Ocean's 8 - Az évszázad átverése (2018)

Debbie Ocean tudja, mitől döglik a légy. Sosem fél és sosem hagyja cserben a humora. Ráadásul ravaszabb bármelyik férfinál. Legújabb célpontja az évente megrendezésre kerülő, az ország összes milliomosa, sznobja és szélhámosa számára kihagyhatatlan nagy esemény, a New York-i MET Gala - amelyen történetesen Debbie egyik hűtlen expasija is részt vesz. De egy ilyen nagy buli végrehajtásához szükség van a tökéletes csapatra, így aztán Debbie nekiáll, hogy összeszedje a legjobbakat. Jön a bűn legvonzóbb válogatottja: Lou, Rose, Nine Ball, Tammy, Amita és Constance. 

Annak idején tetszettek az Ocean's filmek, így amikor szembejött velem ennek a filmnek az előzetese, nem volt kérdés, hogy megnézzem-e. A történet két részre osztható: a csapattagok összeszedésére, majd a nyaklánc ellopására. Természetesen vannak kisebb mellékszálak is - mint például Debbie szabadulása a börtönből és az exével való viszonya -, de a két fő cselekményszállal ki tudták tölteni a film időtartamát. 

A jó alapanyag ellenére az Ocean's 8 sajnos nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. Minden az ékszerrablásra van kihegyezve, ami nem lenne baj, de a felvezetés így is rettentő hosszú lett. Mire az ember azt gondolná, hogy na, most már minden négyzetcentiméterre van ember és taktika, rögtön kiderül, hogy valaki vagy valami még hiányzik. Emiatt az ékszerrablás kivitelezése sajnos nem üt akkorát, pedig patikamérlegen lett kiszámolva, hogy ki, hol, mikor és pontosan mit csináljon. 

Ehhez kapcsolódóan a logikátlanságok is nagyon kirívóak voltak. A múzeum személyzetének összetétele, bizonyos protokollok hiánya, a nyaklánc megtalálása, véletlen ráeszmélések, vagy a felismerés teljes hiánya... hogy csak a leglátványosabbakat említsem. Mindennek tetejébe a szereplőket sem tudták rendesen kihasználni. Hiába a sztárparádé, néhány színésznek csak pár sornyi szöveg jutott, vagy teljesen tétlenül téblábolt. Ez a legjobban a Claude-ot alakító Richard Armitage-on látszott. Amilyen karizmatikus szereplő volt a Hobbitban, annyira súlytalan volt ebben a filmben. Konkrétan bárki más eljátszhatta volna Debbie exének a szerepét. 

Röviden, tömören ennek a filmnek a legnagyobb hibája szerintem az, hogy minden és mindenki díszletként funkcionál Sandra Bullock és Cate Blanchett mellett. Rajtuk kívül még talán a biztosítási nyomozó mutat többet egy kétdimenziós karakternél, de sajnos nem kapott túl sok játékidőt. Mindkét színésznőt kedvelem, de az Ocean's 8 inkább a látványra ment rá és nem a tartalomra. Szóval ha valaki egy izgalmas, csajos akciófilmet keres, akkor ne ezt a filmet válassza, mert csalódni fog. Akit viszont lenyűgöznek a hírességek, a divat, a váratlan cameók és a csillogás, annak érdemes megnéznie az Ocean's 8-et. 

Értékelés: 5.5/10

Fehér Gáspár: Fillenbaum néni hosszú árnyéka

"Nem az alma leszakítása volt az eredendő bűn, hanem az első bankjegy kinyomtatása." 

Fülszöveg: Dániel taxisofőr, egyben a valóságot elfogadni nem tudó feltaláló, és megrögzött hazudozó. Csaba a magasabb beosztást elérni nem képes vevőkapcsolati munkatárs. Laci az önmagát tehetségesnek gondoló gitáros, a rockzene be nem váltott ígérete.

Fehér Gáspár antihősei próbálnak kitörni életük szűk keretei közül, és ahogy egyre mélyebbre rántja őket saját hazugságuk örvénye, magukkal húznak barátnőt, menyasszonyt, feleséget. Ám ott van Fillenbaum néni, a dúsgazdag matuzsálem, a szembeszomszéd, akinek látszólag nincs örököse, de óriási lakása van, és volt már egy szívrohama. Az idős hölgy hosszú árnyéka rávetül a néhol már kínosan gyáva és szerencsétlen férfiakra, a saját sorsukat kézbe vevő nőkre és azokra a groteszk eseményekre, amelyek az óvodai Süni csoport termében csúcsosodnak ki egy fagyos decemberi éjszakán… 

Messze van még az év vége, én viszont Fehér Gáspár debütáló könyvét máris az idei év egyik meglepetésének kiáltanám ki. A történet elsőre egy kicsit zavarosnak tűnik, de nem kell megijedni, mert nagyon olvastatja magát a könyv és lehet követni az eseményeket. Adott három, jobb sorsra érdemes pasi - Dániel, Csaba és Laci -, akiknek az élete egy különös pontban találkozik. De hogyan is jutunk idáig? És hogyan kapcsolódik hozzájuk a címben említett Fillenbaum néni? 

Ismert az a mondás, hogy régi bűnnek hosszú az árnyéka és tulajdonképpen ebben a könyvben is hasonló dologról van szó. Nem véletlenül antihősök a történet főszereplői. Közülük viszont csak Csabával tudtam szimpatizálni, pedig az ő bűne a legsúlyosabb. Laci inkább antiszociális és kiégett, Dániel pedig örök álmodozóként egyik hazugságból menekül a másikba és képtelen tanulni a hibáiból. Hármójuk közül nekem egyértelműen ő volt az, akit egy kicsit sem tudtam sajnálni. 

Fillenbaum néni viszont maga volt az elpusztíthatatlan szuperhős, Lili és Csaba pedig olyannak tűnt mellette, mint a Jószomszédi iszony c. film fiatal házaspárja. Érdekes volt a néni karaktere és háttértörténete, szívesen olvastam volna róla egy kicsit bővebben. Az író által felvázolt szituációk közül egyébként ennek a hármasnak a helyzetét éreztem a legvalóságosabbnak. 

Ami a hőseinket összekapcsolja, az nem más, mint a pénz - csakúgy, mint a nemrég olvasott Nyugdíj projektben -, pontosabban annak a hiánya. Minden szereplő tette ezzel magyarázható, gyakorlatilag események egész láncolatát ez indítja be. Ha ebből a szemszögből nézem, akkor egészen zseniális, hogy mit hozott ki az író ebből a kiindulási pontból - rögtön három különböző élethelyzetet felvillantva. A komoly téma ellenére viszont a könyv szerzője inkább szórakoztatni akar és ez teljes mértékben sikerül is. Dánieltől jó pár abszurd és félresikerült akciót láthatunk, amik elsőre szörnyűnek tűnnek, ugyanakkor viccesek is. Legtöbbet az autózáras kalandján nevettem, de az is nagyon emlékezetes volt, amit a főnökeivel művelt.

Van azért néhány olyan pont, ami a valóságban nem feltétlenül történne úgy, ahogy a könyvben szerepel. Lili és Csaba helyzete például biztosan máshogy végződne és arra sem nagyon van példa, hogy egy óvoda nyitva legyen egy hideg decemberi vasárnap este... Ezektől az apróságoktól eltekintve viszont izgalmas, szórakoztató és nagyon mai volt ez a történet, úgyhogy kíváncsian várom, mi lesz Fehér Gáspár következő regénye.

Sue Hincenbergs: A nyugdíj projekt

"Amikor rossz emberek rossz dolgokat csinálnak más rossz emberekkel, a lényeg, hogy te legyél az utolsó rossz ember a lánc végén." 

Fülszöveg: Három barátnő halálosan komolyan veszi a játékot, melyet életnek neveznek: ha már a házasságuk nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, legalább a férjük halála biztosíthatja számukra a vágyott anyagi biztonságot. Egy jól fizető életbiztosítás és egy diszkrét bérgyilkos lehet a kulcs a gondtalan nyugdíjas évekhez. 
Csakhogy a férjeknek is megvan a maguk titkos terve. Miközben a nők új álmot szőnek, amely vért kíván, a férfiak saját „nyugdíj projektjükön” dolgoznak. És miközben mindenki játszmába kezd, lassan kiderül: ebben a partiban csak az maradhat talpon, aki egy lépéssel a többiek előtt jár…

Tudatosan törekszem arra, hogy ne a borító alapján válasszak magamnak olvasnivalót, de ez a könyv mágnesként vonzotta a tekintetemet. A fülszöveg is érdekesnek tűnt, úgyhogy kíváncsian vártam, miről szól ez a színes borítós, abszolút nyarat idéző, de nyomokban krimit sejtető történet. 

Nos, a könyv már az első mondatával levett a lábamról és szerencsére a folytatásban sem kellett csalódnom. Ahhoz képest, hogy ezt a könyvet sehol sem promotálták, nagyon bántam volna, ha kimarad az idei olvasmányaim közül. A nyugdíj projekt ugyanis maga a nagybetűs SZÓRAKOZÁS. Tele van a könyv hangosan röhögős jelenetekkel és olyan helyzetkomikumokkal, amik a filmvásznon is kiválóan működnének. Olvasás közben egyébként filmszerűen láttam magam előtt a szereplőket és az eseményeket, ami annak is köszönhető, hogy az írónő korábban televíziós producerként dolgozott. 

Elég sok a szereplő ebben a történetben, így az elején kellett egy kis idő, hogy átlássam, ki kinek a házastársa. Néhány fejezet után, amikor ez már letisztázódott, szépen összeálltak azok a szövetségek, akik mozgatták a történetszálakat. Élvezet volt látni, ahogy a négy csapat közül az egyik mindig egy kicsit előnyösebb helyzetbe került, majd erre lépett valamit a másik három fél. A pénz utáni hajsza nagyon sok fordulatot tartogatott, egy pillanatig nem ült le a sztori, és az utolsó fejezetig nem lehetett tudni, hogyan végződnek az események. 

Hogy tényleg kerek legyen minden, bónuszként azt is elénk tárja az írónő, hogyan is kezdődtek a bonyodalmak. Nekem ez a megoldás nagyon tetszett, mert így nem maradt elvarratlan szál. A fejezetek címei is frappánsak és eredetiek, mindegyiknél vártam, hogy vajon melyik szereplő vagy jelenet szövegéből lettek kiemelve. Remek élmény volt ez a regény, bátran tudom ajánlani azoknak, akik egy vicces, de ugyanakkor elgondolkodtató, pörgős és érzelmekkel teli történetet szeretnének olvasni. 

Charlotte Link: Sötét víz

"…az élet egyetlen nagy kockázat, és ha elkerülöd a kockázatot, elkerülöd az életet…" 

Fülszöveg: Viharos éjszaka Skócia nyugati partján. Két család egymástól függetlenül ugyanabban az öbölben táborozik, és az éjszaka közepén a legszörnyűbb rémálmukra ébrednek. Maszkos férfiak támadnak rájuk, az erőszak fellángol, és végül csak Iris, egy kamaszlány marad életben, akinek sikerül elrejtőznie. A Kilbride-gyilkosságok elkövetőit azóta sem találják…
Évekkel később Irist zaklató követi, a barátnője pedig nyomtalanul eltűnik egy közös nyaralásuk során Franciaországban. Iris véletlenül találkozik Caleb Hale volt nyomozóval, akit megragad a tragikus múltú lány története. Caleb Kate Linville segítségét kéri, aki a szabályokat megszegve együtt kezd nyomozni a férfival, és miközben az ügy egyre személyesebbé válik számukra, úgy süllyednek mind mélyebbre a saját rémálmukban is.

Sosem olvastam még Charlotte Linktől, erről a könyvről is ajánlás útján értesültem. A baljós hangulatú borító és a fülszöveg izgalmas történetet ígért, úgyhogy amint lehetőségem nyílt, rögtön bele is kezdtem ebbe a krimibe. Bár a Sötét víz egy sorozat része, a kötet önmagában is élvezhető, nem szükséges hozzá a korábbi részek ismerete. 

Már az első oldalak magukkal ragadtak és gyakorlatilag két nap alatt ki is végeztem a könyvet. Hajtott a kíváncsiság, hogyan fog végződni a sztori és hogyan kapcsolódnak össze azok a - látszólag véletlenszerű - jelenetek, amiket az írónő felvillant. Egyszerre haladunk a 2008-as kilbride-i gyilkosság eseményeivel és egy jelenkori eltűnéses ügy felgöngyölítésével. Eleinte nem sok közös pontot találtam a két ügy között, de idővel szépen összekapcsolódtak a szálak és volt logika a történések között. 

A baljós, feszült hangulat és az izgalom az utolsó pillanatig megmaradt, és a történet is kellően csavaros volt. Még a zárásban is van olyan fordulat, ami meglepett és kifejezetten bátor húzás volt az írónőtől. Nemcsak a krimiszál, hanem a karakterek is alaposan kidolgozottak. Az elkövetők is több személyes réteggel rendelkeznek, nem egydimenziós alakokat kapunk. Drámai fronton láthatjuk egy család lecsúszását, rossz döntések következményeit, lelki traumák feldolgozhatatlanságát és hogy mi sarkallhatja bosszúra az embert. 

Kate Linville és Caleb Hale magánéletébe is betekintést nyerhetünk, de csak annyira, amennyire szükséges. Nagy pozitívuma a könyvnek, hogy az írónő jól eltalálja az arányokat a személyes drámák és a bűnügyekhez kapcsolódó nyomozások között. Ja és Iris kapcsán a gefirofóbia (félelem a hidaktól) velejáróival is megismerkedhetünk. Számomra újdonság volt ez a fogalom, korábban még sosem hallottam róla. 

Összességében egy alaposan kidolgozott és következetesen végigvitt krimit olvashattam Charlotte Link tollából és bár nem éreztem a korábbi kötetek olvasásának hiányát, szeretnék még olvasni az írónőtől.  

Paige Toon: Ha bárhová mehetnél

"A hétköznapi élet is lehet jó, ha megtalálod hozzá a megfelelő partnert. A lángoló szerelem nem árt az elején, de idővel fárasztóvá válik, és végül mindent felemészthet. A lassú tűz mellett viszont évekig melegedhet az ember." 

Fülszöveg: Angie egész életében arra vágyott, hogy világot lásson. Mégis, a harminchoz közeledve még sohasem hagyta el az ausztrál sivatagban lévő kis bányászvárost, ahol születésétől fogva a nagyszüleivel élt. Amikor azonban a zárkózott, de melegszívű lány véletlenül talál egy levelet, amelyet az anyja az ő sohasem látott apjának címzett, Angie elhatározza, hogy megkeresi az egyetlen élő rokonát – még ha ehhez a világ másik végére kell is eljutnia. Az apja ugyanis olasz, és Rómában él! Angie egyik napról a másikra egy teljesen más világba csöppen: a szenvedélyes, pezsgő Itáliába, ahol a sajátjától gyökeresen eltérő temperamentumú emberekkel ismerkedik meg. Köztük a jóképű, de megközelíthetetlen Alessandróval, akinek a lelkét súlyos titok nyomja. Vajon lehet-e közös jövője két ennyire különböző embernek, és ki tudnak-e lépni a múlt árnyékából?

Könnyed olvasmányt kerestem tavaszra és Paige Toon könyve ilyennek ígérkezett. A címe sem szokványos és el is játszottam a gondolattal, hogy ha bárhová mehetnék, akkor a világ melyik pontja lenne az. Valószínűleg Olaszországot választanám és a könyv egyik helyszíne is az. Bár azt hozzá kell tennem, hogy a főszereplő Angie-nek nem volt más választása a kietlen, sivatagos Coober Pedy és a pezsgő, élettel teli Róma között...

Nagy meglepetések nincsenek Paige Toon könyvében, gyakorlatilag a fülszöveg előrevetíti a történet végét, én mégis élveztem az olvasást. Gyönyörűek a tájleírások, különösen azoké, ahol már én is jártam (pl. Zakynthos, Olaszország). Róma belvárosát olyan részletesen mutatja be az írónő, mintha egy útikönyvet olvasna az ember. 

Hogy mennyire valóságos a történet, abba most nem mennék bele, az események sodrása bőven feledtetni tudta velem ezt a kis gondolati kitérőt. A könyv alapvetően egy romantikus történetet mutat be, de a karakterek kapcsán elég mély témákat is érint. Egy családi kettős tragédiai borzasztó erős nyomokat tud hagyni és teljesen reális az, hogy ennek a feldolgozása nem egyik napról a másikra történik. Az ausztrál sivatagban sem kihívásoktól mentes az élet, ugyanis nemcsak az időjárás jelent állandó küzdelmet, hanem az opálbányászat is. Tetszett, hogy nem egy felszínes, rózsaszín történetet kaptunk, ugyanakkor több mélységet és alaposabb jellemkidolgozást is elbírt volna ez a könyv. 

La cara oculta - The Hidden Face (2011)

Az olasz származású karmester, Adrián és barátnője új luxusvillába költözik a kolumbiai Bogota város elhagyatott vidékére. Egy este koncertjéről hazaérkezve az ágyon hagyott videó üzenetben tudja meg, hogy szerelme, Belén, lelépett meghitt otthonukból, mivel másik férfit választott helyette. Mivel sehol nem találják a lányt, a rendőrség Adriánt gyanúsítja az eltűnéséért. Bánatában új kapcsolatba menekül a helyi étterem felszolgálólányával, Fabianaval, aki viszont hamarosan fülig szerelmes lesz álmai hercegébe. Fabiana, ahogy telik az idő és egyre többször egyedül marad a házban, különös dolgokra lesz figyelmes a ház egyes helységeiben... 

Teljesen véletlenül találtam rá erre a spanyol-kolumbiai filmre és bár nem tűnt túl izgalmasnak a leírása, adtam neki egy esélyt. És milyen jól tettem! Ez a film ugyanis a meglepetés erejével hatott: jó a tempója, a sztori egyáltalán nem sablonos és a színészek is egészen jók. Bár szerelmi történetként indul a film, elég hamar átmegy thrillerbe, hogy aztán krimiként záruljon. Tulajdonképpen az "aki másnak vermet ás, maga esik bele" mondás lett megfilmesítve, többet viszont nem mondanék el a filmről, mert az már spoiler lenne. A trailert is érdemes elkerülni, mert szinte az egész filmet lelövi. 

Kevés helyszínen zajlanak az események és a szereplők közül is igazából csak a szerelmi háromszög tagjain van a hangsúly. Nem cselekményközpontú a film, inkább a szereplők lelkiállapotát igyekszik részletesebben megmutatni, ennek ellenére mégsem lesz unalmas. Sőt! Valójában az utolsó képkockáig nem tudtam, hogyan fog záródni a film. A hangulat is remek, a zene nagyon jól passzol a jelenetekhez és pozitívum, hogy nincs tele a film öncélú ijesztgetésekkel. Ami egy kicsit zavart, az a színészek játéka. Valahogy túl egysíkúnak és felszínesnek tűnt az alakításuk, nehezebben tudtam őket azonosítani a szerepükkel. 

Érdekesség, hogy 2017-ben egy török változat is készült ebből az alapötletből (Öteki Taraf címmel), természetesen más nevű szereplőkkel. Itt Ece az eltűnt lány, Cetin a vőlegénye és Sara a harmadik fél. A készítők vittek egy pici csavart a történetbe és azt kell, hogy mondjam, hogy nekem ez a változat sokkal jobban tetszett, mint a spanyol eredeti. Alaposabban ki van bontva a sztori, emellett a karakterek viselkedése és motivációja is hitelesebb. Hihetetlenül izgalmas és érzelemdús lett a zárás, úgyhogy amit a spanyol változatban hiányoltam, azt bőven megkaptam ebben a filmben. 

Bár a bejegyzés alapvetően a spanyol filmről szól, én a török feldolgozást is bátran tudom ajánlani, mert a két film teljesen más élményt nyújtott.  
A spanyol-kolumbiai koprodukció 7.5/10, míg a török feldolgozás 9/10 pontot kap tőlem. 

Beatriz Serrano: Elégedetlenség

"Becsukom a jegyzetfüzetet, és arra gondolok, hogy ha meghalnék, ebből a naplóból az derülne ki, milyen unalmas is tud lenni egy átlagember egy napja." 

