Nine Bodies in a Mexican Morgue - 1. évad

2025-ben futott ez a brit sorozat, hozzám viszont csak idén jutott el. Egy évad készült belőle 6 epizóddal, a készítő pedig az az Anthony Horowitz, aki a Magpie Murderst is jegyzi. A címből adódóan elkerülhetetlen az Agatha Christie örökbecsű krimijéhez való hasonlítás, hiszen gyakorlatilag ebben a sorozatban is hasonló történetre lehet számítani. 

Valahol a mexikói dzsungelben lezuhan egy repülőgép, aminek az áldozatai egy hullaházba kerülnek. A pilótával és a légiutas kísérővel együtt tíz utas tartózkodott a fedélzeten, de csak kilenc holttest kerül elő. Ki a tizedik ember, aki meggyilkolta a túlélőket? És vajon miért végzett velük? Mindez az évad folyamán derül ki flashbackek segítségével. Tulajdonképpen a múlt eseményeit látjuk időrendi sorrendben, választ kapva ezzel a felmerült kérdésekre. 

A nyitórész szépen felvázolja az alaphelyzetet és megágyaz a folytatásnak. A szereplők eleinte ódzkodnak a bemutatkozástól, de azért a nevüket megtudjuk. Egyszerű, rövid nevekkel dolgozik a sorozat, így szerencsére nem nehéz követni, hogy ki kicsoda. Természetesen vannak titkolózók, akik rögtön felkeltették a gyanúmat, mindenesetre a stewardess és a pilóta halálát a zuhanás következményeként könyveli el a csapat. 

A második résztől aztán kezdenek felgyorsulni az események. Eltűnik az ivóvízből, az ételből, a gyógyszerből, emiatt a túlélők egyre kevésbé bíznak meg egymásban. És egyre több nyomot találnak arra vonatkozóan, hogy gyilkos van közöttük. A legizgalmasabb nyilván az a helyzet volt, amikor már csak három szereplő volt életben. A halálnemek elég változatosak és bár próbáltam kitalálni, hogy ki lehet a tettes, nem sikerült rájönnöm az elkövetőre. Pontosabban nem akartam elhinni, hogy az a bizonyos illető végzett a többiekkel, ugyanis direkt támpontot nem ad a sorozat. Egyetlen apró jelenet van, ami segít a megfejtésben és ezt is csak akkor vettem észre, amikor másodszorra is megnéztem a sorozatot. 

Sztori szempontjából elég alaposan kidolgozott a sorozat és igazán a fináléban nyer értelmet minden. A gyilkos kiléte is ekkor lesz 100%-osan egyértelmű és persze az is kiderül, hogy hogyan és miért gyilkolt. Arra azért kíváncsi lettem volna, honnan szerezte a kapucnis ruhát és hová rejtette napközben. Hozott váratlan fordulatot az epizód - a hihetetlenül csillogó napszemüvegen jót mosolyogtam -, de az utolsó jelenetek tükrében én elégedett vagyok a befejezéssel. 

A hangulat remek, végig tapintható a feszültség a szereplők között. A zuhanást követően egyértelműen bizalmatlanok, mindenki a saját feje után akar menni, senki nem akar csapatvezető lenni és persze elkövetik azokat a hibákat, amiket aztán a gyilkos ügyesen kihasznál. A helyszín miatt egyébként a Lostra is emlékeztetett ez a sorozat, csak ezúttal semmilyen misztikus elemet nem kapunk. Nagyon tetszett az is, ahogyan a halottakat számolta a sorozat. Agatha Christie-nél viaszbábuk voltak, itt feketével áthúzott, piros színű emberalakok. 

A szereplők közül csak a motelhálózatot működtető Lisa - Travis páros volt antipatikus, a többiek nagyjából úgy viselkedtek, ahogy egy ilyen helyzetben várható. Fokozatosan ismerjük meg őket, Rapidóról még egy kis háttértörténetet is kapunk. Sonját és Zacket kedveltem a legjobban, az ő sorsuk érdekelt a leginkább. Kevint nagyon súlytalannak éreztem az elején, úgy tűnt, hogy ő csak sodródni akar az árral. Amy és Dan szintén kapott egy kis mellékszálat, úgyhogy valamennyire a CBZ51-es járat minden utasát megismerhettük a hat epizód alatt. 

Összességében beváltotta a sorozat a hozzá fűzött reményeimet. A műfaj sajátosságait egytől egyig hozza és a záró epizódnak köszönhetően egy kerek történetté áll össze. Kellemes kikapcsolódás volt a Nine bodies..., még a kisebb-nagyobb hibák sem voltak annyira zavaróak. 

Értékelés: 7.5/10