"Elütni a többitől könnyű, kitűnni a többi közül nehéz."
Fülszöveg: Bizarr gyilkosságsorozat borzolja a kedélyeket Budapesten. Az elkövető szabályos időközönként csap le felnőtt, erejük teljében lévő férfiakra, akiket sportolás közben ragad el. A helyszíneken másnap rejtélyes dobozok tűnnek fel, melyekben a rendőrség nemcsak hamvakat, hanem testrészeket is talál, sőt tehetséges művészre valló rajzokat, amelyek az eltűnt személyt és halála körülményeit ábrázolják. A nyomozók tehetetlenek, az idő pedig ellenük dolgozik. Amikor a gyilkos következő áldozata egy olyan rendőr lesz, aki addig elszántan az ügyön dolgozott, Pataki százados úgy határoz, felkeresi Szabó Ágota egykori sztárügyészt, az öt évvel korábbi rókabérci mészárlás túlélőjét, hogy tapasztalatával segítse a munkájukat. Bár Gota épp csak kilábalt a haláltúra sokkjából, beleveti magát a nyomozásba, és a nem hétköznapi arcokból verbuválódott csapat elkezdi a versenyfutást az idővel.
Teljesen más könyvet terveztem olvasni a Rókabérc után, de annyira kavargott a fejemben a történet, hogy muszáj volt előre vennem a Megrajzolt gyilkosságokat. A Rókabérc olvasásakor egyébként fogalmam sem volt arról, hogy ez a krimi megjelent, csak akkor futottam bele ebbe az információba, amikor a poszthoz kerestem borítóképet. Úgyhogy örömmel és lelkesedéssel kezdtem ennek a könyvnek az olvasásába.
Mielőtt kitérnék a részletekre, mindenképp el kell mondanom, hogy a Megrajzolt gyilkosságok tulajdonképpen a Rókabérc "folytatása", így aki most ismerkedve Mészöly Ágnes krimijeivel, az ne ezzel a művel kezdje az olvasást, mert nagyon sok benne a spoiler és a visszautalás az erdei vadászházban történt eseményekre.
Szóval 4 évvel vagyunk Rókabérc után és először Gotával találkozunk. Közjegyzőhelyettesként dolgozik a Vincze és Vinczénél, épp érettségizik a lánya és próbálja maga mögött hagyni a múltat. Nem túl izgalmas az élete, egy véletlen folytán keveredik bele a rendőrségi munkába és rögtön fel is ébred benne a mindenre elszánt nyomozóösztön. A regény negyedéig lényegében alapozás történik: megismerjük a gyilkosságsorozat főbb paramétereit, a nyomozásban résztvevőket és a Rajzolóról eddig kialakított profilt. Lassan építkezik a regény, minden a szemünk előtt bontakozik ki, emiatt nem lehetett találgatni, hogy ki lehet a gyilkos és mi vezérli őt.
Az egész cselekmény napjainkban játszódik, szóba kerül a Covid, néhány közéleti aktualitás és a budapesti helyszínek is ismerősek. A nyomozás most is izgalmas volt, tetszett, ahogy fokozatosan leszűkült a kör és a végén összeállt a kép. Mégsem vagyok teljes mértékben elégedett az olvasottakkal, mert rengeteg volt a bosszantó logikátlanság a rendőrség részéről. Furcsa volt, hogy bizonyos hibáknak nincs felelőse, titoktartás szinte nem létezik vagy hogy egy olyan ember is részt vesz a nyomozásban (méghozzá főparancsnoki támogatással), akinek semmi keresnivalója nem lenne a csapatban.
Az új szereplők érdekesek voltak, Doma és Bogi párosát kedveltem a legjobban, de annak is örültem, hogy a rókabérci társaság néhány tagját is viszontláthattuk. Zsófival most nem sok mindent lehetett kezdeni - ugyanis semmilyen szinten nem kapcsolódott a nyomozáshoz -, Ricse viszont jobban belefolyt az eseményekbe. A jellemfejlődése is tetszett, Rókabércen még közel sem viselkedett érett felnőttként.
A nyomozási hibák ellenére mégis élveztem ezt a krimit, mert a karakterek nagyon jól meg lettek írva és végeredményben ismét egy mindent alaposan kitervelő gyilkost kaptunk. A két krimi közül viszont nekem egyértelműen a Rókabérc tetszett jobban, de a folytatás sem sokkal marad le tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése