Fülszöveg: Egy rejtélyes gyilkosság, családi titkok és egy zavarba ejtő talány.
Georges Dupint, a zsémbes, párizsi születésű, koffeinfüggő felügyelőt egy reggel a croissant-ja és a kávéja mellől rángatják el egy furcsa gyilkossághoz. Az áldozat a kilencvenegy éves szállodatulajdonos, Pierre-Louis Pennec, akit az étterme padlóján találnak vérbe fagyva. A gyilkosság hatalmas port kavar a békés, bretagne-i kisvárosban, Pont-Avenben, ahol mindenki ismer mindenkit, és látszólag soha semmi sem történik. Ám amikor Dupin elkezdi felfejteni az ügy szálait, évtizedes titkok és elhallgatás szövevényes hálójára bukkan, és rájön, hogy az idilli városkában senki és semmi nem az, akinek és aminek látszik.
A Halál Bretagne-ban egy különleges hangulatú, kifinomult bűnügyi regény, tele a breton konyha ínycsiklandó különlegességeivel, az Atlanti-óceán felől fújó szél illatával, fanyar humorral és meglepő fordulatokkal.
A csodaszép borító és a fülszöveg miatt rögtön felfigyeltem erre a könyvre és kíváncsi voltam, milyen olvasmányélményt ad majd. Ennek a regénynek három alapvető kritériumnak kellett megfelelnie: 1. krimiként szövevényes ügyet és izgalmas nyomozást vártam, 2. érdekes és jól kibontott karaktereket, 3. atmoszférateremtést és egy kis kóstolót Bretagne-ból. Nos, ez a krimi mindegyiket teljesíti, bár nem maradéktalanul.
A központi ügy kellőképpen érdekes és a nyomozás során nagyon sok szálat igyekszik Dupin és csapata felgöngyölíteni. Bretagne és Pont-Aven kapcsán rendre előkerül a művészet és az ügy kulcsát is egy Paul Gauguin-festmény jelenti. Amíg a festmény nem került a képbe, addig nekem nagyon zavaros és egy helyben toporgó volt a cselekmény, utána viszont jobban a részese tudtam lenni a rendőri munkának és mind a gyilkos személyét, mind az indítékot ki tudtam találni. Az igazsághoz természetesen az is hozzátartozik, hogy alapjában véve nincs sok gyanúsított és szép lassan ki lehet zárni azokat, akik biztosan nem ölhették meg az öreg Pennecet.
A szereplőkről csak minimális jellemrajzot kapunk, ezen a ponton többre számítottam. Dupinnél csak az kap hangsúlyt, amit a fülszöveg alapján is tudunk: hogy erősen kávéfüggő, rendületlenül megy a saját feje után és szeret ad hoc intézkedéseket hozni különösebb magyarázat nélkül. Nem mondanám, hogy ezzel kilóg a rendőrnyomozók sorából, hiszen a legtöbb krimiben általában ilyennek ismerjük meg őket. A mellékszereplőket viszont már sokkal elnagyoltabbaknak látjuk, csak annyit tudunk meg róluk, amennyi az ügy szempontjából feltétlenül fontos. A két vizsgálótisztről - Kadeg és Riwal - például csak az derül ki, hogy azonnal végrehajtják azt, amire Dupin utasítja őket, valójában papírmasé karakterek.
Bretagne-t ellenben alaposan megismerjük. A kulináris fogásokon át az időjáráson keresztül a városok legkisebb zugáig. Nagyon sok a tájleírás, szinte érezni lehet az óceán sós illatát és a szél fuvallatát. Maga a nyomozás nem halad gyorsan, de a négy nap alatt eljutunk oda, hogy sikerül pontot tenni az ügy végére. Érdekes, hogy Musso: A brooklyni lány is ugyanennyi időt ölel fel, de ott nem győztem kapkodni a fejemet, annyira pörögtek az események. A Halál Bretagne-ban sokkal kényelmesebb tempójú és a breton hangulat is fontos szerepet kap ebben a detektívsztoriban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése