2010. július 31., szombat

Filmek

Három filmet sikerült a közelmúltban megtekintenem, de akkora hatást nem gyakoroltak rám, hogy külön posztot írjak, úgyhogy rendhagyó módon csak rövid véleményt írok róluk.

The Rebound - Szerelmes szingli szittert keres

A magyar címből sejthető, hogy romantikus filmmel van dolgunk. Adott egy negyvenes éveiben járó nő, aki rajtakapja a férjét. Ezt követően összepakol és a két gyerekével a nagyvárosba költözik, hogy új életet kezdhessen. Mivel az új munkahelyén késő estig dolgozik, szüksége van egy olyan emberre, aki vigyáz a gyerekekre. Egy jómódú zsidó családból származó, fiatal srác jelentkezik, akit nagyon hamar megkedvelnek a gyerekek és az anyuka is. Egy a bökkenő: túl nagy a korkülönbség az anyuka és a bébiszitter között. Emiatt nem lehetnek együtt, külön utakon folytatják tovább és csak évek múltán találkoznak újra.
Két bajom volt a filmmel, egészen pontosan a befejezéssel. Egyrészt nagyon klisés az egész film (könnyen kitalálható, mi lesz a következő lépés), másrészt pedig kicsit összecsapott lett a vége. A nő sikeres lesz a munkájában, a srác pedig a fél világot beutazza, amikor újra találkoznak. A zárójelenet alapján nem egyértelmű, hogy együtt maradnak vagy az éttermi vacsora után továbbra is külön élnek.

Értékelés: 6/10, egy laza romantikus filmnek jó volt.

My one and only

Hajszálpontosan ugyanúgy kezdődik a film, mint a Rebound: a feleség rajtakapja a férjét, ezért összepakol és elköltözik. Itt viszont abból adódik a konfliktus, hogy a volt feleségnek a férjszerzésen kívül nincsenek más ambíciói. A gyerekei tudják, mit akarnak, az anyjuk viszont csak a mának él. A pénzük rohamosan fogy, de a nő nem hajlandó elfogadni a segítséget és továbbra is folytatni akarja az elit életmódot.
A férjszerzés sem zajlik zökkenőmentesen: akad aggresszív, nőket kihasználó, anyagias és csaló is. Az anya és a két fiú az egész országot bejárják (New Yorktól egészen Los Angelesig), mire végre meg tudnak állapodni.
Nem volt annyira rossz film, az viszont tény, hogy rövidebben is el lehetett volna mesélni a történetet.

Értékelés: 7/10, egyszernézős ródmúvi.

World's Greatest Dad

Robin Williams neve általában garancia a jó filmre, ez a film viszont nem volt az. Drámának jó, engem viszont felháborított a témája.
Van egy apuka, aki sikeres író akar lenni. Évek óta próbálkozik, de a kiadók visszadobják a regényeit. Tanárként dolgozik a helyi középiskolában és ott sincs a helyzet magaslatán: az óráit alig látogatják a diákok, a fiatal és csinos kollegina folyton lerázza, plusz a fia sem mindennapi eset.
A fordulópontot a fia halála jelenti (elég perverz beállítottságú a srác, masztizás közben megfojtja magát). Az apa ír egy búcsúlevelet és úgy állítja be, mintha a fia írta volna. Eddig a pontig még tetszett a film, remek dráma lehetett volna belőle, ha az írók más irányba viszik a történetet. A folytatásban ugyanis azt látjuk, hogy az apa hogyan húz hasznot a fia halálából: a búcsúlevél (amit persze az egész iskola elolvas) után naplót ír, amit szintén úgy tüntet fel, mintha a fia írta volna. Ez az iromány is osztatlan sikert arat, mi több, könyv formájában is kiadják. Oly sok év után rámosolyog a volt apára a szerencse: a csinos kolleginával nyíltan vállalják kapcsolatukat, tévéműsorba hívják, az iskolában pedig elvakult módon csodálják a halott fiát.
A végén persze elmondja az igazat, de mindenki elfordul tőle és csalódik benne. Furcsa, de nem tudtam sajnálni emiatt. A saját fiát bunkónak nevezte, holott ha törődött volna vele, akkor bizonyosan nem halt volna meg a fiú.
Lehet, hogy velem van a baj és rossz oldalról közelítettem meg a filmet, de a kellemes kikapcsolódás helyett bosszantó másfél órát kaptam.

