Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt voltam utoljára moziban (akkor a Volt egyszer egy Hollywoodot néztem meg), tavaly teljesen kimaradt az ilyesmi az életemből. Nyilván ebben a Covid játszotta a legnagyobb szerepet, hiszen nem voltak nyitva a filmszínházak és a friss filmtermést sem igazán követtem. Ezért is örültem annyira, amikor egy barátnős program keretében ismét lehetőségem volt moziban filmet nézni. Mert mégiscsak úgy az igazi.
Az írók nem mind elviselhetetlenek, de Somos András kétségtelenül az. Egy sikeres reklámügynökség kiégett kreatívigazgatójaként még azután is komoly író szeretne lenni, hogy az első regénye, a Kitöltési útmutató halotti anyakönyvi kivonathoz csúnyán megbukott. Lenéz mindent, ami nem szépirodalom, így mélyen megveti az új spirituális bestseller, az Így vagy tökéletest és annak népszerű szerzőjét, Tordai Katát. Aztán egy közös fotójuk felpörög a közösségi médiában, elterjed róluk, hogy járnak és Andrásnak - kis segítséggel - támad egy nagy ötlete: ez a kapcsolat esetleg sikerre segítheti az új művét. Az életben azonban semmi sem megy olyan egyszerűen, mint a regényekben...
Szóval egy magyar filmről van szó, amit 2020 decemberében terveztek bemutatni, csak ugye a járványhelyzet közbeszólt. Ez csak egy aprócska adalék, mert összességében egy aranyos dramedyt hoztak össze a készítők a műfaj minden sajátosságával. Jól szórakoztam a filmen, de egy-két elgondolkodtató pontot is lehetett benne találni. A kiszámítható fordulatokat és szövegeket jól ellensúlyozta a humor és a mértékletesség. Sehol nem éreztem azt, hogy túlzásba vitték volna a dolgokat és a film tempója is rendben volt.
A színészgárda szintén remek, még a legkisebb szerepekre is kiváló színészeket castingoltak. Örültem az ismerős színészeknek (Ónodi Eszter, Lengyel Tamás, Elek Ferenc, Hegedűs D. Géza), mert ebben a filmben is remekeltek. A főszereplőket alakító Béres Márta és Fekete Ernő között is jól működött a kémia, pedig a film elején még nem úgy nézett ki a dolog. Egyedül a joghurtreklámos pasast alakító Thuróczy Szabolcs lehetett volna kicsit jobb. Alig voltunk a moziteremben, mégis sokszor alig lehetett hallani és érteni a színész szövegét. Csak rövid ideig tartott a jelenete, de így is zavaró volt.
Pozitívuma az is a filmnek, hogy - csak néhány kisebb jelenet erejéig - a dolgok árnyoldalát is bemutatta. Ízelítőt kaphattunk az egészségügy helyzetéről, a reklámszakma és a közösségi média felületességéről, az írói tehetségtelenségről és az emberek kihasználásáról. A zene és a vizuális effektek szintén plusz pontot érdemelnek, mert meglepően jól működtek. Az Így vagy tökéletes bőven felülmúlta azt, amit vártam tőle, üdítő filmélmény volt.
Értékelés: 7.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése