Upfronts 2016

Ha május közepe, akkor Upfronts, vagyis azoknak az újdonságoknak a számba vétele, amelyek a következő tévés évadban várhatók. Egy éve nem túl derűlátóan nyilatkoztam a 2015/16-os évad várható újoncairól, de titkon azért reméltem, hogy az összegző posztban majd jó véleményen leszek róluk. 

Szabadidővel eddig sem nagyon voltam eleresztve, de azt nem gondoltam volna, hogy úgy telik el az elmúlt televíziós évad, hogy egyetlen új sorozatot se tudjak bepróbálni. Márpedig ez történt. Bárhogy is próbáltam, nem sikerült időt szakítani az ősszel és a télen, illetve tavasszal induló sorozatokra, így nem is tudom véleményezni a tavaly felsorolt szériákat. Az időhiányból kifolyólag a sorozatos híreket sem tudtam olyan intenzitással követni, úgyhogy a blog történetében először nem tudom sorra venni a 2016-os Upfrontson kihirdetett sorozatokat. 

Unatkozni persze így sem fogok, hiszen az elmúlt években rengeteg olyan sorozat fut(ott), ami még megtekintésre vár. Meglátjuk, sikerül-e így csökkenteni a végtelenre nyúlt daralistán szereplő sorozatok számát. :)

A 2015-ös év zenében

Az előző évhez hasonlóan 2015-ben is összegyűjtöttem azokat az albumokat és zenéket, amiket a legtöbbször hallgattam. 

Január:

VA: Begin Again OST (2014) 

2015 januárját a Begin Again (Szerelemre hangszerelve) c. film megtekintésével kezdtem, amiben egészen kellemes dalok csendültek fel. A filmzenei album számai közül legjobban a Coming up roses tetszett.

She & Him: Classics (2014) 

A She & Him régóta nagy kedvencem és az új albumuk sem okozott csalódást. A Stay awhile-t hallgattam róla a legtöbbször. 

Február:

One Republic: Native (2013)

A youtube-on bóklászva jutottam el a One Republichoz, akik első hallásra ismeretlen bandának tűntek, aztán pár daluk után rájöttem, hogy a korábbi albumaikról ismerek néhány számot. A Native-ről a Counting stars és az I lived voltak talán a legjobbak, de az egész album nagyon egyben van.

The Script: #3 (2012)

A One Republic után a Script volt számomra a 2015-ös év másik nagy felfedezettje. A Breakevent már ismertem tőlük, erről az albumról a Hall of fame és az If you could see me now lett a legjobb szám.

Március:

Fun: Some Nights (2012)

A Fun nevű bandára is véletlenül találtam rá. A Some Nights egy energikus album, a címadó dalon kívül a One foot tetszett még róla.

Április:

Hozier: Hozier (2014)

Ismerős ajánlására kezdtem el Hoziert hallgatni és bár nem taglózott le úgy, mint annak idején Woodkid, összességében tetszett ez az album. A rádiók által agyonjátszott Take me to church helyett inkább a From Eden fogott meg.

Május:

Imagine Dragons: Smoke and mirrors (2015)

Az Imagine Dragons új albumát vártam már, annál is inkább, mert az együttes 2015-ben Magyarországon is fellépett. A Smoke and mirrors már egy jobban összerakott album volt, mint a Night Visions, de a Thiefen kívül kevés számot hallgattam meg ötnél többször.

Tove Lo: Queen of the clouds (2013)

Ha van dal, ami 2015-ben szinte minden nap felcsendült, akkor az Tove Lo-tól a Habits (Stay high). A sokadik hallgatás után az albumot is lecsekkoltam, ami azért különleges, mert egy párkapcsolat legjelentősebb pillanatait ragadja meg a megismerkedéstől a szakításig. A dalok egyediek és némelyiknek a szövege is egészen találó. A már említett Habitsen kívül a Timebomb tetszett még erről a lemezről.

Június:

Florence & The Machine:  How Big How Blue How Beautiful (2015) 

Számoltam vissza a napokat, mikor jelenik meg a Florence and the Machine új lemeze, mert az előző óta már jó pár év eltelt. Miután meghallgattam a How Big How Blue How Beautifult, örömmel nyugtáztam, hogy megérte az album a várakozást, mert igencsak jó lett. Az indító Ship to wrecket és a Queen of peace-t hetekig dúdoltam.

Július:

Of Monsters and Men: Beneath the skin (2015)

Az izlandi banda albumát szintén régóta vártam, ennek ellenére elég nagy csalódás lett. Alig hallgattam, így csak az elsőként kijött Crystals fogott meg róla, a többi szám az említésre sem méltó kategóriába esik.

Augusztus:

Anna and the Barbies: Ánem (2013)

Nyáron többször is hallgattam rádiót és bár az Annand the Barbiesért nem rajongok, egyre több daluk tetszett meg. Az Ánem nem egy friss album, de a Márti dala és Ünnepélyesen fogadom... miatt az egészet meghallgattam és egy kicsit közelebb került hozzám ez az együttes.

Szeptember:

Honeybeast: A legnagyobb hős (2014)

Szintén rádiós találat a Honeybeast. A legnagyobb hőst már ismertem tőlük, mégis a Maradok a kedvencem erről az albumról.

Október:

77 Bombay Street: Seven Mountains (2015)

A svájci banda előző albuma annyira lagymatag lett, hogy nem is követtem a tevékenységüket. Így teljesen váratlanul ért a hír, hogy 2015-ben ismét egy új albummal rukkolnak elő. A Seven Mountains már sokkal jobban sikerült, a címadó dalon kívül sok másik megfogott (pl. a Once and only és a Dancing on the coast). 

November:

Ed Sheeran: Plus (2011)

Ed Sheeran: Multiply X (2014)

November egy kicsit nyugisabb zenére vágytam, így akadtam rá az angol Ed Sheeranre. Sajnos egyik album sem az az egetrengető fajta, de a ködös és hideg novemberi időben kellemes volt hallgatni őket. A Multiply X egy kicsit jobban sikerült, a Thinking out loud és az I see fire tetszett a legjobban. 

December:

Odett: Csillagtérkép (2014)

A Karácsony közeledtével ismét előszedtem az ilyenkor szokásos karácsonyi dalokat, akkor bukkantam erre az albumra. Elég kevés dal van rajta és bár nem ünnepiek, nem volt rossz meghallgatni őket. Az Egy lépés és az Éjszaka a jobban sikerült darabok közé tartoznak.

Upfronts 2015

Ismét eltelt egy év, úgyhogy ideje számot vetni a következő évadban várható sorozatokról. Előtte azonban írnék néhány szót az elmúlt évadról.

A tavalyi listáról összesen 8 sorozat érdekelt és bár volt köztük olyan, amit még nem mutattak be (Mission Control), végeredményben inkább közepes lett a felhozatal.

A Selfie a várós sorozatok között szerepelt, de a pilot nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, úgyhogy hamar kiesett a nézős újoncok sorából.

A How to get away with murdert egyáltalán nem vártam, de a sok dicsérő vélemény miatt megnéztem a nyitó részt. A pilot tetszett és csak az időhiánnyal okolható, hogy nem folytattam a sorozatot. Talán majd nyáron sikerül bepótolni. 

Az őszi sorozatok közül a Constantine premierjét vártam a legjobban, és bár különösebb bajom nem volt a pilottal, később nem tudtam felzárkózni a sorozatból, azóta pedig el is kaszálta a csatorna.

Tavasszal az iZombie jött, látott és győzött. Igaz, hogy nem robbant akkorát, mint anno a Hannibal, de tényleg azt kaptam a sorozattól, amit vártam és az országos újoncok közül egyedül ezzel a sorozattal vagyok naprakész.

A Gracepointot, a The last man on Earth-öt, a Manhattan Love Storyt és a The Messengerst végül nem próbáltam be (van, amelyik csak néhány részt ért meg) és nem is tervezem a pótlásukat. 

Kábelen is vegyes a kép: az Affair az első pillanattól kezdve megnyert magának és az első évad után egyértelműen várós a második. A 12 Monkeys viszont csalódás lett és a Fortitude sem nyűgözött le annyira, hogy végignézzem az évadot.

A rövid visszatekintés után következzen a 2015/16-os kínálat csatornánkénti bontásban:

NBC

1. Blindspot

Kísérteties a hasonlóság a Blacklisttel, ennek ellenére kíváncsi vagyok a pilotra.

2. Shades of Blue

Sorozat Jennifer Lopez főszereplésével és érdekesnek ígérkező sztorival? Jöhet!

3. Superstore

Bolti komédia, ami a pár éve futott Better off Tedre emlékeztet. A humorforrás és a potenciál megvan benne, remélhetőleg tudnak majd élni vele.

4. You, Me and The End of The World

Szeretem a "sok ember összezárva, akik között látszólag nincs kapcsolat, aztán mégis van" típusú filmeket, úgyhogy nagy reményt fűzök ehhez az újonchoz.

FOX

1. Scream Queens

Jó kis slashernek ígérkezik és a szereplőgárda is rendben van.

2. The X-Files

Gyerekkorom sorozatának, az X-aktáknak a felélesztése (természetesen új részekkel) az eredeti szereplőgárdával. Bár a zsánerből kezdek kiábrándulni, egy próbát mindenképpen megérdemel a projekt.

ABC 

Innen semmi nem fogott meg, aztán persze lehet, hogy erről a csatornáról kerül majd ki az évad legnagyobb országos sikere.

CBS

A CBS kínálata még sótlanabb, mint az ABC-é, úgyhogy innen nem is várok semmit.

CW

1. Containment 

Elszigetelt emberek és vírus. Igaz, hogy a Helix is hasonló témát dolgozott fel, ennek ellenére érdekel a CW high concept sorozata.  

Ez összesen 7 újonc, amiből csak a fele olyan, hogy már most nézném az első részt. Túl nagy reményt egyelőre nem fűzök hozzájuk, de bízom benne, hogy egy év múlva mindegyikről pozitívan nyilatkozhatok.

A 2014-es év zenében

A tavalyi évhez hasonlóan a 2014-es évről is összegyűjtöttem azokat az albumokat és zenéket, amiket a legtöbbször hallgattam. 

Január:

Young the Giant: Mind over matter (2014) 

A Young the Giant új albumát már nagyon vártam, mert az előző nagyon tetszett. Első hallgatásra kicsit furcsa volt és nem is mindegyik szám tetszett róla, de a 13 dal fele (pl. a Camera) így is kiemelkedően jó lett.

Vad Fruttik: Darabok (2013)

2013 végén jutott el hozzám ez az album és bár kevés magyar együttest kedvelek, a Vad Fruttik lemezét hamar megkedveltem. A Szemben a nappalt azóta is sokszor hallgatom.

Február:

Lykke Li: Wounded Rhymes (2011)

Az I follow you pár éve nagy sláger volt, de annyiszor hallottam a rádióban, hogy egy idő után elvesztette a varázsát. Amikor kiderült, hogy 2014-ben új Lykke Li album lesz, akkor pótoltam az előzőt, ami tele van jobbnál jobb dalokkal. A Sadness is a blessing az egyik legjobb szám lett erről a lemezről.

Március:

Foster the People: Supermodel (2014)

Amilyen jó volt annak idején a Foster the People első albuma, a Supermodel annyira csalódás lett. Mindössze két dal tudott megfogni róla: az Ask yourself és a Goats in trees.

Április:

Lykke Li: I never learn (2014)

A Wounded Rhymes után kíváncsi voltam az új Lykke Li albumra. A stílus nem változott, de csak a No rest for the wicked lett kedvenc róla.

Május:

The Great Gatsby OST (2013)

Miután megnéztem a The Great Gatsbyt, a filmzenei albumot is végighallgattam. Két szám tetszett meg róla igazán: Jack White-tól a Love is blindless és Lana Del Reytől a Young and beautiful.

Június:

Lana Del Rey: Ultraviolence (2014)

Teljesen váratlanul ért, hogy Lana Del Rey is új albummal jelentkezik 2014-ben. Az előző nagyon tetszett és az Ultraviolece-t is sokat hallgattam. Talán a Shades of cool tetszett róla a legjobban.

