Moliére - L’Opéra Urbain musical

A francia musicaleket mindig is szerettem, a Rómeó és Júliát kb. rongyosra hallgattam annak idején. Volt szerencsém a magyar változatot is látni, ami szintén remekül sikerült, de számomra továbbra is a francia volt az etalon. Nem mellesleg a francia nyelv és kultúra iránti rajongásom is nagyrészt innen ered. A Rómeó és Júlia után jó néhány musicalt megnéztem (Notre Dame de Paris, Don Juan, Dracula), a Moliére viszont mégsem hozott lázba. Egészen addig, amíg idén nyáron meg nem hallottam a Regardez-moi-t, ami már az első néhány sorával belemászott a fülembe és azon kaptam magam, hogy folyamatosan ezt a dalt hallgatom. 

 

Hamarosan a musical többi dalát is megismertem és persze a teljes musicalt megnéztem a youtube-on. Azonnal lenyűgözött az előadás, a franciák egyedi módon gyúrták egybe a 17. és a 21. századot. És Moliére életrajzát elolvasva megértettem, miért kívánkozott színpadra ez a történet. Ez a darab ugyanis rengeteg olyan témát felölel, amik ma is aktuálisak: álmok kergetése, vágyódás az elismerésre, folyamatos bizonyítani akarás, magány, anyaság és karrier dilemmája, nők kiszolgáltatottsága, ármány, hatalomnak való behódolás, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Nem meglepő emiatt, hogy Moliére műveit mind a mai napig játsszák a színházakban, hiszen az általa megalkotott karakterek és helyzetek ma is aktuálisak. Ebben a musicalben a Tartuffe kap reflektorfényt, a többi drámáról csak egy-két szót ejtenek.

 

 

A tartalom mellett a színpadi megoldások sem utolsók: a díszlet szinte folyamatosan mozog, a színpadkép minden jelenetben más és nagyon kreatív megoldásokra is van példa. A legjobban mégis a színészek nyűgöztek le: még a felvételekről is érezhető, hogy a színészek, énekesek és táncosok imádják azt, amit csinálnak. Pontosan ezért voltam kíváncsi, hogy vajon milyen lesz ezt a darabot Budapesten, élőben látni. 

Ha nagyon röviden le akarom írni, hogy milyen volt számomra ez az előadás, akkor azt mondanám, hogy óriási, nagy betűs színházélmény. Két és fél órán keresztül olyan varázslatban volt részem, amit csak a színház tud adni. Fantasztikusan szóltak a dalok, elképesztő volt a látvány és olyan energikus volt az egész produkció, hogy abszolút megértem, miért a Papp László Sportaréna lett az előadások helyszíne. A magyar feliratozásnak köszönhetően pedig végre 100%-osan értettem mindent. Nagyon jó az egész előadás szövege, a prózai részek szépen kiegészítik a dalokat. Remekül működtek a humoros jelenetek és volt olyan rész is, ami kifejezetten meghatóra sikerült. A színészek szuperek voltak és bár Moliére-t nem PetiTom játszotta, hanem Yanis Richard, én az ő alakításával is elégedett voltam. 

 

 

Két apróság különösen tetszett az általam látott előadásban. Az egyik egy nagyon kicsi, de annál nagyobbat ütő utalás a Notre Dame de Paris egyik dalára, a másik pedig a színészek azon gesztusa, hogy többször is kiszóltak a budapesti közönségnek. Ja és még a két felvonás közötti szünetet is magyarul mondták be! Nagyon kitettek magukért az alkotók és ezt a közönség is díjazta: a ráadás dalt álló vastapssal fogadta a majdnem teli nézőtér.  

A képek ezúttal nem saját készítésűek, hanem Facebook csoportokból és bejegyzésekből származnak.  Instagramra töltöttem fel saját fotókat és egy videót a ráadás dalról.

Korfu, a görög édenkert

Két éve Zakynthoson pihentem ki az év fáradalmait és mivel akkor elvarázsolt a csodálatosan kék Jón-tenger, szerettem volna egy másik szigetet is felkeresni. Így esett a választásom Korfura, ahol egy hetet töltöttem el. Mivel késő éjjel érkeztem meg a szállásra, csak másnap tudtam elkezdeni a sziget felfedezését. 

Porto Timoni 

Két dolog tűnt fel azonnal: 1. Korfu gyönyörű zöld. Ahol nincsenek települések és utak, ott dús, buja erdők vannak. 2. Korfu sokkal nagyobb, mint gondoltam, gyalog esélytelen végigjárni. Szerencsére ez a probléma könnyen orvosolható, ugyanis lehet autót bérelni és buszok is közlekednek, amikkel szinte az egész sziget bejárható. Ipsoson volt a szállásom, ezért onnan a 7-es busszal be is tudtam menni a fővárosba. Mivel Korfu rengeteg látnivalóval büszkélkedhet, napra pontosan megterveztem, mikor mit szeretnék megnézni. 

Kerkyra belvárosa

Elsőként Paxos és Antipaxos szigetét látogattam meg. Mindkét helyre hajóval lehet eljutni, útközben pedig lehetett csobbanni a valószínűtlenül kék tengerben. A két kis szigetecske szép volt, Paxos igazi nyüzsgő turistaparadicsom. Mivel ez a program nem fedte le az egész napot, Korfu fővárosában - görögül Kerkyra - is tettem egy hosszabb sétát. A tengerparti rész nagyon szép, a régi épületek és villák Olaszországra (Velence és Trieszt környéke) emlékeztettek. Sissi kastélyába felújítás miatt nem lehetett bemenni, de a város többi része bőven kárpótolt. Kerkyra nem nagy, mégis egy teljes napra elegendő látnivalót nyújt. 

szélmalom Kerkyra kikötőjében

Korfu homokos partjai közül Glyfadat néztem meg először. A türkizkék tenger az aranyszínű homokkal úgy nézett ki, mint egy trópusi sziget, úgyhogy már a látványért megérte ott strandolni. És ha valaki igazán szépet akar látni, akkor Paleokastritsát semmiképpen ne hagyja ki! Ez a település igazi meglepetés volt, ugyanis az a kilátópont, amit kerestem, nem volt jelezve táblával. Az tűnt fel, hogy az autók mind egy irányba mennek. Követtem őket és egy szerpentinen végigmenve feljutottam egy kisebb hegyre, aminek a tetején volt egy monostor és két kilátópont. Onnan fantasztikus látvány tárult elém. Képeslapra illő táj csodálatos színben pompázó tengerrel és dombokkal. 

Paleokastritsa 

Egy újabb hajókirándulás során Sivotát is feldeztem. Ez egy apró falucska a görög félszigeten és bár a település nem volt túl izgalmas, az odavezető út sokkal jobban tetszett. Ugyanis végre láttam delfineket! Nekem ez az élmény eddig kimaradt, pedig már sokszor jártam tengernél. Hajóroncsot is láttam közelről, ami ugyan nem olyan híres, mint a Navajo-öbölben lévő, mégis jól illett a homokos tengerparthoz. 

hajóroncs

Az egy hét alatt a legjobban a Porto Timonit szerettem volna megnézni, de a korfui tömegközlekedés igyekezett ezt megnehezíteni. Alapvetően kétféle módon lehet eljutni oda: az egyik opció az Agios Georgios Pagonon keresztüli megközelítés (ide megy busz, de abszolút nem turistabarát menetrenddel), a másik opció Sidari (közlekedés szempontjából jobb, de messze van). Sidariban megnéztem a Canal D'Amourt, amitől én egy kicsit többet vártam. Félreértés ne essék, nagyon szép volt, de több homokkő sziklára számítottam. 

Glyfada homokos tengerpartja

A következő úticélom Afionas volt, ami Sidaritól kb. 10 kilométerre van. Nos, megfelelő tömegközlekedés nélkül úgy döntöttem, hogy ezt a távot én gyalog teszem meg. Elég jó kondiban vagyok, a 10 kilométer séta nem jelentett nagy kihívást, a 40 fokos hőséggel már nehezebb volt megküzdeni. Két és fél óra alatt így is sikerült teljesítenem az utat (ami szerintem teljesen jó tempó), így Afionasban is tudtam nézelődni. Az eddig látott korfui falvak közül ez tetszett a legjobban: a kőházaknak és a színes virágoknak köszönhetően igazi kis ékszerdoboz. 

hajókázás közben

Afionasból még egy kis séta várt rám Porto Timonihoz. A földes és köves ösvény egyáltalán nem könnyű terep (túracipő erősen ajánlott ide!), de a kilátópontról nyíló látvány mindenért kárpótolt. A keskeny földsávval elválasztott két öböl mindkét részén lehet strandolni és élvezni a csodálatos tengert. Korfu természeti látványosságai közül egyértelműen ez tetszett a legjobban. 

napfelkelte Ipsoson

Az egy hét sajnos kevés volt ahhoz, hogy mindent megnézzek a szigeten. Úgyhogy valamikor még biztosan visszajövök, hogy Korfu északi és déli részét is láthassam. 

Érdekességek: 
- A csapvíz itt sem iható, de a falvakban, városokban egymás után vannak a szupermarketek, ahol beszerezhető ásványvíz. 
- Korfu jellegzetes citrusféléje a kumkvat, vagy más néven törpemandarin. Önmagában is finom, ízre olyan, mintha az ember egyszerre enne mandarint és citromot. A sziget számos pontján árulják kandírozott formában, de lekvárt is készítenek belőle. Mindegyiket érdemes megkóstolni. 
- A porto timonis kirándulás után lekéstem a fővárosba menő utolsó buszt, ezért taxit kellett hívnom. A taxisofőr nagyon kedves volt és egy csomó érdekességet mesélt Korfuról. Például azt, hogy a szigeten a méz és az olívaolaj mellett sört is készítenek. És hogy ha legközelebb a szigeten járok, akkor érdemes felmenni Korfu legmagasabb pontjára is, amely a Pantokrator-hegyen van. Tiszta időben még Albánia partját is látni lehet onnan. 
- A buszok menetrendjét elég pontosan tartják és a jegyárak is elég korrektek. Mind a fővárosba menő, mind a távolsági buszokon van jegyellenőr. 
- Siestát nem tartanak a szigeten, de vasárnap nagyon sok üzlet zárva tart.
- A sok szép látnivaló mellett elszomorított, mennyi helyen van szemét. Még a turisták által nehezebben megközelíthető helyeken is halomban állnak a műanyag flakonok és egyéb hulladékok.  

Napsütéses Toszkána

Bár ezt az évet egy velencei utazással kezdtem, nyáron mindenképpen szerettem volna eljutni Olaszországba. Mégpedig egy olyan régióba, ahol eddig még nem jártam: Toszkánába. A filmekből ismert dombokkal, villákkal és ciprusfákkal tarkított táj mindig is vonzott, emellett Firenzét és Sienát is szerettem volna élőben látni. Hangolódásképpen újranéztem a Napsütötte Toszkánát, mert ez az egyik kedvenc, Olaszországban játszódó filmem. A szállás Montecatini Termében volt, az utazás minden helyszínét innen kerestük fel. 

Firenzei városkép

Programcsere miatt elsőként Sienába látogattunk el, ami már az első pillanattól elvarázsolt. A vörösesbarna téglás épületek, a gyönyörű templomok és a szűk sikátorok között járva úgy éreztem, mintha visszautaztam volna az időben és a gótikus Itáliában kötöttem volna ki. Siena sokkal szebb, mint gondoltam, az óváros minden pontján láttam valamit, ami megragadta a figyelmemet: egy épületrészletet, egy szobrot, vagy éppen épületeket összekötő boltívek. De ami igazán lenyűgözött, az a dóm (olaszul: Cattedrale di Santa Maria Assunta). Kívülről is impozáns, de belül egyszerűen meseszép. Egy márványból alkotott csoda. 

Siena, Piazza del Campo

A Piazza del Campo, Siena ikonikus főtere sem maradhatott ki. A tér hatalmas, lovas versenyeket is rendeznek itt. A 40 fokos kánikulában csak a teret körülvevő épületek nyújtottak árnyékot, ami egy kicsit megnehezítette a városnézést. Cserébe isteni finom fagyit lehetett a harangtorony mellett enni. Ha arra jártok, az őszibarackfagyit ne hagyjátok ki! Sienától nem messze található Monteriggioni, ami gyakorlatilag egy épen maradt középkori vár, melynek falai között egy kis falucska terül el. 

Firenze, Ponte Vecchio

Az út során természetesen Firenzébe is ellátogattunk. Nem véletlenül nevezik a várost az itáliai művészetek bölcsőjének, ugyanis annyi a szebbnél szebb látnivaló, hogy egy hónap is kevés lenne mindet megnézni. Sajnos itt csak egy napot tudtunk eltölteni, emiatt csak a Ponte Vecchio, a Cattedrale Santa Maria del Fiore, a Palazzo Vecchio, a Chiesa di Santa Croce és az Uffizi képtár fért bele az időbe. Gyönyörű volt mindegyik, nem tudnék egy kedvencet választani. Talán az Uffizi képtár okozta a legnagyobb meglepetést, ugyanis a sok turista ellenére minden festményt nyugodt körülmények között meg lehetett nézni. Nem löktek fel percenként a tolakodó csoportok, mint tavaly Franciaországban. És persze fantasztikus volt látni a középkor és a reneszánsz nagy művészeinek alkotását élőben. A festményeket amúgy folyamatosan restaurálják, ezért úgy néznek ki, mintha most készültek volna. 

Pisa, Ferde torony

Ha már Toszkána, akkor Pisát is meg kell említenem. A Csodák terén mind a négy híres épület megtalálható (Ferde torony, dóm, Szent János keresztelőkápolna és a Camposanto temető), a tér körüli várfalról nagyon szépen lehet látni mindegyiket. Ezeken kívül viszont más látnivaló nincs a városban, úgyhogy Pisát elhagyva Lucca volt a következő állomásunk. Lucca már több látványossággal rendelkezik, nem is tudtuk mindet megnézni, mindenesetre nagyon hangulatos és szép városként maradt meg bennem. 

Lucca

A megelevenedő középkor szép példája Volterra is, ami etruszk alapokra épült. A város híres az alabástromról, érdekes volt látni, mennyi használati tárgyat készítenek belőle. Tettünk egy rövid sétát a belvárosban, majd indultunk is tovább San Gimignanoba. Nagyon tetszett a lakótornyokkal tarkított város, a legmagasabb toronyba fel is mentem, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a környékre. 

San Gimignano főtere, háttérben a lakótornyokkal

Egy kirándulás erejéig a szomszédos tartományt, Liguriát is felkerestük, ugyanis a Cinque Terre is szerepelt a programok között. La Speziából indult vonat, úgyhogy az olasz vasútból is kaptunk egy kis ízelítőt. A vonat modern volt, csendes, gyors, tiszta és pontos. Riomaggiorénál aztán átszálltunk hajóra és az öt város közül kettőben (Monterosso és Vernazza) töltöttünk el hosszabb időt. Vonattal egyébként mind az öt város össze van kötve, így akár a szárazföldről indulva is meg lehet őket nézni. Mindegyik város egy kicsit más, de a színes házak és a gyönyörű tengerpart mindegyikre jellemző. 

Cinque Terre, Riomaggiore

A dimbes-dombos toszkán tájjal szintén nem tudtam betelni, az egész régió - beleértve a településeket és a természetet - pontosan olyan, amilyennek az útikönyvek mutatják. Nagyon belopta magát Toszkána a szívembe és bőven tartogat még olyan látnivalókat, amelyek most idő hiányában nem tudtunk megnézni (pl. Arezzo, Livorno, Pistoia városa). 

Érdekességek: 
- Az idei aszály sajnos Olaszországot sem kímélte. Az út során rengeteg kiszáradt folyót láttunk, a Póban sok helyen alig volt víz. És bár Olaszország mediterrán országnak számít, azért a 42 fokos hőmérséklet északon így is rendkívülinek számít. 25 éve még Nápolyban sem volt ennyire meleg, pedig az sokkal délebbre fekszik. 
- A városnézésekhez mindenképpen kényelmes cipő javasolt. Az óvárosokban sok a macskaköves útszakasz és ugyan a látnivalók nincsenek nagy távolságra egymástól, elég sokat kell gyalogolni. 
- A legtöbb helyen a belvárosokból ki vannak tiltva az autók. Az egyedüli kivétel Firenze, ahol tényleg folyamatosan figyelni kell, hogy mikor jön egy terjedelmes autó (egészen elképesztő, mennyi hatalmas BMW próbált a szűk utcákban manőverezni), ami elől szó szerint el kell ugrani. Firenzében egyébként a zsebtolvajok száma is magas, az Uffizitól nem messze pont láttuk azt, amikor járókelők próbáltak elkapni egy tolvajt.  

Tavaszolás Görögországban

Görögországban jártam már néhányszor, de tavasszal még sosem. A legtöbb emberhez hasonlóan mindig nyári úti célként gondoltam rá. Eddig. Idén a Húsvét előtti időszak ideálisnak bizonyult ahhoz, hogy megnézzem, milyen a tavasz Görögországban. 

Akropolisz

Az út Észak-Macedónián keresztül vezetett, az első görög állomás Thermopüla volt. A híres csatáról természetesen tanultam a középiskolai történelem órákon, az ütközetre Leonidasz király szobra és a spártai katonák híres sírfelirata ("Itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak: Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.") emlékeztet. Ma már nehéz elképzelni, hogy ezen a hegyes vidéken milyen komoly csata zajlott a görögök és a perzsák között. 

egy szépen fennmaradt templom az Akropoliszon

A következő helyszín Athén volt, ahol az Akropoliszt, a hozzá tartozó múzeumot és az őrségváltást néztük meg. Az Akropolisznál óriási volt a tömeg és sajnos a különböző csapások (földrengés, tűzvész) miatt kevés építmény maradt fenn eredeti formájában, de nekem így is nagyon tetszettek a megmaradt épületek. A múzeum gyakorlatilag ezeket egészítette ki. Az egykori templomokat, szentélyeket és egyéb épületeket díszítő szobrok nagy részét rekonstruálták, így könnyebb volt elképzelni, hogyan nézhetett ki teljes pompájában az Akropolisz. Maga Athén viszont egyáltalán nem nyűgözött le. Nagyon szét van terülve, az agglomeráció gyakorlatilag egybeépült a fővárossal, a házak falát graffitik csúfítják és alig van zöldfelület. A tengerparti rész egy kicsit szebb, de a város többi részében nem szívesen élnék. 

Hydra kikötője

Athéntól kb. 60 kilométerre található Szunion, ahol a Poszeidon-templomot néztük meg. Sokkal jobban fennmaradt, mint az Akropolisz és a tenger is gyönyörű onnan. Másnap hajókirándulás következett Hydra, Porosz és Aegina szigetére. A három sziget közül egyértelműen Hydra tetszett a legjobban a félköríves öblével és a rusztikus hangulatával. Érdekesség, hogy a szigeten nincsenek autók, a szállítás szamarak segítségével történik. 

Epidauroszi színház

A következő napon elég sűrű volt a program. Miután átkeltünk a Korinthoszi-csatornán (amelynek építésében magyar mérnökök is részt vettek - ezt magyar nyelvű emléktábla is jelzi), az Epidauroszi színházhoz látogattunk el. Nagyon szép állapotban maradt fenn és az akusztikája is annyira kiváló (ezt néhányan le is tesztelték), hogy még ma is lehetne használni szabadtéri színházként. Fantasztikus, mennyire precízen megtervezték az ókorban. Nafplion már inkább a mediterrán városok hangulatát hozta, a tengerpartról pedig a havas hegyeket lehetett látni. Bizony, hiába mutatott áprilist a naptár, a 2000 méteres hegytetőket ilyenkor is hó borította.  

