"Beskatulyáztuk egymást és nem vesszük a fáradságot, hogy felülvizsgáljuk a begyepesedett álláspontjainkat."
Fülszöveg: Nem mindig az a gyilkos, akit a legjobban gyűlölsz.
Összeszokott baráti társaság érkezik a Rókabérc alatti völgyben megbúvó, mindentől elzárt vadászházba. Tizennégy egykori gimnáziumi osztálytárs, akik huszonnyolc éve minden ősszel együtt töltenek egy hosszú hétvégét. A találkozót a csapat egyik tagja sem hagyja ki, csak az idő előtti elhalálozás számít igazolt hiányzásnak.
Az idei találkozó azonban már az első estén különös fordulatot vesz. A kedélyes, pálinkázással induló beszélgetésekben egyre több a feszültség. Ezt talán magyarázza a különlegesen pocsék, esős idő, ami mindenkit ingerültté tesz. Reggelre látszólag minden visszatér a megszokott kerékvágásba, csak Zozó alszik előző éjszaka óta a terasz asztalára dőlve. Ám amikor megpróbálják felébreszteni, megdöbbenve szembesülnek vele, hogy a férfi halott. Egykori szerelme, az azóta ügyésszé lett Gota gyanakodni kezd...
Mészöly Ágnes korábban gyermekeknek és kamaszoknak írt, a Rókabérc az első felnőttekről/felnőtteknek szóló regénye. Nem ismertem az írónő korábbi munkásságát, a fülszöveg azonban nagyon ígéretesnek tűnt, ezért mindenképp szerettem volna elolvasni ezt a könyvet.
Már a kezdés is szokatlan, ugyanis az első fejezet előtt a szereplők névsora fogadja az olvasót. Tizennégy személy becenévvel, hivatalos névvel és foglalkozással feltüntetve. Ez nagyon hasznosnak bizonyult, mert mindig vissza tudtam lapozni, ha valamelyik szereplővel nem voltam teljesen képben. Erre egyébként nem sűrűn volt szükség, mert elég hamar meg tudtam jegyezni, hogy ki kicsoda. A narráció is érdekes, ugyanis mindig más szereplő nézőpontjából látjuk a hosszú hétvége egy-egy napszakának eseményeit, de a regény végére mind a tizennégy karakter életét és háttértörténetét megismerjük.
A történet egy kicsit lassan indul be, de mihelyst megérkezik a csapat az erdei vendégházba, felpörögnek az események. Zozó monológjából kiderül, mi is az az Emléktúra és hogy mi köti össze a huszonnyolc éve érettségizett egykori osztálytársakat. Egy osztálytalálkozóról általában kellemes élményekkel távozik az ember, erre a krimire viszont nem ez a jellemző. Már az első reggel eljutunk a holttestig, Gota vezényletével pedig megkezdődik a nyomozás és a szálak felgöngyölítése.
A mindentől távol eső, térerő nélküli erdei helyszín és a folyamatos esőzés kemény akadályok elé állítja a csapatot, de Gota, Zsófi és Pisti igyekeznek a lehető legtöbbet kihozni a körülmények biztosította lehetőségekből, Ricse pedig humorral próbálja oldani a feszültséget. A gyilkos személyét sokáig nem sikerült kitalálnom, a nyomok előkerülésével sorra dőltek meg a teóriáim és lett egyre több - majd egyre kevesebb - szereplő gyanús. Csak az utolsó pillanatban jöttem rá, hogy mégiscsak az a bizonyos illető lehet a tettes és nem más. Szóval az írónő sokszor vezetett az orromnál fogva, de én nagyon élveztem azt az alaposságot, ahogyan a történet minden darabkája a helyére került és értelmet nyert a végén. Olyannyira, hogy néhány részletet újraolvastam és sehol nem lógott ki a lóláb, tényleg annak a bizonyos illetőnek volt oka és módja elkövetni a gyilkosságokat.
A krimis vonal tehát teljesen rendben van, de nemcsak ezért volt élvezetes számomra a Rókabérc olvasása. A nyomasztó hangulat hamar rátelepszik a társaságra, a három nap alatt minden olyan dolog kiderül, amivel egy sokepizódos szappanoperát meg lehetne tölteni. Az elsőre barátságos szereplők súlyos titkokat hordoznak, hazudnak, vagy éppenséggel évtizedes sérelmek miatt esnek egymásnak. Mindez teljesen logikusan és hihető módon van tálalva, nem volt olyan szereplő, akinek a gondolkodásmódját vagy a tettét erőltetettnek éreztem volna. A jellemük és a problémáik tökéletes összhangban vannak a társadalmi státuszukkal.
Szóval nagyon-nagyon tetszett a Rókabérc - ami egyébként egy létező helyszín Erdőbénye külterületén -, aki szereti a krimiket, annak bátran tudom ajánlani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése