2016. július 29., péntek

Brooklyn - Brooklyn (2015)

Eilis többre vágyik, mint amennyi jutott neki. Elhagyja hát az anyai otthont, és Írországból New Yorkba költözik. 1950-ben ez egy magányos, kíváncsi lány számára olyan, mintha egy másik bolygóra került volna. Hamar magával is ragadja a nagyváros forgataga, és a honvágyat gyorsan legyőzi egy mindent elsöprő szerelem. Ám nem ilyen egyszerű új életet kezdeni. A lány régi élete nem tűnik el nyomtalanul és Eilis hamarosan válaszút előtt találja magát: választania kell két világ és két élet között.


Az idei Artmozik Éjszakáján már tervben volt a Brooklyn, aztán úgy alakult, hogy akkor - szó szerint - nem fértem be a vetítésre. Így persze jóval később tudtam csak megtekinteni, cserébe viszont sokkal nagyobb élmény volt. Bármennyire szeretem a mozi varázsát és széles vásznon élvezni a filmeket, a Brooklyn tipikusan otthon és egyedül (vagy kisebb társasággal) nézős film. A cselekmény inkább egy tündérmesére hasonlít, de a mostani filmfelhozatal között ez üdítően hatott. 


Lényegében semmi újat nem nyújtott a film (a történet elég sablonos, a szöveg helyenként elég lapos és közhelyes, nincs kiemelkedő színészi alakítás vagy operatőri megoldás), mégis sikerült lenyűgöznie. Lassú, de egyáltalán nem vontatott a tempó; senki nem siet sehová, egy fürdőruha-felvételt tényleg annyi ideig látunk, ameddig a valóságban is tart. Ez mindenképpen előnyére válik a filmnek. 


Közben persze peregnek az események és a fim végére Eilis látványos jellemfejlődésen megy keresztül. Amikor visszatér Írországba, sokkal magabiztosabb és csinosabb, nem az a szürke kisegér, aki volt. Az amerikai álom tehát működik, de a szerelem legalább ugyanolyan fontos szerepet játszik Eilis életében. Utóbbi kapcsán az is tetszett, hogy a két fiú (Tony és Jim) mert és tudott udvarolni, teljesen máshogy viselkedtek, mint a mostani kor férfiai. 


A színészek között csupa ismeretlen név szerepel, amitől nekem természetesebbnek tűnt a film. A szereplők mindegyike szimpatikus, igazán gonosz szereplő nincs is a filmben - és őszintén szólva nem is hiányzott. Semmihez sem tudnám hasonlítani a Brooklynt, mindenesetre nagyon kellemes meglepetés volt. Sok ponton bele lehetne kötni a filmbe és jó néhány kritika meg is tette, de nálam az idén látott filmek közül eddig kétségtelenül a Brooklyn volt a legjobb.

Értékelés: 9.5/10

2016. július 26., kedd

Máltai nyaralás

Tavaly nyáron Ciprus volt a nyári úticél, ami rengeteg élménnyel és energiával töltött fel, ebből kifolyólag idén nyáron is szerettem volna beiktatni egy hasonló nyaralást. Eredetileg Szicíliába terveztem az utazást, viszont a kevés jelentkező miatt ez az út nem valósult meg. Ennek ellenére nem adtam fel a reményt egy külföldi nyaralást illetően.


A fő szempont az volt, hogy ne nekem kelljen mindent megszerveznem - az elmúlt egy év során ugyanis gyakorlatilag semmi mást nem csináltam, mint terveztem és terve(ke)t módosítottam, amiben agyilag nagyon elfáradtam -, így egy utazási irodába mentem be ajánlatot kérni. Rövid mérlegelés után pedig Málta lett a nyaralásom célpontja. Máltáról szintén nem sokat tudtam, de mivel néhány ismerősöm már járt ott, tudtam tőlük informálódni.



A repülőút nem volt hosszú (mindössze két óra Budapestről) és időzónát sem kellett átlépni, így a magyar esőből a napfényes nyárba sikerült megérkezni. A repülőtérről még várt rám egy 50 perces tranzit a szállodához, közben pedig alaposabban megfigyelhettem a máltai tájat és városokat. A szállás a sziget északi részén, Bugibbában volt, ami két másik településsel összeépülve Málta csendesebb üdülőrészéhez tartozik. A hotel olyan volt, mint amilyet egy háromcsillagos szálláshelytől elvár az ember, bár a wifi nem volt benne az árban. Az ételek - a levesek kivételével - finomak voltak és a kínálat is meglehetősen széles volt.



Első két nap hatalmas szél fújt, az 5-6 méteres hullámok miatt nem lehetett strandolni, így inkább a városkát igyekeztem feltérképezni. Ehhez vettem egy szalmakalapot, hogy ne égjek le nagyon, de a szél miatt nem tudtam hordani. :( Fő látnivaló nem volt, inkább a tengerpartban és az épületekben gyönyörködtem. A többi nap folyamán persze nagyobb kirándulásokat is beiktattam. Jártam Marsaxlokkban, ahol nem hagytam ki a piacot és a luzzukat, megnéztem a Kék-barlangot, Mdinát, a régi fővárost, bejártam Gozo szigetét és a fővárosba, Vallettába is ellátogattam.


Látnivalókban nem szűkölködik a szigetország, az egy hét nem is volt elég, hogy a szigetek minden szegletébe eljussak. Comino és a Kék Lagúna például ki is maradt, pedig ezeket mindenképpen meg szerettem volna nézni. Az időjárás a szelet leszámítva végig kegyes volt: 30-35 fokos nyári meleg enyhe szellővel, ami mind a strandolásnak, mind a kirándulásoknak kedvezett. A tenger kristálytiszta volt, még a strandoktól távol eső kis öblökben sem volt koszos a víz. Annak is örültem, hogy az angolt széles körben beszélik az országban (a máltai mellett ugyanis az angol is hivatalos nyelvnek számít Máltán), a legkisebb boltban is megértették, ha valamit kérdeztem. 


Az egy hét persze gyorsan eltelt és néhány apró kellemetlenséget leszámítva jól és pihentetően telt a nyaralás. Egy-két érdekességet még megemlítenék:
- az árak egy kicsit magasabbak, mint a magyarországiak, de nagy különbségek nincsenek a boltok és az éttermek árai között
- a kaktuszfüge likőr és a datolyalekvárral ízesített sütemények nagyon finomak, ezeket mindenképpen érdemes megkóstolni
- a máltaiak szintén kedvesek és segítőkészek, nem élnek vissza a turisták tájékozatlanságával
- bár nincs az a patika-tisztaság a szigeten, a szemetelést nagyon szigorúan büntetik Máltán
- Alig van egybefüggő növényzet a szigeten, kevés a termőföld, folyó és tó pedig egyáltalán nincs. Ennek ellenére sok mindent meg tudnak termelni, a parkokat pedig igyekeznek a lehetőségekhez mérten gondozni. Nem egyszer eszembe jutott, hogy Magyarország mennyire szerencsés helyzetben van ebből a szempontból...

2016. július 8., péntek

Egynyári kaland - 1. évad

A kilométeres daralistát csökkentendő eszembe jutott ez a magyar sorozat, amit tavaly adott a Duna TV, akkor viszont valamiért nem sikerült megtekintenem. Voltak persze fenntartásaim, de úgy voltam vele, hogy 6 epizód nem olyan sok és abba is hagyhatom, ha nem vagyok elégedett a látottakkal.


A sztori röviden úgy foglalható össze, hogy hat frissen érettségizett fiatal (Dóra, Fanni, Zsófi, Péter és Bence) érkezik Balatonfüredre, hogy az érettségi utáni nyarat ott töltsék, részben nyári munkával, részben pihenéssel. Mind az öten egy helyi panzióban kapnak szállást, amit a tulajdonos házaspár távollétében az ugyancsak érettségi után álló fiuk, Gábor vezet. A következő hetekben a fiatalok különféle érdekes és izgalmas bonyodalmakba keverednek, illetve szerelmi szálak szövődnek közöttük. 


Nos, már az első néhány perc - na meg persze a főcímdal - meggyőzött, aztán már csak azt vettem észre, hogy vége is van az első epizódnak. Hamar magával ragadott a könnyed hangulat és a természetesség, de talán az tetszett a legjobban, hogy nem volt marketingíze a dolognak. Nem voltak képernyőről kiugró reklámok, termékelhelyezések és Fürednek meg a Balatonnak sem volt indokolatlanul erőltetett promóciós szerepe. 


Maga a történet semmi olyat nem tartalmazott, amit ne láttunk volna más sorozatokban és filmekben, vagy amit ne lehetett volna előre kitalálni, mégis élveztem a látottakat. Voltak ugyan plothole-ok és drámaibb elemek, de szerencsére nem időzött el a sorozat olyan dolgokon, ami miatt unalmas vagy szájbarágós lett volna az eredmény. Egyetlenegy negatívum volt számomra a cselekményt illetően, mégpedig a Jókaihoz kapcsolódó kincskeresés. Nagyon kilógott a többi eseményszálhoz képest, csak a karakterizáció miatt volt érdekes.


A szereplők szimpatikusak, még azt az illetőt is sikerült megkedvelnem az évad végére, akivel kapcsolatban voltak fenntartásaim a nyitórész után. A hat főszereplőt csupa fiatal - számomra eddig ismeretlen - színész kelti életre és bár néhányuknál voltak botladozások az elején, abszolút hitelesnek tűnt a játékuk. Nem lehetett könnyű dolguk, hiszen 2014 nyarán (ekkor forgatták a sorozatot) sokszor volt hűvös az idő, ami vízpartnál elég bosszantó. 


