Czecz Fruzsina: Terítéken a lélek - Önismeret az ételeken keresztül

Fülszöveg: Miért idéz fel annyi emléket egy-egy íz?
Mit árul el a főzési stílusunk és a konyhánk rólunk és a családunkról?
Mit együnk, hogy csökkentsük a depresszió esélyét?
Létezik-e hatékony fogyókúra?
Czecz Fruzsina tanácsadó szakpszichológus, gasztropszichológiával foglalkozó ételrajongó szerző tudományos eredményekkel, esetrészletekkel és számos érdekességgel illusztrálva mutatja be a gasztronómia és a mentális egészségünk közötti összefüggéseket. Megtudhatjuk, milyen üzenetet hordozhatnak az ételek, mit jeleznek a gyerekek, amikor nem hajlandók enni, vagy hogy miért kérdezik folyton a nagymamák, ízlik-e a főztjük.
A szellemes és úttörő kötetből az is kiderül, milyen hozadéka lehet az ételintoleranciának, és miként válhat a konyha meditációs térré. A számos gyakorlat segítségével a pszichológia és a gasztronómia iránt érdeklődők részesei lehetnek egy jóízű önismereti utazásnak is. 

Gasztropszichológia. A szó jelentéséből kiindulva számítottam rá, hogy miről fog szólni ez a könyv, sőt, tulajdonképpen emiatt is lettem rá kíváncsi. Külön a táplálkozásról és a pszichológiáról rengeteg kiadványt lehet találni, de olyat, ami ezt a két műfajt ötvözi, nem sokat. Korábban olvastam Dolly Aldertontól a Szellemeket és abban Nina ugye azt fontolgatja, hogy megvizsgálja, hogy az ételekhez milyen emlékek köthetők, vagyis egy-egy étel elfogyasztása milyen nosztalgikus emlékeket/élményeket idéz fel az emberben. Ez abban a könyvben tök jó ötletnek tűnt és amikor először találkoztam Czecz Fruzsina könyvével, akkor örültem neki, hogy sok más mellett ez a téma is terítékre kerül. 

Az előzetes várakozásomhoz képest bőven túlteljesített ez a könyv, egyszerre volt olvasmányos és ismeretterjesztő. Nagyon tetszett, ahogy az ételek és a táplálkozás minden aspektusát körbejárta a szerző az ősi közösségektől kezdve egészen a modern(nek hitt) jelenségekig. Látszik, hogy sok forrásból dolgozott a szerző, de ez az ismeretanyag könnyen érthető és követhető, sehol sem éreztem azt, hogy vaskos szakszöveget olvasnék. Száz százalékig nem volt számomra újdonság a könyv anyaga, de találtam benne olyan fejezetrészeket, amik elgondolkodtattak vagy olyan kérdést válaszoltak meg, amik a témával kapcsolatban felmerültek bennem. 

Minden fejezetet önismereti gyakorlatok zárnak, amik szintén érdekesek, de néhány kérdést kicsit furcsának találtam. Valahogy nem passzoltak a könyv stílusához és szellemiségéhez, nem bántam volna, ha inkább kimaradnak. Ezt leszámítva összességében kifejezetten hasznosnak éreztem ezt a könyvet és örülök, hogy megíródott, mert sok gondolatot hasznosítani tudok belőle.

A Man Called Otto - Az ember, akit Ottónak hívnak (2022)

Otto a lakópark réme. Pedig nem hangos, nem rendetlen, nem szabálytalan. Sőt, pont az ellenkezője. Épp az a baj vele, hogy szuperrendes, őrülten visszafogott és mániákusan ragaszkodik a szabályok betartásához. És ha meglátja, hogy valaki eltér az elveitől, azt nem fél figyelmeztetni. De a szomszédjába költözik egy Mexikóból érkezett család, amelyik kicsit másképpen áll hozzá az élethez. Kicsit hangosabbak. Kicsit szabálytalanabbak. Kicsit közvetlenebbek. És hiába próbálja Otto meggyőzni őket, hogy a lakópark minél több szabályra vágyik, ők inkább úgy gondolják, hogy a szeretet a lényeg. Még ha az egy kis ricsajjal is jár. 

Fredrik Backman könyvéből már készült korábban egy svéd adaptáció, amit én eddig még nem láttam és a regény olvasása is csak tervben van, 2022-ben pedig elkészült az amerikai változat. Összehasonlítási alapom tehát nincs. Az ismertetőben igazából benne van a film lényege, ugyanis itt nem a történeten van a hangsúly, hanem Otto személyiségének alakulásán. 

Mogorva, házsártos, mindenbe és mindenkibe belekötő embernek ismerjük meg őt, akinek a nyugdíjas évek sem kecsegtetnek sok pozitívummal. Hogy miért viselkedik így Otto és miért látja ennyire borúsan a világot, az természetesen kiderül a film során. Megelevenedik előttünk Otto fiatalkora és Szonjával, a későbbi feleségével való megismerkedése és kapcsolata. Jól működtek ezek a flashbackek, de többet is szívesen néztem volna belőlük. Persze így is érthető Otto viselkedése, de amikor Otto tényszerűen felsorolja az életének tragédiáit, akkor már csak a rideg tényeket kapjuk. 

A jelenben Marisol és családja, valamint Otto szomszédai gondoskodnak arról, hogy ne egyhangúan teljenek a hétköznapok. Jobban mondva igyekeznek kihasználni őt. Bosszantó, hogy minden apróság miatt őt találják meg, ugyanakkor Otto újra értékesnek tudja érezni magát. Marisol végtelenül pozitív életszemlélete pedig szép lassan megtöri a jeget, amit a film zárása tesz igazán teljessé. 

Nagyon szépen egyensúlyoz a film a humor és a dráma között, semmit nem éreztem benne elnyújtottnak és túlzónak. Tom Hanks remek Otto szerepében, de azt el kell ismerni, hogy nem volt olyan nehéz dolga. Végeredményben az egész film egy szerethető és szórakoztató alkotás, helyenként ismerős élethelyzeteket és tanulságokat felvillantva. 

Értékelés: 9/10

Colleen Hoover: All Your Perfects - Minden tökéletesed

"Ha csak a hibáidra világítasz rá, akkor elhalványul minden tökéletesed."

Fülszöveg: Egy rég elfelejtett ígéret képes lehet megmenteni a kapcsolatot?
Quinn és Graham tökéletes szerelmét veszélybe sodorja a tökéletlen házasságuk. Az évek során felgyülemlett emlékek, a hibák és a titkok már eltaszítják őket egymástól. Az egyetlen dolog, ami megmentheti őket, éppen az lehet, ami a szakadék szélére sodorta őket.
A Minden tökéletesed egy elgondolkodtató regény egy párkapcsolati gondokkal küzdő párról, akiknek múltbéli ígéreteken múlik a jövője. Szívszaggató, letehetetlen olvasmány.
Az év legfelkavaróbb szerelmi története - lehet-e együtt tökéletesen boldog két tökéletlen ember? 

Egy könyv, amelynek virág van a borítóján. A NIOK csoport márciusi közös könyve Colleen Hoover regénye, akitől eddig még nem olvastam könyvet és azt gondoltam, hogy az All your perfects (a magyar cím ellenére ebben a bejegyzésben végig az angol címet fogom használni) tökéletes lesz ahhoz, hogy megismerkedhessek az írónő munkásságával. Emellett március az endometriózis hónapja, amelyre egyre többen és több helyen hívják fel a figyelmet, és Colleen Hoover regényében is említésre kerül. De ne szaladjunk ennyire előre. 

Szóval az All your perfects alapvetően Quinn és Graham kapcsolatáról szól. Nem mindennapi körülmények között találkoznak, de mindkettejük életében fontos ez a pillanat, mert még évekkel később is szóba kerül közöttük. Elsőre egyébként mindketten szimpatikus szereplők, de csak a történet előrehaladtával derül ki, hogy miért is szerettek egymásba. 

Akkor és most. Két idősíkon halad a történet: a múlt idillje és gondtalansága van szembeállítva a jelen tragédiáival és ridegségével. A szirupos és ágyjelenetekkel telített múlthoz képest a jelenbéli eseményeket sokkal valósághűbbnek és életszerűbbnek éreztem. Bár nem vagyok érintett Quinn és Graham helyzetében, feszülten vártam, hogy kiderüljön, mi vezetett el a házasságuk válságához. A magyarázatot szép lassan adagolva kapjuk meg, így Quinn és Graham érzéseit is megértjük, de számomra az igazán sokkoló a kórházi jelenet volt. Ott le kellett tennem egy kis időre a könyvet, hogy feldolgozzam a történteket. Az írónő ugyanis nem kíméli a főszereplőket, a legdurvább testi és lelki fájdalmakat kell átélniük.

Az itt-ott elhintett tények mellett Graham levelei is fontosak, mert az ő nézőpontját csak ekkor ismerjük meg igazán. Ezen a ponton lett világos számomra, hogy a fő probléma Quinn és Graham kapcsolatában a kommunikáció és az őszinteség hiánya. Ugyanis számtalan alkalmuk lett volna arra, hogy nyíltan kimondják az érzéseiket, mégis csak felszínes párbeszédeket folytattak egymással. Számomra egyébként ez volt a könyv egyik legfontosabb üzenete, mert Colleen Hoover regénye rávilágít arra, hogy hová vezethet az, ha egy pár folyamatosan az elkerülést választja. 

Tetszett, hogy egyfajta megoldást is kínál az írónő, ami hasznos lehet azoknak, akik Quinnhez és Grahamhez hasonló helyzetben vannak. Ez a könyv másik nagy tanulsága, ugyanis ha más szemszögből közelítjük meg a dolgokat, bizonyos hiányok mellett is teljesnek érezhetjük az életünket. Valóságos érzelmi hullámvasút volt számomra ez a könyv és mivel sok tabutémát (is) érintett, sokkal többet adott nekem, mint egy tavaszváró olvasmányt virágos borítóval.

Fiona Valpy: Emlékek tengere

 "Szerintem az volt a legnagyobb hiba, amit elkövettem, hogy nem vettem észre, a tökéletlen valóság sokkal többet ér a tökéletes álomnál."

Fülszöveg: Kendrához csak egy kérése van betegeskedő nagyanyjának: írja le a történetét, mielőtt az feledésbe merül...
A tizenhat éves Ella élete 1937-ben örökre megváltozik, amikor a családja elküldi, hogy a nyarat a gyönyörű Île de Rén töltse és megismerkedik a karizmatikus, kreatív Christophe-fal. Együtt töltik a nyarat, felfedezve a sziget homokos tengerpartjait és kristálytiszta vizeit, és a lány életében először igazán szabadnak érzi magát.
Ám a háború kitörése megváltoztat mindent, Ellának haza kell térnie Skóciába, ahol önkéntesként részt vállal a háborús erőfeszítésekben, a vonzó Angus mellett. Ebben az új világban Ella úgy érzi, egyre távolabb sodródik attól, aki Île de Rén volt. Megtalálhatja valaha is a visszautat? És akarja-e ezt?
A szélfútta Île de Rétől a sziklás skót hegyekig ívelő Emlékek tengere varázslatos történet az emlékezet erejéről, a szerelemről és a második esélyről.

Amikor először megláttam ezt a könyvet, rögtön a tavaly olvasott Illatok őrzője jutott róla az eszembe, ugyanis nagyon hasonlít a két könyv borítója. A külső mellett természetesen a fülszöveg is felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy kíváncsian fogtam bele a könyv olvasásába. 

Az elején kellett egy kis idő, hogy rá tudjak hangolódni a történetre, de aztán gyorsan peregtek az oldalak. Kendra visszaemlékezése magával ragadó és bár lehetett tudni, hogy túléli a szorult helyzeteket, tudtam neki drukkolni. Île de Ré csodálatos, az írónő olyan részletességgel leírja, hogy sokszor úgy éreztem, mintha én is azon a szigeten lennék. Île de Ré központi szerepet kap a könyvben és érdekes volt látni, hogy az idő előrehaladtával a sziget mennyire mást jelentett Ellának, majd később Kendrának. 

Île de Ré mellett a háború a másik fontos mérföldkő Ella életében, de Angusszal való találkozása és szerelme ezt az időszakot is meg tudja szépíteni. Nem rózsaszín tündérmese az, amit Ella elmesél, a háború borzalmai és a veszteségek őt is mélyen megérintik. A könyv lapjait mégis a remény hatja át: a túlélésre, a viszontlátásra, a gyógyulásra, a kapcsolatok helyrehozására, a megbocsátásra és az újrakezdésre. Ahogyan Ella is megjegyzi: "Remény nélkül olyan az élet, mintha élőhalott lennél. A remény tesz minket emberré. Remény nélkül félő, hogy elveszítjük a kapcsolatunkat azzal, ami az életben a legfontosabb." 

