2016. augusztus 27., szombat

Person of Interest - 5. évad

2011-ben mutatkozott be a Person of Interest a CBS-en, én azonban csak egy év múlva láttam a sorozat első évadát. Hamar kedvencem lett a sorozat, a későbbi évadokban pedig tovább nőtt a színvonal. Ez az ív a negyedik évaddal tört meg és bár a fináléban visszaköszöntek a PoI stílusjegyei, nem vártam tűkön ülve a sorozat befejező évadát. 


Nem indult gyors tempóban az ötödik évad, kellett pár epizód, mire az összecsomagolt Gép újra teljes üzemmódban tudott működni. Így persze újra visszatértünk az egy rész - egy bajbajutott ember segítése felálláshoz, a Szamaritánus legyőzéséhez sokáig nem született épkézláb ötlet. Szerencsére Shawt visszahozták, de csak az utolsó pár epizódban jutott neki nagyobb szerep. 


Az évad legnagyobb fele sajnos időhúzással telt, a 13 részes záróévadból gyakorlatilag csak az utolsó négy epizód volt lényeges. A főszál ugyan a Szamaritánushoz kötődött, a finálé mégsem volt rendesen felvezetve. A nagy csata meglehetősen ad hoc jelleggel zajlott, rengeteg időbeli ugrás volt, így egy idő után követhetetlenné vált az egész. Áldozatokat is szedett ez a háború, viszont a szereplők halála egyáltalán nem tudott meghatni. 


Kevés volt a karakterizáció és a Gépről is csak olyan információt kaptunk, amit már a korábbi évadokban megismertünk. Az évad második fele viszont kifejezetten erős volt, úgy tűnt, hogy ismét magára talál a sorozat, de évad végére sajnos elfogyott a lendület. A sorozat ennek ellenére pozitívan zárult és bár ezzel az évaddal nem vagyok elégedett, a sorozat örökre a kedvenceim között fog szerepelni. 

Értékelés: 6.5/10

2016. augusztus 21., vasárnap

Me Before You - Mielőtt megismertelek (2016)

Idén jobbára a 2015-ös év filmterméséből tudtam szemezgetni, mert a szuperhősözönben egyszerűen elvesztek az olyan alkotások, amiket szívesen nézek. A Mielőtt megismertelek viszont egy friss, idei film, bár igazság szerint nem sokat vesztettem volna, ha kihagyom. 


A sztori egyáltalán nem bonyolult: Lou, miután elveszti munkáját a teaházban, ápolónőnek szegődik egy gazdag, de nyaktól lefelé mozgásképtelen, kerekesszékes fiú (Will) mellé. Ahogy egyre jobban megismerik egymást, a lány beleszeret a fiúba, Will viszont az öngyilkosságát tervezgeti. Lou "feladata" tehát az, hogy meggyőzze Willt, hogy igenis érdemes élni. 


A film problémafelvetése új, minden másban viszont olyan, mintha a francia Életrevalók lebutított változatát nézném. Hiába van meg a drámai alapanyag, alig lehet érezni a súlyát. Will helyzetével nehéz azonosulni (valljuk be, nem sok olyan ember van, aki a testi fogyatékossága mellett kőgazdag és egy kastélyban tengeti napjait), Lou pedig helyenként annyira esetlen és naiv, hogy nem veszi észre, mi zajlik körülötte. Azt például egyszer sem hányja a barátja (Patrick) szemére, mennyire nem működik a kapcsolatuk. 


Szóval hiába van egy jó történet, a megvalósítás annyira felszínes, hogy még csak el sem tudott gondolkodtatni a film. Azt, hogy Will élete mitől lehetne teljes, csak mások elmondásából, illetve a testiségre vonatkozó dolgokból (síelés, hegymászás, úszás, szex) tudjuk, a lelki aspektus szinte teljesen kimarad. Mindennek tetejébe a Lout alakító Emilia Clarke sem remekel, a film első felében borzasztó idegesítő a játéka. 


Összességében jóval többet vártam ettől a filmtől. Drámaként nem működik, a vígjátéktól messze van, talán a romantikus filmek sorába lehetne besorolni, azok közül is a felejthetőek közé. 

Értékelés: 5/10

2016. augusztus 20., szombat

Augusztus 20

Idén úgy alakult, hogy a fővárosban töltöttem augusztus 20-át és mivel az ünnep egyik fénypontja számomra a tűzijáték, gondoltam, élőben is megtekintem. Régebben a tévés közvetítést, illetve ha módomban állt, akkor az otthoni városvezetés által szervezett tűzijátékot néztem meg, de a tavalyi csalódottság után élménydúsabb produkcióra vágytam. A Szabadság híd hónapok óta le van zárva, ezért könnyedén el tudtam gyalogolni a híd közepéig, ahol teljes panorámában élvezhettem a műsort. A zenéből ugyan keveset hallottam, viszont a tűzijátékot teljes pompájában láthattam. Gyönyörű volt és nagyon jó volt élőben látni. 




2016. augusztus 19., péntek

Being Erica - 4. évad

Folytatva a Being Erica darát, el is érkeztünk a sorozat utolsó évadához, ami mindössze tizenegy epizódból áll. Az előző három évadot is dicsértem, de talán a negyedik lett a legjobb. Benne volt minden, amit ebben a sorozatban szeretek/szerettem, így abszolút kellemes emlékekkel tudok búcsúzni ettől a kanadai sorozattól.


A harmadik évad azzal ért véget - a karácsonyi különkiadás előtt -, hogy Ericából doktor lett. Ennek ellenére nem kezd rögtön praktizálni, hanem egyfajta kiképzésen vesz részt. Ennek a fordulatnak kifejezetten örültem, mert illeszkedett a korábbi évadok tematikájához. Azt mondjuk nehezen tudtam elképzelni, hogyan is fog kinézni ez a tanulási folyamat, de az első néhány epizód választ is adott a kérdéseimre. 


A tréning ugyanis abból áll, hogy Erica segít rávezetni a környezetében élőket (Josh, Julianne, Barb, Brent, Ethan) hibáik belátására vagy problémáik megoldására. A nyitórészben persze még azt hittem, hogy Ericának csak egy páciense lesz, akit az egész évadban végig fog kísérni, de örülök, hogy nem így lett. A szereplők nagy része (különösen Josh) ugyanis nem annyira erős karakter, hogy egy teljes évadon keresztül kitartson a fejlődési íve. Voltak jobban és kevésbé jól sikerült epizódok, viszont mindegyik úgy zárult, hogy Erica tanult az adott esetből. A negyedik évadot éppen ezért sokkal következetesebbnek éreztem, mint a korábbiakat. 


Néhány epizód erejéig Kait is visszahozták, aki hiába volt szimpatikus szereplő, a történetszála hamar kimerült. Adamra már jobban lehetett építeni, így az évad másik fő szála Erica és Adam szerelmének alakulása volt. Nem volt olyan szép íve ennek a kapcsolatnak, mint Ryan vagy Ethan esetében, mindenesetre lehetett nekik drukkolni. Csakúgy, mint Dr. Tomnak, aki szintén szerelemre talált Amanda mellett. 


Dr. Tomnak egyébként sokkal kevesebb szerepe volt ebben az évadban, mint a korábbiakban, most inkább Ericán volt a hangsúly. A terápiák és a múltbeli utazások nem fogyatkoztak meg, de Erica egyre nagyobb önállóságot kapott. Egyik kedvencem az az epizód, amikor Dr. Tom 24 órára felruházza Ericát a képességeivel. Később aztán Erica első tényleges páciensének alakja is kirajzolódik, így megint előtérbe kerül a terapeuta tevékenység. 


A fináléban aztán minden a helyére kerül és bár rengeteg ponton le lehetett volna zárni az eseményeket, a készítők (akik egyébként önmagukat alakítva az epizódban is feltűnnek) a lehető legjobb momentumot ragadták meg erre. A zenés montázs és Erica életének teljessége hatásos zárás volt és bár lehetne folytatni a történetet, nem bánom, hogy a sorozat egy ilyen emlékezetes jelenetsorral búcsúzott. Ez a zárás így volt tökéletes. 

Értékelés: 9/10

2016. augusztus 12., péntek

Being Erica - 3. évad

Az izgalmas második évad után elég hamar végeztem a harmadik évad megtekintésével és bár ebben a 13 részben is voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyek, a sorozat színvonala összességében nem változott. Az alapkoncepció viszont már nem teljesen ugyanaz, mint az első évadban és a jelen ezúttal is érdekesebbnek tűnt, mint a múlt. 


Na de kezdjünk mindent az elején! Az előző évad azzal zárult, hogy Erica belép egy titokzatos zöld ajtón. Hogy ez az ajtó hová vezet, arra már az évadnyitóban választ kaptunk. Igen, Erica szintet lépett és immár egy csoportterápián találja magát. Az előző évadban ugyebár az volt újdonság, hogy Dr. Tomon kívül is vannak terapeuták (Dr. Fred, Dr. Naadiah), most pedig azzal kellett szembesülnie, hogy nem ő az egyetlen, aki részt vesz egy ilyen különös terápián.


Első blikkre nem volt túl szimpatikus a csoport és bár több olyan epizód is volt, ahol két ember együtt próbált megbirkózni egy múltbéli helyzettel, a csoporttagok közül csak Adamet tudtuk jobban megismerni. A többieknek még a neve sem maradt meg és csak minimális információt tudtunk meg róluk. Adam viszont izgalmas és sokszínű karakter volt, bőven lehetett rá építeni és Ericaval is jó hatással voltak egymásra. 


A múltbéli utazások erősen megfogyatkoztak ebben az évadban, csak akkor vetették be őket, ha komoly funkciójuk volt a jelenre vonatkozólag (pl. Jennyvel való barátság) vagy az adott szereplő jelleméhez tettek hozzá (pl. Adam családi háttere). Így kaptunk időhurkos, alternatív valóságos és problémamegoldós epizódokat, amikről túlzás nélkül állíthatom, hogy a szezon legjobbjai között vannak. Már az előző évadban megállapítottam, mennyire jól áll a sorozatnak az efféle kísérletezés, ami szerencsére ebben az évadban is remekül működött. Az új látásmód mellett ugyanis hatalmas teret adtak a színészeknek, akik szemmel láthatólag élvezték a szerepüket és olyan oldalukat is megmutatták, amelyek korábban nem jöttek elő. 


Erica és Adam mellett Dr. Tomnak is jelentős szerepe volt és bár az elmúlt két évad során sok mindent megtudtunk róla és a múltjáról, most láthattuk, milyen következményekkel járnak bizonyos tettei. Erica életének alakulásán kívül ez a történetszál érdekelt a legjobban. Dr. Tom "büntetésére" többször is utaltak, ennek tükrében másra számítottam, de mivel a Being Erica alapvetően egy csajos sorozat, a túlzott high concept nem biztos, hogy jó irányba vitte volna az eddig felépített világot. 


Hogy hová fut ki az évad, az nem ért váratlanul, az oda vezető út viszont igen. A 12. rész ugyanis egy olyan fordulatot hozott, ami miatt már a sorozat kaszáján gondolkoztam, de aztán örömmel nyugtáztam, hogy a készítők nem borították fel egy tollvonással három évad munkáját. Jutalmul ismét egy csinos cliffhangerrel zárták az évadot, no meg egy karácsonyi különkiadással, ami önmagában aranyos és ünnepi hangulatú epizód volt, az események szempontjából azonban simán ki lehetett volna hagyni. Az évadzáróban tehát Erica ismét boldog és legalább olyan teljes az élete, mint az első évad végén volt. A különbség csak annyi, hogy a folytatásban már doktorként fog tevékenykedni.

Értékelés: 8/10

2016. augusztus 4., csütörtök

Being Erica - 2. évad

A kanadai sorozat első évadjának újranézését követően nem volt kérdéses, hogy a második évadot is újranézem, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar végzek a 12 résszel. Érdekes egyébként, hogy a másodszori megtekintés ellenére ebből az évadból jóval kevesebb dologra emlékeztem.


Az első évad ugyebár azzal zárult, hogy Erica élete sínen van és az apróbb zökkenők ellenére túljutott a nehézségeken. Ebből persze az következett, hogy úgy érezte, most neki kell segíteni. Mindenkinek és mindenben. Az évad első felében talán ez bosszantott a legjobban, legszívesebben azt kiabáltam volna a képernyőnek, hogy: "Hé, Erika! Fizikai képtelenség ennyi embernek segíteni és ilyen sok fronton helytállni. Egyszerűen lehetetlen!" Ebből kifolyólag pedig számítani lehetett arra, hogy a siker és a csillogás egy nap véget ér. 


A színvonal egyébként - egy-két borzasztó gyenge epizódot leszámítva - ugyanolyan volt, mint amit a korábbiakban megszokhattunk, a szerényebb költségvetés igazából csak az epizódszámban érezhető. Az alapkoncepció viszont jelentősen változott: a 12 epizódból csak 6 volt klasszikus "visszatekintős", a többiben volt jövőbe utazós, alternatív valóságos, nap-újraélős és utazás nélküli is. Bevallom, nekem az utóbbiak sokkal jobban tetszettek, a Leo haláláról szóló epizódok után egyre kevésbé voltam kíváncsi Erica gimis és egyetemi éveire.


A jelenlegi életére viszont annál inkább. Munka és magánélet terén is tartogatott érdekes fordulatokat a szezon. Julianne és "A kis Ő" bukása nem ért váratlanul, az Ethannel való szakítás viszont igen. Két évadon keresztül ő jelentette a biztos pontot az életében és bár mindkettőjük álláspontját meg lehet érteni, számomra furcsa volt a kapcsolatuk vége. Nem úgy Josh és Sam házasságának zátonyra futása, amire már a kezdetektől fogva lehetett számítani.


Kai személyében új szereplőt is kaptunk, akiről kiderül, hogy ugyanúgy terápiára jár, mint Erica, csakhogy a srác a jövőből érkezett, hogy jóvátegye az egyik múltbéli hibáját. Érdekesen alakul a viszonya Ericával és bár Erica maga is sok megoldhatatlannak látszó problémával küzd, a végén ő vezeti rá Kait a helyes útra. Kai minden tekintetben az évad egyik fénypontja volt, nem bánnám, ha a későbbiekben még viszontlátnánk. Ha mást nem, az Alien like you miatt, amit az évadzáróban is előadott. 


Az évad másik fénypontja Dr. Tom, akinek még a múltjába is bepillantást nyerhetünk és bár továbbra is sok rejtély övezi, az évad végére már több mindent tudunk róla. A finálé közel sem volt annyira ütős, mint az első évad vége, mégis legalább annyi kérdőjelet hagyott maga után. Az évad folyamán ugyanis többször elhangzott, hogy Erica nem áll készen, az évadzáróban viszont maga Dr. Tom mondja ki, hogy Erica bizony kész megtenni a következő lépést. Hogy ez hová vezet, az a harmadik évad zenéje, az viszont biztos, hogy bár Erica ugyanabban a helyzetben van, mint a sorozat elején (se munka, se pasi), a történtekből viszont megerősödve és optimistán jött ki.

Értékelés: 8/10

2016. augusztus 1., hétfő

Being Erica - 1. évad

"Sometimes to move forward you have to go back."

Erica Strange személyében adott egy harmincas nő, aki folyamatosan rossz döntéseket hoz az életében. Kirúgják a munkahelyéről, mert túlképzett, nincs komoly párkapcsolata, a pasija dobja, egy allergiás roham miatt pedig a kórházban köt ki. Mindez egyetlen nap leforgása alatt történik. A kórházban aztán találkozik egy Dr. Tom nevű rejtélyes terapeutával, aki megpróbál segíteni Ericán. Elsőként felíratja vele életének rossz döntéseit, hogy Erica az időben visszautazva jóvá tudja tenni a megbánt tetteket. 


Első olvasatra nem túl eredeti a történet, a megvalósítás mégis magával ragadó. Epizódról epizódra egyre jobban megismerjük Ericát, a barátait, a családját és a munkatársait, hogy aztán az évad végére egy olyan Ericát lássunk, akinek minden fronton egyenesbe jött az élete. Minden múltbéli hiba tanulságos Ericának, helyrehozataluk pedig nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a jelenben jó döntéseket hozhasson meg. 


