2010. június 27., vasárnap

Év vége

A sok sorozatos bejegyzés után jöjjön egy kicsit személyesebb hangvételű írás.

Múlt héten (a tavaszi vizsgaidőszak utolsó napjával) hivatalosan is véget ért egy újabb tanév, szám szerint már a negyedik, ami több okból is érdekes volt. Először is azért, mert mi vagyunk az első évfolyam a Blogna rendszerben, akik elsőként vesznek részt az MA-s képzésben. Egy év után továbbra is negatívan tudok nyilatkozni róla: több a hátránya, mint az előnye, sokkal jobban járna a felsőoktatás, ha a tanárképzésben visszaállítanák az egységes öt éves képzést. Nagyon sok minden nem lett rendesen kidolgozva, és még mindig sok a felesleges tantárgy, amit nem tudok majd hasznosítani később.

A csoport összetétele is más az előző évekhez képest. A fő szakon 10-en maradtunk és a csak olyanok vannak a csoportban, akiknek határozott elképzelésük van a jövőt illetően. A második szakon szintén 10-en vagyunk, ami meglepő, ugyanis másodévben még 100 körül volt a létszám. Itt már kevésbé összetartók az emberek és nem mindenki akar majd tanítani az egyetem után. 


A két félév közül az első jóval nehezebb volt, mint a második. Hetente beadandók, kéthetente 2500 szavas esszék... húzós volt. A második félév egy kicsit lazább volt és csak az utolsó 3 hét lett nagyon sűrű, de hál istennek megérte az a sok átvirrasztott vagy 2-3 órás alvással átvészelt éjszaka. Vizsgaidőszakok közül is a téli volt a nehezebb, a tavaszi talán az eddigi legkönnyebb volt a 4 év alatt, bár ha azt is hozzávesszük, hogy 4-5 hetet kellett várni a jegyekre (gyomorgörcs rulez), akkor nagyjából ugyanolyan idegölő volt az év vége, mint eddig. Annak viszont örülök, hogy sikerült teljesíteni a magam elé kitűzött célt, nevezetesen a 4-es tanulmányi átlagot és 4.23-as átlaggal zárhattam a félévet. Jee! :)

Nyári tervek között a pihenés és a nyári munka szerepel (remélhetőleg találok majd), na és persze a strandolás, ha az időjárás is engedi majd.

2010. június 26., szombat

Community - 1. évad

A nyárra tervezett darák közül ezzel a szitkommal végeztem legelőször.

Az alapszituáció rém egyszerű: adott egy főiskola és annak diákjai, jobban mondva egy kisebb tanulócsoport. Az évad során az ő kalandjaikat követhetjük végig. Az iskola a legkevésbé sem elit, szóval tele van olyan diákokkal, akik máshová nem juthatnak el, vagy éppenséggel új életet akarnak kezdeni és felnőttként vágnak bele a tanulásba.


A csoport már rögtön az első részben megalakul Jeff (vezéregyéniség; ügyvéd, csak éppen gondok vannak a diplomája eredetiségével) vezetésével. Ahogy az lenni szokott, a társaság elég vegyesre sikerül: kapunk egy szőke és nagyszájú csajt (Britta), egy filmimádó srácot (Abed), egy kétgyermekes családanyát (Shirley), egy labilis idegrendszerű lányt (Annie), egy magát örökifjúnak érző öregurat (Pierce) és egy olyan srácot, aki a barátjáért bármire képes (Troy). A különböző egyéniségek ellenére is összetartó a csoport, a tagok nem sokáig bírják ki egymás nélkül.


Az epizódok nagyon az iskola körül forognak, minden epizód címe egy-egy iskolai tantárgy, pl: Spanish 101, Introduction to Film, Interpretive Dance, The Science of Illusion. A sztorik szintén a mindennapi iskolai életből valók: látjuk, milyen egy Halloween, mi történik akkor, ha a menzán minden diák csirkeszárnyat akar enni, és hogy néz ki egy iskolai sportnap, ahol mindenki a végsőkig harcol a paintballban.
Az első epizódok elég laposak, de az évad felétől már folyamatosan javul a sorozat színvonala. A karakterek is hasonlóan alakultak: az elején szinte mindegyik szereplő idegesített, meglehetően egysíkúak voltak, szerencsére évad végére mindegyik szereplő szimpatikussá és sokszínűvé válik.

Összességében nem rossz a sorozat, de a legjobbaktól még messze van, ezért csak 6.5/10 megy az évadra. Maradok a folytatásra, de könnyen lehet, hogy csak darálva fogom figyelemmel kísérni a 2. évadot.

2010. június 25., péntek

Kreatív Blogger-díj

Köszönöm sajtosrolonak a díjat, megtisztelő.
Íme:


A szabályok: megköszönni, és linkelni, akitől kaptam. Kitenni a díjat. Írni kell magamról 7 dolgot, majd továbbadni 7 embernek és linkelni is őket.

1. Imádom a tavaszt és a nyarat.

2.
Szeretek sorozatokat és filmeket nézni. Régebben jobban szerettem a filmeket, az utóbbi időben viszont a sorozatokat kedvelem jobban. Ennek egyik oka az, hogy a sorozat jobban meg tudja mutatni a karakterek fejlődését.

3. Egyetemista vagyok, most fejeztem be a negyedik tanévet, másfél év múlva kapom kézhez a diplomámat (feltéve, ha semmi nem jön közbe).

4. Középiskolai tanárnak készülök.


5. Kábé 10 éve ez a nickem, az első e-mailcímem létrehozásakor keletkezett. Olyan felhasználónevet szerettem volna, ami tükrözi a zeneszeretetemet (nagyjából minden stílus) és amiben az igazi nevem is benne van.

6. Közel áll hozzám a latin mentalitás és életstílus.

7. Utálom az igazságtalanságot és azt, ha bántanak valakit.

Akiknek továbbadom a díjat:

Dentorel
Desmond Wallace
cat
teddike
Donnie
Wynonna
Függő

2010. június 22., kedd

Fringe - 2. évad

Kicsit több, mint egy hónapja ért véget az X-akták utódjának tartott sorozat második évadja, ami elég felemásra sikerült. Az évad során azok a részek voltak a legjobbak, amik a főszállal foglalkoztak vagy egy korábban felvetett kérdésre adtak magyarázatot (Observeres rész és Peter történetével foglalkozó epizód). A standalone részeknek viszont nem volt akkora jelentőségük, mint tavaly, amikor minden ügy kapcsolódott a Patternhöz. Ettől eltekintve idén is voltak emlékezetes részek, mint például az óriás bélférges vagy a genetikai jellemvonásokra specializálódó vírusos.
A főszálat tekintve két részre osztható az évad: ez első felében az alakváltóké (shapeshifter) volt a főszerep, a második felében pedig Peter és a másik univerzum került előtérbe. A duplafinálé jól sikerült, még akkor is, ha kilométerekről látni lehetett a befejezést.

Az évad 8/10-es a filler részek miatt.

2010. június 16., szerda

Közönséges bűnözők (The Usual Suspects)

A héten volt szerencsém megtekinteni ezt a legendásan jó filmet.

A sztori röviden a következő:
A rendőrség egy leégett hajót talál a San Pedró-i kikötőben, rajta huszonhét halottal. Két túlélő marad mindössze: egy égési sérülésekkel küszködő és halálra rémült magyar terrorista, és Verbal Kint. Kint kényszer alatt hajlandó elmesélni, hogyan robbant fel a hajó. Története hat héttel korábban kezdődik, mikor is öt bűnözőt letartóztatott a New York-i rendőrség kamion-eltérítés vádjával. Senki sem tudja, ki volt a megbízó, még az öt férfi sem, de lassan kiderül, hogy Keyzer Soze-nak, a legendás maffiózónak a keze is benne van a dologban... (forrás: port.hu)

A történet nagyon jól felépített, minden a nézők előtt rajzolódik ki, és csak a végén derül ki az igazság.
Aki szereti a jófajta krimit, annak kötelező megnéznie.

Értékelés: egyértelműen 10/10-es.

Glee - 1. évad

Tavaly májusban került bemutatásra a pilot, az első évad fináléjára pedig múlt héten került sor. A pilot megnézése után nekem egy tipikus iskolai sorozatnak tűnt a Glee: van egy iskolai kórus (pontosabban a cél az, hogy legyen egy), akinek a vezetője győzelemre szeretné juttatni a csapatot. A kórus összetétele persze vegyes és rengeteg az akadályozó tényező. A 22 részt végignézve elmondható, hogy ez csak a felszín, ennél jóval többről szól a sorozat. Először is, ha kórus, akkor zene, amiből epizódonként négyet-ötöt is kaptunk és amik egytől egyig híres előadók feldolgozásai (Kelly Clarkson, Madonna, Queen, Lady Gaga, stb.).


A kórustagok az iskola diákjai és mindannyian külön egyéniségek. Nem sorolom fel mindegyiküket, de a tagok közül kiemelkedik Rachel (igazi vezéregyéniség), Mercedes (fekete lány, elképesztően jó hanggal), Kurt (meleg srác), Artie (mozgássérült, kerekes székben van), Quinn (terhes lány), Finn (a focicsapat kapitánya), Puck (szintén focista, Quinn gyerekének apja) és Tina (ázsiai származású, Artie szerelme). Minden szereplő árnyalt, nincsenek csak pozitív és csak negatív karakterek. Épp emiatt szerethetők és emberiek. Az évad alatt hatalmas változáson mennek keresztül, a heti próbák során újabb és újabb leckéket tanulnak, így az évadzáróban meg is jegyzik, hogy a kórus és persze Will Shuester nélkül nem tudtak volna összekovácsolódni és nem tanulták volna meg másként látni a világot.


Ha iskola, akkor tanárok. A kórusvezető mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni Sue Sylvestert, az iskola tornatanárát. Igazi love-to-hate karakter, aki mindent megtesz a sikerért és azért, hogy bojkottálja a kórust. Nagyon összetett jellemről van szó, a fináléban kiderül róla, hogy a szíve mélyén jó ember ő, csak más eszközökkel próbál meg boldogulni.


Ha iskola, akkor magánélet, aminek nagyon nagy szerepe van az epizódok összekötésében. A 22 rész alatt gyakorlatilag minden előfordul: szerelem, szerelmi csalódás, megcsalás, terhesség, álterhesség, válás, két elvált szülő összeköltözése, sosem látott anyuka előkerülése és Will egykori osztálytársának feltűnése.
A finálé méltó volt az évadhoz, mert gyönyörű volt mind a 40 perc, ami lezárta az eddig történteket. A kórus ugyan csak második lett a versenyen, de a látottak alapján kijelenthetjük, hogy ősztől egy sokkal összetartóbb és keményebben küzdő csapatot láthatunk majd.

Értékelés: a fináléra 10/10-et adok, az évadra viszont csak 8/10-et, mert a szünetet követően eléggé leült a színvonal.

2010. június 15., kedd

Sablon

Új évszak, új dizájn. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar sor kerül rá, mert az előző szinte tökéletes volt, csak hát elég minimalista. A mostani viszont már szép színes, a bejegyzések el vannak különítve egymástól. :)
Ami viszont hátrány, hogy kevesebb hely jut a posztoknak, ezért a képek elhelyezésénél mindenképpen változások lesznek a későbbiekben.

Chuck - 2. évad

Kicsit lájtosabb volt idén a vizsgaidőszakom, így végre sort keríthettem a Chuck második évadának megtekintésére, aminek az első évadát nagyjából egy éve néztem végig. A második évadot látva bátran kijelenthetem, hogy óriási hiba volt eddig várni a sorozattal. Hogy miért?


Kezdem azzal, hogy a Chuck azok közé a sorozatok közé tartozik, amiknek a minősége évről évre javul (többen is mondták, hogy a 3. még a 2. évadot is felülmúlja). Míg az első évadra az egy rész - egy ügy volt a jellemző (plusz a 2-3 főszálas rész, beleértve az évadnyitót és az évadzárót), addig a másodikban már főszálat is kaptunk, így sokkal jobban összefüggtek az epizódok.


A második évad nagyjából ott kezdődik, ahol az első véget ér. Visszatérnek a jó zenék, a poénok és Bryce ügynök. Az első négy rész egyfajta alapozásként szolgál, tökéletes volt arra, hogy abszolút képben legyek a sorozattal egy ilyen hosszú kihagyás után. Az 5.-6. rész viszont egy olyan szálat hoz be, ami nagyon jót tett a sorozatnak, nevezetesen Jillt, Chuck főiskolás szerelmét, akiről időközben kiderül, hogy a Fulcrum (a CIA riválisa, akik sokszor tisztességtelen dolgokhoz folyamodnak) tagja. Az ő megjelenése, majd Chuck apjának feltűnése hatalmasat lendítenek a sztorin, az évad legjobb részei azok, ahol ők szerepelnek. Az évad talán legjobb része (abszolút szubjektív szempontból) a 19-es, ami rengeteg meglepetést tartalmaz és nálam vetekszik egy jól megírt kémfilmmel.


A CIA vonal mellett persze továbbra is ott vannak a Buy More dolgozói, akik új ellenőrt kapnak, valamint Ellie és Awesome, akik az évad végén összeházasodnak.
Az egész évadra jellemző, hogy sem a nyomozást, sem a családi drámát, sem pedig a humort nem vitték túlzásba. Mindenből pont annyi van, amennyi kell. Talán ebben rejlik a sorozat titka.

Összességében 9.5/10 (a 10-est a 3. évadra tartogatom ;) ) a Chuck második évada. Eseménydús és jól felépített epizódokat láthattunk.

2010. június 9., szerda

Sinchronicity - 1. évad

Hat részt ért meg ez az angol sorozat, ami a fő témát tekintve (szerelmi háromszög) sablonos, a megvalósítást nézve (narráció, kiszólások, flashback, mi lett volna ha) viszont egyedi.

Minden egyes rész a főszereplő, Nathan narrációjával indul, aki a háza tetején, kezében egy üveg sörrel megalapozza az adott rész hangulatát. Az eseményeket tehát az ő szemszögéből látjuk. Innentől spoilerek.

A sorozat központjában egy baráti társaság áll (Nathan, Fi és Jase), az ő kapcsolatukat követhetjük nyomon. A társaság tagjait hamar meg lehet szeretni, átlagos emberekről van szó. Az alapfelállás szerint Fi és Jase már öt éve élnek együtt, Nathan pedig agglegény, aki keresi még az igazit. Egy eseménydús buli után Jase eltűnik, Fi és Nathan pedig a helyzetet kihasználva lefekszenek egymással. Másnap Jase bevallja Nathannek, hogy homoszexuális hajlamai vannak. Nathanra tehát kettős feladat hárul: titokban kell tartania Jase előtt az eksönt, valamint Fi sem tudhatja meg, hogy a barátja egy meleg dokival (Mani) kavar. Ennek köszönhetően számtalan dolog történik a társasággal. Nathan megismerkedik egy túlzottan vallásos kolumbiai lánnyal (Rosa), a románcuk azonban nagyon hamar véget ér. Nathan és Rosa szakítását követően a társaság minden tagjánál trippert diagnosztizálnak és megindul a találgatás, hogy ki kitől és hogyan kapta el. Nathan egy pornómagazin szerkesztője, ami szintén sok kalamajkát eredményez. A fináléban persze minden titokra fény derül, Fi és Jase szakítanak, Nathan és Fi pedig összejönnek.

A hat részből egyedül a negyedik epizód lett kicsit drámai (Nathan apjának halála és Jase kórházba kerülése miatt), a többi szépen egyensúlyoz a humor és dráma között. A szerelmi háromszög (amit jelen esetben négy ember alkot) miatt rengeteg meghökkentő elem van a sorozatban, aminél az érzékenyebb lelkű sorozatnézők szeme igencsak elkerekedhet. Ettől függetlenül a sorozat kellemes meglepetés, az epizódokban felcsendülő dalok pedig egytől egyik remekül passzolnak a jelenetekhez.

Összességében 8/10 megy a sorozatra. A meredek dolgok ellenére is nagyon szerethető a széria.

Leap Year (Szökőhév)

Régen volt filmkritika, aminek sajnos több oka is van. Az egyik az időhiány, ugyanis egyszerűen nem tudom utolérni magam, a másik meg a lustaság, mert hiába van mindig egy-két film a gépen, valahogy mindig a sorozatoknál kötök ki. :)

Múlt héten viszont végre akadt egy szabad estém, amit filmnézéssel tölthettem. A választásom a Leap year (Szökőhév) című filmre esett és annak ellenére, hogy semmi előismeretem nem volt a filmről, remekül szórakoztam rajta.

A sztori röviden: Anna, aki dekoratőr Bostonban, Írországba utazik a barátja, Jeremy után, hogy egy ír hagyománynak megfelelően megkérje a kezét február 29-én. Hogy ne legyen olyan egyszerű, Anna gépe viharba kerül és Dublin helyett Cardiffban landol. A lány azonban ragaszkodik a tervéhez, mindenáron el akar jutni Dublinba és ezért minden követ kész megmozgatni. Megismerkedik Declannel, aki egy kicsi, lepusztult fogadót üzemeltet és felajánlja, hogy elviszi Annát Dublinba. Az út kalandosnak ígérkezik és ahogy az az ilyen típusú filmeknél lenni szokott, Anna rájön, hogy nem Jeremy nem alkalmas arra, hogy összekösse vele az életét. Anna és Daclan egymásba szeretnek és a film végén összeházasodnak.

A film hihetetlenül bájos, ami a remek színészi játéknak köszönhető, a táj gyönyörű, összességében nagyon hangulatos film a Leap year.

Értékelés: 8/10

2010. június 6., vasárnap

Harminc

Kereken ennyi felirat került ki a kezeim alól tavaly június óta. Nincsenek beleszámolva a mások feliratába való besegítések és az az egy szem időzítés, amit elkövettem (Glee 1x01 director's cut). Ezeket szívességből tettem és a fordításért másnak jár az érdem.

Na de, hogyan is kezdődött?
Tavaly nagyon hamar letudtam a vizsgaidőszakot és a szakdolivédésig volt két üres hetem, ami alatt nem voltam teendőkkel elhalmozva, ráadásul a mostaninál lényegesen nyugisabb volt az életem. Egy ideje már olvasgattam a fordítós topikokat, rendesen utánajártam, mit hogyan kell és egy nap belevágtam. Kíváncsi voltam, én is tudok-e jól fordítani. Szándékosan egy olyan sorozatot kerestem, ami már véget ért, kevés rész ment le belőle és viszonylag egyszerű nyelvezetű. Így akadt a választásom a The Devil's Whore-ra (3 felirat). A sorozat négy részes, az angol polgárháború ideje alatt játszódik és az első részhez már volt magyar fordítás. Azt kell, hogy mondjam, hogy ilyen kaliberű sorozatot azóta sem fordítottam. Nehéz, bonyolult szerkezetek voltak benne, több olyan mondat is előfordult, ami fölött fél órát ültem, mert nem tudtam, hogyan magyarosítsam, annak ellenére, hogy minden szó jelentését ismertem. Semmiképpen nem kezdő fordítót kívánt ez a sorozat, így visszagondolva talán még most sem merném bevállalni.
Viszont nemsokkal az első feliratom után kaptam visszajelzéseket. Elsőként a sorozat első részének fordítójától, akinek tetszett a fordításom, illetve egy fórumozó (aki később moderátor lett, mostanában pedig korrektorként segíti a feliratozókat), aki már régóta várta a magyar fordítást a sorozat többi részéhez. Mindezek meggyőztek a folytatásról.
Őszre egy olyan sorozatot választottam, ami könnyedebb és egyszerűbb nyelvezetű. Ez volt az Eastwick (13 felirat), amit nagyon szerettem nézni is és fordítani is, és aminek nagyon sajnáltam a kaszáját, mert nagyon sok lehetőség volt a sztoriban. Ennél a sorozatnál csináltam meg az első hallás utáni fordítást saját időzítéssel (a mai napig büszke vagyok rá, mert az angol felirattal összehasonlítva sem volt benne sok hiba).
A boszikat egy angol sorozat fordítása követte, amihez 2006 óta nem készült magyar fordítás. A Sinchronicity (6 felirat) című sorozatról van szó, melyet az ismerőseim közül többen is ajánlottak és elsőre megtetszett. Tipikus brit sorozat, annak minden jóságával együtt és amit meglepően könnyű volt fordítani (apróbb hibák fordultak csak elő).
A drámai sorozatok után jött az újabb kihívás, a sitcom a Romantically Challenged (4 felirat) személyében. Először nem is akartam fordítani, véletlenül alakult úgy, hogy végül én készítettem hozzá a magyar fordítást. Ezt is szerettem fordítani, mert könnyű a stílusa és a poénok nagy részét is vissza lehet adni. Ennél a sorozatnál már tömöríteni is kellett, mert néhol nagyon gyorsan beszélnek a színészek.
Az utolsó sorozat ebben az évadban a Happy Town (eddig 4 felirat), amit már jó előre (a tavalyi upfronts idején) kinéztem magamnak. Az angol felirat időzítése nem a legjobb, és a rendőrségi meg a jogi szakszavaknak (az eddigi 4 részben ezek fordultak elő) is utána kell nézni, úgyhogy az eddigi fordítások közül ezé a sorozaté megy a leglassabban (ez átlagosan 3 délutánt jelent).

A következő évadban ennyi feliratot nem ígérhetek (elég fárasztó szinte minden héten fordítani), de az biztos, hogy egy jó ideig szerepelni fog a feliratozás a hobbijaim között.