Gárdonyi Géza: Ida regénye

Fülszöveg: Minden egy hirdetéssel kezdődött: "Férjhez adnám a lányomat művelt fiatalemberhez, akinek foglalkozása vagy hivatala hacsak kissé is úri, de nem iszákos, nem kártyás és ép, egészséges. A lányom móringja most 300 ezer korona készpénzben. Később örökség ennél is nagyobb, talán milliókra is rúgó." A szabados életet élő Ó Péter borkereskedő mielőbb szeretne megszabadulni a zárdából nemrég hazatért lányától. A pénz nem számít, így elhatározza, hogy a jelentékeny hozomány ígéretével kerít férjet Ida számára. Jönnek is a kérők tucatszám: villás bajszú katonatisztek, cilinderes fiatal- és kevésbé fiatal emberek. Az apja választása a festőművész-újságíró Balogh Csabára esik, akinek sürgősen pénzre van szüksége. A kényszer szülte házasság szigorúan üzleti alapon köttetik - az esküvő előtt Ida és Csaba megfogadja: a külvilág felé eljátsszák a boldog ifjú párt, míg egymás számára idegenek maradnak, és egy év elteltével megszabadulnak kötelékeiktől. A fiatalok ártatlan titkokkal terhelt múltja számos félreértéshez vezet, ígéretüket azonban egyre nehezebb megtartaniuk. 1918 körül új "műfaj" bukkant fel a pesti lapok hasábjain: a házassági hirdetés. Ez ihlette meg Gárdonyit is, aki 1920-ra megírta ezt a lélekmelengető regényt két tiszta szívű, egymásra szemérmesen pillantgató fiatal lassan kibontakozó szerelméről. 

Tavaly Szerb Antal: Utas és holdvilág c. regénye jelent meg a Libri díszkiadásában, idén pedig Gárdonyitól az Ida regénye. Címről ismerős volt ez a regény, de még sosem olvastam. Általános iskolásként természetesen elolvastam az Egri csillagokat, de én azok közé tartozom, akik nem rajongtak ezért a műért. Emlékeim szerint könnyű volt olvasni, de a filmadaptáció megtekintése nélkül nem sok mindenre emlékeznék belőle. 

Az Ida regényében először leginkább az ismertető fogott meg. Szeretem a századforduló környékén játszódó történeteket, ráadásul nagyon régen (szerintem még középiskolásként) olvastam utoljára ebből a korból magyar művet, úgyhogy kíváncsian álltam neki az Ida regényének. És bár volt némi prekoncepcióm, összességében nagyon tetszett ez a regény. 

A történet elején megismerjük Balogh Csabát, aztán Idát, majd pedig kettejük közös életébe nyerhetünk betekintést. A regény nagy része egyébként Ida és Csaba házassága utáni eseményekről szól és bár először unalmasnak gondoltam, végül ez a rész tetszett a legjobban. Rengeteg az izgalom és a váratlan fordulat (még egy pisztoly is eldördül), a festészetről is részletes leírásokat kapunk és persze a két fiatal lelki világába is beleláthatunk. A legtöbb szereplőt is ebben a fejezetben vonultatja fel Gárdonyi és részletesen be is mutatja őket. Túl sokat persze így sem időzik velük, igazából pont annyira ismerjük meg őket, amennyire szükséges. 

A fő hangsúly azonban végig Csaba és Ida kapcsolatán, érzésein és gondolatain van. Olyannyira, hogy a regényben végig átérezheti az olvasó a pár lelkében dúló érzelmeket és viharokat. Gyakorlatilag alig lehet letenni a könyvet, mert mindig van valami apróság, ami miatt folyamatos érdeklődés övezi a pár sorsát. A történetvezetés mellett ez a nyelvezetnek és a regény stílusának is köszönhető. A könyv olvasása közben tényleg úgy éreztem, hogy visszarepültem az időben: rengeteg a régies szó és mondatszerkesztés, latinos és németes kifejezések tömkelege, és a szereplők is inkább magázódnak egymással. Tényleg minden adott a századfordulós miliőhöz. Kifejezetten élvezetes volt olvasni a regényt, maximálisan érződött a Gárdonyi által megteremtett hangulat.

Talán csak a befejezés nem tetszett annyira. A szép felvezetés után nagyon hirtelen ér véget a regény, én még néhány oldalnyi írást hiányoltam, hogy legalább rendesen elbúcsúzhassunk a szereplőktől. Így egy kicsit úgy tűnik nekem, mintha félbemaradt volna. Ezt leszámítva viszont nagyon tetszett az Ida regénye és legszívesebben azonnal újraolvasnám, mert tele van szép és megfontolandó gondolatokkal. Mindamellett a regény üzenete is aktuális, mert rávilágít arra, hogy megfelelő kommunikációval számos konfliktus és félreértés elkerülhető.