2018. május 5., szombat

Erdélyi kirándulás

Tavaly májusban Boszniába utaztam, idén pedig Erdély volt az úti célom a május 1-i hosszú hétvégén. Erdély már régóta szerepelt a bakancslistámon, de valamiért sosem volt módom bejárni. Mivel nem akartam nagy csomagot és sok ruhát vinni, az eddigi utazásaimtól eltérően most sokkal körültekintőbben készültem fel Erdélyre. Városra lebontva megnéztem minden állomás időjárását, amit az út érint, így egy kisbőröndbe és egy hátizsákba befért minden, amit vinni akartam. 

Kora reggel indultunk és hosszas buszozás után Berethalom volt az első megállónk. A szegényebb románok által lakott, lepusztult falvak után felüdülés volt egy pompás és rendezett települést látni. Az erődtemplomot szinte teljes egészében be lehetett járni és bár a 13. században épült, meglepően szépen fennmaradt. Berethalom után Segesvár volt a következő állomás, aminek egyszerűen lenyűgözött a történelmi óvárosa. Mintha csak megelevenedett volna a középkor. 

Segesvár óvárosa egy étteremcégérrel

A szállás elfoglalása és a pihentető alvás után másnap a Gyilkos-tó volt a következő állomás. A sok helyszín közül ezt vártam a legjobban és nem is kellett csalódnom: a tó csodálatos, a vízből kimeredő fekete fatörzsek csonkjaiban viszont van valami félelmetes. Érdekes, hogy románul Vörös-tónak hívják, pedig a víz inkább kékeszöld színű. Azt nem tudtam, hogy csónakázni is lehet a tó egy részén, de a remek időre való tekintettel éltem a lehetőséggel. 

a Gyilkos-tó a vízből kiálló fatörzsekkel

A Gyilkos-tó után a Békás-szoros következett, ami szintén egyedülálló ritkaságnak számít. A szurdokvölgy függőlegesen ágaskodó sziklafalai rengeteg turistát vonzanak, akiktől nem egyszerű megcsodálni ezt a természeti utat. Egy kétsávos út vezet a szurdokon keresztül, de az autósforgalom miatt néhány kanyarnál majdhogynem életveszélyes volt a séta. 

a keskeny Békás-szoros

A harmadik nap programja Csíkszereda környékének felfedezése volt. Először a csíksomlyói búcsú színhelyét kerestük fel, majd pedig a Tiltott Csíki Sörgyárat. A búcsú helyszíne egy nyugalmas tisztás, ahonnan az egész környéket be lehet látni. A meredek domboldalt nem volt könnyű megmászni, de a kilátás bőven kárpótolt a fáradtságért. 

tipikus erdélyi táj a háborítatlan természettel és a zöld ezer árnyalatával

A sörről ugyan az utóbbi néhány évben leszoktam (fura, de a 40 fokos nyári melegben sem kifejezetten hiányzik), ennek ellenére nagyon élveztem a gyárlátogatást és a kóstolót. Lehetőség volt szűretlen és csapolt sört is kóstolni és az előbbi mérföldekkel ízletesebb volt. Sosem voltam még sörgyárban, érdekes volt látni, hogyan készül a sör, milyen eljárásokon megy keresztül az alapanyag, amíg hűs szomjoltó lesz belőle. 

Petőfi szobra Fehéregyházán

Az utolsó nap a hazautazás jegyében telt, de azért útba ejtettük Nagyszebent és Déva várát. Nagyszebentől kicsit többet vártam, kevés volt a látnivaló (bár nem sok idő jutott városnézésre) és az érintett városok közül itt hallatszott a legkevesebb magyar szó. Déva vára sajnos ugyanolyan romos volt, mint bármelyik magyar vár, de a látogatható részt érdemes volt megnézni. Na meg felidézni a Kőmíves Kelemen sorait. :)

Déva várának kapuja

Zárásképpen egy-két érdekesség: 
- Legutóbb tíz éve jártam Romániában, akkor a magyar határ után egy kátyús úton lehetett zötyögni. Most azonban már tükörsima autópályákon lehet közlekedni. És folyamatosan építik őket. 
- Tiszta és rendezett a magyarlakta rész, még a forgalmasabb részeken sem láttunk szemetet. 
- A székelyek kedvesek és vendégszeretők, és mind a fiatalabbak, mind az idősebbek tökéletesen beszélnek magyarul, románul és németül. 
- Nagyon finomak a kézműves termékek, nekem az áfonyapálinka, az áfonyalekvár és a különféle mézek ízlettek a legjobban. 
- Gyönyörű az erdélyi táj, rengeteg olyan helyet láttunk, ahol még érintetlen a természet és többszáz éves ősfenyvesek borítják a hegyeket. Erdély egyébként szép példa arra, hogyan élhet az ember és a természet egymással tökéletes harmóniában.