A nyár nagy dobásának ígérkezett, ráadásul J.J. Abrams neve is azt sugallta, hogy ezt a filmet érdemes megnézni, szóval nem kevés várakozás előzte meg a filmet.
1979-ben egy amerikai kisvárosban vagyunk, ahol egy csapat gyerek zombis filmet akar készíteni. Amikor éjszaka a vasútállomáson forgatnak, kisiklik egy vonat, amin a légierő szállítmánya volt. A gyerekek elmenekülnek a helyszínről, mert a katonák lezárják a baleset környékét. Próbálják elfelejteni a történteket és senkinek nem számolnak be a látottakról. Ezután egymást követik a furcsa eltűnések a városban (mindenféle fémtárgyak, emberek), később pedig az is kiderül, hogy a vonatbalesetkor elszabadult valami...
A casting nagyon jól sikerült, a gyerekszereplőket mindenképpen dicséret illeti. Teljesen életszerű a párbeszédük és a viselkedésük is szimpatikus. Egyikük sem megy át felfegyverzett szuperhősbe, amikor szembe kell nézniük a veszéllyel. Ez mindenképpen pozitívum.
A látványra sem lehet panasz. A vonatbaleset kellőképpen látványos lett (szerintem kicsit még el is túlozták), a szörnyet is szépen kidolgozták és a film végére is futotta a költségvetésből. Az első képkockától kezdve átjön a 70-es évek hangulata. Az autók, az épületek, az emberek öltözködése és szokásaik abszolút ezt sugallják.
Dicsérendő, hogy egy szörnyes filmnél ilyesmikre is odafigyeltek. A film végi kisfilm szintén piros pontot érdemel, jó látni, hogy a készítők végigvitték azt, amit terveztek.
Az értékelésnél viszont már kicsit bajban vagyok, mert ezt a filmet kétféle szempontból lehet nézni.
Az egyik megközelítés szerint ez egy klisékben bővelkedő szörnyfilm, giccses befejezéssel, a film üzenete pedig a család és a szeretet fontossága. Ez azonban nem teljesen állja meg a helyét. A karakterek fel vannak építve és nem változik meg 5 percenként a viselkedésük. A gyerekek miatt ráadásul még szerethető is a film. A másik megközelítés szerint a Super 8 egy tisztelgés J.J. részéről Spielberg felé. Olyan, mintha az ET, a földönkívülit néznénk '70-es évekbeli kiadásban. És tényleg nagyon sok a hasonlóság a két film között. Én ennél az értelmezésnél maradok. Igazából nem sok újat nyújt a film, a maga nemében egy szórakoztató alkotás.
Az egyik megközelítés szerint ez egy klisékben bővelkedő szörnyfilm, giccses befejezéssel, a film üzenete pedig a család és a szeretet fontossága. Ez azonban nem teljesen állja meg a helyét. A karakterek fel vannak építve és nem változik meg 5 percenként a viselkedésük. A gyerekek miatt ráadásul még szerethető is a film. A másik megközelítés szerint a Super 8 egy tisztelgés J.J. részéről Spielberg felé. Olyan, mintha az ET, a földönkívülit néznénk '70-es évekbeli kiadásban. És tényleg nagyon sok a hasonlóság a két film között. Én ennél az értelmezésnél maradok. Igazából nem sok újat nyújt a film, a maga nemében egy szórakoztató alkotás.
Értékelés: 6.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése