"Stories. There’s nothing in the world more powerful than a good story."
8 év telt el a Game of Thrones indulása óta, ami nagyon sok idő. A pilot bemutatásakor még egyetemista voltam, azóta pedig rengeteg dolog történt velem. A szakmai és magánéleti változások mellett a sorozatok is jöttek-mentek, így 2019-re a Game of Thrones maradt az egyetlen olyan sorozat, amit követek. Idén viszont a záróévadához érkezett a sorozat.
Az egyik legszembetűnőbb változás a korábbi évadokhoz képest a megújult főcím. Monumentálisabb lett és sok olyan elemet felvonultat, ami eddig nem volt, a zene viszont változatlan maradt. Nekem ez az új is tetszett, csakúgy, mint a "régiek". Erre az évara hat epizódot kaptunk, amik 60 perces játékidővel (vagy még annál is többel) rendelkeznek. A hetedik évad már felvázolta a nyolcadik évad fő eseményvonalait, így túl sok meglepetést nem tartogatott a történet. Három nagy kérdés megválaszolása maradt erre az évadra: Sikerül-e legyőzni a Másokat? Mi lesz Cerseivel? Ki lesz végül Westeros ura a Vastrónuson?
Az évad a pozíciók felvázolásával és némi seregszemlével kezdődött, ami két évnyi hiátus után kifejezetten hasznos volt, ugyanakkor indokolatlanul sok időt töltöttek vele. Az előző évad végén a Mások szédületes tempóban törik át a Falat és robognak dél felé, így már kifejezetten vártam, mikor érkeznek meg végre. A csatára egy teljes epizódot szenteltek és a korábbi évadok összecsapásaihoz hasonlóan, most is monumentálisra sikerült. Érdekes, mennyire sötétben játszódtak az események és közben olyan feszültséget sikerült teremteniük a készítőknek, hogy alig mertem levegőt venni az epizód megnézése közben.
A gigantikus csata persze rengeteg áldozattal járt és sok olyan szereplő elesett, akiket a sorozat kezdetétől ismerhettünk. Örültem, hogy - noha csak néhány perc erejéig - megemlékeztek róluk a túlélők, mert mindegyiküknek fontos szerepe volt a Trónok harcában. Másrészről viszont mégiscsak időszerű volt ez a kaszabolás, hogy a Királyvári események bemutatása előtt letisztuljon a terep.
Királyvár és Cersei személye elég régóta összefonódott a sorozatban, Dany sárkányával szemben azonban nem sok esélye volt a Vörös Toronyba zárkózott királynőnek. Dany győzelme így borítékolható volt, az viszont nem tetszett, hogy habozás nélkül felégette az egész várost és annak minden lakóját. Amikor a hamuesőben a romokat mutatják, nekem rögtön az itáliai Pompeii jutott eszembe. Ugyanolyan megrázó volt itt is az a sok elszenesedett ártatlan áldozat. Arra viszont jó példa volt, hogy Dany megőrülését lássuk és ízelítőt kapjunk a távolabbi terveiből.
A finálé is ennek fényében alakult, de nem akarom elspoilerezni. Számomra elég keserédesen végződött a sorozat, de akárhogy agyalok, nem tudok elképzelni egy olyan alternatívát, ami minden szereplőnek egyformán pozitív és igazságos lenne. Furcsa módon így is a lehető legjobb befejezést kaptuk: Tyrion érvelését figyelembe véve a legalkalmasabb személy lett Westeros ura, Aryából nem csináltak gyilkológépet, ugyanakkor a szirupos happy endtől is megkíméltek minket a sorozat készítői.
Nem a legjobb GoT évadok közé sorolnám ezt a hat részt, mert egyszerre érzem elnyújtottnak és összecsapottnak. Az első két epizód sok helyen vontatottnak tűnt, néhány jelenetet viszont kifejezetten hiányoltam. A Stark lányok reakcióját például szívesen megnéztem volna, miután Jon és Bran elmondják nekik az igazat Jon származásáról. Cserébe kaptunk végre nagyon jó dialógusokat, amik a sorozat korai évadaira emlékeztettek. Nagyon rég volt olyan, hogy egy apró elejtett szónak újra sorsfordító jelentősége legyen. Jó pár évada hiányoltam az ilyesmit, úgyhogy nagyon jó volt látni, hogy az írók a párbeszédek terén kitettek magukért.
Összességében elégedett vagyok a látottakkal és örülök, hogy ebben a formában elkészülhetett ez a sorozat. Nagy űrt töltött be és hagy maga után, és a hibái ellenére kihozták belőle azt, amit lehetett. Nem utolsósorban olyan színészeket vonultatott fel, akik nagyszerű alakításokkal ajándékoztak meg minket. A nyolcadik évadot 8/10-re tudom értékelni.