2013. november 20., szerda

Reign - pilot

Miután vége lett a Borgiáknak, szerettem volna "utódot" találni neki, ezért megörültem, amikor tavasszal kiderült, hogy Reign címmel egy történelmi sorozat fog érkezni ősszel. Mégpedig a CW-re, ami kapásból lehúzta a várakozási indexemet. Nincs bajom a csatornával, de egy ottani sorozat általában fényévekre van egy kábelen futó sorozattól. Az előítéleteket félretéve a Reignnek is adtam esélyt és bár nem vizsgázott jelesre, kellemes meglepetés volt. 


Az 1500-as évek közepén játszódó történet Stuart Mária korába repít vissza. Skócia királynőjét még hat évesen ígérték oda a francia trónörökösnek, tizenévesként pedig a francia udvarba utazik, hogy megerősítse kapcsolatát a király fiával és előkészítse a leendő esküvőjét. Ezt viszont nem mindenki nézi jó szemmel... 


Májusban az alapsztori láttán féltem, hogy a tinidráma lesz hangsúlyos, de a pilot egyértelművé tette, hogy ez nem így van. Szerencsére. Hiába tűnik szappanosnak a történet, elég sokszor előkerülnek a történelmi tények és többször is érzékeltetik, hogy igenis nagy a tétje ennek a házasságnak. Hogy aztán ez hová fut ki, az a többi epizódból derül majd ki, a folytatás mindenesetre ígéretesnek tűnik. Egy összeesküvés már most kibontakozóban van és ezen a szálon még lehetnek váratlan fordulatok. 


A díszletek és a környezet szemet gyönyörködtető, a belső terek részletgazdagok, a kastély nagy udavarán pedig jó végignézni. Tetszett, hogy kihasználták az épületet és nemcsak két-három helyiséget láttunk, hanem  sötét folyosókat, "rejtekhelyeket" és titkos alagutat is mutattak. A ruhákról már nem vagyok ilyen jó véleményen. Szépek voltak ugyan, de inkább a mai korba illenek. Ami viszont nagyon zavart, az a folyamatos zene. A jelenetek többségéhez nem passzolt és csak a fejem fájdult meg tőle az epizód végére. 


A színészek rendben voltak, bár az látszott, hogy nem az A listások közül válogattak a castingnál. A szereplők nagy része a mostani tinikre emlékeztet (a főszereplő is), a két királyi fivérnél pedig feltűnően "cuki" srácot választottak a trónörökös szerepére. Mária jellemfejlődése mindenesetre érdekes lehet, hiszen az itt még naiv lány (és erre kifejezetten jól választottak színésznőt) egyre keményebb döntésekre kényszerül a későbbiek során. Ráadásul segítője is van, aki egyfajta védőangyalként funkcionál. 


Szóval van potenciál a Reignben (első blikkre jóval több, mint a Draculában) és ha kiaknázzák ezeket, akkor egész korrekt sorozat lehet belőle. Ha akciósorozatban (Nikita) bizonyított a CW, akkor talán egy történelmi sorozattal is meg fognak birkózni. 

Értékelés: 6/10

2013. november 18., hétfő

Dracula - pilot

Az évad eleji újoncok után következzenek a később startoló sorozatok. Az NBC-s Dracula a várós projektek között szerepelt és ugyan a májusi upfrontos posztban az aggodalmamat fejeztem ki a szerelmi szállal kapcsolatban, a pilot ezt sikeresen eloszlatta. A sorozat alaptémáját ismertem, hiszen nem egy filmben feldolgozták már, ennek ellenére kíváncsi voltam, hogyan lesz ebből tévésorozat. Mi újat tud mutatni a vámpíros témán belül (kell-e egyáltalán), lesz-e benne valami plusz, amiért érdemes lesz hétről hétre nézni. 


Az 1880-as években járunk, amikor is valaki feléleszti Draculát. Ezután Angliába kerülünk, ahol Dracula amerikai iparmágnásnak adja ki magát, aki modern tudományos vívmányokkal (elsősorban az elektromossággal) akarja megreformálni a társadalmat. De nemcsak ez a célja, hanem a Sárkány Lovagrendjén is bosszút akar állni, amiért évszázadokkal korábban tönkretették őt. Ezért szép lassan elkezdi likvidálni a rend tagjait. Tervszerű vérengzésre van tehát kilátás, a pilotban pedig ízelítőt is kaptunk belőle. 


Természetesen a Minával való kapcsolatra is kitértek a készítők, de egyelőre még csak másodlagosnak tűnik ez a szál. Ez nem feltétlenül baj, hiszen bőven lesz még idő ennek a szerelemnek a kifejtésére. A rész végi  előzetes alapján bizakodó vagyok, még akkor is, ha egy szerelmi háromszöget lebegtettek be nekünk. A romantikus vonulattal tehát előreláthatólag nem lesz gond. 


A gyilkosságok kivitelezése a lehetőségekhez mérten tetszett, de az izgalmat hiányoltam belőlük. Kiszámíthatók voltak a fordulatok és a karakterek sorsát is borítékolni lehetett. E téren remélhetőleg javul majd a sorozat a későbbiekben. Az ötlet egyébként tetszik, egy jó történetvezetéssel szépen ki tudják majd tölteni az epizódokat. 


Kosztümös sorozat lévén korhűek a jelmezek és a díszletek, így nem volt nehéz a 19. század végébe képzelni magam. Rengeteg apróságra odafigyeltek, amit én mindig értékelni szoktam a filmeknél és a sorozatoknál. A színészek korrektnek tűnnek, nincsenek idegesítő vagy túl gyenge szereplők. Jonathan Rhys Meyers a sorozat húzószereplője, kellőképpen karizmatikus, titokzatos és érzelmileg túlfűtött. Jó választás volt Alexander Grayson/Dracula szerepére. Csupa jót írtam a nyitórészről, pedig nem estem hanyatt tőle. Voltak üresjáratok és hiányosságok ebben a 40 percben, de érdekel a folytatás. Ebből az alapanyagból még bármi kisülhet. 

Értékelés: 6.5/10

2013. november 15., péntek

The Godfather Trilogy - Keresztapa trilógia

Könyvben és DVD-n is megvan Mario Puzo, illetve Francis Ford Coppola remeke, viszont amikor a Corvin mozi egész napos filmvetítést szervezett, egy percig sem haboztam, hogy vegyek-e rá jegyet. Már csak azért is, mert a trilógia első két részének ősbemutatójakor még nem éltem, a harmadik rész mozis debütálásakor pedig mindössze négy éves voltam. 


A gengszterfilmek legnagyobbika, világhírű színészek és rendező munkája, minden idők egyik legnagyobb szabású maffiafilmje a Keresztapa. A történet bemutatja azokat az embereket és azt a gépezetet, ami az olasz maffiában gyökerezve, a világ leghatalmasabb és legrettegettebb hatalmává vált az Egyesült Államokban. Figyelemmel követhetjük a kegyetlen, gyilkos módszereket, amivel Vito Corleone, a Corleone család feje dolgozik. Tanúi lehetünk a hihetetlen összetartásnak, az érdekek és a félelem összetartó erejének, ami ezt a világot jellemzi. Emberek sorsa, élet és halál kérdése dől el a Don dolgozószobájában. Egyesek védelemért fordulnak a nagyúrhoz, mások hadüzenettel érkeznek. A rivális maffia, a Tattaglia család ugyanis végső leszámolásra szólította fel a Corleone családot és a hadüzenet után az egész város lángba borul. 


Ha rangsorolnom kellene a trilógia részeit (ami cseppet se lenne könnyű feladat), akkor talán az 1972-ben bemutatott első filmet tenném a lista elejére. A történetvezetése jól követhető, gyakorlatilag előttünk rajzolódik ki a Corleone klán működése. Vito Corleone a család fejeként maga a megtestesült hatalom, hatalma hanyatlásakor mégis képes visszavonulni és átadni a helyét a legrátermettebb fiának, Michaelnek. Annak a fiúnak, akit mindig is távol kívántak tartani az "üzlettől". A sorsdöntő éttermes merénylettel azonban bebizonyítja, hogy méltó utódja apjának. 


A trilógia második része egyszerre előzményfilme és folytatása az elsőnek: bepillantást nyerhetünk Vito Corleone életének korai szaszába, láthatjuk, hogyan építette fel birodalmást; ezzel párhuzamosan pedig  megfigyelhetjük Michael Corleone keresztapaságát. Tempóban és színvonalban csak nüansznyival marad el az első résztől, a két fő történet végig érdekes tudott maradni. Marlon Brando fiatalkori énjéhez pedig Robert De Nironál keresve sem találhattak volna jobb színészt. 


1990-ben mutatták be a trilógia harmadik részét, ami 1978-ban játszódik. Michael Corleonét két cél vezérli. Egyrészt szeretné családja tevékenységét legalizálni, másrészt pedig megfelelő utódot szeretne magának találni. A régi típusú maffiának ugynis már leáldozott, ezért úgy dönt, hogy a szerencsejáték-iparból kiszállva inkább a tőzsde és a bankvilág irányába fordul. Így kerül kapcsolatba a Vatikán egyik bankjával is. S hamarosan olyan üzletet kötnek, ami végleg eldönti a Corleone család sorsát. 


Mindhárom film kiváló színészgárdával büszkélkedik, számomra mégis ennél a pontnál van a trilógia egyetlen negatívuma. Nevezetesen Sofia Coppola, aki a harmadik részben Mary Corleonét játssza. A film nagy részében beképzeltnek és lekezelőnek tűnt, egyszerűen idegesített a játéka. A többi színész viszont pazar teljesítményt nyújt, különösen Marlon Brando, Al Pacino, Diane Keaton és Andy García. Minden rezdülésükkel uralják a vásznat, nagyon sok egysoros az ő tolmácsolásukban válik klasszikussá. 


Mindhárom filmet jól megírt forgatókönyv és erős atmoszféra jellemez (utóbbihoz a zene is nagyon sokat hozzátesz), nekem mégis az tetszik bennük a legjobban, hogy nincsenek kifejezetten pozitív szereplők. A negatívakat is csak azért látjuk negatívnak, mert egy adott család szemszögéből követjük az eseményeket. Sok az akciójelenet a filmekben, a brutalitástól sem riadnak vissza, mégsem válnak öncélúvá, mint a ma készült filmeknél. A Keresztapa végig igyekezett a realitás talaján mozogni, ami a korábban említett elemeknek köszönhetően sikerült is. 40 év távlatából is mesterműnek tűnt és szerintem 40 év múlva is az lesz. 

Értékelés: 10/10

(Igaz, hogy ez nem a reklám helye, de riszpekt a Corvin mozinak a rendezvényért. Pontos kezdés, reklámmentes vetítés, szélesvászon, tűéles kép, nem dobhártyaszaggató hang, kényelmes székek és kulturált közönség... méltó környezet egy ilyen filmhez.)

2013. november 7., csütörtök

The Borgias - 3. évad

Három évad. Ennyi adatott meg a reneszánsz Itália egyik leghíresebb családját bemutató sorozatnak. A nézettség ugyan sosem volt acélos, de azért reménykedtem benne, hogy méltó lezárást kap a sorozat. Szerencsére így sem panaszkodhatunk, mert minőségét tekintve ez az évad sem marad el az előző kettőtől.  