Fülszöveg: A harmincas évei elején járó Marisa utálja a munkáját. Szorongásoldókkal és YouTube-videókkal próbálja túlélni a hétköznapok rutinját és a reklámügynökségnél töltött órákat. Amikor a cége csapatépítő hétvégét tervez, Marisa felidézi egy régi tragédia emlékét, és még jobban úrrá lesz rajta a pánik. Az Elégedetlenség a toxikus munkahelyi kultúra, az egzisztenciális szorongás és a kiégés regénye. Éles hangú, sötét humorú történet egy olyan világról, ahol a munkavállaló arról álmodozik, hogy elüti egy busz, mert akkor legalább nem kell bemennie dolgozni.

Nagyon sok pozitív véleménnyel találkoztam erről a könyvről, így a karácsonyi hangulat után Beatriz Serrano regényét választottam 2026 első olvasmányának. Kevés olyan szórakoztató irodalmi alkotást olvastam eddig, ahol ennyire központi szerepet kap a munkahely és a munka, úgyhogy emiatt is kíváncsi voltam erre a könyvre. 

Ki ne érezte volna, hogy nincs kedve dolgozni menni? Még aki imádja a munkáját, azzal is megesik néha. Marisa, a regény főszereplője, viszont minden napját így éli meg. Vágyik arra, hogy elüsse egy busz, hogy ne kelljen minden nap ugyanabban a mókuskerékben szenvednie. Mestere a munka imitálásának, csak hogy teljen az idő és mindenki olyannak lássa, aki komolyan veszi a pozícióját. Nagyon sok ponton át tudtam érezni a helyzetét, mert én is dolgoztam multinál és hasonló helyzeteket tapasztaltam meg. Az értelmetlen meetingeket és az agyonszabályozott feladatokat pont úgy éltem meg, mint Marisa. A regény legnagyobb erőssége éppen az, hogy görbe tükröt tart a corporate világ felé. A részletekben szerencsére nem merül el nagyon a könyv, csak annyira látunk bele a multis közegbe, hogy megértsük, mitől is égett ki Marisa teljesen a harmincas évei elejére. 

Mert amennyire a munkáról, annyira a kiégésről is szól ez a könyv. És a legszomorúbb az, hogy a főszereplő teljes mértékig tisztában van vele, hogy mi okozza nála ezt a fajta enerváltságot, mégsem képes változtatni rajta. Nincsenek céljai, álmai, így pedig kitörni sem tud ebből a helyzetből. Sőt, a könyv utolsó fejezete alapján nem is igazán akar. 

A csapatépítő hétvégét követő részek eléggé elnagyoltak, de az írónő nem zárja le teljesen a történetet. Marisa látszólag optimista a jövőjét illetően, de a sorok között az is kiérződik, hogy a felépülése után nagy valószínűséggel ugyanúgy fogja élni az életét, mint eddig. 

Beatriz Serrano regénye nagyon aktuális, számtalan olyan problémát és élethelyzetet megmutat, ami a 20-as és a 30-as korosztályt érinti. Teszi ezt humorral és nagy adag (ön)iróniával, emiatt kifejezetten élveztem ezt a történetet. Nem mellesleg ez a könyv is megerősített abban, hogy jól döntöttem, amikor hátat fordítottam a rideg és felszínes nagyvállalati munkának. 

Andreina Cordani: Gyilkosság ajándékba

"Soha ne becsüld le azt a kedves embert, aki teát főz a nyomozónak." 

Fülszöveg: Tizenkét évvel ezelőtt nyolc egyetemi barát alapította meg a Kosztümös Gyilkosságok exkluzív klubját. A játékuk során megoldott bűnügyek véresek voltak ugyan, ám kivétel nélkül fiktívek – egészen addig, amíg a legutolsó, karácsonyi játék alkalmával nyomtalanul eltűnt a csapat egyik tagja.

A többiek most egy skóciai udvarházban gyűlnek össze karácsony előtt, hogy felidézzék a régi szép időket, és az 1920-as évek elitjének drága kosztümeibe öltözve újabb fiktív bűnügyet oldjanak meg. Azonban amikor másnap reggel lady Partridge holttestére egy fán lógva találnak rá, egyértelművé válik, hogy ez a játék véresen komoly, és idén egyetlen ajándékban reménykedhetnek: hogy megérik karácsony reggelét.

Karácsonykor nemcsak romantikus vagy szívmelengető történeteket lehet olvasni, hanem krimiket is. Ez utóbbi közé tartozik Andreina Cordani könyve is, amely még 2024-ben jelent meg, de akkor nem ezt választottam az ünnepekhez. A csodaszép borító mellett a fülszövegen is megakadt a figyelmem, így kíváncsian vártam, mit hoz ki az írónő ebből az alaphelyzetből.  

Adott egy baráti társaság, akik rajonganak a gyilkosságokért és rendszeresen szerveznek tematikus játékesteket. A könyv fő sztorija is erre épül, gyakorlatilag két idősík eseményeit követhetjük végig: a 2011-es évét és a 2023-as évét. A kiindulási pont Karl rejtélyes eltűnése, amelynek magyarázatával egészen a könyv végéig várnunk kell. Elsőre nem érdekeltek különösképpen a múltbéli események, mert ez a társaság egyáltalán nem tűnt barátinak. Sokkal inkább egy érdekszövetséget látunk, ugyanis jelen élethelyzetüket és munkáikat egymásnak és a kapcsolataiknak köszönhetik. És ezt nem is titkolják egymás elöl. 

Valamennyire illett ez a könyv a decemberi NIOK témájához, mert egy közösség történetét meséli el, de itt nem az összetartás van a középpontban. Az őszinteség hiánya, az egoizmus, az áskálódás és a ki nem mondott titkok ugyanis megmérgezik ezt a társaságot, emiatt a szereplők közül senkit sem tudtam igazán megkedvelni. Az események nagy részét Charley szemszögéből látjuk, ő próbálja felgöngyölíteni a jelen eseményszálait. Tetszett, hogy a gyilkossági est a Karácsony 12 napja c. dalra épült (ezt a szereplők 1920-as évekbeli neve is tükrözi), de ennyiben ki is merül az ünnephez kapcsolódó elem. 

A helyszín természetesen egy hóborította, modern civilizációtól elzárt skóciai ház, ahol az emberek hullanak, mint a legyek. Az elkövető személyét nem volt nehéz kitalálni, de a motivációja és a múltbeli történésekkel való kapcsolata már nem volt annyira egyértelmű. A mindenkihez köthető kapocs nekem egy kicsit gyenge és légbőlkapott volt, szinte semmilyen utalás nem volt rá korábban. Az első 50-100 oldalnál nehéz volt követni az időbeli ugrásokat, de aztán elég szépen felpörögnek az események. A magyarázat számomra egy kicsit erőltetett lett, de összességében izgalmas volt ez a karácsonyi krimi. 

Szilveszter Velencében

Kezdjük a 2026-os évet egy utazási élménybeszámolóval! Karácsony után eljutott hozzám egy last minute utazási ajánlat, amire én rögtön lecsaptam. Velence az egyik kedvenc olasz városom, emiatt nagyon csábító volt a gondolat, hogy ott búcsúztassam el a 2025-ös évet és köszöntsem a 2026-ost. 

velencei életképek esti fényekkel és gondolákkal

Már az odavezető út is tetszett, ugyanis Szlovéniát hó borította, így igazi téli hangulatban érkeztünk meg Olaszországba. A téli mesevilág csak a szlovén-olasz határig tartott, Itáliában szikrázó napsütés és 10 fok körüli hőmérséklet fogadott. Velencébe már napnyugta után értünk, így a várost éjszakai fényekben csodáltuk meg.  

hidak mindenhol :)

Jártam már korábban Velencében, így nem volt ismeretlen számomra a vízre épült város, de most sok olyan pontját láthattam, ami eddig kimaradt. Persze így sem tudtam bejárni az egész várost, pedig most rengeteg idő volt rá, de mivel eddig akárhányszor jártam Velencében, mindig találtam új felfedeznivalót, szerintem legközelebb is tartogatni fog érdekességeket. 

 

Velence ünnepi fényekben

 

Az ünnepi fényekben pompázó Velence nem okozott csalódást, gyönyörűek voltak az épületek, az utcák és a kisebb-nagyobb terek. A Szent Márk téren például egy hatalmas karácsonyfa volt felállítva, ami úgy ragyogott a sok dísztől, mintha gyémántokkal lett volna kirakva. A hosszú séta fáradalmait egy aprócska vendéglőben pihentük ki és bár rengeteg róla a negatív vélemény, én teljes mértékben meg voltam elégedve vele.  

