2015. április 26., vasárnap

The Americans - 3. évad

A The Americans első két évada bőven beváltotta a pilot epizód után megfogalmazott reményeimet, ennek ellenére folyamatosan azt éreztem, hogy valami még hiányzik a sorozatból, hogy igazán jó legyen. A harmadik évad kellett ahhoz, hogy ezek a rések kitöltődjenek. 


Igencsak eseménydús szezont tudhatunk magunk mögött, amihez az előző két évad fektette le az alapokat. A kettős életet élő Jennings házaspár, az orosz haza és az "amerikai" család érdeke közötti dilemmák, a kémkedéssel járó veszélyek és a lelepleződéstől való félelem ebben az évadban sokkal hatványozottabban volt jelen. Paige beszervezése nem kis lavinát indított el, tulajdonképpen az egész évadnak ez a történetszál adta meg az ívét. 


Philip minden erejével igyekszik megakadályozni, hogy a lányából szovjet ügynök legyen, míg Elizabeth pont az ellenkezőjén mesterkedik. Kettejük szembenállása a sorozat kezdete óta jelen van, de most csúcsosodott ki igazán. A helyzetet súlyosbítja a munka és a magánélet kettőssége, amiből Philip kerül ki vesztesen: a különböző szerepek egyszerűen túl nagy terhet rónak rá, amitől az évad végére összeroskadni látszik. 


Elizabeth helyzete sem rózsás: édesanyja haldoklik és vele együtt a remény is, hogy utoljára találkozzanak. Philip közbenjárásának köszönhetően azonban megvalósul ez a találkozó és bár Elizabethet megviseli, megerősödve tér haza Nyugat-Németországból. Az NSZK-s kiruccanás azonban nemcsak emiatt fontos, hanem Paige miatt is. Az a bizonyos beszélgetés a 10. részben az évad legdermesztőbb pillanata volt, ami után (érthető okokból) senkinek nem tud hinni és magára marad a vívódásaival. 


Henry nem sokat szerepelt az évad során, az esetek többségében csak azért láttuk, hogy ne feledkezzünk el Jenningsék fiáról. Az évad második felében viszont inkább azt a gondtalanságot és felhőtlenséget szimbolizálta, amiben Paige-nek valószínűleg már soha nem lesz része. A hazugságok és a leleplezések nemcsak a Jennings családban figyelhetők meg, hanem szinte minden fontos helyszínen. Az FBI-nál megtalált poloska Martha életét is megpecsételi, hiszen kártyavárként omlik össze az eddig valósnak vélt élete. 


Stan sem jár sokkal jobban: a magánéleti kudarc után az Oleggel történt magánakciója sem sült el jól, így csak a Henryvel folytatott társasjátékok jelentenek számára örömöt. Nina viszont egyedül is jól elboldogul és bár térben messzire került a többi szereplőtől, kíváncsian várom, hogyan alakul a sorsa a későbbiekben. 


Az évad nem kevés drámai jelenetet hozott, ahol szinte tapintani lehetett a feszültséget. Hol egy autós üldözés, hol egy beszélgetés, hol egy nyugtalanító zenével kísért jelenet ért el olyan hatást, hogy az embernek rögtön görcsbe rándult a gyomra. A kameraállások szintén hatásosak voltak a lélektani ábrázolásokhoz és az erőviszonyok szemléltetéséhez. Érdekes, hogy erre általában nem szoktam figyelni, amikor sorozatot nézek, de ebben az évadban nagyon megragadtak. Egy ilyen jól összerakott évad után bízom benne, hogy a következő is hasonló színvonalú lesz.

Értékelés: 8.5/10

2015. április 18., szombat

Justified - 6. évad

"- We dug coal together.
  - That’s right."


Leköszönt napjaink egyik (ha nem a) legjobb sorozata, a hat évadot megért Justified. Bevallom, annak idején kicsit nehezen kedveltem meg a szériát, de később annál nagyobb kedvenc lett belőle.

 
Az ötödik, "takarítós" évad vége már beharangozta a hatodik évad fő csapásvonalát, nevezetesen Boyd elkapását. Azét az emberét, akit a sorozat kezdete óta ismerünk és akivel Raylan számtalanszor keresztezte az útját. Ennek fényében egy békésen csordogáló záróévadra számítottam, ahol nem érhet meglepetés, mert úgyis tudjuk a történet végkimenetelét. Ehhez képest Graham Yosték egy olyan záróévadot tettek le az asztalra, amivel a sorozat felejthetetlen élményt jelentett. 


Először is gyönyörűen felépítették a Boyd elkapásához vezető lépcsőfokokat, amihez egy karizmatikus bűnöző is dukált Avery Markham személyében. Cselekedetei és sorsa nem sokban különbözött azoktól az alakoktól, akik korábban felbukkantak a sorozatban, mégis egy tekintélyt parancsoló és hidegvérű karakternek ismerhettük meg őt. Harlani megjelenésével események egész sorát indította el, így voltak olyan epizódok, ahol rendesen kapkodtam a fejem, hogy követni tudjam a fordulatokat. 


