"Túl rövid az élet ahhoz, hogy ronda pohárból igyunk."
Fülszöveg: Vera, Kamilla és Adél a középiskola óta legjobb barátnők. Az elmúlt
ötven évben jóban-rosszban kitartottak egymás mellett, és immár a
nyugdíjasok kissé unalmas, de legalább szabad életét élik. Egy nap
azonban ez az élet a feje tetejére áll, amikor Vera véletlenül kihallgat
egy beszélgetést. Valaki ugyanis szemet vetett a margitvárosi múzeum
egyik legértékesebb műkincsére, a Bánatos Madonnára. És rengeteg pénzt
fizetne érte. Vera és a barátnői pedig igazán tudnák mire használni azt a
pénzt – ráadásul az akció némi izgalmat is csempészne az eseménytelen
életükbe.
A bonyodalmak azonban csak azután kezdődnek, hogy a szobrot valóban
eltulajdonítják: a rendőrség nyomozni kezd, a biztonsági őrt pár nappal
később holtan találják, ráadásul a rejtélyes megbízó ismét jelentkezik,
hogy volna a barátnők számára egy újabb megbízatása…
Elég sokáig halogattam ennek a könyvnek az elolvasását, hiszen még az őszi Könyvfesztiválon figyeltem fel rá. Ruff Orsolyától eddig még semmit sem olvastam, a Bánatos Madonna az első felnőtteknek szóló regénye. És ez egy pillanatig nem látszik rajta. Sőt! A főszereplők 60-on túli hölgyek és a krimiszál mellett bőven kapunk betekintést ennek a korosztálynak a vágyaiba, érzéseibe és problémáiba. Az írónő nagyon szépen beleszövi a történetbe, hogy milyen megtapasztalni a láthatatlanságot és a mellőzöttséget, és hogy az élet nem ér véget a nyugdíjba vonulással. De a fő hangsúly mégiscsak a nyugdíjas barátnők nem mindennapi kalandján van.
Pár éve már olvastam A csütörtöki nyomozóklubot, nemrég pedig a Nyugdíj projektet. A Bánatos Madonna egy kicsit ötvözi ezt a két krimit, ugyanakkor egy sajátosan egyedi történetet tár az olvasók elé. A három hölgy ugyanis egyszerre lesz bűnöző és nyomozó is. Nagyon bírtam ezt a triót, mindkét szerepben profin helytálltak. A Pista halálát övező rejtély parádésan lett megfejtve, imádtam, ahogyan a női hármas - vagyis leginkább Vera - részletesen megmagyarázta az eseményeket.
Nagyon pörgős a cselekmény, a rövid fejezetek mindegyikében történik valami, ami további olvasásra késztet. Annyira sodortak magukkal a történések, hogy gyakorlatilag egy nap alatt végére értem a könyvnek. Rendkívül szórakoztató a stílusa, a karakterek jól kidolgozottak és szerethetőek, és még a rosszfiúk is szimpatikusan vannak ábrázolva. Remekül működik a humor, jó néhány hangosan röhögős mondatot elsütnek a szereplők. Előkerül a Tinder, a social media felületek, na és persze rengeteg süti és bor.
Minden megvan a Bánatos Madonnában, amitől egy történet működni tud, úgyhogy kíváncsian várom, mivel rukkol elő legközelebb az írónő.