Tetszett a generációs vonal, szép keretet adott a történetnek. Ella emlékei és tanácsai ugyanis Kendra fiára, Finnre is nagy hatással vannak. A könyv záró sorai a szeretet fontosságát hangsúlyozzák és Ella története nagyon jó példa arra, hogy az első és a kitartó szerelem, a barátság, valamint a család iránt érzett őszinte szeretet és törődés megférhetnek egymás mellett. Igazi léleksimogató olvasmány volt az Emlékek tengere, jó szívvel tudom ajánlani.

Magic Mike's Last Dance - Magic Mike utolsó tánca (2023)

Közel két év kihagyás után idén ismét eljutottam moziba (2021-ben az Így vagy tökéletes c. filmet néztem meg bársonyszékből és széles vásznon). Ezúttal egy könnyednek ígérkező filmre esett a választásom, igazából az ajánló győzött meg arról, hogy a Magic Mike utolsó tánca tökéletes lesz szombat esti kikapcsolódásnak. 

Magic Mike szünetet tart. Elbúcsúzott a showtól, nem vetkőzik többet. Nagy tervei voltak, de azokkal csődbe ment, úgyhogy jobb híján koktélokat kever. Míg ő maga bele nem keveredik valamibe: egy unatkozó milliomosnő szerződteti és Londonba csábítja, hogy az ő színházában hozza össze Magic Mike pályájának legnagyobb showműsorát. Olyan világba keveredik, amit nem ismer, és egyelőre nem is nagyon szeret. De azt csinálja, amihez ért: összeszedi Európa legjobban mozgó, legjobb testű, legmerészebb táncosait, kitalálja a koreográfiát, átépíti a színpadot és mehet a műsor! Azaz mehetne, ha nem jönne közbe néhány olyan akadály, ami nyilvánvalóan lehetetlenné teszi a premiert. Például az, hogy a nő, aki minderre rábeszélte, titokban valami egészen másra vágyik... 

A Magic Mike trilógia többi darabját nem láttam (őszintén szólva az is újdonság volt számomra, hogy két korábbi film is készült a címszereplőről), de a Magic Mike utolsó tánca önálló alkotásként is megállja a helyét. A néhány flashback maximálisan elég volt ahhoz, hogy képbe kerüljünk a főhős múltjával és személyiségével, a Maxnek nyújtott táncot nagyon elnyújtottnak éreztem. Az események ezután elég gyorsan pörögnek, de számomra nem teljesen azt hozta ez a film, mint amit előzetesen vártam tőle. 

A legnagyobb pozitívum a színház volt. Érdekes volt belátni a kulisszák mögé, jók voltak a díszletek, a jelmezek és néhány jelenetnél a mára már klasszikusnak számító zenés filmek (pl. Ének az esőben) előtt is tisztelegni tudtak. Jól működött a humor és a klisés gondolatok sem zavartak túlzottan. A film üzenete is pozitív, hiszen a tánc képes arra, hogy kortól, nemtől, rassztól és társadalmi státusztól függetlenül hidat képezzen az emberek között. 

A film többi elemét viszont nem tudtam hová tenni. Max és Mike szerelme inkább csak hosszas kínlódás volt, mint valódi románc. Nem voltak köztük igazi érzelmek, Max "szenvedése" nekem túl sok volt. Nincsenek mély és emlékezetes alakítások a filmben - pedig a főszereplőket megformáló Salma Hayek és Channing Tatum számtalanszor bizonyította már a tehetségét -, kidolgozott testű táncosokból viszont annál több. Ráadásul a (sztiptíz)táncos jelenetek le is szűkítik a színdarab és a film célközönségét és csak a nőket szándékoznak kiszolgálni. Az exférjen és a komornyikon kívül nincsenek férfireakciók a filmben (a táncosoknak konkrétan még szövegük sincsen), Max próbál irányítani mindent, Mike pedig sodródik az árral. A többi szereplő kidolgozatlan vagy sablonos, mire megkedvelnénk Zadie-t és Victort, addigra véget is ér a film.

Az átdolgozott színdarab fináléjától is sokkal többet vártam, nagyon hiányoltam, hogy a Suavementét semmilyen formában nem tették bele. Így nekem ez egy összecsapott és kaotikus film lett, amiből nem értem, mit akartak kihozni. Lehet, hogy mégiscsak meg kellett volna néznem előtte a korábbi részeket is?

Értékelés: 5/10