Conversations with Friends - 1. évad

Tavaly a Normal People kapcsán már megismertem Sally Rooney látásmódját és stílusát, ezért amikor elkészült az újabb regényének adaptációja, nem volt kérdés, hogy belenézek. Már csak azért is, mert a készítői gárda ennél a sorozatnál is ugyanaz. Csak az alapfelállás különbözik, ugyanis ezúttal egy szerelmi négyszög szereplőit ismerjük meg a 12 epizód alatt, akik egytől egyig kötődési zavarokkal küzdenek. 

A főszereplő Frances barátnőjével, Bobbival a Dublini Egyetemen tanul. Frances csendes és visszahúzódó, Bobbi viszont pont az ellentéte: harsány és szókimondó. Mindketten imádják az irodalmat és egy slam poetry esten megismerkednek Melissával, a sikeres íróval és színész férjével, Nickkel. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor Frances és Nick titkos viszonyt kezd egymással. 

Nem tudok elvonatkoztatni az Affairtől, ami ugyancsak egy titkos szerelmi viszonyról szólt. Csakhogy míg az Affairben mély és tartalmas párbeszédek zajlottak a szereplők között, a Conversations with Friends a titkolózásra és hallgatásra épít. A szereplők alig kommunikálnak egymással, az évad nagy része felszínes és egyszavas "beszélgetésekből" áll. Vagyis a sorozat szöges ellentétben van azzal, mint amit a cím sugall. 

A sorozat másik furcsasága az érzelmek hiánya. Nem derül ki például, hogy Francest mi fogta meg Nickben (csak annyit tudunk meg, hogy a férfi jóképű és Franceshez hasonlóan introvertált) és azon is nagyon meglepődtem, hogy Frances teljesen rezignáltan veszi tudomásul, amikor közlik vele, hogy az endometriózisa miatt nem lehet gyereke (vagy csak nagyon nehezen oldható meg). Ebből fakadóan Frances és Nick kapcsolata zömmel a testiségre koncentrálódik, csak az utolsó epizódokban kezdenek normális és emberi módon beszélni egymással. 

Értem én, hogy a sorozat Francesen keresztül a fiatal huszonévesek útkeresését próbálja bemutatni, de Frances egyszerűen annyi értelmetlen dolgot tesz, hogy a sorozat végére sem sikerült megkedvelnem a karakterét. Bobbi sokkal rokonszenvesebb volt és a cselekedeteit is könnyebb volt megérteni. Nekem ez a sorozat inkább annak volt iskolapéldája, hogy hová vezet az, ha folyamatosan elfojtjuk az érzelmeinket, nem rendelkezünk kellő önbizalommal és nem gondolunk bele, hogy a tetteink milyen következményekkel járhatnak.  

A színészek játékával szerencsére nincs gond, senkit sem éreztem hiteltelennek. Alison Oliver Francisként igen nagy játékteret kapott és Sasha Lane-nek is izgalmas feladattal kellett megbirkóznia Bobbi megformálójaként. De hiába akartam én szeretni ezt a sorozatot, be kell látnom, hogy Sally Rooney alkotásai nem nekem valók. A harmadik regényét és/vagy annak filmes adaptációját (Hová lettél szép világ? a címe) pont emiatt messziről el fogom kerülni. 

Értékelés: 5/10

House of the Dragon - pilot

"A Sárkányok háza egyedül akkor bukhat el, ha saját maga okozza vesztét."

Nagyon rég volt pilokritika a blogon (ha minden igaz, akkor a 2015. márciusában indult Fortitude pilotjáról írtam utoljára, azóta csak teljes sorozatévadokat értékeltem), de mivel nagyon vártam a House of the Dragont, kíváncsi voltam, hogy milyen lesz a nyitórész. Nem utolsósorban pedig 3 éve ért véget a Game of Thrones és már hiányzott Westeros. 

Kb. 200 évvel járunk a Trónok harca előtt és ahogyan a sorozat címéből is adódik, a Targaryen-ház van a középpontban. A nyitányban gyorsan felvázolják az alaphelyzetet és hogy ki, kit és hogyan követett Sárkánykő trónján. Már itt fontos információk hangzanak el, ugyanis bár I. Viserys ereje teljében levő uralkodó, napi szinten előkerül a trónutódlás kérdése. Viserysnek ugyanis nincs fia, csak egy lánya, Rhaenyra. Viszont a hagyományok szerint nők nem örökölhetik a trónt. 

Viserys ezt a sort töri meg, amikor nem az öccsét, Daemont teszi meg utódjául, hanem a lányát. Az okok elég egyértelműek, gyakorlatilag nem marad más választása. Hogy ebből hogyan lesz olyan konfliktus, ami majd az egész évadon végigvonul, azt én még nehezen látom. A Trónok harcához hasonlóan természetesen ez a sorozat is könyves alapra épül (nevezetesen George R.R. Martin: Tűz és vér c. kötetére), de a nyitórész alapján én egyelőre nem érzem olyan grandiózusnak ezt a sorozatot. Még. 

Pilotként viszont teljesen jól működött az epizód, szépen felvonultatta a fontosabb szereplőket és bemutatta a hatalmi viszonyokat. Elég lassú folyású volt a rész, és sok olyan jelenetet kaptunk, amik emlékeztettek a Trónok harcára. A legjobban a lovagi torna tetszett, főleg a közelharcok miatt. Daemon erőszakosságát kiválóan be tudták mutatni vele. Emellett nagyon látványos volt, egy ismeretterjesztő filmben is megállta volna a helyét. 

És persze kaptunk sárkányokat, akik ezidőtájt az emberek mindennapi életének szerves részei és nem misztikus lények, mint a GoT-ban. Királyvárat is teljes pompájában láttuk, hiszen jelenleg a Targaryenek uralják a Vastrónust, ez a helyszín vélhetően a folytatásban is fontos szerepet kap majd. A zárásban a Másokra és a télre is kapunk utalást Viserystől, ami majd a Trónok harca kiindulópontja lesz két évszázaddal később. A látvánnyal is elégedett voltam, ugyanazok a snittek és beállítások köszöntek vissza, mint amit korábban "megszoktam". 

Viszonylag kevés szereplőt ismertünk meg, de ez betudható annak, hogy itt most egy uralkodóház kap hangsúlyt. Ez egyfelől jó, mert könnyebb követni az eseményeket, másfelől viszont kevés teret hagy az intrikának. Aztán persze majd kiderül, hogy mit tudnak ebből a felállásból kihozni a sorozat készítői. A kezdés mindenesetre biztató.

Értékelés: 7/10 

Jean-Luc Bannalec: Halál Bretagne-ban

Fülszöveg: Egy rejtélyes gyilkosság, családi titkok és egy zavarba ejtő talány.
Georges Dupint, a zsémbes, párizsi születésű, koffeinfüggő felügyelőt egy reggel a croissant-ja és a kávéja mellől rángatják el egy furcsa gyilkossághoz. Az áldozat a kilencvenegy éves szállodatulajdonos, Pierre-Louis Pennec, akit az étterme padlóján találnak vérbe fagyva. A gyilkosság hatalmas port kavar a békés, bretagne-i kisvárosban, Pont-Avenben, ahol mindenki ismer mindenkit, és látszólag soha semmi sem történik. Ám amikor Dupin elkezdi felfejteni az ügy szálait, évtizedes titkok és elhallgatás szövevényes hálójára bukkan, és rájön, hogy az idilli városkában senki és semmi nem az, akinek és aminek látszik.
A Halál Bretagne-ban egy különleges hangulatú, kifinomult bűnügyi regény, tele a breton konyha ínycsiklandó különlegességeivel, az Atlanti-óceán felől fújó szél illatával, fanyar humorral és meglepő fordulatokkal. 

A csodaszép borító és a fülszöveg miatt rögtön felfigyeltem erre a könyvre és kíváncsi voltam, milyen olvasmányélményt ad majd. Ennek a regénynek három alapvető kritériumnak kellett megfelelnie: 1. krimiként szövevényes ügyet és izgalmas nyomozást vártam, 2. érdekes és jól kibontott karaktereket, 3. atmoszférateremtést és egy kis kóstolót Bretagne-ból. Nos, ez a krimi mindegyiket teljesíti, bár nem maradéktalanul. 

A központi ügy kellőképpen érdekes és a nyomozás során nagyon sok szálat igyekszik Dupin és csapata felgöngyölíteni. Bretagne és Pont-Aven kapcsán rendre előkerül a művészet és az ügy kulcsát is egy Paul Gauguin-festmény jelenti. Amíg a festmény nem került a képbe, addig nekem nagyon zavaros és egy helyben toporgó volt a cselekmény, utána viszont jobban a részese tudtam lenni a rendőri munkának és mind a gyilkos személyét, mind az indítékot ki tudtam találni. Az igazsághoz természetesen az is hozzátartozik, hogy alapjában véve nincs sok gyanúsított és szép lassan ki lehet zárni azokat, akik biztosan nem ölhették meg az öreg Pennecet.

A szereplőkről csak minimális jellemrajzot kapunk, ezen a ponton többre számítottam. Dupinnél csak az kap hangsúlyt, amit a fülszöveg alapján is tudunk: hogy erősen kávéfüggő, rendületlenül megy a saját feje után és szeret ad hoc intézkedéseket hozni különösebb magyarázat nélkül. Nem mondanám, hogy ezzel kilóg a rendőrnyomozók sorából, hiszen a legtöbb krimiben általában ilyennek ismerjük meg őket. A mellékszereplőket viszont már sokkal elnagyoltabbaknak látjuk, csak annyit tudunk meg róluk, amennyi az ügy szempontjából feltétlenül fontos. A két vizsgálótisztről - Kadeg és Riwal - például csak az derül ki, hogy azonnal végrehajtják azt, amire Dupin utasítja őket, valójában papírmasé karakterek. 

Bretagne-t ellenben alaposan megismerjük. A kulináris fogásokon át az időjáráson keresztül a városok legkisebb zugáig. Nagyon sok a tájleírás, szinte érezni lehet az óceán sós illatát és a szél fuvallatát. Maga a nyomozás nem halad gyorsan, de a négy nap alatt eljutunk oda, hogy sikerül pontot tenni az ügy végére. Érdekes, hogy Musso: A brooklyni lány is ugyanennyi időt ölel fel, de ott nem győztem kapkodni a fejemet, annyira pörögtek az események. A Halál Bretagne-ban sokkal kényelmesebb tempójú és a breton hangulat is fontos szerepet kap ebben a detektívsztoriban.

Marc Brackett: Érezni szabad! - Az érzelmi intelligencia mint a jóllét és a siker kulcsa

Fülszöveg: Napjainkban túl sok gyerek és felnőtt szenvedi meg a mindennapokban, hogy szégyelli megélni az érzelmeit, és nem rendelkezik a szükséges érzelmi kompetenciákkal. Pedig nem szükségszerű, hogy így legyen. Marc Brackett élethivatásának tekinti, hogy megfordítsa ezt a folyamatot, és ebben a könyvben megmutatja, hogyan lehetséges ez.

Az érzelmek kutatásával eltöltött huszonöt éve alatt Brackett kidolgozott egy hatékony módszert gyerekek és felnőttek életminőségének javítására: egy tudományos alapokon nyugvó programot, amelynek célja, hogy érzelmeink ne terhet jelentsenek, hanem a megértésük révén megszerzett információkat felhasználhassuk, elősegítve boldogulásunkat, jóllétünket.
Az érzelmi intelligencia fejlesztésére fókuszáló RULER program mélyreható változásokat hozott abban a több ezer iskolában, ahol bevezették. A tapasztalatok igazolták, hogy eredményes a stressz és a kiégés csökkentésében, az iskolák légkörének és a diákok teljesítményének javításában. A könyv betekintést ad a program alapjaiba, és megismertet azokkal a stratégiákkal, amelyek birtokában sikerrel küzdhetünk meg a mindennapi élet kihívásaival, boldogulhatunk társas kapcsolatainkban, és hatékonyabban oldhatjuk meg az ezekből fakadó problémákat. 

"Hogy vagy?" Annyira egyszerű ez a kérdés és olyan sokféle helyzetben használjuk! A legtöbbször csak egy udvariassági formula, amivel egy beszélgetést elkezd az ember, arra már ritkán vagyunk kíváncsiak, hogy az illető valójában hogyan is érzi magát. Ez a könyv is ebből az alapvetésből indul ki (a fejezetek kb. fele konkrétan ezzel a kérdéssel kezd) és szépen végigvezeti az olvasót az érzelmek felismerésének (recognizing), megértésének (understanding), megnevezésének (labeling), kifejezésének (expressing) és szabályozásának (regulating) módján. 

A tartalomjegyzéket átfutva először felszínesnek tűnt a könyv, de amint elkezdtem olvasni, hamar megváltozott a véleményem. Marc Brackett könyve igazából arra világít rá, hogy az érzelmek mennyire fontosak és életünk minden területére hatással vannak. A RULER program mindegyik része részletes bemutatást kap és a tudományos megközelítések mellett a szerző nem kevés személyes tapasztalattal is szolgál. Ily módon a program végére megértettem, hogy melyik lépés miért fontos és hogyan alkalmazható a mindennapokban. 

A RULER-kulcskészségek bemutatása után a szerző arra is kitér, hogy az érzelmek milyen formában vannak jelen a családban, az oktatásban (óvodától a felsőoktatásig) és a munkahelyen. Nekem ez a része tetszett igazán a könyvnek, mert a helyzetismertetések mellett konkrét gyakorlati tanácsokat is megfogalmaz a könyv. Egyik sem bonyolult vagy kivitelezhetetlen, de Marc Brackett szerint érdemes rászánni az időt és végiggondolni, hogy hogyan érezzük magunkat most, hogyan szeretnénk érezni magunkat és hogy ez hogyan érhető el. Mind a családban, mind az oktatásban, mind pedig a munkahelyi szféránál azt hangsúlyozza, hogy az érzelemtudatosság nagy mértékben hozzájárul a személyes életünk és környezetünk jobbá tételéhez. 

Bár könnyen olvasható a könyv, elég sokszor kellett szünetet tartanom, mert időre volt szükségem, hogy az információdömbinget fel tudjam dolgozni. Vaskos szakirodalom áll a könyv mögött, az utolsó 60 oldal lényegében a felhasznált forrásokat sorolja fel. Számomra mindenesetre nagyon hasznos volt ez a könyv és sok olyan gondolattal lettem gazdagabb, amiket érdemes megfogadni.