Július:

The Brobecks: Violent Things (2009)

Nyáron takarítottam kicsit a számítógépemen, amikor rábukkantam erre a 2009-es lemezre. Fogalmam sincs, mikor szedtem le, de ha már ráakadtam, meghallgattam. Egész kellemes rockalbum, az If you like it or not lett róla a kedvencem.

Augusztus:

Broods: Broods EP (2014)

Broods: Evergreen (2014)

Erről az új-zélandi csapatról semmit sem tudtam, twitteren lettem rájuk figyelmes. Az EP nem lett túl jó, az Evergreenen már vannak ígéretes dalok (pl. Mother & Father).

Szeptember:

Woodkid: The Golden Age (2013)

A Woodkid albuma egészen zseniális lett, nem is tudom, mikor hallgattam ennyire jól összerakott lemezt. Van valami különös a számok dallamában, ami teljesen elvarázsol. Bármelyik dalt linkelhetném róla, kedvcsinálónak legyen mondjuk a The golden age.

Tennis: Ritual in Repeat (2014)

Lassan már nem múlhat el év Tennis nélkül, amit én egyáltalán nem bánok. A Ritual in Repeat az első albumhoz képest sokkal érettebb és kiforrottabb lett, a kezdeti vitorlázós hangulatot softrock dallamok váltották fel. Legjobban a Viv without the N tetszett erről az albumról, de a többi is hasonlóan színvonalas.

Október:

Imagine Dragons: Night Visions (2013)

Véletlenül bukkantam az Imagine Dragonsbe, egy youtube playlisten pont az It's time szerepelt, ami után az albumot is csekkoltam. Nem rossz a Night Visions, de a dalok nagy része sajnos egy kaptafára készült.

November:

The Young Veins: Take A Vacation! (2010)

Ez is véletlen találat. Először azt hittem, hogy egy Beatles albumot indítottam el, annyira hasonló a hangzás. Kellemes és lendületes a Take a vacation, igazi nyári lemez; még akkor is, ha a ködös és esős novemberben hallgattam. 

December: 

Boggie: Boggie (2013) 

A címe ellenére ez egy magyar előadó, aki nem sokkal fiatalabb nálam. A dalok fele francia,de ugyanolyan jók, mint a magyar szerzemények. A Parfüm szövege különösen tetszik és a klip is érdekes, amit hozzá készítettek.

Upfronts 2014

Ha az elmúlt éveket nézem, mindig május 13-ra datálódott az upfrontsos bejegyzés, azaz a következő évad újoncainak mustrája. Idén sincs ez másként, úgyhogy nem is szaporítanám tovább a szót. 

NBC

1. Constantine 

Van már egy démonvadászos sorozat a palettán (Supernatural), de ez a sorozat is jónak ígérkezik. Főleg az előzetest látva.

2. Mission Control 
'60-as évek, nem szokványos alapötlet, remek szereplőgárda. Jöhet!

FOX 

1. Hieroglyph 

Ókori Egypitom, mágia, intrika, akció. Érdekesnek tűnik. 

Update: a FOX még premier előtt elkaszálta a sorozatot, úgyhogy eggyel kevesebb nézős sorozattal számolhatunk.

2. Gracepoint

Nem láttam még az angol Broadchurchöt, de a sztori és a szereplők miatt kíváncsi vagyok erre a feldolgozásra.

3. The last man on Earth 
Végre egy eredeti(nek tűnő) ötlet! Naná, hogy érdekel.

ABC 

1. Selfie 

Az idei évadhoz hasonlóan ismét siralmas a szitkomfelhozatal, a Selfie viszont kiemelkedik közülük. Már csak a színészek miatt is. 

2. Manhattan Love Story 

Leírás alapján nem nagyon érdekelt, de a promót megnézve aranyos sorozatnak tűnik. Mondjuk azt nem tudom, hogy fog működni sorozatként, egyelőre csak filmként tudom elképzelni...

CBS

A CBS kínálatából semmi sem fogott meg.

CW

1. iZombie 

Emberi agyakat evő zombi korboncnok, aki a halottak emlékeit is megkapja, így be tud segíteni a rendőrségnek. Elég elvetemült az alapötlet, de látok benne potenciált, hogy ez működhet.

2. The Messengers
A szezon egyetlen apokaliptikus drámája, ami ugyan ígéretesnek tűnik, de igazából csak talonba rakom el, ha a többi sorozatom idő előtt elhalálozna.

És akkor meg is volnánk. :) Ez összesen 9 8 sorozat (ami kevesebb a tavalyinál), de a nagy részük midseasonben kerül bemutatásra. Nem kevés ez a mennyiség, de ha csak a fele megmarad jövőre, akkor az már jó arány. A 2014/15-ös network kínálat egyébként hemzseg az egy kaptafára készült produkcióktól, úgyhogy még ezt a kilencet nyolcat sem volt egyszerű összeválogatni. Talán a kábeles felhozatal jobb lesz.

Upfronts elé: a 2013/14-es évad értékelése

Nem csináltam eddig ilyen bejegyzést, de mivel tavaly elég hosszú lett az upfrontsos poszt bevezetője, úgy gondoltam, idén két bejegyzést írok: egyet az évad összegzéséről, egyet pedig a következő évadban várható újdonságokról. 

A tavalyi évadhoz hasonlóan idén is igyekeztem bepróbálni azokat a sorozatokat, amiket feljegyeztem magamnak. 14 újonc volt tervben, ám időközben változott a lista, mert olyan pilotokat is lecsekkoltam, amikkel májusban nem számoltam. Az egyik ilyen a Sleepy Hollow volt, ami az évad egyik kellemes meglepetése volt számomra. Hetiben sajnos nem tudtam követni, de a nyitórész alapján mindenképp megnézem a folytatást. A Brooklyn Nine-Nine viszont hiába volt az egyik legvárósabb újonc, a pilot nem nyerte el a tetszésemet. Hasonlóképp járt a The Blacklist és az Intelligence is, bár az utóbbiakkal amúgy sem számoltam hosszútávon.

Szitkomfronton sajnos pocsék volt az évad. Amire kíváncsi voltam (The Crazy Ones, About a boy, Mind Games, Mixology), az csalódást okozott, ami pedig tetszett a felhozatalból (We are men, Welcome to the family, Super Clyde, Enlisted), az nagyon hamar kaszát kapott. 

Két történelmi vonatkozású sorozat is szerepelt az újoncok között, ami a pilot után is nézős maradt. Az egyik a Dracula volt, a másik a Reign. Egyik sem nyitott túl erős résszel, de a folytatás már sokkal meggyőzőbbre sikerült. A CW másik újoncát, a The 100-et is dicséret érdemli. Ritka, hogy egy ilyen koncepciójú sorozat megtalálja a közönségét ezen a csatornán.

A kábeles újoncokat nézve már derűsebb a kép. A januárban startoló sorozatok (Helix, True Detective, Black Sails) olyan minőséget produkáltak (különösen az HBO nyomozós karakterdrámája), amire már rég nem volt példa. A színvonal a tavasszal debütált szériáknál is magas volt (From dusk till dawn, Turn, Fargo, Salem), talán csak a Silicon Valley lóg ki a sorból (az is csak azért, mert nem én vagyok a sorozat célközönsége).

Nem mindegyik újoncot mutatták (még) be, de ha a teljes évadot nézem, egyértelműen a kábeles szériák fogtak meg jobban.

A 2013-as év zenében

Az elmúlt évhez hasonlóan idén sem mellőztem az év közbeni zenehallgatást, ezeket gyűjtöttem egy posztba. A tavalyi évvel ellentétben az ideit nem éreztem annyira kiemelkedőnek, ennek eredményeképpen sok olyan együttest és albumot felfedeztem, ami eddig elkerülte a figyelmemet.

Január:

Daughter - The Wild Youth EP (2011)

Épp a youtube-on bóklásztam, amikor egy reklámfilmben felcsendült a Youth c. dal, én pedig kíváncsi lettem az együttes többi számára. A már említettYouth-ot egyik sem múlja felül, de amúgy kifejezetten kellemes zenét játszanak.

Rúzsa Magdolna - Tizenegy (2012)

Rúzsa Magdit a megasztáros szereplése óta kedvelem. A 2006-os Ördögi angyal nagyon jó album volt, az utána következő viszont már nem tetszett annyira. A 2012-es Tizenegy igazán "Magdis" lett, az Egyszer pedig egy szívbemarkolóan gyönyörű szám.

Február:

Maïa Vidal - God Is My Bike (2011) 

Ismerősi ajánlásra próbáltam be ezt az albumot, amit nem is bántam meg. Talán az aranyis jelző illik a legjobban ezekre a dalokra, bár a The alphabet of my phobias komolyabb mondanivalóval is bír.

Március:

Satellite - Ring the Bells EP (2010) 

Már nem tudom, hogy akadtam erre az albumra, de mivel szeretem a kicsit keményebb piano rockot, nem okozott csalódást a lemez. Emlékeztetőnek a Turning on my ownt választottam róla.

Április:

Volbeat - Outlaw Gentlemen And Shady Ladies (2013) 

A dán együttesről a Fallen c. daluk kapcsán hallottam és bár az tetszett, a keményebb számaikért nem rajongok. Az idei albumukat vártam ugyan, de nem annyira mint egy általam tényleg kedvelt együttesét. Ennek ellenére jó lett, sok olyan szám van rajtam, amit utána hetekig hallgattam. A Lola Montez is ilyen volt.

Május:

She & Him - Volume 3 (2013)

Na, ezt az albumot viszont nagyon is vártam! A Volume One-t és a Volume Two-t már szinte rongyosra hallgattam és ez az album is erre a sorsra jutott. Stílusban semmi változás nincs az előző két lemezhez képest, de ez nem is baj. Teljesen ugyanazt a hangzást hozzák a dalok, amiért megkedveltem ezt a formációt. Az I could've been your girl például teljesen tavaszias hangulatú szám.

Cold War Kids - Dear Miss Lonelyhearts (2013) 

Az év egyik csalódása lett ez az album. Sokszori meghallgatásra is csak két-három szám ragadott meg, pedig az előző albumukat imádtam. A Bitter poem még a jobb dalok között van.

Edenbridge - Sunrise in Eden (2000) 

Véletlen felfedezés ez az osztrák banda és bár sok albumuk megjelent, a Sunrise in Eden a legjobb. Stílusban talán a Within Temptationhöz áll a legközelebb. Rengetegszer végighallgattam az albumot, de talán a Cheyenne spirit fogott meg a legjobban.

Június:

Galt Aureus - Heralds to the Sun (2006) 

Ismét egy olyan felfedezés, ami a reklámoknak köszönhető. Az albumot ugyan nem tudtam teljes egészében beszerezni, de a többi dal is hasonló stílusú, mint a The Glass of Fashion.

Július:

The Stone Foxes - Small Fires (2013) 

Az év második csalódása ez a lemez. Idei felfedezés az együttes és az albumról is pozitív véleményekkel találkoztam. Talán emiatt támasztottam túl nagy elvárásokat, de engem nem hozott lázba ez a lemez. Pedig nem rossz, de a daloknak csak a fele tetszik róla.

Augusztus:

A nyári zenéket ebben a posztban szedtem össze.

Lana Del Rey - Born to die in Paradise (2013) 

Augusztusban sokat ingáztam Pest és Almádi között, ezért a Summertime Sadness-szel először a rádióban találkoztam. Aztán amikor meghallgattam az albumot, kiderült, hogy ennél sokkal jobb dalok is vannak rajta, úgyhogy kellemes meglepetés volt ez a duplalemez.

Szeptember:

Kings of Leon - Mechanical Bull (2013) 

A Kings of Leon új albumának megjelesési dátumát már hetekkel korábban felvéstem a naptáramba, ezért amint kijött, rögtön beszereztem. Elég tisztességes anyagot raktak össze a srácok, úgyhogy nem kellett csalódnom. A Last mile home nemcsak a Mechanical Bull legjobb száma lett, de az év legjobbjai között is ott van.

Mando Diao - Never seen the light of day (2007) 

A 2009-es Give me fire nagyon tetszett, ezért az együttes korábbi albumait is le akartam csekkolni. A 2007-es Never seen the light of day nem kicsit meglepett. Először is azzal, hogy sokkal jobb, mint a 2009-es album; másodszor pedig azzal, hogy mennyire jól áll a western stílus ennek a svéd bandának. Jó példa erre a  Mexican hardcore c. szám.

Október:

Arcade Fire - Reflektor (2013) 

A kanadai együttes a 2011-es év legnagyobb felfedezése volt, így hát lelkesen vártam az új lemezüket. Sokszor meg kellett hallgatnom a Reflektort, mert merőben különbözik az Arcade Fire korábbi munkáitól. Duplaalbum ez is, de csak az első felén van érdemleges tartalom. A második felével egyáltalán nem tudtam megbarátkozni, annyira gyenge lett. Az első feléről viszont a Reflektor és a Flashbulb eyes a legjobb.

Mando Diao - Ode to Ochrasy (2006) 

Haladás az időben visszafelé. Ez az album is remek lett, talán nincs is olyan szám, ami ne tetszene róla. Energikus lemez, csak a lírai Duel of the dynamite lóg ki a sorból.

November: 

Tennis - Small Sound EP (2013)

Amióta ezt a listát vezetem, a Tennis minden évben szerepelt. Idén sincs ez másként. A Small sound inkább a tavalyi Young & Oldot követi, nem pedig a Cape Doryt. Ez persze nem baj, mert ez a vonal is jól áll az együttesnek. A Small sound a rövidsége ellenére jó EP lett, a Timothyt ugyanúgy szerettem róla, mint a 100 Loverst.

Mando Diao - Bring 'Em In (2003) 

És elérkeztünk a legelső albumhoz. A későbbiekhez ez elég kezdetlegesnek tűnik. Nem rossz, de látszik rajta, hogy még keresik a stílusukat. A The Band ennek ellenére elég ütős lett. 

Billie Joe Armstrong & Norah Jones - Foreverly (2013)

Norah Jones régóta a kedvenceim között szerepel, ezért mindenképpen meg akartam hallgatni az idei duettlemezét. Kiváló album lett a Foreverly, mindkét zenész stílusát visszaadja. A 12 szám közül a Rockin' alone (in an old rockin' chair) tetszett a legjobban.

December: 

The National - Trouble will find me (2013)

Korábban sosem hallottam a The Nationalről, aztán egyre több zenei cikkben találkoztam a nevükkel. Ideje volt tehát bepróbálni a 2013-as albumukat, ami kiválóan sikerült. Nincs két egyforma dal, mégis egységes marad a lemez. Két szám is tetszett róla. Az egyik a Fireproof, a másik a Graceless. 

Travis - Where you stand (2013) 

Semmivel sem összetéveszthető, egyedi hangzás, ami tökéletesen passzolt a téli szürkeséghez. A főcímdalt egyenesen imádom. 

Vampire Weekend - Modern vampires of the city (2013) 

Az első albumukat agyonhallgattam annak idején, a Contra már nem annyira tetszett, de ez az album a régi időket idézi. Egymás után tudnám sorolni a kedvenceimet, de most csak egyet választok róla: az Unbelieverst.

Upfronts 2013

Napra pontosan egy év telt el a tavalyi upfrontsos bejegyzésem óta, úgyhogy ideje összeszedni azokat a sorozatokat, amik a következő évadban startolnak el. Előtte azonban essen pár szó a 2012/2013-as évadról. 

A tavalyi felhozatalból kevés sorozatot próbáltam be, ennek köszönhetően majdnem mindegyikről született írás. Nem volt rossz a szezon, kevés kivételtől eltekintve az újoncok azt a színvonalat hozták, amit vártam tőlük. 

Revolution (pilotkritika): a tavaly kikerült trailer alapján voltak fenntartásaim, amik aztán beigazolódtak a pilotban. Hamar megkapta a sorozat a 2. évados berendelést, én viszont a nyitórész után búcsút intettem Eric Kripke és JJ Abrams projektjének.

Hannibal (pilotkritika): az egyetlen olyan újonc, ami minden várakozásomat felülmúlta. Még nem született döntés a sorozat sorsáról, de nagyon fogom sajnálni a kaszáját. (Update: berendelték a 2. évadot!)

Animal Practice (pilotkritika): elég felszínes lett a pilot és mivel nem sokkal készőbb elkaszálta az NBC, nem éreztem késztetést a folytatásra. 

The Following (pilotkritika): színészi játékot tekintve rendben volt a pilot, de történetileg és a megvalósítást tekintve többet vártam tőle.

Last Resort (pilotkritika, évadkritika): sokáig ezt éreztem a legjobb újoncnak, de az évad második fele már nem tudta megközelíteni az első részek színvonalát.

666 Park Avenue (pilotkritika, évadkritika): nagyon tetszett a témája, de a kasza miatt igencsak összecsapott befejezést kapott. 

Zero Hour (pilotkritika, "évadkritika" az első 3 rész után): a hibái ellenére le tudott kötni és végig szórakoztató maradt. A nyáron adásba kerülő részek még megtekintésre várnak, úgyhogy kíváncsi vagyok, hová fut ki ez a kalandsorozat. 

Elementary (pilotkritika): több helyen is írják, hogy fejlődött a sorozat, én a pilot után jegeltem ezt a Sherlock Holmes adaptációt. 

Vegas (pilotkritika): nem volt különösebb bajom a pilottal, a folytatás mégsem volt elég meggyőző. A heti nyomozás túl sok időt vett el az átíveléstől, ezért néhány epizód után megváltam a Vegastól. 

Lássuk akkor az utánpótlást csatornánkénti bontásban! 

NBC

1. Dracula
A téma tetszik, de félő, hogy a szerelmi szállal elrontják. Az esélyt természetesen megkapja majd.

2. The Blacklist

Nem rossz, az előzetes ismeretében még bármi kisülhet belőle. Mondjuk a hétfő este 10 órás sáv nem a legszerencsésebb, de talán sikerül túlélnie.

3. Crossbones 

Bár a Starz is indít egy kalózos szériát (az a Black Sails címet viseli), ezt a sorozatot is várom. Jónak tűnik az alapanyag, úgyhogy remélem, nem szúrják majd el. 

4. About a Boy
A film eddig kimaradt nekem, de az alapötlet hosszútávon működhet. 

FOX

1. Brooklyn Nine-Nine
Leírás alapján rögtön a Good Guys ugrott be, úgyhogy ha ahhoz hasonló színvonalat hoz, akkor már elégedett leszek.

2. Us & Them
Csak a színészek miatt adok neki esélyt, a történet nem igazán fogott meg.

3. Wayward Pines

A kisvárosban játszódó krimik a gyengéim, de ha a szokásos paneleket vonultatja fel, akkor hamar búcsút fogok tőle venni.

ABC

1. Mind Games
Problémamegoldás, pszichológiai manipuláció, Christian Slater és Kyle Killen. Jól hangzik.

2. Mixology
High concept szitkom? Wow! Kíváncsi vagyok, mit hoznak ki belőle.

CBS

1. Intelligence

Josh Holloway miatt mindenképp meglesem a pilotot, de a sztori nem hozott lázba. Igaz, a Chuck is hasonló sorozat volt, szóval nem kizárt, hogy ez is siker lesz majd.

2. The Crazy Ones
Sok minden kihozható az alapötletből és a színészgárda sem utolsó.

3. We Are Men
Ugyanazt tudom írni, mint az előzőnél. 

CW

1. Reign
Ha a Showtime-on vagy az HBO-n menne, akkor jobban érdekelne, de így is kíváncsi vagyok, hogyan képzel el a CW egy kosztümös sorozatot.

2. The 100
Ez egész jónak tűnik. Ha a megvalósításra is odafigyelnek, akkor korrekt sorozat lehet belőle.

És akkor meg is volnánk. :) Ahhoz képest, hogy pár hete mennyire hidegen hagytak a jövő évi újoncok, 14 sorozat fogott meg elsőre. A fele ráadásul szitkom, úgyhogy végeredményben nem lesz olyan sok sorozatom ősztől.

Filmes Top 10 - 2012

Ezzel a bejegyzéssel még adós voltam a 2012-es évet illetően, úgyhogy gyorsan pótlom is. Elég nagy gondban voltam a lista összeállításakor, ugyanis rengeteg jó filmet hozott a tavalyi év, amik közül nehéz volt kiválasztani a legjobb tízet. (A 2011-es lista itt olvasható.)

10. Hemingway & Gellhorn

Hosszú, de izgalmas kalandregény remek színészgárdával. 

9. Tinker Tailor Soldier Spy 

Csavaros kémfilm John le Carré regényéből, ami a lassúsága ellenére is minőségi darab. 

8. The Cabin in the Woods

Egyértelműen a nyár filmje volt Joss Whedon és Drew Goddard alkotása. Újranézéskor még több utalás leesett, úgyhogy másodszorra is élvezetes film volt.

7. Moonrise Kingdom

A 2012-es év legbájosabb filmje, ami jó példa arra, hogy egy egyszerű alaptörténet is lehet emlékezetes.   

6. Mirror Mirror 

A két Hófehérkés film közül a Tükröm, tükröm sikerült jobban. Szerethető szereplőivel és mesés látványvilágával azonnal elvarázsolt.

5. Intouchables / Amour

Nem tudtam eldönteni, hogy a két francia film közül melyik kerüljön fel a legjobbak közé, úgyhogy az Életrevalók és a Szerelem megosztva birtokolják az 5. helyet. Témájuk hasonló, de míg az egyik optimista, addig a másik a kőkemény realitással szembesíti a nézőt. 

4. The Best Exotic Marigold Hotel 

Életszerűségével és impozáns színészeivel lenyűgözött a Marigold Hotel. Indiáról nem is beszélve. 

3. A Royal Affair

Dánia a 18. század végén, kiváló színészekkel és operatőri munkával.  

2. The Hobbit: An Unexpected Journey

A Gyűrűk Ura előzményének első darabja remekül sikerült és bár nem sokon múlt, hogy a 2012-es év legjobb filmje legyen, bízom benne, hogy a decemberben érkező folytatás még ennél is jobb lesz.

1. Beasts of the Southern Wild

Egy hurrikán egy hat éves kislány szemszögéből enyhén dokumentarista stílusban, ami a természetességével hatott igazán. 

Fogadalmak

"Ünnepélyesen fogadom, hogy..."

Ha nem is ilyen magasztos szöveggel, de általában szoktam újévi fogadalmat tenni. Amit persze az esetek nagy többségében nem is igen tudok betartani. Sosem szoktam lehetetlennek tűnő dolgokat ígérni, de most hátha sikerül betartani őket. Íme a lista:

- "Nem leszek olyan lusta, mint tavaly."

Az egyetem óta eléggé ellustultam, sokszor megesett, hogy elhalasztottam a tennivalóimat vagy nem jól használtam ki a rendelkezésre álló időt. Ez persze hosszútávon nem jó, úgyhogy ezt a fogadalmat mindenképpen be akarom tartani.

- "Több sorozatot és filmet fogok nézni."

A 2012-es poszttermést végignézve nem panaszkodhatok, hiszen majdnem mindenről sikerült írnom, amiről szerettem volna. Ami kimaradt, azt még tudom pótolni később. 

Sorozatok tekintetében viszont nagyon sok a félbemaradt évad, amiket valahogy sosincs kedvem befejezni. Van köztük olyan is, amiből csak az utolsó évad vár megtekintésre, úgyhogy a fogadalmam első fele leginkább erre vonatkozik. 

A filmeket meg jobban el kell osztanom év közben, hogy ne decemberre maradjon az év filmtermésének 70%-a.

- "Többet fogok olvasni."

Az egyetem alatt gyakorlatilag körbe voltam bástyázva könyvekkel (elsősorban szakkönyvekkel), ezért kellett egy kis idő, hogy visszatérjen az olvasási kedvem. Az olvasnivaló megvan, már csak időt kell rá szánnom.

- "Többet fogok pihenni."

Legalábbis megpróbálok visszatérni a napi 6-7 órás alvásidőhöz. Körülbelül egy éve fáradozom ezen és volt egy időszak, amikor ez sikerült is, de az utóbbi időben megint csak annyit tudok aludni, mint az egyetem alatt (4-5 óra, ami nagyon kevés). Persze a sok éves bagoly-életmódról nehéz pacsirta-módra váltani, de hátha idén sikerülni fog. 