Míg a második évadban Lucrezia volt a középpontban, addig a harmadik évad központi szereplője Cesare lett. Húgához hasonlóan ő is nagy változásokon esett át a sorozat kezdete óta, már nem az apja parancsainak engedelmeskedő báb, akinek megismertük. A bíborosi palást letételével ugyanis a család fejévé lépett elő. A pápai hadsereg fölötti uralom megszerzése, a kiváló diplomáciai érzék, a franciák bizalmának és segítségének elnyerése, valamint a stratégiai manőverezések során Cesare fokozatosan azzá a személlyé válik, akiről Macchiavelli a Fejedelmet mintázta. 


Mellette Lucrezia jutott még jelentősebb szerephez. Az Alfonz herceggel kötött házassága és annak következményei az egész évadot végigkísérték. A kezdetben még szerelmi kapcsolat hamarosan taktikák és hatalmi játszmák eszköze lett, így persze Alfonz sorsa is megpecsételődött. Halála a Borgiákra jellemző módon történt, talán ezért is volt annyira hatásos a búcsújelenete. 


Lucrezia kapcsán többször is előkerült a mágia és a boszorkányság, amit ugyan a történet elbírt, én nem mindig örültem neki. Az első két évadban ugyanis igyekeztek megcáfolni a közhiedelemben élő képet, a harmadikban viszont már-már meseszerű fordulatokat hozott a méregkeverés. Ami a Cesaréval való kapcsolatát illeti, értem is meg nem is, hogy miért került rá sor. A testvérek közötti szerelmet sokszor túlzónak éreztem, másrészt viszont a készítők bolondok lettek volna nem kihasználni a két színész közötti kémiát. Ugyanis mindketten fantasztikusak voltak a közös jeleneteikben. 


Szépen épített a sorozat a korábbi évadokra, Cesare és a pápa összetűzéseinek például már az első évadban megágyaztak. Ezekből aztán kiderül, hogy bár a módszereik különböznek, ambíciójuk nagy mértékben egyezik. A hatalom megszerzése és birtoklása a kezdettől fogva a Borgiák elsődleges céljai között szerepelt, a jövő viszont most vetődött fel először. Cesare egy egységes itáliai birodalmat szeretne, Rodrigo pedig felveti, hogy a pápaság szálljon apáról fiúra, mint egy monarchiában. 


Forlí elfoglalásával elérhető közelségbe került ez a cél. A Sforzák régóta szúrták a Borgiák szemét, nem csoda, ha többször is kísérletet tettek a városállam megszerzésére. Az utolsó részben aztán ez sikerült is. Tulajdonképpen az egész évad ezt az ostromot készítette elő, a Sforzákkal való leszámolás volt a történet fő mozgatórugója. A csata kellőképpen monumentális lett, le a kalappal a készítők előtt a megvalósításért. Nem mindennap sütnek el több száz kilós ágyúkat és döntenek le masszív városfalakat. Catherina Sforza Rómába szállítása is olyan volt, mintha a történelemkönyvet vitték volna filmre. Forlí tigrise méltó elbánásban részesült. 


Gyakorlatilag a csúcson hagyták abba a sorozatot és bár az epizódok leforgatása után sújtott le a kaszás, a zárórész nem okozott csalódást. Minden történetszálat sajnos így sem tudott lezárni és bár Neil Jordan szerint nem maradt volna elég agyag a 4. évadra, a legizgalmasabb események nem lettek megfilmesítve. Kíváncsi lettem volna, hogyan hullik darabokra Cesare álma, hogyan szerzi meg Della Rovere a pápaságot Rodrigo után és hogyan kerülnek kapcsolatba a Borgiák a d'Este családdal.


Voltak hibái a harmadik évadnak és a sorozatnak is, de összességében örülök, hogy elkészült és hogy ilyen minőségben került képernyőre. A gyönyörű díszletek és ruhák, a színészek alakításai és az intrikák felejthetetlenné tették ezt a korszakot, úgyhogy párszor még biztosan újra fogom nézni a Borgiákat. 

Értékelés: 8/10