Szlavicsek Judit: Hullámsír

Fülszöveg: Kardos Júlia, a keszthelyi rendőrség nyomozója éppen túl van élete ügyén. Boldognak és elégedettnek kellene lennie, mégis az egyik gimnáziumi barátjától kölcsönkapott siófoki luxusapartmanban tölti a napjait, és igyekszik számot vetni a múltjával és még inkább a jelenével.
Amikor holttestet találnak a Balatonban, Júlia mindent megtesz, hogy a végére járjon a dolgoknak. Pedig az ügy nem hozzá, hanem egy fiatal rendőrtiszthez kerül, aki először magabiztosan vág bele a nyomozásba, később azonban elbizonytalanodik. Vajon elfogadja Kardos segítségét? Elfogadhatja-e egyáltalán? Mert mi van, ha Júlia esetleg érintett az ügyben? És mi van, ha épp ő a kulcs a megoldáshoz? 

Számomra a nyár szerves része a Balaton és az utóbbi időben egyre többször jött velem szembe ez a könyv. A fülszöveg mellett a darkos hangulatú borító is felhívta a figyelmemet erre a krimire, így nem vártam sokat az elolvasásával. Gyorsan peregtek az oldalak, tetszett az ügy és a nyomozás, úgyhogy hamar végeztem a Hullámsírral. 

Egy kerek egész történetet kapunk és bár elsőre egyszerűnek tűnt a megoldás, nekem is csak akkor állt össze a teljes kép, mint Kardos Júliának. Miután minden a helyére került, néhány részhez visszalapoztam a könyvben és az újraolvasás alapján is egyértelmű a gyilkos kiléte. Sehol nincs logikai bukta, erőltetett fordulat vagy hatásvadász red herring, ebben a krimiben tényleg minden a helyén van. Még az 1994-es visszaemlékezések is, pedig először nem volt világos, hogy a fonyódligeti táborban történtek hogyan kapcsolódnak a jelenkori eseményekhez. 

Ahogy haladunk a nyomozással, úgy ismerjük meg egyre jobban a szereplőket. Kifejezetten tetszett, hogy nem egydimenziós karaktereket kaptunk, hanem hús-vér átlagembereket, akik egyáltalán nem tökéletesek. A főszereplő bár határozott és bátor nő, nagyon sokszor esendőnek és magányosnak tűnik. A nyomozás kezdetekor éppen a felfüggesztését tölti és próbál kigyógyulni a kezdődő alkoholizmusából. Emellett megismerjük az anyjával és egykori kórustársaival való viszonyát is, így a regény végére tényleg egy komplex és érdekes karaktert kapunk. A mellékszereplőket már nem árnyalja ennyire az író, de így is elég jól megismerjük őket. A kedvencem a Júliát segítő Horváth lett, nagyon bírtam a stílusát és a felfogását. Forraiban az tetszett, hogy félre tudta tenni az egóját és az ügy megoldása érdekében hajlandó volt együttműködni Kardossal. 

A helyszíneket nagyon jól kihasználják és annak is örültem, hogy nemcsak a Balaton-part kap fontos szerepet, hanem Hévízre, Keszthelyre és Kaposvárra is eljutunk a nyomozás során. A helyszínek egyébként a maguk valójában szerepelnek, nemcsak a napos és kellemes oldalukat látjuk. A Balaton például sokszor ölt sötét színeket és kap vihar által felkorbácsolt hullámokat. Szintén jó pont az Imre Csabához kapcsolódó celebvilágról és bulvárról megfogalmazott kritika, ami abszolút természetesnek hat ebben a környezetben. Sok más társadalmi téma is előkerült a regényben, úgyhogy a jól felépített krimi mellett egy hiteles lélektani ábrázolást és elgondolkodtató nézőpontokat is felvonultat a Hullámsír. A regény egyébként a szerző egy korábbi művének folytatása, én azonban nem éreztem annak a hiányát, hogy nem olvastam el a Légy/ott-ot, a Hullámsír önmagában is élvezhető.

Guillaume Musso: Most!

Fülszöveg: "Sose feledd, hogy két életed van. A második akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egyszer élsz."

Lisa és Arthur évente egyszer találkoznak. Arthur mégis egész életében őt keresi. Lisa pedig csak őrá vár. Lisa álma, hogy színésznő legyen. Egy manhattani bárban dolgozik, hogy fizetni tudja művészeti tanulmányait. Egy este megismerkedik Arthur Costellóval, a fiatal orvossal. Azonnal érzik, hogy egy nyelvet beszélnek. Lisa bármire kész, hogy lenyűgözze a férfit. A város könyörtelen útvesztőjében mindent kockára tesz érte. Arthur azonban más, mint a többiek. Hamarosan felfedi Lisa előtt a szörnyű titkot, ami szerelmük útjába áll: "Ami történik velem, felfoghatatlan, mégis igaz…"  

Musso legutóbbi könyve, a Brooklyni lány olvasása után a szerző korábbi műveivel is meg akartam ismerkedni, ezért elsőként a Most!-ra esett a választásom. Az idézett fülszöveg egy kicsit csalóka, ugyanis a regény azzal indul, hogy Arthur Costello megörökli a családja tulajdonában álló 24 Winds Lighthouse világítótornyot egy tiltott szobával együtt. És innen gyorsan fel is pörögnek az események, gyakorlatilag egymás után faltam az oldalakat, mert annyira kíváncsi voltam, mi történik Arthurral, Lisával és Sullivannel. 

A regény gerincét Arthur utazásai adják, amiken keresztül nemcsak New Yorkot barangoljuk be, hanem az 1991 utáni éveket is. Nagyon tetszettek az adott évet meghatározó zenékre, filmekre, politikai eseményekre vagy sporttörténeti eseményére tett popkult utalások. Némelyik dátum nekem is emlékezetes és a mai napig tudom, hogy akkor hol voltam, mit csináltam és milyen gondolatok jártak a fejemben. 

Arthur utazásai kapcsán fontos szerepet kap a család, a szeretet, az emberi kapcsolatok, a bizalom, a sors és a végzet. Arthur igen komoly jellemfejlődésen megy keresztül, de a legszimpatikusabb szereplő számomra a nagypapa (Sullivan) volt. Simán el tudok képzelni egy előzménytörténetet, ahol az ő fiatalkorát és utazásait követhetjük végig. Már csak emiatt is kíváncsi voltam, hogyan alakul Arthur élete és mi is fog történni a 24. utazás után.

A csavar nagyon váratlanul ért és elsőre nem tetszett. Valahogy úgy éreztem, mintha Musso ezzel le akarta volna nullázni a szépen felépített sztorit. Aztán második olvasásra már összeállt a kép és rájöttem, hogy helyén van ez a bizonyos fordulat és így nyer értelmet a történet. Egyébként a Brooklyni lányhoz hasonlóan ez a regény is tele van fontos és megszívlelendő gondolatokkal. Például azzal, hogy igenis érdemes megélni a pillanatokat és küzdeni a céljainkért, mert az élet rövid és gyorsan elszállhat mellettünk.

Catherine Steadman: Zavaros vizek

Fülszöveg: Markra, a jóképű bankár férjre fényes jövő vár. Erinre, a tehetséges filmrendező feleségre ígéretes karrier. Nászútjuk fantasztikusan kezdődik a trópusi Bora Bora szigetén. Koktélok, lustálkodás, napozás az óceánparton. Aztán búvárkodás közben rátalálnak egy hatalmas zsák készpénzre és ékszerre. Úgy döntenek, senkinek sem szólnak a csomagról. Hiszen ha más nem tud a vagyonról, miért ne tartanák meg? És ezzel kezdetét veszi a pokoli eseménysorozat, amelyről végig nem tudni, vajon ki mozgatja a szálait a háttérből és mi a szerepe benne az orosz maffiának. 

Krimikedvelőként az érdekesnek tűnő fülszöveg miatt nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre. A kezdés is nagyon biztató volt, ugyanis az első fejezet egy sírgödör ásásával indul. Csak egy-két információmorzsát kapunk, utána pedig visszamegyünk az időben és a regény nagy része azt meséli el, hogy mi is vezetett el ehhez a kezdőjelenethez. Erin és Mark szimpatikus párnak tűnnek, a megismerkedésük története után rögtön Bora Borán találjuk magunkat. A sziget leírása csodálatos, már-már úgy éreztem, mintha én is ott lennék a szereplőkkel. Viszont a könyv első felét ez teszi ki, és bár nem untatott a cselekmény, a táska felbukkanása sajnos később sem gyorsította jelentősen az eseményeket. 

Igazából egyfajta huzavona kezdődik meg Erin és Mark között: mihez kezdjenek a táska tartalmával és hogyan csinálják mindezt feltűnés nélkül? Megkezdődnek a titkolózások és a kisebb-nagyobb hibázások. A bankszámlanyitás logikus lépés volt, Erin óvatlanságán és ostoba húzásain viszont sokszor a fejemet fogtam. A krimis vonal emiatt sok ponton hiteltelennek tűnt és izgalomból is jóval többet vártam. A fő csavar nem volt rossz (kifejezetten érdekes lenne ennek tükrében újraolvasni a regényt), de nem válaszolt meg minden kérdést. 

A befejezés egész korrektre sikerült és bár nem pont azt kaptam ettől a könyvtől, amire előzetesen számítottam, összességében kellemes olvasnivaló volt. Könnyed nyári olvasmányként nagyon jól tudott működni, a karakterek fejlődését is szépen nyomon lehet követni, de lehetett volna bátrabb történetszálakat is beleszőni.

Eplényi kirándulás

Legutóbb ősszel volt lehetőségem kirándulni (akkor a Börzsönybe látogattam el), de tavasszal is szívesen járom a természetet. Éppen ezért nagyon vártam, hogy beköszöntsön a jó idő és kizöldüljenek az erdők. Az úticél ezúttal a Veszprémhez közeli Eplény volt és ezúttal is egy osztályt (egy 36 fős 7. osztályos csapatot) vittünk el kirándulni a kolléganőmmel. 

A nap sajnos esővel indult, de mire elhagytuk Budapestet, eloszlottak a felhők és kisütött a nap. Eplény neve egyébként a téli sportok kapcsán lehet ismerős, de hó nélkül is csodaszép kistelepülés. Tiszta, rendezett és a környező hegyek miatt egy alpesi falucskára hasonlít. A kirándulást libegőzéssel kezdtük, ami a gyerekeknek és nekem is nagy élmény volt. A friss levegőt szinte harapni lehetett, körülvett minket a zöldellő erdő és a madárdal. 

Utunkat ezután egy kisebb erdei túrával folytattuk. A reggeli eső miatt nagyon csúszós volt az ösvény, cserébe viszont kárpótolt minket a mindent elborító medvehagyma-szőnyeg. Az illatuk is érződött, de mivel már elmúlt a szezonja, nem szedtünk belőle. A túra során egy kilátóba is felmentünk, ahonnan még a Balatont is látni lehetett. 

A hegy megkerülése után egy tisztásra értünk, ahol lehetőség volt szalonnasütésre. A gyerekek nagy része még sosem csinált ilyesmit, úgyhogy megmutattuk nekik, hogyan tűzzék a szalonnát a nyársra, hogyan tartsák a parázs fölé és hogyan itassák fel kenyérrel a lecsöpögő szalonnazsírt. Ami számomra a legérdekesebb volt, az az, hogy egyik gyereknél sem láttam okostelefont vagy hasonló technikai kütyüt. Beszélgettek egymással, fociztak a füvön, illetve jóízűen falatoztak. Olyan volt az egész, mintha visszautaztam volna a saját gyerekkoromba. :) 

A hazafelé vezető út is hasonlóan telt, a kellemes fáradtság mellett mindenkinek tetszett a kirándulás és szép élményekkel gazdagodott. Mutatok is néhány képet erről a csodás napról. 

a reggeli eső még látszott a növényeken

 

 

ennél a tisztásnál volt a szalonnasütés és a focizás 

 

 

medvehagyma, ameddig a szem ellát...

 

libegő