Érdekes kérdéseket és helyzeteket boncolgat a sorozat és bár az elején falra tudtam volna mászni Erica hebrencsségétől, viszonylag hamar meg tudtam őt kedvelni. A többi szereplő is szimpatikus, talán csak Josh az egyedüli kivétel, de szerencsére nem sokszor mutatják őt. Néhány éve egyébként már megnéztem egyszer ezt az évadot, de most valahogy sokkal aktuálisabbnak éreztem. Korban majdnem annyi vagyok, mint a főszereplő és bár nekem más egy kicsit az életem, néhány párbeszéd nagyon mellbevágó volt. 


A dialógusok mindenképpen a sorozat előnyei, különösen az Erica és Dr. Tom közötti beszélgetéseket élveztem. A jelenben játszódó események abszolút életszerűek, a múltbéli rossz döntések pedig azt hiszem, sokunknak ismerősek lehetnek. Éppen ezért kifejezetten jó nézni ezt a sorozatot, olyan, mint egy személyre szabott terápia. 


Zeneileg is erős a sorozat, szinte minden epizódra jut egy-egy meghatározó dallam vagy szám, ami nemhogy 2009-ben, de még napjainkban is ritkaságnak számít. A sorozat legnagyobb pozitívuma azonban az Ericát játszó Erin Karpluk, aki könnyedén elviszi a hátán a sorozatot. Minden egyes reakciója hihető, és fantasztikus a kémia közte és a többi színész között. 


A finálé a címéből sejtetően Erica legnagyobb hibájával foglalkozik és egy fontos pontra világít rá: nem lehet a múlt eseményeit radikálisan megváltoztatni, mert akkor a jelen is átalakul. Annak ellenére, hogy láttam már ezt az epizódot, sok mindenre nem emlékeztem, így néhány fordulatnál ugyanúgy meglepődtem, mint amikor először néztem a sorozatot. A zárás mindenesetre elég sok kérdőjelet hagyott, de ettől eltekintve nagyon egyben van ez a 13 rész. 

Értékelés: 8/10

2016. július 29., péntek

Brooklyn - Brooklyn (2015)

Eilis többre vágyik, mint amennyi jutott neki. Elhagyja hát az anyai otthont, és Írországból New Yorkba költözik. 1950-ben ez egy magányos, kíváncsi lány számára olyan, mintha egy másik bolygóra került volna. Hamar magával is ragadja a nagyváros forgataga, és a honvágyat gyorsan legyőzi egy mindent elsöprő szerelem. Ám nem ilyen egyszerű új életet kezdeni. A lány régi élete nem tűnik el nyomtalanul és Eilis hamarosan válaszút előtt találja magát: választania kell két világ és két élet között.


Az idei Artmozik Éjszakáján már tervben volt a Brooklyn, aztán úgy alakult, hogy akkor - szó szerint - nem fértem be a vetítésre. Így persze jóval később tudtam csak megtekinteni, cserébe viszont sokkal nagyobb élmény volt. Bármennyire szeretem a mozi varázsát és széles vásznon élvezni a filmeket, a Brooklyn tipikusan otthon és egyedül (vagy kisebb társasággal) nézős film. A cselekmény inkább egy tündérmesére hasonlít, de a mostani filmfelhozatal között ez üdítően hatott. 


Lényegében semmi újat nem nyújtott a film (a történet elég sablonos, a szöveg helyenként elég lapos és közhelyes, nincs kiemelkedő színészi alakítás vagy operatőri megoldás), mégis sikerült lenyűgöznie. Lassú, de egyáltalán nem vontatott a tempó; senki nem siet sehová, egy fürdőruha-felvételt tényleg annyi ideig látunk, ameddig a valóságban is tart. Ez mindenképpen előnyére válik a filmnek. 


Közben persze peregnek az események és a fim végére Eilis látványos jellemfejlődésen megy keresztül. Amikor visszatér Írországba, sokkal magabiztosabb és csinosabb, nem az a szürke kisegér, aki volt. Az amerikai álom tehát működik, de a szerelem legalább ugyanolyan fontos szerepet játszik Eilis életében. Utóbbi kapcsán az is tetszett, hogy a két fiú (Tony és Jim) mert és tudott udvarolni, teljesen máshogy viselkedtek, mint a mostani kor férfiai. 