óévzáró és újévköszöntő tűzijáték

Éjfélkor 20 perces tűzijáték jelezte a 2025-ös év végét és a 2026-os év kezdetét. Szuper volt a tömeggel együtt ünnepelni és azt hiszem, egy ilyen emlékezetes Szilveszter után csak jól alakulhat az új év. 

Évösszegző 2025

Az év utolsó előtti napján összefoglalnám és lezárnám a 2025-ös évet. Ez az esztendő is nagyon gyorsan eltelt; teljesen olyan érzésem van, mintha tegnap búcsúztattam volna az előző évet. (A 2024-es év összegzése itt olvasható.) 

- Nagy célokat idénre sem tűztem ki, de mivel a tavalyi évem elég jól alakult, szerettem volna, ha a 2025-ös is az lesz. Éppen ezért a január és a február nagyrészt munkával és tervezgetéssel telt, amit a hideg és a szürkeség még meg is könnyített. 

- Reménykedve vártam a tavaszt és a jó időt, de sajnos alig volt olyan nap, amikor az évszaknak megfelelő lett volna az idő. Az egyik ilyen csodaszép napon látogattam el Kőröshegyre, ahol a szivárvány minden színében pompázó tulipánokban gyönyörködtem. Teljesen feltöltött ez a nap, még most decemberben is jólesik felidézni. 

- Nyár elején Etyekre kirándultam, amiről sajnos nem készült bejegyzés, pedig a filmstúdió megtekintése szuper program volt. A marokkói utazás egyértelműen a nyaram és az évem csúcspontja volt. Annyi élményt adott, hogy még hetekkel később is volt mit feldolgozni. Nagyon tetszett az ország, tervben van, hogy egyszer még visszamegyek, mert más területeit is fel akarom fedezni. Szintén nagy élmény volt eljutni Párizsba, a francia főváros lenyűgözött az eleganciájával és a rengeteg látnivalóval. A nyarat egy egynapos strandolással zártam Caorléban. Amikor nem utaztam, akkor pedig fogorvoshoz jártam, mert két bölcsességfogat ki kellett húzni. 

- Ősszel egy régóta bakancslistás helyet kerestem fel: a vácrátóti arborétumot. Nem rajongok az őszért, de az idei kifejezetten szép volt. Gyönyörűek voltak a színek és a fények, igyekeztem minél több időt a természetben tölteni. 

- A november és a december nagyon betemetett munkával, az adventi időszakból szinte semmit nem érzékeltem. Korábban állandó program volt az, hogy elmegyek karácsonyi vásárba, készítek mézeskalácsot vagy találkozom a barátaimmal. Ezek közül egyik sem valósult meg, ráadásul gégegyulladásom is lett, ami miatt még a kórussal sem tudtam énekelni. Az ünnepekre való hangolódást így csak némi dekorációval és könyvekkel tudtam elérni. 

- Kevés sorozatot és filmet tudtam nézni idén, cserébe nagyon jókat sikerült választanom. Tavasszal a Hunyaditól volt hangos az ország, amiből én sem akartam kimaradni. A blog történetében először az évad minden epizódjáról készítettem bejegyzést (nem linkelem be őket, de a keresőbe beírva mind a 10 részről megtaláljátok az írásaimat). Itt jegyezném meg, hogy emelem kalapomat minden blogger előtt, aki több sorozatot is figyelemmel kísér és minden epizódról ír véleményt, mert ez azért nem kis munka.  

- A blogon megszületett a 700. bejegyzés (ez volt az), és nagy örömmel látom, hogy idén sokkal többen látogattak az oldalra, mint korábban. Remélem, ez jövőre is így lesz, én igyekszem 2026-ban is dokumentálni mindent, amit olvasok, látok, hallok és megélek. Eseménydús évet tudhatok magam mögött és a következő is izgalmasnak ígérkezik. 

Ezúton kívánok minden olvasómnak egészségben, sikerekben és boldog pillanatokban gazdag új évet!