusvezető mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni Sue Sylvestert, az iskola tornatanárát. Igazi love-to-hate karakter, aki mindent megtesz a sikerért és azért, hogy bojkottálja a kórust. Nagyon összetett jellemről van szó, a fináléban kiderül róla, hogy a szíve mélyén jó ember ő, csak más eszközökkel próbál meg boldogulni.


Ha iskola, akkor magánélet, aminek nagyon nagy szerepe van az epizódok összekötésében. A 22 rész alatt gyakorlatilag minden előfordul: szerelem, szerelmi csalódás, megcsalás, terhesség, álterhesség, válás, két elvált szülő összeköltözése, sosem látott anyuka előkerülése és Will egykori osztálytársának feltűnése.
A finálé méltó volt az évadhoz, mert gyönyörű volt mind a 40 perc, ami lezárta az eddig történteket. A kórus ugyan csak második lett a versenyen, de a látottak alapján kijelenthetjük, hogy ősztől egy sokkal összetartóbb és keményebben küzdő csapatot láthatunk majd.

Értékelés: a fináléra 10/10-et adok, az évadra viszont csak 8/10-et, mert a szünetet követően eléggé leült a színvonal.

2010. június 15., kedd

Sablon

Új évszak, új dizájn. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar sor kerül rá, mert az előző szinte tökéletes volt, csak hát elég minimalista. A mostani viszont már szép színes, a bejegyzések el vannak különítve egymástól. :)
Ami viszont hátrány, hogy kevesebb hely jut a posztoknak, ezért a képek elhelyezésénél mindenképpen változások lesznek a későbbiekben.

Chuck - 2. évad

Kicsit lájtosabb volt idén a vizsgaidőszakom, így végre sort keríthettem a Chuck második évadának megtekintésére, aminek az első évadát nagyjából egy éve néztem végig. A második évadot látva bátran kijelenthetem, hogy óriási hiba volt eddig várni a sorozattal. Hogy miért?


Kezdem azzal, hogy a Chuck azok közé a sorozatok közé tartozik, amiknek a minősége évről évre javul (többen is mondták, hogy a 3. még a 2. évadot is felülmúlja). Míg az első évadra az egy rész - egy ügy volt a jellemző (plusz a 2-3 főszálas rész, beleértve az évadnyitót és az évadzárót), addig a másodikban már főszálat is kaptunk, így sokkal jobban összefüggtek az epizódok.


A második évad nagyjából ott kezdődik, ahol az első véget ér. Visszatérnek a jó zenék, a poénok és Bryce ügynök. Az első négy rész egyfajta alapozásként szolgál, tökéletes volt arra, hogy abszolút képben legyek a sorozattal egy ilyen hosszú kihagyás után. Az 5.-6. rész viszont egy olyan szálat hoz be, ami nagyon jót tett a sorozatnak, nevezetesen Jillt, Chuck főiskolás szerelmét, akiről időközben kiderül, hogy a Fulcrum (a CIA riválisa, akik sokszor tisztességtelen dolgokhoz folyamodnak) tagja. Az ő megjelenése, majd Chuck apjának feltűnése hatalmasat lendítenek a sztorin, az évad legjobb részei azok, ahol ők szerepelnek. Az évad talán legjobb része (abszolút szubjektív szempontból) a 19-es, ami rengeteg meglepetést tartalmaz és nálam vetekszik egy jól megírt kémfilmmel.


A CIA vonal mellett persze továbbra is ott vannak a Buy More dolgozói, akik új ellenőrt kapnak, valamint Ellie és Awesome, akik az évad végén összeházasodnak.
Az egész évadra jellemző, hogy sem a nyomozást, sem a családi drámát, sem pedig a humort nem vitték túlzásba. Mindenből pont annyi van, amennyi kell. Talán ebben rejlik a sorozat titka.

Összességében 9.5/10 (a 10-est a 3. évadra tartogatom ;) ) a Chuck második évada. Eseménydús és jól felépített epizódokat láthattunk.

2010. június 9., szerda

Sinchronicity - 1. évad

Hat részt ért meg ez az angol sorozat, ami a fő témát tekintve (szerelmi háromszög) sablonos, a megvalósítást nézve (narráció, kiszólások, flashback, mi lett volna ha) viszont egyedi.

Minden egyes rész a főszereplő, Nathan narrációjával indul, aki a háza tetején, kezében egy üveg sörrel megalapozza az adott rész hangulatát. Az eseményeket tehát az ő szemszögéből látjuk. Innentől spoilerek.

A sorozat központjában egy baráti társaság áll (Nathan, Fi és Jase), az ő kapcsolatukat követhetjük nyomon. A társaság tagjait hamar meg lehet szeretni, átlagos emberekről van szó. Az alapfelállás szerint Fi és Jase már öt éve élnek együtt, Nathan pedig agglegény, aki keresi még az igazit. Egy eseménydús buli után Jase eltűnik, Fi és Nathan pedig a helyzetet kihasználva lefekszenek egymással. Másnap Jase bevallja Nathannek, hogy homoszexuális hajlamai vannak. Nathanra tehát kettős feladat hárul: titokban kell tartania Jase előtt az eksönt, valamint Fi sem tudhatja meg, hogy a barátja egy meleg dokival (Mani) kavar. Ennek köszönhetően számtalan dolog történik a társasággal. Nathan megismerkedik egy túlzottan vallásos kolumbiai lánnyal (Rosa), a románcuk azonban nagyon hamar véget ér. Nathan és Rosa szakítását követően a társaság minden tagjánál trippert diagnosztizálnak és megindul a találgatás, hogy ki kitől és hogyan kapta el. Nathan egy pornómagazin szerkesztője, ami szintén sok kalamajkát eredményez. A fináléban persze minden titokra fény derül, Fi és Jase szakítanak, Nathan és Fi pedig összejönnek.

A hat részből egyedül a negyedik epizód lett kicsit drámai (Nathan apjának halála és Jase kórházba kerülése miatt), a többi szépen egyensúlyoz a humor és dráma között. A szerelmi háromszög (amit jelen esetben négy ember alkot) miatt rengeteg meghökkentő elem van a sorozatban, aminél az érzékenyebb lelkű sorozatnézők szeme igencsak elkerekedhet. Ettől függetlenül a sorozat kellemes meglepetés, az epizódokban felcsendülő dalok pedig egytől egyik remekül passzolnak a jelenetekhez.

Összességében 8/10 megy a sorozatra. A meredek dolgok ellenére is nagyon szerethető a széria.

Leap Year (Szökőhév)

Régen volt filmkritika, aminek sajnos több oka is van. Az egyik az időhiány, ugyanis egyszerűen nem tudom utolérni magam, a másik meg a lustaság, mert hiába van mindig egy-két film a gépen, valahogy mindig a sorozatoknál kötök ki. :)

Múlt héten viszont végre akadt egy szabad estém, amit filmnézéssel tölthettem. A választásom a Leap year (Szökőhév) című filmre esett és annak ellenére, hogy semmi előismeretem nem volt a filmről, remekül szórakoztam rajta.

A sztori röviden: Anna, aki dekoratőr Bostonban, Írországba utazik a barátja, Jeremy után, hogy egy ír hagyománynak megfelelően megkérje a kezét február 29-én. Hogy ne legyen olyan egyszerű, Anna gépe viharba kerül és Dublin helyett Cardiffban landol. A lány azonban ragaszkodik a tervéhez, mindenáron el akar jutni Dublinba és ezért minden követ kész megmozgatni. Megismerkedik Declannel, aki egy kicsi, lepusztult fogadót üzemeltet és felajánlja, hogy elviszi Annát Dublinba. Az út kalandosnak ígérkezik és ahogy az az ilyen típusú filmeknél lenni szokott, Anna rájön, hogy nem Jeremy nem alkalmas arra, hogy összekösse vele az életét. Anna és Daclan egymásba szeretnek és a film végén összeházasodnak.

A film hihetetlenül bájos, ami a remek színészi játéknak köszönhető, a táj gyönyörű, összességében nagyon hangulatos film a Leap year.

Értékelés: 8/10

2010. június 6., vasárnap

Harminc

Kereken ennyi felirat került ki a kezeim alól tavaly június óta. Nincsenek beleszámolva a mások feliratába való besegítések és az az egy szem időzítés, amit elkövettem (Glee 1x01 director's cut). Ezeket szívességből tettem és a fordításért másnak jár az érdem.

Na de, hogyan is kezdődött?
Tavaly nagyon hamar letudtam a vizsgaidőszakot és a szakdolivédésig volt két üres hetem, ami alatt nem voltam teendőkkel elhalmozva, ráadásul a mostaninál lényegesen nyugisabb volt az életem. Egy ideje már olvasgattam a fordítós topikokat, rendesen utánajártam, mit hogyan kell és egy nap belevágtam. Kíváncsi voltam, én is tudok-e jól fordítani. Szándékosan egy olyan sorozatot kerestem, ami már véget ért, kevés rész ment le belőle és viszonylag egyszerű nyelvezetű. Így akadt a választásom a The Devil's Whore-ra (3 felirat). A sorozat négy részes, az angol polgárháború ideje alatt játszódik és az első részhez már volt magyar fordítás. Azt kell, hogy mondjam, hogy ilyen kaliberű sorozatot azóta sem fordítottam. Nehéz, bonyolult szerkezetek voltak benne, több olyan mondat is előfordult, ami fölött fél órát ültem, mert nem tudtam, hogyan magyarosítsam, annak ellenére, hogy minden szó jelentését ismertem. Semmiképpen nem kezdő fordítót kívánt ez a sorozat, így visszagondolva talán még most sem merném bevállalni.
Viszont nemsokkal az első feliratom után kaptam visszajelzéseket. Elsőként a sorozat első részének fordítójától, akinek tetszett a fordításom, illetve egy fórumozó (aki később moderátor lett, mostanában pedig korrektorként segíti a feliratozókat), aki már régóta várta a magyar fordítást a sorozat többi részéhez. Mindezek meggyőztek a folytatásról.
Őszre egy olyan sorozatot választottam, ami könnyedebb és egyszerűbb nyelvezetű. Ez volt az Eastwick (13 felirat), amit nagyon szerettem nézni is és fordítani is, és aminek nagyon sajnáltam a kaszáját, mert nagyon sok lehetőség volt a sztoriban. Ennél a sorozatnál csináltam meg az első hallás utáni fordítást saját időzítéssel (a mai napig büszke vagyok rá, mert az angol felirattal összehasonlítva sem volt benne sok hiba).
A boszikat egy angol sorozat fordítása követte, amihez 2006 óta nem készült magyar fordítás. A Sinchronicity (6 felirat) című sorozatról van szó, melyet az ismerőseim közül többen is ajánlottak és elsőre megtetszett. Tipikus brit sorozat, annak minden jóságával együtt és amit meglepően könnyű volt fordítani (apróbb hibák fordultak csak elő).
A drámai sorozatok után jött az újabb kihívás, a sitcom a Romantically Challenged (4 felirat) személyében. Először nem is akartam fordítani, véletlenül alakult úgy, hogy végül én készítettem hozzá a magyar fordítást. Ezt is szerettem fordítani, mert könnyű a stílusa és a poénok nagy részét is vissza lehet adni. Ennél a sorozatnál már tömöríteni is kellett, mert néhol nagyon gyorsan beszélnek a színészek.
Az utolsó sorozat ebben az évadban a Happy Town (eddig 4 felirat), amit már jó előre (a tavalyi upfronts idején) kinéztem magamnak. Az angol felirat időzítése nem a legjobb, és a rendőrségi meg a jogi szakszavaknak (az eddigi 4 részben ezek fordultak elő) is utána kell nézni, úgyhogy az eddigi fordítások közül ezé a sorozaté megy a leglassabban (ez átlagosan 3 délutánt jelent).

A következő évadban ennyi feliratot nem ígérhetek (elég fárasztó szinte minden héten fordítani), de az biztos, hogy egy jó ideig szerepelni fog a feliratozás a hobbijaim között.

2010. május 29., szombat

FlashForward - 1. évad

A sorozat, ami nagyon jól indult, majd szép lassan akkora zuhanórepülést hajtott végre, amire ritkán van példa. Egy évadot ért meg a sorozat és azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem sajnálom. Ha gonosz akarok lenni, akkor azt is mondhatnám, hogy bizony jól döntött az abc, mikor bejelentette, hogy nem kér a folytatásból. Miért is?

Kezdjük a sorozat alapsztorijával. Az első részt követően minden epizód elején tudatosítják a nézőkben: "[2009.] Október 6-án az egész világ eszméletét vesztette 2 perc 17 másodpercre, és betekintést nyert a jövőjébe." (szigony fordítása) A pilotban gyönyörűen megmutatták, milyen is ez. Ezt követően szépen kibontották ezt a történetszálat. Az FBI nyomozni kezd az okok és az elkövetők után Weddeck, Mark Benford, Janis és Dimitri vezetésével. Szép lassan megismerjük mindegyikük kitekintését, múltját és jelenét.

És valahol itt rontották el a sorozat írói. Merthogy az a sorozat legnagyobb baja, hogy tele van érdektelen karakterekkel, akiket simán ki lehetett volna hagyni, itt viszont túl nagy jelentőséget tulajdonítottak nekik. Teljes epizódokat szenteltek a kitekintéseiknek, miközben a sztori semmit sem haladt előre [ilyen volt Nicole és Bryce (az ápoló és a fiatal doki)]. A Lostnak van hasonló felépítése és az első évadban remekül működik az egyensúly: egy epizód = egy szereplő múltját ismerjük meg, de a történet is halad előre. A FlashForward sajnos nem ilyen. Az látszik, hogy sok mindent ki akartak bontani, csak nem tudták, honnan is kezdjék. Egyszerűen túl sokat akartak markolni az írók és nagyon keveset fogtak.


Nézzük csak a finálét! Az egész epizód a kitekintéseket mutatja be, semmi fordulat nincs bennük, plusz az egész hemzseg a logikátlanságoktól: Szakáll lányát halottá nyilvánítja az orvos az előző részben, a fináléban viszont észreveszi, hogy "Ja, hoppá, még van pulzusa." vagy az egész lövöldözés az FBI székházában. Nem lehet komolyan venni, mert rémgagyi az ötlet és a megvalósítás (Benford ügynök lassított futása például). Mindezek mellett elvarratlan szálak is maradtak a sorozatban: Jerichoval most mi van? Hogy számolják fel? Miért vitte el Lita Janist a kórházból? Mi lett Gabriellel?


Sajnos a sorozat eljutott odáig, hogy egy idő után azt sem tudtam, miért nézem. Ja, de tudom. Érdekelt, mi lesz április 29-én, ami viszont a legkevésbé sem volt izgalmas. Egyetlen egy dolog fog hiányozni a sorozatból: a zenék. A dalok kiválasztásához legalább volt érzékük a sorozat készítőinek.

Összességében: 4/10 megy az egész évadra. Volt pár jó rész a sorozatban, de eltörpül a számuk a sorozat átlagához viszonyítva.