Nafplion tengerpartja

Mükéné romjait is megnéztük, de sajnos nagyon kevés építmény maradt fenn ebből az ősi civilizációból. Az oroszlános kapu kivételével csak következtetni lehet, hogy hogyan nézhetett ki ez a terület a fénykorában. A hozzá kapcsolódó múzeumot mindenképpen érdemes megnézni, a kiállított tárgyak alapján sokkal gazdagabb és fejlettebb volt ez a kultúra, mint azt előzetesen gondoltam. 

Olümpia

Az ókori Hellász fontos helyszíne volt Olümpia és Delphoi - ezeket természetesen mi is megnéztük. Az ókori olimpiák helyszínére nyitáskor érkeztünk meg, így szinte teljes csendben csodálhattuk az idilli környezetet. A fennmaradt romokat virágzó fák és zöld pázsit szegélyezte, a friss, reggeli levegő pedig kifejezetten üdítőleg hatott. Delphoi a meseszép környezettel varázsolt el, az ókori jóshely ugyanis a hegyoldalban fekszik. 

Delphoi

Eddig is nagyon szép helyszíneket érintett az út, de a Meteorák szépségére egyszerűen nem találok szavakat. A semmiből hirtelen felbukkanó hatalmas sziklatömbök és a tetejükre épített kolostorok egészen elképesztőek voltak. A látogatható kolostorok közül a Varlaam kolostort tekintettük meg, ami nemcsak a külsejével, hanem a belső díszítésével is elvarázsolt. Na meg a teraszáról nyíló kilátással! A tavaszi virágok, a sziklákra épült kolostorok a távoli havas hegyekkel együtt páratlan látványt nyújtottak. Számomra egyértelműen a Meteorák volt ennek az utazásnak a fénypontja. 

Meteórák

 

Verlaam kolostor 

Ha már ilyen sokszor említettem a hegyeket, akkor az Olümposzt sem lehetett kihagyni. A tetejéig sajnos nem mentünk fel, de egy kisebb vízesésig igen. Végig napsütéses tavaszi időnk volt, de az idegenvezető elmondása szerint két nappal korábban még havazott azon az úton, amin jártunk. Az utolsó görög helyszín Thesszaloniki volt, ahol a Szent Demeter bazilikát, a Szent György rotundát, a Galerius diadalívet és a Fehér tornyot néztük meg. Athéntól eltérően Thesszaloniki sokkal több látnivalóval büszkélkedhet és a városkép is jobban tetszett. A tengerpartot Nagy Sándor lovas szobra őrzi, rövid séta után pedig indult is vissza a csoport Magyarországra. 

Érdekességek: 
- Időjárást tekintve nagyon széles volt a paletta: plusz 3 fok és 30 fok között minden előfordult: köd, télies hideg, szakadó eső, erős szél, szikrázó napsütés és nyárias meleg. Az eddigi utazásaim közül erre az útra volt a legnehezebb pakolni. Vastag pulóverre, kesztyűre, sálra, széldzsekire és könnyű nyári ruhára egyaránt szükség volt. 
- A görög kultúra szerves része a mitológia. Az idegenvezetőnk sok olyan mítoszról mesélt, amik kevésbé ismertek (és amúgy elég brutálisak) és mivel már nem emlékszem pontosan a középiskolai irodalomórákra, teljes káosz lett a fejemben az út végére. Úgyhogy tervben van, hogy pótlom az ebbéli hiányosságaimat és utánaolvasok, hogy mi hogyan történt. 
- A Peloponnészoszi-félszigeten rengeteg a narancsültetvény. A magyar üzletekben kapható görög narancs innen származik. 

Szilveszter Velencében

Kezdjük a 2026-os évet egy utazási élménybeszámolóval! Karácsony után eljutott hozzám egy last minute utazási ajánlat, amire én rögtön lecsaptam. Velence az egyik kedvenc olasz városom, emiatt nagyon csábító volt a gondolat, hogy ott búcsúztassam el a 2025-ös évet és köszöntsem a 2026-ost. 

velencei életképek esti fényekkel és gondolákkal

Már az odavezető út is tetszett, ugyanis Szlovéniát hó borította, így igazi téli hangulatban érkeztünk meg Olaszországba. A téli mesevilág csak a szlovén-olasz határig tartott, Itáliában szikrázó napsütés és 10 fok körüli hőmérséklet fogadott. Velencébe már napnyugta után értünk, így a várost éjszakai fényekben csodáltuk meg.  

hidak mindenhol :)

Jártam már korábban Velencében, így nem volt ismeretlen számomra a vízre épült város, de most sok olyan pontját láthattam, ami eddig kimaradt. Persze így sem tudtam bejárni az egész várost, pedig most rengeteg idő volt rá, de mivel eddig akárhányszor jártam Velencében, mindig találtam új felfedeznivalót, szerintem legközelebb is tartogatni fog érdekességeket. 

 

Velence ünnepi fényekben

 

Az ünnepi fényekben pompázó Velence nem okozott csalódást, gyönyörűek voltak az épületek, az utcák és a kisebb-nagyobb terek. A Szent Márk téren például egy hatalmas karácsonyfa volt felállítva, ami úgy ragyogott a sok dísztől, mintha gyémántokkal lett volna kirakva. A hosszú séta fáradalmait egy aprócska vendéglőben pihentük ki és bár rengeteg róla a negatív vélemény, én teljes mértékben meg voltam elégedve vele.  

óévzáró és újévköszöntő tűzijáték

Éjfélkor 20 perces tűzijáték jelezte a 2025-ös év végét és a 2026-os év kezdetét. Szuper volt a tömeggel együtt ünnepelni és azt hiszem, egy ilyen emlékezetes Szilveszter után csak jól alakulhat az új év. 

Évösszegző 2025

Az év utolsó előtti napján összefoglalnám és lezárnám a 2025-ös évet. Ez az esztendő is nagyon gyorsan eltelt; teljesen olyan érzésem van, mintha tegnap búcsúztattam volna az előző évet. (A 2024-es év összegzése itt olvasható.) 

- Nagy célokat idénre sem tűztem ki, de mivel a tavalyi évem elég jól alakult, szerettem volna, ha a 2025-ös is az lesz. Éppen ezért a január és a február nagyrészt munkával és tervezgetéssel telt, amit a hideg és a szürkeség még meg is könnyített. 

- Reménykedve vártam a tavaszt és a jó időt, de sajnos alig volt olyan nap, amikor az évszaknak megfelelő lett volna az idő. Az egyik ilyen csodaszép napon látogattam el Kőröshegyre, ahol a szivárvány minden színében pompázó tulipánokban gyönyörködtem. Teljesen feltöltött ez a nap, még most decemberben is jólesik felidézni. 

- Nyár elején Etyekre kirándultam, amiről sajnos nem készült bejegyzés, pedig a filmstúdió megtekintése szuper program volt. A marokkói utazás egyértelműen a nyaram és az évem csúcspontja volt. Annyi élményt adott, hogy még hetekkel később is volt mit feldolgozni. Nagyon tetszett az ország, tervben van, hogy egyszer még visszamegyek, mert más területeit is fel akarom fedezni. Szintén nagy élmény volt eljutni Párizsba, a francia főváros lenyűgözött az eleganciájával és a rengeteg látnivalóval. A nyarat egy egynapos strandolással zártam Caorléban. Amikor nem utaztam, akkor pedig fogorvoshoz jártam, mert két bölcsességfogat ki kellett húzni. 

- Ősszel egy régóta bakancslistás helyet kerestem fel: a vácrátóti arborétumot. Nem rajongok az őszért, de az idei kifejezetten szép volt. Gyönyörűek voltak a színek és a fények, igyekeztem minél több időt a természetben tölteni. 

- A november és a december nagyon betemetett munkával, az adventi időszakból szinte semmit nem érzékeltem. Korábban állandó program volt az, hogy elmegyek karácsonyi vásárba, készítek mézeskalácsot vagy találkozom a barátaimmal. Ezek közül egyik sem valósult meg, ráadásul gégegyulladásom is lett, ami miatt még a kórussal sem tudtam énekelni. Az ünnepekre való hangolódást így csak némi dekorációval és könyvekkel tudtam elérni. 

- Kevés sorozatot és filmet tudtam nézni idén, cserébe nagyon jókat sikerült választanom. Tavasszal a Hunyaditól volt hangos az ország, amiből én sem akartam kimaradni. A blog történetében először az évad minden epizódjáról készítettem bejegyzést (nem linkelem be őket, de a keresőbe beírva mind a 10 részről megtaláljátok az írásaimat). Itt jegyezném meg, hogy emelem kalapomat minden blogger előtt, aki több sorozatot is figyelemmel kísér és minden epizódról ír véleményt, mert ez azért nem kis munka.  

- A blogon megszületett a 700. bejegyzés (ez volt az), és nagy örömmel látom, hogy idén sokkal többen látogattak az oldalra, mint korábban. Remélem, ez jövőre is így lesz, én igyekszem 2026-ban is dokumentálni mindent, amit olvasok, látok, hallok és megélek. Eseménydús évet tudhatok magam mögött és a következő is izgalmasnak ígérkezik. 

Ezúton kívánok minden olvasómnak egészségben, sikerekben és boldog pillanatokban gazdag új évet! 

Séta a vácrátóti arborétumban

Az ősz beköszöntével nagyon sokan bekuckóznak és sütőtökös lattét szürcsölgetnek, én viszont igyekszem kihasználni ezt az évszakot kisebb-nagyobb túrázásokhoz és kirándulásokhoz. Tavaly Tatára látogattam el, idén pedig Vácrátót volt az úti célom, mert már régóta szerettem volna megnézni az arborétumot. 

 

vízimalom mesebeli környezetben arany őszi fényekkel

Az arborétum megközelítése nagyon egyszerű, a távolsági busz megállója konkrétan az arborétum előtt van. Ha valaki szeretne ellátogatni ide, akkor a tömegközlekedést tudom ajánlani, parkolóhelyet ugyanis nagyon nehéz találni. Na de vissza az élménybeszámolóhoz!

 

az arborétum egyik útja a sok közül

 

egy kisebb tisztás 

Az arborétum elején a Berkenye vendégház található, ami kisebb kiállításoknak ad otthont. Ezúttal az erdők fontosságára és a növények sokféleségére hívták fel a figyelmet. A gyerekekre is gondoltak, a szervezők rajzolós és tárgyakat tapintással felismerős feladatokkal készültek nekik. Érdemes ezekkel a kiállításokkal kezdeni a túrát, de utolsó állomásként is remek programrész. 

 

romantikus hangulatú romok

A jegyhez kaptam egy kis térképet is az arborétumról, így könnyen be tudtam járni a területet. Elsőre elég kicsinek tűnt az arborétum, de a valóságban nem az! Kellemes sétatempóban több órát is el lehet itt tölteni, mire az ember tényleg minden részét bejárja. Nagyon szép októberi időt fogtam ki, gyönyörű napsütés volt és kellemes meleg, nagyon jólesett a színpompás fák között sétálni. 

 

lótuszokkal borított tó (sajnos már elvirágoztak)

Rengeteg kedvenc pontom lett, amelyeknél hosszabban is elidőztem. A fából épült vízimalom abszolút kihagyhatatlan látnivaló, különösen abban a gyönyörű arany színű fényben, amiben az ott jártamkor láttam. A lótusszal borított tó még úgyis lenyűgözött, hogy hónapokkal korábban volt a lótusz virágzásának időszaka és már csak az elvirágzott növényekkel találkoztam. Sebaj, ide is vissza kell majd jönnöm nyáron. :) Több kisebb-nagyobb patak is keresztülfolyik az arborétumon, néhányuknál még vízesés is található. 

 

kisebb vízesések

  

nagyobb vízesés

Nem érdemes kihagyni az üvegházakat sem, amik tele vannak csodaszép egzotikus növénnyel. Hatalmas pálmák, papagájvirágok, futónövények és fokföldi ibolyák uralják a teret és szemmel láthatóan nagyon jól érzik magukat a természetes élőhelyükhöz hasonló környezetben. 

 

az üvegházi egzotikus növények egy része

Szuper volt az egész nap és Tatához hasonlóan ide is szeretnék majd másik évszakban visszatérni, mert kíváncsi vagyok, milyen lehet tavasszal és nyáron. Ősszel mindenesetre nagyon jó hétvégi program. 

Csobbanás Caorléban

A tavalyi nyarat egy rövid strandolással zártam a szlovén tengerparton, idén pedig Caorléban tettem ugyanezt. Az olasz városka nem volt ismeretlen számomra, mert egyszer már jártam itt, de az már legalább 15 éve volt és akkor a strandolás kimaradt. 

Caorle óvárosa a templomtoronnyal

Ezúttal rövid városnézéssel kezdtük a napot. Caorle nem nagy, gyakorlatilag két-három óra alatt az egész óváros bejárható. A színes épületeket Piranban is imádtam és Caorléban is lenyűgöztek. Ebben a városban nem pasztellszínűek a házfalak, hanem vibráló, élénk színekben pompáznak. 

hangulatos óváros

Olaszországban járva természetesen a fagyi sem maradhatott ki, ebédre pedig egy pizzát választottam. A nap fő programja azonban a strandolás volt, így a városi séta után a tengerpart felé vettük az irányt. A part homokos, a tenger pedig nagyon sekély, így kisgyerekesek számára is ideális nyaralási helyszín Caorle. De annak is tudom ajánlani, aki nem jó úszó, de nem akar kimaradni a tengeri fürdőzésből. 

Caorle tengerpartja

Majdnem az egész napot a tengerparton töltöttük, így nekem ez a nap volt a nyár egyetlen strandolós napja. Gyönyörű napos idő volt, az Adria pedig egészen nyugodt, úgyhogy igyekeztem ezeket kiélvezni. A klasszikus tengerparti naplemenete kimaradt, de a város és a tenger bőven kárpótolt, úgyhogy kellemes emlékként marad meg bennem ez a nap.  

Caorle színes házai

 

Egy szelet Franciaország

Nagy álmom volt egyszer eljutni Franciaországba, azon belül is Párizsba. Imádom az ott játszódó filmeket és könyveket, mert számomra varázslatos hangulata van a francia fővárosnak. A látnivalókról nem is beszélve! Valóságos paradicsom a múzeumok és az építészet rajongóinak. Idén pedig végre eljött az idő, hogy megismerkedjek Franciaországgal. Az egy hét borzasztó kevés volt, úgyhogy csak a fővárosból és a Loire-völgyből kaptam egy kis ízelítőt. 

Eiffel-torony a Trocadéro térről

A francia-német határt elhagyva az első állomás Reims volt, ahol a katedrálist néztük meg. Anno művészettörténet órákon részletesen tanultunk a gótikáról, de így is elképesztő élmény volt élőben látni a hatalmas székesegyházat. Az épület külseje is impozáns, belül pedig egyenesen lélegzetelállító. Az óriási ablakok között szinte megelevenedik a történelem, egy kőtáblán fel is van sorolva, melyik francia uralkodókat koronázták meg itt. 

  

Sacré Coeur

Reims után Párizsba indultunk tovább, ahol több napot is eltöltöttünk. A város felfedezését egy szajnai hajókázással kezdtük és már akkor elvarázsolt a város. A gyönyörű épületek, a kovácsoltvas erkélyek, a csodaszép hidak, a fákkal szegélyezett sétányok mind ugyanazt az élményt adták, mint amik a filmekben is visszaköszönnek. Természetesen az ismertebb nevezetességek sem maradtak ki: megnéztük az Eiffel tornyot, a Notre-Dame-ot, a Sainte-Chapelle-t (Szent Kápolna), a Concorde teret, a Louvre-t, a Sacré Coeurt és Versaillesbe is ellátogattunk. 

 

III. Sándor híd a Szajnáról fotózva 

A reimsi katedrális is hatalmas, de a Notre-Dame még annál is nagyobb és szebb volt. Amíg a hosszú sorban várakoztunk, meg tudtam figyelni a bejárat melletti szobrokat és a falakat díszítő vízköpőket. Rögtön eszembe jutott, hogy Victor Hugo mennyire részletesen írt erről az épületről és a Notre-Dame tényleg olyan, amivel egy egész regényt meg lehet tölteni. Minden négyzetcentiméteren van valamilyen érdekesség, ami előtt el lehet időzni. 

 

Notre-Dame

A Versailles-i Palota és a Louvre is gyönyörűek, de mindkét helyre érdemes legalább egy napot szentelni. A Louvre épülete már önmagában hatalmas, belül pedig kész labirintus, de annyi a látnivaló, hogy szinte lehetetlen mindent befogadni. Az ókortól egészen a 20. századig minden fontosabb műalkotás megtalálható itt. Fantasztikus élmény volt azokat a tárgyakat (festmények, szobrok, ékszerek, hieroglifák, vázák, stb.) élőben látni, amikről annak idején az iskolában tanultunk. 

 

Louvre 

 

Tükörterem a Versailles-i Palotában

A francia főváros után a Loire-völgy kastélyait fedeztük fel. Mivel ez a program is ki tud tenni egy egész napot, csak két kastély meglátogatására volt idő. Elsőként a Chambord-i kastélyt néztük meg, ami pontosan olyan, mintha egy Disney mese helyszíne elevenedett volna meg: sok-sok torony, kacskaringós folyosók, csigalépcső, rengeteg egymásba nyíló terem és hatalmas park. Másodikként a Chenonceau-i vízikastélyt jártuk végig. Nekem ez is nagyon tetszett, különösen a kastély építésének történetével együtt. A kastélyok megtekintése után megálltunk egy rövid pihenőre Amboise-ban, ami egy festői szépségű, bájos kisváros a Loire partján. 

 

Chenonceau-i vízikastély 

 

a festői szépségű Loire-völgy

Egyebek: 

- Ahogy ebből a bejegyzésből is kitűnik, az egy hét nagyon kevés Franciaországra, úgyhogy nagyon szeretnék még ide visszatérni. Már csak azért is, mert más francia régiókat is szívesen felfedeznék. 
- Párizs meglehetősen biciklibarát város. Minden nagyobb sugárúton kerékpársávok vannak kialakítva és sokszor nagyobb rajtuk a forgalom, mint az autók sávjában. 
- Szintén nagy meglepetés volt számomra, hogy Párizs mennyire mediterrán város. Mindegy, hogy hétvége van, vagy hétköznap, nyáron pezsgő élet zajlik esténként. Emellett nagyon segítőkészek is a franciák, egyáltalán nem olyan sznobok, mint amilyennek gondolják őket.  
- Párizsban rengeteg a turista. Oké, ezzel nem mondok újdonságot, de tényleg brutális és zavaró a tömeg. Versaillesban konkrétan azért nem tudtam hosszabban elidőzni egy-egy teremben, mert szinte fellöktek a látogató csoportok. Én pedig nyugisan szeretek nézelődni. 
- Az viszont nagy pozitívum, hogy mindezek ellenére mindenhol nagy a tisztaság és az épületek is szépen fel vannak újítva. Sehol egy elhanyagolt vagy romos pont. Emiatt nekem Párizs egy elegáns városként fog megmaradni. 
- Nagyon finomak a pékáruk és a sütemények (a macaron kihagyhatatlan), de kávéban szerintem sokkal jobbak az olaszok. 
- Divatot kedvelőként természetesen kíváncsi voltam, tényleg olyan sikkesek-e a franciák, mint ahogyan a magazinokban olvasni. Nos, az egy hét alatt tapasztaltak szerint igen. A férfiak és a nők is egyszerűen öltözködnek, kevés színt hordanak (de azok harmonizálnak egymással) és nem viselnek márkajelzésekkel ellátott darabokat. A pár éve népszerű quiet luxury stílus jellemző rájuk.