Fülszöveg: Dániel taxisofőr, egyben a valóságot elfogadni nem tudó feltaláló, és megrögzött hazudozó. Csaba a magasabb beosztást elérni nem képes vevőkapcsolati munkatárs. Laci az önmagát tehetségesnek gondoló gitáros, a rockzene be nem váltott ígérete.
Fehér Gáspár antihősei próbálnak kitörni életük szűk keretei közül, és ahogy egyre mélyebbre rántja őket saját hazugságuk örvénye, magukkal húznak barátnőt, menyasszonyt, feleséget. Ám ott van Fillenbaum néni, a dúsgazdag matuzsálem, a szembeszomszéd, akinek látszólag nincs örököse, de óriási lakása van, és volt már egy szívrohama. Az idős hölgy hosszú árnyéka rávetül a néhol már kínosan gyáva és szerencsétlen férfiakra, a saját sorsukat kézbe vevő nőkre és azokra a groteszk eseményekre, amelyek az óvodai Süni csoport termében csúcsosodnak ki egy fagyos decemberi éjszakán…
Messze van még az év vége, én viszont Fehér Gáspár debütáló könyvét máris az idei év egyik meglepetésének kiáltanám ki. A történet elsőre egy kicsit zavarosnak tűnik, de nem kell megijedni, mert nagyon olvastatja magát a könyv és lehet követni az eseményeket. Adott három, jobb sorsra érdemes pasi - Dániel, Csaba és Laci -, akiknek az élete egy különös pontban találkozik. De hogyan is jutunk idáig? És hogyan kapcsolódik hozzájuk a címben említett Fillenbaum néni?
Ismert az a mondás, hogy régi bűnnek hosszú az árnyéka és tulajdonképpen ebben a könyvben is hasonló dologról van szó. Nem véletlenül antihősök a történet főszereplői. Közülük viszont csak Csabával tudtam szimpatizálni, pedig az ő bűne a legsúlyosabb. Laci inkább antiszociális és kiégett, Dániel pedig örök álmodozóként egyik hazugságból menekül a másikba és képtelen tanulni a hibáiból. Hármójuk közül nekem egyértelműen ő volt az, akit egy kicsit sem tudtam sajnálni.
Fillenbaum néni viszont maga volt az elpusztíthatatlan szuperhős, Lili és Csaba pedig olyannak tűnt mellette, mint a Jószomszédi iszony c. film fiatal házaspárja. Érdekes volt a néni karaktere és háttértörténete, szívesen olvastam volna róla egy kicsit bővebben. Az író által felvázolt szituációk közül egyébként ennek a hármasnak a helyzetét éreztem a legvalóságosabbnak.
Ami a hőseinket összekapcsolja, az nem más, mint a pénz - csakúgy, mint a nemrég olvasott Nyugdíj projektben -, pontosabban annak a hiánya. Minden szereplő tette ezzel magyarázható, gyakorlatilag események egész láncolatát ez indítja be. Ha ebből a szemszögből nézem, akkor egészen zseniális, hogy mit hozott ki az író ebből a kiindulási pontból - rögtön három különböző élethelyzetet felvillantva. A komoly téma ellenére viszont a könyv szerzője inkább szórakoztatni akar és ez teljes mértékben sikerül is. Dánieltől jó pár abszurd és félresikerült akciót láthatunk, amik elsőre szörnyűnek tűnnek, ugyanakkor viccesek is. Legtöbbet az autózáras kalandján nevettem, de az is nagyon emlékezetes volt, amit a főnökeivel művelt.
Van azért néhány olyan pont, ami a valóságban nem feltétlenül történne úgy, ahogy a könyvben szerepel. Lili és Csaba helyzete például biztosan máshogy végződne és arra sem nagyon van példa, hogy egy óvoda nyitva legyen egy hideg decemberi vasárnap este... Ezektől az apróságoktól eltekintve viszont izgalmas, szórakoztató és nagyon mai volt ez a történet, úgyhogy kíváncsian várom, mi lesz Fehér Gáspár következő regénye.