Ez persze nem jelentett lóversenytempót, de az tény, hogy a hatodik évad cselekménye egy percig sem toporgott egy helyben. Így pedig olyan szereplőknek is drukkolni lehetett (pl. Wynn Duffy), akikről korábban elképzelhetetlen volt. Ebben különösen erős volt az utolsó évad, a finálé előtt például egyáltalán nem lehetett tudni, hogy a Raylan-Boyd-Ava hármasból ki éli túl a befejezést. 


A zárással én maximálisan elégedett vagyok, a stáblista után az volt az első gondolatom, hogy valahogy így kell olyan sorozatzáró részt írni, ami ízig-vérig magában foglalja az elmúlt évadokat. A pilotra tett utalások mellett egy olyan befejezést kaptunk, ami méltó a Justified eddig felépített világához. 


Sok minden fog hiányozni a Justified után (itt össze is van szedve egy csokorra való), de a legjobban talán az a finom egyensúly, ahogyan a drámaiság és a humor között lavíroztak. Még a fináléban is elhangzottak olyan egysorosak, amiket nem lehetett mosoly nélkül megállni. A szereplőgárda, a kiváló dialógusok és a kentucky miliő ugyanilyen ékköve volt a sorozatnak, amit persze ki is használtak. Egy szó mint száz: nagyszerű szórakozás volt ez a hat évad, amit még sokszor újra fogok nézni. 

Értékelés: 9.5/10

2015. április 9., csütörtök

Game of Thrones - 3. évad

Hosszú kihagyás után végre pótolni tudtam a Trónok harca 3. évadját, amivel annak idején nagyon lemaradtam. Éppen ezért nem volt egyszerű felvenni a történet fonalát és csak az első két epizód után tudtam visszarázódni a sorozat világába. 


A cselekmény ugyanott folytatódott, ahol a második évad abbamaradt: a Mások megindulnak dél felé, a többi királyság pedig folytatja küzdelmét a Vastrón megszerzéséért. A látványos harcok és csaták elmaradtak ebben az évadban, cserébe viszont rengeteg intrikát és történetszálat kaptunk. A cselekmény most is sok helyszínen zajlott, de az előző évaddal ellentétben most jóval erősebb volt köztük a kapocs. Az például különösen tetszett, amikor egy-egy félmondatos utalás vagy szimbólum után tértek rá az ehhez kapcsolódó eseménysorra. 


Az első évadban megismert szereplők köre most is bővült, de csak kis mértékben, így jóval követhetőbb lett a történet és a karakterek kibontására is maradt idő. Ezzel az idővel viszont nem mindig sikerült jól gazdálkodni, ugyanis néhány karakter köré (pl. Bran, Margaery) annyira gyenge történetszálat írtak, hogy szinte semmilyen emlékezetesebb jelenet nem maradt meg bennem. A hosszú vándorlásból csak Daenerys szála volt izgalmas, Havas Jon és Ygritte románca egy idő után önismétlővé vált. 


Királyvárban viszont mindig történt valami fontos, így az évad legjobb pillanatai ehhez a színtérhez kötődnek. Élvezet volt hallgatni Tyrion, Cersei, Tywin, Varys és Kisujj beszélgetését, mert rengeteget hozzáadtak a már ismert szereplők jellemrajzához. Az évad eseményei ezt a helyszínt érintették a legkevésbé drasztikusan, ám az alaposan átrendezett házasságok és pozíciók a későbbiekben is érdekesnek ígérkeznek. 


Ez az évad sem mellőzte a drámai fordulatokat, amelyek a 9. epizódban csúcsosodtak ki. Mivel sikeresen elkerültem a spoilereket, át tudtam érezni annak a bizonyos jelenetnek a súlyát és bár megleptek a látottak, a sorozat világához tökéletesen illeszkedtek. Ezek után egyértelmű volt, hogy a Stark család megmaradt tagjai nem találkoznak egymással, hiába voltak karnyújtásnyi távolságra egymástól. Talán ez az évad volt a legjobb példája annak, hogy ez a sorozat nem egy rózsaszín tündérmese, ahol minden happy enddel ér véget. 


Ennek tükrében kíváncsian várom, mi történik Aryaval, milyen szerepe lesz Stannisnek és Walder Freynek, és hogyan alakul Jaime sorsa, miután visszatért a Lannisterek közé. A finálé egyébként jóval nyugisabb volt, mint az eddigi évadzárások, több volt benne az utózönge, mint a következő évara alapozás. Hiányérzet így sem maradt bennem, mert az évad végére letisztult annyira a kép, hogy a folytatásban a Vastrónért vívott harcra és a közelgő télre koncentrálhassunk. 

Értékelés: 7.5/10

2015. április 5., vasárnap