We All Lie - 1. évad

Teljesen véletlenül bukkantam erre a 2024-ben készült kínai sorozatra. Az ajánlója alapján érdekesnek tűnt és mivel rövidek az epizódok (kb. 30 perc egy rész), ezért belekezdtem. A történet röviden annyi, hogy egy híres forgatókönyvíró, Su Li megtudja, hogy a férje és legjobb barátnője viszonyt folytatnak egymással. 

Már a pilot epizódban kiderül az alapfelállás, Su Li férje nagyjából az összes fiatal nőcskével összeszűri a levet és természetesen folyamatosan hazudik a feleségének. Hihetetlen, milyen szálakat mozgat meg, hogy a hűségét bizonyítsa. Su Li hosszas gyötrődés után bosszút tervel ki, majd ezt végre is hajtja. Kis lépésekkel kezd, majd egyre drasztikusabb eszközökhöz folyamodik. A pénzszerző akció például kifejezetten tetszett. 

Az eseményekkel párhuzamosan számtalan visszatekintést kapunk Su Li és Zhang Shuheng kapcsolatának alakulásáról. Látjuk a lánykérést, az esküvőt és hogy mennyire boldogok voltak a házasságuk elején. Látszik rajtuk, mennyire szerették egymást, így számomra érthetetlen, hogyan jutottak a jelen helyzetig. 

Tele van váratlan fordulatokkal a sorozat, amint kicsit lecsillapodnának a dolgok, rögtön történik valami, ami borít mindent. Ezzel kapcsolatosan csak az nem tetszett, hogy mindig utólag derült ki, hogy bizonyos események azért történtek úgy, ahogy, mert XY korábban látott vagy kihallgatott valamit. 

A sorozatban nemcsak Su Li és Zhang Shuheng házasságának zátonyra futását látjuk, hanem a női szerepekbe is betekintést nyerhetünk. A sorozat a mai, modern Kínában játszódik, a női szereplőket nagyjából ugyanazok a problémák foglalkoztatják, mint az európaiakat vagy éppen az amerikaiakat. Az évad folyamán végig Su Linak drukkoltam, mellette viszont nagyon jó volt látni Wang Ganggang fejlődését. A nyitó epizódban még szürke kisegérként látjuk, később azonban képes sorsfordító döntéseket is hozni. 

A 16 epizódos évadból az első 10 rész képez nagyobb egységet - Su Li bosszúhadjáratát mutatja be -, a maradék epizódok Wang Ganggang köré épülnek. Új szereplőként ekkor jelenik meg Wang Weide és vele együtt egy romantikus történetszál is kibontakozik. Szerencsére ettől nem válik a sorozat csöpögős rózsaszínné, de való igaz, hogy a szereplők sokkal többet lelkiznek, mint az évad elején. Ennek folyományaként pedig olyan gondolatok is felmerülnek, amiket korábban nem mondtak ki a szereplők. Bármennyire antipatikus volt számomra Chen Yingying, bizonyos helyzetekben együtt tudtam vele érezni. 

A finálé gyakorlatilag minden szálat lezár, az epizód vége mégis beharangozza a második évadot. Hiába tetszett az első évad, nem valószínű, hogy a másodikba belenézek. Csak azt tudom elképzelni, hogy az már más szereplőkre fókuszál, a We all lie első évada ugyanis nagyon kompakt. A színészi alakítások egytől egyig kiválóak, minden érzelmet és helyzetet hitelesnek éreztem. Su Li munkájának köszönhetően pedig a filmipar kulisszái mögé is betekinthetünk, ami egy zárt és sokszor kegyetlen világ. Tetszett a We all lie első évada, aki különlegesebb néznivalót keres, annak jó szívvel tudom ajánlani. 

Értékelés: 8.5/10 

Lauren Muñoz: Váratlan gyilkosság

"...hiába ismerünk évekig valakit, nem sejthetjük, hogy zárt ajtók mögött mit művel."

Fülszöveg: Egy héttagú baráti társaság bulit szervez az 1920-as évek jazzkorszakának jegyében egy magánszigetre, ám az egyiküket váratlanul meggyilkolják. A tettes nem távozhatott észrevétlenül a gyilkosság helyszínéről, ezért a rejtély megoldhatatlannak tűnik.
Izzy Morales és legjobb barátnője, Kassidy rajong a jazzkorszakért, ezért gimnáziumi ballagásukat azzal ünneplik meg, hogy öt barátjukkal együtt elhajóznak egy hétre az elegáns Ashwood házba. Mindenki jól érzi magát: a kornak megfelelő ruhákba bújnak, drága ékszereket viselnek, együtt teniszeznek, koktéloznak és vacsoráznak. Aztán az egyik este Kassidy barátjára holtan lelnek a szobájában.
Amikor a nyomozók megérkeznek a szigetre, megállapítják, hogy a fiút meggyilkolták, így hirtelen mindenki gyanúsítottá válik: az odaadó barátnő, a kétségbeesett szerető, az elhanyagolt gyerekkori barát, a vigasztalhatatlan új barát és a rejtélyes könyvmoly. 

1920-as évek, sziget, gyilkosság... naná, hogy ezek a címszavak felkeltették a figyelmemet. Elsőre ugyanis nagyon hasonlít Agatha Christie: Mert többen nincsenek c. krimijére. A borító és az élfestés szintén nagyon hívogatóak, emiatt is választottam ezt a könyvet februári olvasmánynak. A jazzkorszakból csak a ruhák, a csillogás és a koktélozás hangulata jön át, ugyanis már az első napon gyilkosság történik. A nyomozók megjelenésével pedig megkezdődik az ügy felgöngyölítése és a találgatás, hogy vajon ki és miért ölt?

Az izgalmas beharangozó ellenére sajnos nem lettem rajongója ennek a történetnek. Az egyik problémám az idősíkok közötti ugrálás volt. Ahogy haladunk előre a nyomozással, úgy kapunk egyre több információt az összejövetel előzményeiről. Ezek a kitérők viszont nagyon keveset tesznek hozzá a karakterek jelleméhez, csak egy-egy érdekesnek tűnő jelenetet villantanak fel. Az ügy megoldásához pedig abszolút nem kapcsolódnak, úgyhogy számomra ezek a fejezetek igencsak megakasztották a történet menetét. 

A szereplők közül nem mindenkit ismerünk meg kellő részletességgel, a társaság felének a nevét sem sikerült megjegyeznem. Apropó, nevek! Volt olyan szereplő, akiről a könyv feléig nem tudtam eldönteni, hogy fiú vagy lány. A problémáikat illetően pedig csak Izzyét tudtam komolyan venni, bár ő is elkövet olyasmit, ami teljesen logikátlan. Például előbb cselekszik, majd utána jut el hozzá olyan információ, ami indokolná a tettét. Ez kicsit furcsa volt nekem a könyvben. 

Az indíték csak a sztori végén kerül elő, korábban szinte semmilyen utalás nincs rá. De hogy pozitívumot is írjak: tetszett a sok apró nyom, ami a nyomozás során előkerült, így végig lehetett agyalni a gyilkos kilétén. A tettes személyét nem sikerült eltalálnom, csak az utolsó fejezetben lett gyanús az illető. Összességében nem volt rossz olvasmány a Váratlan gyilkosság, de én egy kicsit többet vártam tőle.