2015. február 28., szombat

Tél volt...

Hó esett és jöttek az ünnepek... - szól a jól ismert dal. Nos, hó nem sok esett és az ünnepek is a szokásos módon teltek el. Persze a hosszú január és február sem telt eseménytelenül, de most már jöhetne a tavasz, mert nem szeretem a hideget és a szürkeséget. A tavaszváráshoz hoztam néhány képet, amelyet az elmúlt három hónapban készítettem.

Ekkora volt a legnagyobb hó, hamar el is olvadt. 

A Balaton sem fagyott be, csak jégtáblák képződtek a tetején, így a korizás idén is kimaradt. 

Először készítettem narancslekvárt, ami nem is volt olyan nehéz, mint gondoltam. 
A végeredmény nagyon finom lett, úgyhogy jövőre is csinálok majd néhány üvegnyit. 

A névnappal úgy vagyok, hogy jól esik, ha felköszöntenek, de akkor sem sértődök meg, ha elfelejtik. 
Idén viszont annyira kedvesek voltak a kollégáim, hogy ezzel a kis csomaggal fogadtak. 

A munkahelyi felköszöntés után illő volt a barátokkal is ünnepelni, ugyanis Löfli szülinapja is február 19-re esett. 

Ha már havas képekkel kezdtem a bejegyzést, akkor a tavasz hírnökével zárom. :)

2015. február 21., szombat

Fasandraberne - Fácángyilkosok (2014)

Nemrég írtam a Nyomtalanulról, most pedig itt a folytatás Fácángyilkosok címmel. A dánok egyébként azt tervezik, hogy szép sorban filmre viszik Jussi-Adler Olsen könyveit, úgyhogy még sokáig élvezhetjük a dán krimiket.


Carl Mørck és társa, Assad ezúttal egy 20 éve történt gyilkosság után nyomoz. A nyomozás során egy helyi bentlakásos iskola gazdag és befolyásos családból származó diákjai között kezdik keresni az elkövetőt, de a nyomok egy, a testvérpár meggyilkolásával egy időben eltűnt lányhoz vezetnek. Ám hamar kiderül, hogy nem csak a nyomozók próbálják elszántan felkutatni a nőt, hogy a hiányzó információkat megszerezzék tőle. Megindul tehát a hajtóvadászat. 


Bár a bevezetőben filmantológiára utaltam, a Fácángyilkosok önálló filmként is megállja a helyét. Az előző filmre csak minimális utalás van (tulajdonképpen egy rendőrségi bulin lerendezik), így az is hamar képbe kerül, aki nem látta a Nyomtalanult. A történet most is két idősíkon halad: a jelenben zajló nyomozás szorosan összefügg a 20 évvel történt eseményekkel. Furcsamód mégsem volt annyira izgalmas ez a film, mint az előző. Mivel a kezdetektől fogva tudjuk, hogy ki a gyilkos, elveszett az a fajta feszültség, ami izgalmasabbá tudta volna tenni a film másfél óráját. 


Ez persze az egész filmre rányomta a bélyegét és a sok olyan fordulatot hozott, amit előre látni lehetett. A skandináv filmekre jellemző lélektani ábrázolás szerencsére sokat javított az összhatáson, de a Fácángyilkosok így is elmaradt attól, amit az ismertető alapján vártam. A színészi játék viszont sokkal meggyőzőbb volt, különösen a Carl Mørcköt alakító Nikolaj Lie Kaas alakítása volt kiemelkedő. Brutalitásban is erősebb volt a film, a nyers erőszak és a sokkoló jelenetek (például a táska tartalmának felfedése) jóval nagyobb arányban szerepeltek, mint a Nyomtalanulban, amitől kissé hollywoodinak tűnt a film. 

Értékelés: 7/10

2015. február 15., vasárnap

The Imitation Game - Kódjátszma (2014)

Egész véletlenül bukkantam rá az Imitation game-re: annyira megfogott a plakátja, hogy kíváncsi lettem rá. A tartalmi ismertető pedig csak fokozta a várakozásomat, mert bár Alan Turingról már hallottam, kevés információt tudtam róla. Az pedig már csak hab a tortán, hogy egy Oscar-esélyes filmről van szó. 


Második világháború és az Enigma. A náci Németország ikonikus rejtjelező gépe már önmagában izgalmas téma, a masina feltörése pedig még érdekesebb. Ebben játszott kulcsszerepet Turing, aki nélkül ma lehet, hogy egészen máshogy nézne ki Európa és a világ térképe. A Kódjátszma ennek a zseniális matematikusnak az életébe nyújt bepillantást. 


Alapjában véve az Imitation game életrajzi film, a műfaj minden sajátosságát magán viseli. Adott egy különc zseni, aki nagyképű, nem tisztel senkit és habozás nélkül kimondja, amit gondol. A végtelenségig harcol az igazáért, még ha meg is kell küzdenie a feletteseivel vagy a kollégáival. Emellett meleg is volt, amit akkoriban egyáltalán nem toleráltak, de a film elsősorban nem erre van kihegyezve. Több dolog is meglepett a Kódjátszmában. Az egyik, hogy mennyire pörgősre írták meg a forgatókönyvet, a másik pedig az, hogy sok olyan információt tártak elénk, amik anno a történelemórákról kimaradtak. Arra is figyeltek a készítők, hogy ne tömjék tele a filmet száraz és nehezen felfogható adatokkal. 


Számomra az egyetlen zavaró dolog az időbeli ugrálás volt. A Turing gyerekkorából mutatott eseményeket nem volt nehéz követni, de amikor a háborúból az 50-es évekbe ugrottunk, akkor bizony előfordult, hogy vissza kellett tekernem a filmet. A díszlet és a színészek játéka viszont nagyon tetszett, Keira Knightleyról egyre inkább kezdem elhinni, hogy tényleg jó színésznő. Benedict Cumberbatchről azt hiszem nem kell sokat írnom, ugyanolyan zseniálisan játssza Turingot, mint pályafutásának eddigi karaktereit. 

Értékelés: 8.5/10

2015. február 10., kedd

A most wanted man - Az üldözött (2014)

A 2014-es év egyik legjobban várt filmje volt nálam az Üldözött. Egyrészt a legutóbbi John le Carré adaptáció, a Suszter, szabó, baka, kém parádésan sikerült, másrészt kíváncsi voltam a tavaly tragikus hirtelenséggel elhunyt Philip Seymour Hoffman egyik utolsó szerepére. 


Egy csúnyán megkínzott, félig csecsen, félig orosz fiatalember bukkan fel Hamburg iszlám közösségében, hogy édesapja sötét üzelmekkel szerzett vagyonát megkaparintsa. Természetesen ez nem kerüli el a német és amerikai hírszerző ügynökségek figyelmét sem. Megkezdődik a hajsza, miközben az idő egyre fogy, a tét pedig egyre nagyobb: vajon a titokzatos férfi meghurcolt áldozat, vagy rombolásra és pusztításra készülő szélsőséges? 


Egy film hossza ritkán mérvadó, mert mind a hosszabb, mind a rövidebb alkotások között vannak izgalmas és unalmas darabok. Az Üldözött sajnos az utóbbi kategóriába esik. A sztorival ugyan kellőképpen felcsigázott, a végeredmény azonban rettentő vontatott lett. Már a film felénél azt néztem, mikor lesz már vége. 


Nem azt mondom, hogy bűnrossz a film, de lehetett volna sokkal pörgősebb a cselekményvezetés. Felesleges mellékvágányok szerencsére nincsenek benne, de sok olyan jeleneten és eseményen időztek el, amit indokolatlannak éreztem. Az egyetlen dolog, ami miatt mégis érdemes volt megnézni az Üldözöttet, az a színészek játéka, bár kiemelkedőnek azt sem nevezném. Nem voltak olyan drámai vagy karakterbeli fordulatok, ami miatt ki tudnék emelni valakit a színészek sorából. Az üldözött így csak egy közepes és felejthető film lett. Kár érte.

Értékelés: 6/10