A mellékszereplők sorában már ismertebb neveket találunk, közülük is Mucsi Zoltán és Kálloy Molnár Péter alakítása tetszett a legjobban. Ritkán szerepeltek, de volt egy sajátos humora a jeleneteiknek, ami egyszerre volt realisztikus és szórakoztató. A párbeszédeknél néha nagyon kilógott a lóláb és furán jött ki egy-egy kifejezés, de nem voltak annyira zavaróak, hogy rontsák az összképet.


Visszatérve a természetességhez, azt is nagyon díjaztam, hogy nem voltak sterilek a jelenetek. A lángososnál tényleg hosszú volt a sor, az étteremben mindegyik asztalnál ültek és a bolt/orvosi rendelő/szálloda/múzeum sem kongott az ürességtől. Apróság ez, de nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ne legyen mesterséges műíze a sorozatnak. Az utolsó epizódot szinte végigmosolyogtam, mert hiába voltak meseszerű fordulatok, nagyon jól szórakoztam ez alatt a hat rész alatt. 

Értékelés: 7.5/10

2016. július 5., kedd

The Americans - 4. évad

Az FX-es sorozataim idővel megfogyatkoztak (vagy véget értek, vagy én kaszáltam el őket), úgyhogy csak az Americans maradt, ami mellett kitartottam. Ha van hálás sorozat, ami megéri a befektetett időt, akkor biztosan ezt a sorozatot mondanám. Az első évad hamar berántott, de igazán a második-harmadik évadban nőtte ki magát a sorozat és vált az egyik kedvencemmé.


Egy éve azzal zárult a történet, hogy Paige számára kiderült az igazság a szüleiről, amit persze Tim atyával is megoszt. Az első konfliktus, ami az egész negyedik évadon végigvonul, ebből a helyzetből fakad. Mellette persze még ott van az FBI és a tollba rejtett poloska megtalálása, ami szintén nagy mértékben meghatározta az évad eseményeit.


Martha sorsa már korábban megpecsételődött és bár sok teória felmerült bennem, teljesen más végkifejletre számítottam vele kapcsolatban. Kissé naiv, de szerethető karakter ő, akiért az évad során komolyan lehetett aggódni. Abszolút jogos volt a félelme és a veszélyes helyzetekben sem voltak karakteridegen megmozdulásai. Remélem, hogy majd még látjuk őt, bár a történetszálából mindent kihoztak, amit lehetett. Nina hasonló sorsra jutott, azzal a különbséggel, hogy az ő szála egyszerűen elfáradt. A laboros ténykedése hidegen hagyott és mivel hazaárulóként a büntetését töltötte ott, tudni lehetett, hogy esély sincs rá, hogy valaha visszatérhet Amerikába. Ennek ellenére megrázott az utolsó jelenete, mert megmutatta, hogy a szovjetek sem a finomkodásról voltak híresek. "Hamarosan..."


A sorozat egyébként kiváló történelmi tabló, a biofegyverek kapcsán többször is eszembe jutott a téma aktualitása (még ha csak néha is ejtenek róla szót a hírekben) és hogy ezt hogyan is kezelte anno a két szuperhatalom. Ez az évad kiváló betekintést adott arról, hogy milyen is volt a hidegháborús fegyverkezési verseny a szovjetek és az amerikaiak között. Arról nem is beszélve, mekkora kockázattal jár(t) egy vírus ide-oda cipelése.


Szinte tapintani lehetett a feszültséget, alig volt olyan jelenet az évadban, amikor a szereplők huzamosabb ideig nyugodtak voltak és nem kellett aggódniuk valami miatt. A Jennings házaspár rengetegszer került szorult helyzetbe és mire egy problémát megoldottak, addigra már egy újjal kellett szembenézniük. Az elmúlt évadokban az FBI mindig lépéshátrányból indult, most viszont sokkal összeszedettebben dolgoztak és - igaz, hogy Oleg segítségével - siker koronázta a munkájukat. Martha ugyan kicsúszott a kezük közül, de Williamet elfogták, ami meggyengítette és veszélyt is jelent a szovjetekre. Ennek még gondolom, lesz szerepe a későbbiekben. 


Elizabeth-tel és Philippel ezúttal is sokat foglalkoztak, mellettük pedig Paige kapott egyre nagyobb hangsúlyt. Tetszett, hogy a készítők egyre jobban kihasználták a karakterét, Henryvel viszont látványosan nem tudtak mit kezdeni. Az évad első felében csak azért hozták be, hogy lássuk, hogy Paige-nek van még egy öccse is, míg az utolsó részekben azt láttuk, hogy egyre közelebb kerül Stanhez. Ez és a Paige-Matthew viszony jó pár dolgot előrevetít, amire remélhetőleg kitérnek majd a folytatásban is. A finálé nem volt annyira emlékezetes, mint az eddigiek (lényegében csak a lehetséges orosz földre való távozás volt érdekes belőle), cliffhangert most nem is kaptunk. Ezt leszámítva végig egyenletes minőségű volt az évad, ami szépen megágyazott a folytatásnak. 

Értékelés: 8/10