- "Többet tartózkodom majd a szabadban."

Ezt tavaly is megfogadtam és sikerült is betartanom. :) Egy stresszesebb nap után jólesik járni a várost és kiszellőztetni a fejemet. 

- "Tökéletesítem a főzőtudományomat."

Szeretek főzni és kísérletezni az ízekkel, ételekkel. Persze nem mindig úgy sikerülnek, ahogy én szeretném, de a lehető legtöbb konyhai fortélyt meg akarom tanulni.

Biztos van olyan, amit kifelejtettem, de hirtelen ennyi jutott az eszembe.
Aztán egy év múlva meglátjuk, sikerült-e megvalósítani őket. :)

A 2012-es év zenében

Az év vége szinte automatikusan magával hozza az évértékelő toplistákat, amit ezúttal a zenéssel kezdek.  Tavalyhoz hasonlóan ezúttal is azokat az albumokat sorolom fel, amelyek a legemlékezetesebbek voltak.

Január: Mando Diao - Give Me Fire (2009)

Először a Gloriát ismertem ettől a svéd bandától és miután végighallgattam ezt a 2009-es albumot, meg kellett állapítanom, hogy ennél sokkal jobb számok is vannak a lemezen. A kemény rocktól kezdve egészen a latinos hangzásig terjed a skála és úgy vannak összekötve a dalok, hogy adott szám végével kezdődik a másik eleje.

Február: Tennis - Young & Old (2012)

Az első album után kíváncsian vártam a másodikat és nem is kellett csalódnom. A gitár kicsit nagyobb szerepet kapott, de a dalok ugyanolyan könnyedek, mint az első lemezen levők.

Március: Poets of the Fall - Temple of Thought (2012)

Kiforrott, igényes album, amiről egyetlen kiemelkedő dalt sem tudnék választani, mert akkor mindet fel kellene sorolnom.

Április: Shinedown - Amarillys (2012)

A Simple man coverje óta imádom az együttest, de azt nem gondoltam volna, hogy a srácok egy ennyire profi albumot tesznek le az asztalra. Az Amarillys egyértelműen a 2012-es év albuma. 

Május: Keane - Strangeland (2012)

A Keane az egyik kedvenc együttesem, így már tavaly novembertől számoltam vissza a napokat az új album megjelenéséig. A Strangelandben ismét visszatért a csapat védjegyének tekinthető zongora, így méltó folytatása lett a Hopes and Fearsnek. 

Június: AG Silver - Hold On (2012)

Ismét egy visszatérő együttes, hamisítatlan hangzással. A korábbi albummal és EP-pel ellentétben erről nem minden szám tetszik, de így sem panaszkodhatunk. 

Július:  
The Parlotones - Journey Through The Shadows (2012) 
Kicsit visszafogottabb, mint a World Next To Yours, de egy-két fülbemászó dal ezen a lemezen is akad.
Amy Macdonald - Life in a Beautiful Light (2012) 

Az idén megjelent albumok közül ez volt az első, amiben csalódtam. A Slow it downon kívül elég sótlanok a dalok, ezen a lemezen nyoma sincs az előzőkre jellemző energikusságnak és sokszínűségnek. 

Augusztus: Tenth Avenue North - The Struggle (2012)

Jobban előtérbe kerültek a gitárok, mint a 2010-es The Light Meets The Darkon. Első hallgatásra fura volt a bátrabb hangzásvilág, de másodszorra már sikerült megkedvelnem a lemezt. 

Szeptember:  
Two Door Cinema Club - Beacon (2012)

Nem teljesen ugyanazt kaptam, mint amit a Tourist History után vártam, pedig ez sem rossz album. Mondjuk elég sokszor meg kellett hallgatnom, mert elsőre nem mindegyik dal fogott meg. 

The Killers - Battle Born (2012)

Régóta tudni lehetett, hogy idén ősszel új albummal jön a Killers, szóval nem kevés várakozás előzte meg részemről a Battle Bornt... Ehhez képest talán csak a lemez első felét sikerült meghallgatnom, annyira nem nyűgözött le az anyag. A Runaways a jobban sikerült számok között van, a többi viszont nagyon gyenge egy olyan bandától, akiknek pár éve a Sam's Townt és a Hot Fusst köszönhettük.

Október:
Mumford & Sons - Babel (2012)

A két évvel ezelőtti Sigh No More nagyon tetszett és bár a Babel nem ragadott meg annyira, az I will waitet és a Hopeless wanderert még sokáig fogom dúdolni. 

Mt. Desolation - Mt. Desolation (2010)

Gyakorlatilag a megjelenés óta a gépemen pihent ez a lemez (mert teljesen megfeledkeztem róla), aztán amikor az interneten keresgéltem, belefutottam, így muszáj volt meghallgatnom. Kifejezetten kellemes darab és mivel több más együttes tagjai alkotják ezt a formációt, egyáltalán nem mondható unalmasnak. 

November: Of Monsters and Men - My Head is an Animal (2012)

A Mt. Desolationből okulva nem akartam, hogy más lemez is elfelejtődjön, ezért ennek az izlandi csapatnak a debütalbumát szedtem elő. Már a kezdő szám elvarázsolt és ez az album végéig ki is tartott. 

December: 77 Bombay Street - Oko Town (2012)

A tavaly megjelent Up in the Sky után itt is van az új album. Egyelőre még nem szárnyalja túl az előzőt, mindenesetre nagyon feelgood anyaggal leptek meg minket a srácok.    

A 2011-es év zenében

A filmes összegző után zeneileg is visszatekintenék a 2011-es évre. Azokat az albumokat veszem sorra, amiket a legtöbbször hallgattam vagy valamiért emlékezetesek maradtak.

Január: The Killers  - Day & Age (2008)

Szilveszter másnapján hallgattam meg először az albumot, de annyira passzolt az akkori hangulatomhoz, hogy hetekig ezt hallgattam a legtöbbször.

Február: Scanners - Submarine (2010)

Az együttes nevével a Shamelessben találkoztam, ahol két számuk is felcsendült. A Baby blue után rögtön be is szereztem az albumot, ami tele van jobbnál jobb dalokkal. 

