2012. február 29., szerda

Tinker Tailor Soldier Spy - Suszter, szabó, baka, kém (2011)

Mivel szeretem a kémfilmeket, az első trailertől kezdve várós volt John le Carré regényének filmadaptációja, ami a 2012-es Oscarnál csak egy jelölést zsebelhetett be a legjobb főszereplő kategóriában (de azt teljesen jogosan). Mielőtt erre kitérnék, következzen a történet dióhéjban.

A 70-es évek Londonjában vagyunk, ahol az egykori kémet, George Smileyt (Gary Oldman) visszahívják az angol hírszerzéshez. Úgy tűnik, kettős ügynök (úgynevezett vakond) vette be magát a Körönd kódnevű székhelyük falai közé, hogy Angliát végső veszélybe sodorva, a szovjetek számára kémkedjen. Smiley a múlt és jelen hihetetlenül kusza és rejtélyekkel teli eseményei között kutatva próbál tényekre találni. Elrejtett dossziék, szétzúzott életek szégyellt emlékei, halálosan veszélyes kémek alkotják munkája gerincét mindaddig, míg egy kiugrott ügynök, Ricki Tarr (Tom Hardy) fel nem tűnik. Ahogy segítségével egyre több tény tárul Smiley elé, egyre tisztábban látja az élet-halálra menő kémjátszmák és a játékosok mozgatórugóit, míg végül lehull a lepel az árulóról.


Kétszer álltam neki a filmnek, mert első megnézéskor a 10. perc tájékán feladtam. Nem azért, mert csapnivaló a minősége, hanem azért, mert ennek a filmnek kipihenten érdemes nekiállni. A történetben ugyanis sok a helyszíni és időbeli ugrás, arról nem is beszélve, hogy kell idő, mire letisztul a nézőben, hogy ki kicsoda, ki ellen van és miért "harcol". Nos, erre nem voltam felkészülve, de mivel továbbra is érdekelt a film, újra nekiugrottam. És nem is bántam meg, mert egy igen jó kémfilmet láthattam. A sztori kellőképpen szövevényes és a szálak a szemünk előtt rajzolódnak ki (amihez folyamatos figyelemre van szükség), így végig találgatni lehet, vajon ki a tégla. Ez nyilván lassú tempót kíván, de helyenként vontatottnak éreztem a filmet. A végén viszont, amikor minden a helyére kerül, már úgy éreztem, hogy a lassabb jelenetek sem voltak feleslegesek. Azt viszont mindenképp le kell szögezni, hogy nem egy akciódús filmről van szó.


Az atmoszféra remek, különösen a belső terekben és a szűk, füstös szobákban játszódó jelenetek adták vissza a legjobban a hidegháborús hangulatot. A zenét is dicséret illeti, főleg azért, mert inkább aláfestésként szolgált, nem pedig öncélú domináns erőként. A helyszínek tekintetében mindenképp meg kell említeni Budapestet, ahol a kezdő jelenet is játszódik. A film egyik legakciódúsabb részéről van szó, amire még sokszor kitérnek a későbbiek során. Itt egyébként ismerős magyar színészek is feltűnnek (Mucsi Zoltán, Kálloy Molnár Péter, Kassai Ilona és Csuja Imre) és a dialógusok egy része magyarul történik. Az említett színészek ráadásul nem statisztaként vannak jelen, hanem komoly szerepük van.


Ha már színészek, a fő szereplőkre a legjobb színészeket sikerült megnyerni, akik egytől egyig profi alakítást nyújtanak. A vezető szerep a Smileyt játszó Gary Oldmané, aki kifinomult és részletekbe menő alakításával megérdemelte az Oscar jelölést. Néhány monológnál és közelítésnél kifejezetten sejtelmes hangulatot teremtett. Mellette viszont kevés hely jut a többieknek, a Körönd vezetésének tagjait nem is igazán sikerül megismerni. Ez talán a film legnagyobb negatívuma, mert fontos szerepet töltenek be a történetben. Szerencsére a Jim Prideaux-t alakító Mark Strong, a Peter Guillamet játszó Benedict Cumberbatch és a Ricki Tarrt megformáló Tom Hardy nagyobb játékteret kap.


Végezetül essen szó a címről is. A Tinker Tailor Soldier Spy egy kiszámolóson alapul, aminek az első sora így hangzik: Tinker, tailor, soldier, sailor, rich man, poor man, beggar man, thief. A film során természetesen ez is értelmet nyer, mivel a Körönd tagjaira utalnak velük: Pery Alleline (Toby Jones) - Suszter, Bill Haydon (Colin Firth) - Szabó, Roy Bland (Ciarán Hinds) - Baka, Toby Esterhase (David Dencik) - Szegényember, valamint Smiley. A Kém kilétét viszont a film végéig homály fedi...

Értékelés: 8/10 - Annak ellenére, hogy jobban kifejthették volna a főbb karaktereket, a film jól felépített és összeszedett.

2012. február 20., hétfő

Öt és fél év

Legutóbbi személyes bejegyzésemet azzal zártam, hogy kíváncsian várom az idei évet, mert végzek az egyetemmel. Nos, a januári államvizsga után február elején eljött végre az a pillanat, hogy a kezemben tarthattam a diplomámat. :)

Nagyon hamar eltelt ez az öt és fél év, sokkal gyorsabban, mint a középiskolai időszak. Ennek ellenére csak ötödévben tudatosult bennem, hogy már tényleg nincs sok hátra a diákévekből. Előtte nagyon távolinak tűnt, meg nem is igazán gondoltam bele. Nem volt tiszta a rendszer (nem vitték túlzásba a tájékoztatást), plusz az aktuális teendők mellett idő sem volt ezen mélázni. A tanítási gyakorlatok és a szigorlatok után már nyilvánvaló volt, illetve a lakótársaim is megjegyezték párszor, hogy hiányozni fogok nekik jövő félévben.
A januári államvizsga gyorsan lezajlott és nagyon örültem, hogy túl vagyok rajta. Függetlenül attól, hogy nem egészen úgy sikerült, amilyennek szerettem volna, úgy jöttem ki róla, hogy ez volt az utolsó egyetemi vizsgám. A diplomaosztó már jóval ünnepélyesebb hangulatú volt és hát hihetetlenül jó érzés volt kézben tartani öt és fél év munkájának gyümölcsét. És volt sapkadobálás is a végén. :)


Az egyetem és az éjszakába nyúló tanulás biztosan nem fog hiányozni, a csoporttársak és a város viszont igen. Pécs már az egyetem előtt is szimpatikus volt, az egyetem alatt pedig még jobban megszerettem. Rengeteg emlékezetes pillanatot és igazi barátokat köszönhetek az egyetemi éveknek, így vegyes érzelmekkel vágok neki a jövőnek.

2012. február 17., péntek

Awake - pilot

Tavaly még REM munkacímmel futott a projekt és már csak azért is érdekelt, mert Kyle Killen, a Lone Star készítője jegyezte. A címváltozást követően először csak két perc, aztán az első 7 perc, végül az első 8 perc is kijött az Awake-ből. Tegnap azonban az NBC az egész pilotot feltette a honlapjára, így muszáj volt bevizsgálnom a legvártabb idei újoncot. Hivatalosan egyébként március 1-jén kerül bemutatásra.


Michael Britten nyomozó autóbalesetet szenved a családjával és amikor magához tér, kiderül, hogy csak a felesége élte túl a balesetet, a fia meghalt. Amikor viszont este elalszik és másnap reggel felébred, a fia él és a feleségét vesztette el a balesetben. Nyomozónk tehát két párhuzamos világban él, de kérdéses, hogy melyik az álom és melyik a valóság.


A kezdés elég ütősre sikerült és bár utána kellett egy kis idő, mire követni tudtam a történetet, az epizódról abszolút pozitívan tudok nyilatkozni. A baleset után nagyon szépen bemutatják az említett két világot: a rendőrségi munkát, a gyászt és a szeretett családtag elvesztésének fájdalmát, valamint azt, hogy maga Britten hogyan éli meg ezt a helyzetet. Nyomozónk mindkét világban pszichológushoz jár, akik a saját módszereikkel próbálnak segíteni neki, illetve a beszélgetésekből sok olyan információ kiderül, amire a néző is rákérdezne, rácsodálkozna. Ez különösen tetszett az epizódban, főleg azért, mert tökéletesen illeszkedik egy ilyen koncepciójú sorozatba.


A szereplők közül egyértelműen a nyomozót alakító Jason Isaack kapja a legnagyobb játékteret, de erre a történet miatt szükség is van. Remekül helytáll ebben a szerepben, csakúgy, mint a feleségét játszó Laura Allen és a fiát alakító Dylan Minnette. És bár ők kevesebbet szerepeltek, karakterüket így is sikerült megismerni. Egyedül az epizód gerincét képező nyomozás volt gyenge, a jellemábrázolás viszont kiválóan sikerült. Szépen felépítették az epizódot, egyik jelenetet sem éreztem túlzónak vagy elnyújtottnak. Gyönyörű a fényképezés, az epizód minden percén érződik az igényesség és a kidolgozottság. Kérdés, milyen irányt vesz a sorozat a továbbiakban, epizodikus lesz vagy esetleg kapunk valamilyen főszálat. Mert az alapsztori nem húzható el a végtelenségig. A pilot mindenesetre ígéretesre sikerült, megérte várni rá.

Értékelés: 9/10 - Ha marad ez az irány, akkor a Homeland mellett az Awake is az évad legjobb újoncai közé fog kerülni.

2012. február 3., péntek

Sherlock - 2. évad

Az első évadot követő hosszú várakozás után januárban végre elrajtolt a Sherlock második évadja. Ismételten csak három részt kaptunk és bár a sorozat sajátosságai megmaradtak, ez az évad nem mutat olyan egységes képet, mint az előző.

Az évadnyitó rész lett a legerősebb a három közül. Az első etap cliffhangerét nagyon hamar feloldották, ami csak azért nem tetszett, mert túl egyszerűen rendezték le Sherlock és Moriarty "vitáját". Az előző évad utolsó jelenetében szinte tapintani lehetett a feszültséget, ezt viszont az évadnyitóban már nem tudták visszaadni. Az utána következő ügy és nyomozás viszont bőven kárpótolt. Irene Adler személyében ezúttal A nő volt Sherlock ellenfele és roppant élvezetes volt kettejük macska-macska tánca. Természetesen az ésszel való harc dominált, de egy-két akciódús jelenet is helyet kapott. Ezektől pedig még izgalmasabb lett az epizód.
"- No, it’s the burglar, he’s got himself rather badly injured. Oh, a few broken ribs, fractured skull, suspected punctured lung… He fell out of a window.
- And exactly how many times did he fall out the window?
- It’s all a bit of a blur, Detective Inspector. I lost count.
"


Remekül felépítették az egész epizódot és a kiírások is visszatértek, ezzel is segítve a nézőket. A nyomozás mellett a komikus jellegből is kaptunk ízelítőt. Az első évad után pedig ismét meg kellett állapítanom, mennyire jól áll a sorozatnak az intelligens, jól adagolt humor. A Mrs. Hudsonnal történt incidens után pedig az is kiderült, hogy a néni bizony nélkülözhetetlen Sherlock számára.
"Mrs Hudson leave Baker Street?! England would fall!"
Sokáig tudnám még dicsérni az első részt, mindenesetre a stáblista után elégedetten álltam fel a székből.


A második rész az egyik legismertebb történetet, A sátán kutyáját dolgozta fel, így nem kevés várakozással ültem le az epizód elé. A végeredménnyel viszont már nem voltam annyira elégedett. Kezdem a pozitívumokkal, mert abból még így is több volt. A vidéki kiruccanás és az ismeretlen terepen zajló nyomozás jót tett az epizódnak. Dr. Watson (Martin Freeman) a megszokottnál nagyobb játékteret kapott, aminek azért örültem, mert Holmes miatt sokszor a háttérbe szorul. És ha már Sherlock, azt hiszem, itt volt a legjobb Benedict Cumberbatch játéka. A dedukciós megfigyeléseken kívül rengeteg finomság volt az alakításában.


Talán a Londonon kívüli környezet vagy épp a nyomozás jellege miatt elég hamar ki lehetett találni a megoldást. Az első kutatóbázisi látogatás után reménykedtem benne, hogy más lesz a végkifejlet, de az epizód második fele a történet szempontjából egyáltalán nem volt meglepő. Mivel szeretem a krimiket és a nyomozós sorozatokat, ez még nem is volt olyan nagy gond. Az már igen, hogy ebben az epizódban több volt az ijesztgetés, mint az érdekes párbeszéd és az agymunka. A félelmetesebb jelenetek nagy része hatásvadászra sikerült, aminek a csúcsa a CGI kutya volt. Nagyon kilógott az erdei közegből és a sorozathoz sem illett az effajta húzás.


A harmadik részt már előkészítették a második epizód záró képsorai: ismét előkerül Moriarty, hogy megvívja harcát Sherlockkal. Egy kidolgozott, pergő macska-egér játékot kaptunk, aminek mind a nyitása, mind a zárása hatásos volt. És bár az utolsó jelenetre számítani lehetett, így is legalább egy évet gondolkozhatunk azon a bizonyos hogyanon. Ez az epizód Moriartyról és az őt megformáló Andrew Scottról szólt, aki remekül hozta a tenyérbemászó, öntelt, őrült-zseni antihőst. "Every fairytale needs a good old-fashioned villain.
A második részt nem volt nehéz túlszárnyalni, de a 3. epizód így sem tudott annyira lenyűgözni, mint az első. Ez csak szimplán jó volt.

Összességében tetszett az évad, főleg azért, mert sikerült elmélyíteni az eddig megismert karaktereket. Sokkal több volt a humor, kiírásokból pedig annyit kaptunk, hogy talán még az előző évadból hiányzókat is bepótolták. Egyedül a második rész nem tetszett, az első évadban a gyengébb epizód nem ütött el ennyire a többitől.

Értékelés: az előző évadhoz hasonlóan epizódonkénti bontásban:
2x01: 9.5/10
2x02: 6.5/10
2x03: 8/10