L. Dézsi Zoltán: Halál a lakókocsiban

Fülszöveg: Az alsóörsi kempingben nyár végén már csak néhány nyaraló tartózkodik. A nyári idillt a 29 éves Várkonyi Norina halála árnyékolja be. Gyanúsított van bőven, így Varga Márk rendőr nyomozónak nincs könnyű dolga a gyilkos megtalálásában. A rendőrség mellett természetesen a kemping lakóit is fűti a kíváncsiság, hogy ki és miért végzett az áldozattal. Önkéntes segítőkből és titkokból nincs hiány, és a nyomozás is tartogat izgalmakat. 

L. Dézsi Zoltán nevével legelőször a Heti Napló Sváby Andrással c. tévéműsorban találkoztam.  Ezért is ért meglepetésként, amikor az idei Könyvhét előtt szembejött velem ez a krimi, amit már íróként jegyez. A borító még nem győzött meg arról, hogy érdemes elolvasnom a könyvet, Zajácz D. Zoltán ajánlása viszont igen. 

A könyv elején illusztrált szereplőlista fogadja az olvasót - Mészöly Ágnes: Rókabérc, haláltúra c. krimije után egyre több szerző alkalmazza ezt a technikát -, így könnyen el tudtam képzelni a szereplőket. Sőt! A könyvet több, egész oldalas rajz színesíti, ami engem a képregényekre emlékeztetett és szerintem nagyon jól passzolt a történethez. Adott neki egy kis retró hangulatot, ami a Balaton kapcsán gyakran kerül említésre. 

A sztori rendben van, az ügy kellőképpen csavaros és a szereplők is jók. Láng Szandra ugyan tényleg idegesítően bőbeszédű, de abszolút helye volt ebben a történetben. Csakúgy, mint a többieknek. Kicsit elnagyoltak a karakterek, én inkább karikatúrának éreztem őket, de ez is jól állt ennek a kriminek. A tettes személyét sikerült kitalálnom, az indíték viszont lehetett volna jobban kidolgozott, mert nagyon légből kapottnak éreztem. A kettős cameót nem igazán tudtam hová tenni, érdemben ugyanis nem vitte előre a cselekményt és Gergő jelleméhez sem járult hozzá. Az írótól viszont szép gesztus volt. 

Első kötetes debütálásként jó olvasmány volt L. Dézsi Zoltán krimije, maximálisan hozta a balatoni hangulatot, méltón foglal helyet Szlavicsek Judit és a már említett Zajácz D. Zoltán krimijei között.  

Exam - A vizsga (2009)

Zajlanak egy óriáscég felvételi vizsgái. Az utolsó körre már csak nyolcan maradtak. Végső tesztként összezárják őket egy ablaktalan szobába, és lefektetik a versenyben maradás szabályait, így a legfontosabbat is, hogy nem szabad elhagyni a szobát, mert az kizárással jár. 

Néhány éve készült már egy film ugyanezzel a címmel, de az teljesen más témát dolgozott fel. Ez a 2009-es alkotás egy állásinterjú utolsó fordulóját mutatja be. A pályázók önként vesznek részt a teszten és nagyon hamar kiderül, hogy nem egy szokványos megmérettetés vár rájuk. A zárt tér, az egyre fogyó idő és a stressz kihívás elé állítja a jelölteket, így tényleg csak a legrátermettebb személy lehet a győztes. 

A vizsga remekül hozza a Kocka-filmek hangulatát azzal a különbséggel, hogy ez a terem nem rejt csapdákat. Nekem pont ez tetszett a legjobban: itt a szereplők ugyanis magukra és egymásra vannak utalva és minden egyes szónak és cselekedetnek jelentősége van. Először azt gondoltam, hogy a csoportmunka lesz a megoldás a fő kérdésre (a való életben ugyanis vannak olyan interjúk, ahol kifejezetten ezt mérik), de hamar megdőlt a teóriám. Figyelemtesztként is kiváló a film, egy idő után azt vettem észre, hogy én is a szereplőkkel együtt gondolkodom. 

A hangulat végig feszült, minden percben történik valami, ami előrébb viszi az eseményeket. Érdekesség, hogy a cselekmény majdnem végig valós időben játszódik, azaz a jelölteknek 80 percük van a kérdés megválaszolására és a film 90%-át tényleg ez az idő tölti ki. A szereplőkről nem tudunk meg sokat, még a nevük sem derül ki. Egymást színekkel (hajszín, bőrszín) azonosítják be, ami szerintem kreatív megoldás lett. Tartogatott váratlan fordulatokat a film, ugyanakkor volt olyan esemény, amit ki tudtam következtetni. És olyan is volt, aminél a falat kapartam, hogy miért nem jut eszükbe a szereplőknek, holott evidens lenne. 

Összességében teljesen lekötött a film és el is gondolkodtatott, hogy vajon milyen lehet az a munka, amiért ennyire vérre menő harcot vívnak a jelentkezők. Ezt egyébként részben meg is válaszolja a film. Bár ez a Vizsga nem feldolgozás, sokan hasonlítják a 2005-ben készült Módszer (A Grönholm-módszer) c. filmhez. Nekem az a film kimaradt, úgyhogy előbb-utóbb pótolni fogom. 

Értékelés: 8.5/10

Daisy Garrison: Legyen mindig június

"Ez az első életre szóló tanácsom: sokkal rosszabb megbánni azt, amit nem tettél meg, mint azt, amit megtettél." 

Fülszöveg: Caplan, a suli legnépszerűbb sráca és a könyvmoly Mina harmadik óta valószínűtlen lelki társak. Egymás szomszédaiként nőttek fel a michigani Two Docks egyik zsákutcájában, és mivel mindkettejüket egyedülálló édesanya nevelte, barátságuk a gimi társadalmi kasztjain felül áll. 
Mina az évfolyamelső, a családja pedig elvárja tőle, hogy felmenőit követve a Yale-en folytassa tanulmányait; Caplan ezzel szemben nevetve hallgatja a szalagavató bálkirályára vonatkozó jóslatokat, valamint igyekszik lerázni magáról a félelmet, hogy a gimiben elérte a csúcsot, és innen már csak lefelé vezet az út. Ahogy végzős évük lassan a végéhez közeledik, a dolgok hirtelen egészen új fényben kezdenek tündökölni. Vajon mit fedeznek fel egymásban az utolsó esélyt jelentő júniusban?

Nyár elején egy könnyedebb olvasmányra vágytam, ezért ebbe a rövid, ifjúsági könyvbe kezdtem bele. A történet nem bonyolult, semmi olyat nem tartalmaz, amit ne tapasztalt volna meg egy végzős középiskolás: barátságok, társaságba való beilleszkedés, szalagavató, bálkirály és bálkirálynő választás, továbbtanulás, belső vívódások. Június lévén a szerző a középiskola utáni gondtalanságot ragadja meg, ezért is szeretnék a diákok, ha ez az időszak örökké tartana. 

Az eseményeket váltott szemszögből - Mina és Caplan nézőpontjából - követhetjük végig. Mina és Caplan, bár sok mindenben különböznek, évek óta szoros barátságban vannak egymással. A hasonló családi helyzet is közös pont az életükben. Már az első néhány oldal után sejthető, hogy a regény végére szerelmes párrá válnak, úgyhogy e tekintetben nem sok meglepetést tartogatott a könyv. Azt viszont sajnáltam, hogy ugyanazokat a köröket futják le és még akkor sem vallják be egymásnak az érzéseiket, amikor már számukra is egyértelmű, hogy a barátságnál többet éreznek egymás iránt. 

A szereplők valósághűek voltak, tényleg olyan volt a sztori, mintha visszacsöppentem volna a középiskolába. Pozitívum, hogy a mellékszereplők is szimpatikusak voltak, nem az volt az elsődleges céljuk, hogy a Mina és Caplan közé álljanak. Hollis például minden tőle telhetőt megtesz, hogy a múltban elkövetett gonoszkodásait jóvá tegye és segítse Minát. Az is tetszett, hogy a négyes minden szereplőjénél megfigyelhető jellemfejlődés, emiatt számomra ez a regény inkább a barátság mélyebb rétegeiről szólt, mint két fiatal egymásra találásáról. A könyv stílusa gördülékeny, nagyon gyorsan lehetett vele haladni. És bár könnyedséget vártam tőle, azért komolyabb témákat (pl. gyász, depresszió, bullying) is érintett.