Március: Young The Giant - Young The Giant (2011)

Miután a rockonlelkeken meghallgattam az első single-t, az egész albumra kíváncsi voltam. A My body is tetszett, de sok olyan szám van ezen az albumon, ami jobb ennél. 

Április: Arcade Fire - Neon Bible (2007)
               Arcade Fire - The Suburbs (2010)
Azt hiszem, twitteren hallottam először az Arcade Fire-ről és hát azonnal meg is kedveltem őket.

Május: House of Heroes - The End Is Not The End (2008)
           House of Heroes - Say No More (2006)

Az eddig felsorolt együttesekhez képest kicsit keményebb ez a zene, és bár nem hallgattam ronggyá ezt a két albumot, néhány szám igencsak jól sikerült. 

Június: 77 Bombay Street - Up In The Sky (2011)
Könnyed, nyári album és bár sosem voltam nagy rajongója a folk rocknak, a lemez összes száma tetszett.

Július: Cold War Kids - Mine Is Yours (2011)
A 77 Bombay Streethez hasonló a banda stílusa, úgyhogy ezt az albumot is hamar megszerettem.

Augusztus: Two Door Cinema Club - Tourist History (2010)

Ismét egy könnyed album és bár először furcsának találtam ennek az ír bandának a zenéjét, második meghallgatásra már meggyőztek.

Szeptember: Elliot Minor - Elliot Minor (2008)
                         Foster The People - Torches (2011)
Két, merőben más stílusú album, de van valami ezekben az együttesekben, ami megfogott.

Október: Noisettes - Wild Young Hearts (2009)
                   Florence & The Machine - Ceremonials (2011)

A Noisettes kicsit kilóg a sorból, mert inkább a popzenéhez tartozik, de maga az album kellemes meglepetés volt. A Florence & The Machine új albumát viszont már régóta vártam és sokkal jobban bejött, mint az előző. Kiforrottabb lett a hangzás és sokkal több dal ragadott meg, mint a 2009-es Lungsról.

November: Tennis - Cape Dory (2010)

Twitteren hallottam erről az együttesről és hamar sikerült megkedvelnem őket. Maga az album egy egy éves vitorláskörút után született, ami vissza is köszön a zenében. 

December: Sixx: A.M. - This Is Gonna Hurt (2011)
                       Songs of Anarchy (Music from Sons of Anarchy Seasons 1-4) 
Soha nem rajongtam a Sixx A.M.-ért, ez az album viszont baromi jól sikerült. 
A Sons of Anarchy zenéjét és a betétdalokat sokszor dicsértem, ezért örültem neki, hogy végre összegyűjtötték a legjobbakat a sorozat első 4 évadából. 

Filmes Top 10 - 2011

Jóval több filmet szerettem volna megnézni tavaly, de csak ennyi fért bele az időmbe. Kicsit ugyan átnyúlt az új évre is, de így sem volt olyan rossz a 2011-es filmtermés. Jöjjön akkor a legjobb filmek listája.

10. Flypaper
Ritkán látni jó vígjátékokat, az idei kínálatból csak a bankrablásos Flypaper fogott meg.
9. Harry Brown

A 2009-es dátummal kakukktojásnak számít, de mivel idén mutatták be, ezért helye van a listán. Az aktualitása miatt meg különösen.

8. Attack the Block

Az év egyik legszórakoztatóbb filmje, ahol egy csapat gyerek sikeresen felveszi a harcot a lakótelepet megszálló űrlények ellen.

7. Going the Distance

Nehéz olyan romantikus filmet készíteni, ami nem csöpög a giccstől és a kliséktől. A Hétmérföldes szerelemnek ez sikerült.

6. The Lincoln Lawyer

Izgalmas és intelligens film a Lincoln Lawyer, a befejezése miatt pedig sokáig emlékezetes marad.

5. The King's Speech

Sok Oscar díjat nyert alkotás kiváló színészi alakításokkal, ami megmutatta, milyen a barátság és a tisztelet egy uralkodó és egy logopédus között.

4. Warrior

Nem volt könnyű eldönteni, hogy a baseballos Moneyball vagy a küzdősportos Warrior kerüljön fel a listára, mert mindkét film jó a maga nemében. A két sportág távol áll tőlem, de a Warrior jobban megérintett.

3. The Help

Sok olyan film volt idén, ami meghaladta a két órás játékidőt. A The Helpet viszont egy percig sem éreztem unalmasnak vagy vontatottnak. A 60-as évek hangulata, a rendezés és a színészi alakítás pedig csak hab a tortán.

2. Flipped

Első szerelem két gyerek szemszögéből, mindez bájos, de cseppet sem giccses köntösben.

1. Midnight in Paris

Nem volt könnyű megtalálni azt a filmet, ami megtestesíti számomra a MOZI fogalmát. Ami kiszakít a valóságból, elvarázsol és némi tanulságot is felmutat. A 2011-ben látott filmek közül ez a Midnight in Parisnak sikerült a legjobban.

A legjobbak mellett azonban kevésbé jó filmeket is hozott az elmúlt év. Általában körültekintően szoktam filmet választani, de így is becsúszott néhány a kevésbé jó darabokból. Ezekből nem készítettem külön listát, csak felsorolom őket.

L'arnacoeur - Szívrablók

Hiába az újszerű történet, hamar unalmassá vált a film. Szerencsére nem egy hosszú darabról van szó, de nem sok minden maradt meg belőle.

Super 8

A nyár szörnyes filmjét csak a gyerekek és a kisfilm mentette meg. Nem volt annyira rossz, alkotás, de meglettem volna nélküle.

Horrible Bosses - Förtelmes főnökök

Erről nem született külön poszt, mert nem volt annyira maradandó alkotás. Az alapötlet tetszett, de egy idő után nagyon ellaposodott a sztori, a poénok pedig erőltetettek lettek. A három főszereplőt próbálták viccesként eladni, de a film második felében már kifejezetten idegesítőek voltak.

Drive

Az év mozijának ígérkezett, de a film második felében sikerült tönkretenni, amit az első felében felépítettek. Emellett a főszereplő alakítása sem volt a legjobb.