A színészek között csupa ismeretlen név szerepel, amitől nekem természetesebbnek tűnt a film. A szereplők mindegyike szimpatikus, igazán gonosz szereplő nincs is a filmben - és őszintén szólva nem is hiányzott. Semmihez sem tudnám hasonlítani a Brooklynt, mindenesetre nagyon kellemes meglepetés volt. Sok ponton bele lehetne kötni a filmbe és jó néhány kritika meg is tette, de nálam az idén látott filmek közül eddig kétségtelenül a Brooklyn volt a legjobb.

Értékelés: 9.5/10

2016. július 26., kedd

Máltai nyaralás

Tavaly nyáron Ciprus volt a nyári úticél, ami rengeteg élménnyel és energiával töltött fel, ebből kifolyólag idén nyáron is szerettem volna beiktatni egy hasonló nyaralást. Eredetileg Szicíliába terveztem az utazást, viszont a kevés jelentkező miatt ez az út nem valósult meg. Ennek ellenére nem adtam fel a reményt egy külföldi nyaralást illetően.


A fő szempont az volt, hogy ne nekem kelljen mindent megszerveznem - az elmúlt egy év során ugyanis gyakorlatilag semmi mást nem csináltam, mint terveztem és terve(ke)t módosítottam, amiben agyilag nagyon elfáradtam -, így egy utazási irodába mentem be ajánlatot kérni. Rövid mérlegelés után pedig Málta lett a nyaralásom célpontja. Máltáról szintén nem sokat tudtam, de mivel néhány ismerősöm már járt ott, tudtam tőlük informálódni.



A repülőút nem volt hosszú (mindössze két óra Budapestről) és időzónát sem kellett átlépni, így a magyar esőből a napfényes nyárba sikerült megérkezni. A repülőtérről még várt rám egy 50 perces tranzit a szállodához, közben pedig alaposabban megfigyelhettem a máltai tájat és városokat. A szállás a sziget északi részén, Bugibbában volt, ami két másik településsel összeépülve Málta csendesebb üdülőrészéhez tartozik. A hotel olyan volt, mint amilyet egy háromcsillagos szálláshelytől elvár az ember, bár a wifi nem volt benne az árban. Az ételek - a levesek kivételével - finomak voltak és a kínálat is meglehetősen széles volt.



Első két nap hatalmas szél fújt, az 5-6 méteres hullámok miatt nem lehetett strandolni, így inkább a városkát igyekeztem feltérképezni. Ehhez vettem egy szalmakalapot, hogy ne égjek le nagyon, de a szél miatt nem tudtam hordani. :( Fő látnivaló nem volt, inkább a tengerpartban és az épületekben gyönyörködtem. A többi nap folyamán persze nagyobb kirándulásokat is beiktattam. Jártam Marsaxlokkban, ahol nem hagytam ki a piacot és a luzzukat, megnéztem a Kék-barlangot, Mdinát, a régi fővárost, bejártam Gozo szigetét és a fővárosba, Vallettába is ellátogattam.


Látnivalókban nem szűkölködik a szigetország, az egy hét nem is volt elég, hogy a szigetek minden szegletébe eljussak. Comino és a Kék Lagúna például ki is maradt, pedig ezeket mindenképpen meg szerettem volna nézni. Az időjárás a szelet leszámítva végig kegyes volt: 30-35 fokos nyári meleg enyhe szellővel, ami mind a strandolásnak, mind a kirándulásoknak kedvezett. A tenger kristálytiszta volt, még a strandoktól távol eső kis öblökben sem volt koszos a víz. Annak is örültem, hogy az angolt széles körben beszélik az országban (a máltai mellett ugyanis az angol is hivatalos nyelvnek számít Máltán), a legkisebb boltban is megértették, ha valamit kérdeztem. 


Az egy hét persze gyorsan eltelt és néhány apró kellemetlenséget leszámítva jól és pihentetően telt a nyaralás. Egy-két érdekességet még megemlítenék:
- az árak egy kicsit magasabbak, mint a magyarországiak, de nagy különbségek nincsenek a boltok és az éttermek árai között
- a kaktuszfüge likőr és a datolyalekvárral ízesített sütemények nagyon finomak, ezeket mindenképpen érdemes megkóstolni
- a máltaiak szintén kedvesek és segítőkészek, nem élnek vissza a turisták tájékozatlanságával
- bár nincs az a patika-tisztaság a szigeten, a szemetelést nagyon szigorúan büntetik Máltán
- Alig van egybefüggő növényzet a szigeten, kevés a termőföld, folyó és tó pedig egyáltalán nincs. Ennek ellenére sok mindent meg tudnak termelni, a parkokat pedig igyekeznek a lehetőségekhez mérten gondozni. Nem egyszer eszembe jutott, hogy Magyarország mennyire szerencsés helyzetben van ebből a szempontból...

2016. július 8., péntek

Egynyári kaland - 1. évad

A kilométeres daralistát csökkentendő eszembe jutott ez a magyar sorozat, amit tavaly adott a Duna TV, akkor viszont valamiért nem sikerült megtekintenem. Voltak persze fenntartásaim, de úgy voltam vele, hogy 6 epizód nem olyan sok és abba is hagyhatom, ha nem vagyok elégedett a látottakkal.


A sztori röviden úgy foglalható össze, hogy hat frissen érettségizett fiatal (Dóra, Fanni, Zsófi, Péter és Bence) érkezik Balatonfüredre, hogy az érettségi utáni nyarat ott töltsék, részben nyári munkával, részben pihenéssel. Mind az öten egy helyi panzióban kapnak szállást, amit a tulajdonos házaspár távollétében az ugyancsak érettségi után álló fiuk, Gábor vezet. A következő hetekben a fiatalok különféle érdekes és izgalmas bonyodalmakba keverednek, illetve szerelmi szálak szövődnek közöttük. 


Nos, már az első néhány perc - na meg persze a főcímdal - meggyőzött, aztán már csak azt vettem észre, hogy vége is van az első epizódnak. Hamar magával ragadott a könnyed hangulat és a természetesség, de talán az tetszett a legjobban, hogy nem volt marketingíze a dolognak. Nem voltak képernyőről kiugró reklámok, termékelhelyezések és Fürednek meg a Balatonnak sem volt indokolatlanul erőltetett promóciós szerepe. 


Maga a történet semmi olyat nem tartalmazott, amit ne láttunk volna más sorozatokban és filmekben, vagy amit ne lehetett volna előre kitalálni, mégis élveztem a látottakat. Voltak ugyan plothole-ok és drámaibb elemek, de szerencsére nem időzött el a sorozat olyan dolgokon, ami miatt unalmas vagy szájbarágós lett volna az eredmény. Egyetlenegy negatívum volt számomra a cselekményt illetően, mégpedig a Jókaihoz kapcsolódó kincskeresés. Nagyon kilógott a többi eseményszálhoz képest, csak a karakterizáció miatt volt érdekes.


A szereplők szimpatikusak, még azt az illetőt is sikerült megkedvelnem az évad végére, akivel kapcsolatban voltak fenntartásaim a nyitórész után. A hat főszereplőt csupa fiatal - számomra eddig ismeretlen - színész kelti életre és bár néhányuknál voltak botladozások az elején, abszolút hitelesnek tűnt a játékuk. Nem lehetett könnyű dolguk, hiszen 2014 nyarán (ekkor forgatták a sorozatot) sokszor volt hűvös az idő, ami vízpartnál elég bosszantó. 


A mellékszereplők sorában már ismertebb neveket találunk, közülük is Mucsi Zoltán és Kálloy Molnár Péter alakítása tetszett a legjobban. Ritkán szerepeltek, de volt egy sajátos humora a jeleneteiknek, ami egyszerre volt realisztikus és szórakoztató. A párbeszédeknél néha nagyon kilógott a lóláb és furán jött ki egy-egy kifejezés, de nem voltak annyira zavaróak, hogy rontsák az összképet.


Visszatérve a természetességhez, azt is nagyon díjaztam, hogy nem voltak sterilek a jelenetek. A lángososnál tényleg hosszú volt a sor, az étteremben mindegyik asztalnál ültek és a bolt/orvosi rendelő/szálloda/múzeum sem kongott az ürességtől. Apróság ez, de nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ne legyen mesterséges műíze a sorozatnak. Az utolsó epizódot szinte végigmosolyogtam, mert hiába voltak meseszerű fordulatok, nagyon jól szórakoztam ez alatt a hat rész alatt. 

Értékelés: 7.5/10