Értékelés: 3/10

2010. július 18., vasárnap

Happy Town - 1. évad

Nemrég finálézott az a sorozat, amit a tavalyi berendelésekből a legjobban vártam.
Kisvárosi titokzatos nyomozós sorozatnak volt beharangozva, én pedig mindhárom típust szeretem, így nem kevés elvárásom volt a Happy Townnal kapcsolatban.
Sajnos azonban csalódnom kellett, ráadásul elég nagyot.
Az első rész volt a sorozat legjobbja, irtó hangulatosra és kellőképpen rejtélyesre sikerült.
A sztori a következő:
Van egy Haplin nevű kisváros Minnesotában, ahol a bűncselekmény fogalma szinte ismeretlen. Szinte, mert egy dolog mégis nyugtalanítja a városlakókat. Egy bizonyos Magic Man hét éven keresztül embereket rabolgatott el a tömegből és egy Isten háta mögötti helyre vitte őket. Az utolsó emberrablás öt éve volt és amikor mindenki azt hiszi, hogy vége a rémálomnak, egy éjszaka kegyetlenül megölik Jerry Friddle-t, aki perverz ls beteges ember hírében állt. Naná, hogy mindenki a Magic Manre gyanakszik.
A pilotban több olyan esemény is van, ami miatt várós volt a folytatás. Először is egy új lány (Henley) érkezik a városba, aki készül valamire, de mindenki csak egy ártatlan, kedves lányt lát benne. Másodszor pedig a város seriffje egy bizonyos Chloe nevű nőt emleget, az epizód végén pedig bekattan és egy szekercével levágja a bal kezét.
A sorozat többi része során megismerjük a város lakóit: a Haplin családot, akiknek a hatalma behálózza a várost, gyakorlatilag mindent ők irányítanak; Georgiát, aki a későbbi seriff (az öreg seriff fia) lányára vigyáz és szinte családtag; Big Dave-et, aki pizzázót üzemeltet és emiatt le is bukik (ő ölte meg Jerry Friddle-t), Merrit Grievest, aki mozis relikviákat gyűjt, a Magic Man után kutat és eléggé titokzatos és Dan Farmert, aki rendőrnek adja ki magát és elég egyedi módszert (igazságszérummal lekábítja az embereket) alkalmaz, hogy kiderítse az igazságot.
Ahogy haladunk előre a történetben, egyre többet tudunk meg a múltról és az eltűnt személyekről (Lauryn Ward és Greggy Stiviletto románca).
A nyolc epizód lényege nagyjából ennyi. Igazából csak a Jerry Stiviletto -ügyet sikerült lezárni, a többit sokkal jobban is meg lehetett volna oldani.
Amennyire lelkesedtem a sorozatért az elején, az utolsó részre gyakorlatilag már szenvedés volt nézni a sorozatot (fordítani meg főleg, a nyolcadik rész feliratát először meg sem akartam csinálni). Nagyon nagyon összecsapott zárást kapott a sorozat (a Magic Man az öreg seriff felesége, akit elvileg 5 éve meggyilkoltak, mégis életben van) és egy logikusnak tűnő rajongói magyarázat sem segít, hogy átlagnéző elégedett legyen a befejezéssel.

Részemről 4/10 a sorozat, csalódás sajnos.

2010. július 11., vasárnap

Chuck - 3. évad

Ha az előző évadra azt mondtam, hogy zseniális, akkor erre mi lenne a megfelelő jelző? Elképesztő, amit a készítők alkottak, gyakorlatilag sikerült felülmúlniuk a második évad színvonalát.
Lássuk, mi is történt az évad 19 része alatt spoilerekkel tarkítva.

Az első rész azzal kezdődött, hogy Chuck teljesen lezüllött: felmondott a Buy Moreban (így nincs civil foglalkozása), az Adatbázis pedig nem mindig működik, úgyhogy a megbízatásoknak is búcsút mondhat, valamint Sarah-val sincsenek éppen a topon. Hogy lehet ebből kimászni? Chuck rájön, hogy nem tud Sarah nélkül élni és hogy mindent elkövet, hogy belőle is valódi kém váljon. A cél érdekében új taggal bővül az eddig megszokott csapat: Shaw-val, aki eléggé megbonyolítja a dolgokat. A CIA célja ezúttal a Ring nevű szervezet felszámolása, ami azért is nehéz, mert jó pár kettős ügynök akad (Shaw is az), így nemcsak a CIA kerül veszélybe.
Az évad két részre osztható: az első fele a 13. részig tart és szépen pontot tesz a Sarah-Chuck viszony végére. A maradék 6 részben viszont visszatért az az igazi akciódráma, amitől annyira élvezetes volt az előző évad. Chuck és Sarah egy párként veszik fel a harcot a Ring ellen, sőt, Morgan (Chuck barátja) is elindul a kémmé válás útján, miután Chuck felfedi előtte a titkát.
Az évad során az eddigi szereplők múltjára is fény derül: megismerjük Alexet (Casey lányát), kiderül, hogy Sarah Shaw feleségét ölte meg (a kémmé váláshoz szükséges utolsó próbatétel során), az évad végén pedig ismét szerepel Chuck apja.
A dupla finálé az évad egyik legjobb epizódja volt, az írók nem spóroltak az akcióval (Chuckékat foglyul ejtette Shaw, Morgan és Devon pedig a megmentésükre igyekeznek) és a drámával (Chuck apja sajnos meghal).
Az utolsó rész végén egész pöpec cliffhangert kaptunk, ami miatt én már nagyon várom a negyedik évadot.

Értékelés: 9.5/10, kénytelen vagyok a 4. évadra tartogatni azt a 10-est. :)

2010. július 5., hétfő

Nyár van, nyár

Végre beköszöntött az igazi nyári idő, amire nem sok esélyt láttam június elején. Olyan idő volt, mintha a tavaszból (volt idén egyáltalán?) hirtelen átugrottunk volna az őszbe.
Ne de most végre ismét süt a nap, újra 30 fok fölött van a hőmérő higanyszála, megint lehet strandolni és bulizni.
Az eddigi nyarakhoz képest idén nem találtam nyári munkát, hiába próbálkozom nap mint nap (álláshirdetések, ismerősök, két állásportál hírlevele). Mintha minden azt akarná, hogy idén ne dolgozzak. Pedig szeretnék, mert szeretek dolgozni, a pénz meg jól jön ősszel, mikor kezdődik a suli. Júniusban úgy indultam neki a nyárnak, hogy két hónap folyamatos nyári munka, de ne ott, ahol tavaly. Hát, ez mostanra egy hónapra redukálódott ugyanezekkel a feltételekkel.
Így viszont több idő jut a pihenésre és a fordításra, mert így tudom tartani az 1-2 napos határidőket. Ennek is megvan az előnye, mert legalább lesz egy kis rendszer az életemben.
Megejtettem az első strandolást is, ami nagyon jól esett, mert kellemesen hűsítő most a Balcsi vize. Se túl meleg, se túl hideg. Ráadásul megnyugtató úszni és elszakadni a mindennapi gondok elől.
Egy kisebb kirándulás már be van tervezve valamelyik hétvégére, plusz az augusztus végi nyaralás, ami még igencsak távolinak tűnik.
Úgyhogy most summer sunshine van, reméljük, sokáig így is marad.

2010. július 3., szombat

Epitafios - 2. évad

A zseniális első évadról itt írtam, a héten pedig letudtam a folytatást, vagyis a második évadot.
A cím sajnos megtévesztő egy kicsit (Sírfeliratok), ugyanis a néhány temetős jelenettől eltekintve a síroknak semmi közük nincs a történethez. Ez az évad nem folytatása az előzőnek, egy teljesen új történetet kapunk. Egyedül az előző évadban megismert főszereplők, vagyis Renzo és Marina maradtak ugyanazok.
Innentől spoilerek.

A rendőrség most is egy sorozatgyilkos után nyomoz, aki régi és híressé vált bűneseteket rekonstruál és megörökíti (lefényképezi) azokat. Míg az előző évadban egy elszánt és erős személyiséggel rendelkező gyilkost láttunk, most egy skizofrén illetőt kaptunk, aki elég sokszor pánikba esik és nem tudja, mi legyen a következő lépés. Nem minden tervét sikerül pontosan véghezvinnie, ennek köszönhetően elég sok hibát elkövet. A legnagyobb hibája az, hogy életben marad az egyik áldozata (Velasquez), aki különleges képességgel rendelkezik: a jövőbe lát, meg tudja mondani, ki lesz a gyilkos következő áldozata. Emiatt nagyon fontos lesz a rendőrség számára, ugyanis a gyilkos eléggé véletlenszerűen öl (barátot, családtagot, ismerőst). Amikor elfogy az "előre tervezett megölendő személyek" sora, azokkal végez, akik rájöttek, hogy ő a gyilkos. Két fájó áldozat van az évad során: Renzo apja és Marina.
A rendőrségi munka az első évadhoz képest sokkal összehangoltabbnak tűnik, de még így is sokára derítik ki, hogy a fotókat előhívó munkatársukat körözik. A gyilkosról kiderülő háttérinformációk tetszettek, gyakorlatilag teljesen megismertük az illetőt: milyen volt az apja, milyen volt a családtagok viszonya, stb. Renzon és Marinán kívül meg kell említeni Marianot, aki nagy segítség a rendőrségnek, ugyanis sokkal kifinomultabb a szaglása, mint az átlagemberé.
A fő szál mellett nem maradt feledésbe az a nyomozás, ami még az első évadra nyúlik vissza. Nevezetesen az orosz rulettes ügy felgöngyölítése, amit Marina vezet. Sajnos egy hiba csúszik a dologba, ugyanis az egyik halottba hátulról belelőnek (később kiderül, hogy Marina öccse az), így viszont gyilkossági ügyként kezeli a rendőrség a dolgot. A helyzetet nehezíti az, hogy az áldozat egy miniszteri beosztott, így Marina körül igencsak szorul a hurok.

Az évad végére minden megoldódik, sikerül elkapni a sorozatgyilkost.
Mindent összevetve kellemes kikapcsolódás, de sajnos az első évadot nem múlja felül. Kicsit sok az üresjárat és néhány lépés elég logikátlan volt, így csak 8/10-et kap.