2017. november 19., vasárnap

Hunt for the Wilderpeople - Vademberek hajszája (2016)

Ricky, a dacos városi kölyök új nevelőszülőkhöz kerül, Új-Zéland vadregényes tájaira. A kezelhetetlen srác a kissé furcsa, de szeretetteljes Bella néni és új kutyája, Tupac körében hamar otthonra lel, bár a zsémbes és magának való Hec bácsival nehezen találja a közös hangot. Amikor egy váratlan tragédia miatt Rickyt újra a gyermekvédelem felügyelete fenyegeti, a javítóintézet elől inkább hegyekbe menekül. Hec bácsi persze könnyedén rátalál, ám egy veszekedés és baleset miatt hetekre a dzsungelben ragadnak... 


Körülbelül egy éve terveztem megnézni a Hunt for the Wilderpeople-t, de egyre csak halasztgattam. A sztorit nem ismertem, de az első jelenet után azt hittem, hogy egy '90-es évekre jellemző vígjátékot látok a folytatásban; vagyis: vásott kölyök új nevelőszülőkhöz kerül és mindent csínyt bevet, hogy az agyukra menjen... Nos, ez a film - szerencsére - közel sem ilyen. 


Taika Waititi egy nagyon szerethető filmet rakott össze, ami hol megnevettet, hol könnyeket csal a szembe, hol pedig elgondolkodtat. Az arányokat végig tartja a film, így a műfaji besorolása sem egyszerű. Talán a drámai road-movie a legjobb szó rá. Ricky és Hec karaktere szöges ellentéte egymásnak, a film végére mégis elválaszthatatlan párossá válnak. Ebben egy kicsit hasonlít a 2009-es Up!-ra. A kalandok még úgy is izgalmasak, hogy az őserdei ("bozótos") környezet igen szűk határok közé teszi a kiaknázható lehetőségeket. 


Az új-zélandi táj ezúttal is varázslatos és némi kikacsintást is kapunk a Gyűrűk Urára. Az igazi kuriózumot azonban a Rickyt alakító Julian Dennison játéka nyújtja. Hihetetlen természetességgel mozog és hozza a nagydumás, gengszteréletre vágyó, de nagyon is emberséges és jószívű kiskamaszt. A Hectort játsszó Sam Neillt ugyanúgy megilleti a dicséret, bár elsőre nem is ismertem fel. Mindenesetre a sorozatokban megszokott gonosz és titokzatos karakterek után jó volt most egy mogorva, ám pozitív hősként látni. 


Minden elemével kiválóan bánik a film és mind a történetből, mind a színészekből kihozza a maximumot. A történet könnyen magával ragad, a színészi játékra nincs panasz és a felcsendülő dalok is illettek az adott jelenethez. És akkor a Tarantino-filmekre jellemző fejezetkiírásokról még nem is beszéltem... Gyorsan elrepült a film másfél órája, nézés közben sokkal hosszabbnak tűnt. Kár, hogy nem egy évvel hamarabb láttam, ettől függetlenül remek filmélmény volt. 

Értékelés: 9/10

2017. november 11., szombat

Spy - A kém (2015)

A neve Susan. Susan Cooper. A CIA elemzője, és az egyik legjobb a szakmában. Miután partnere és az ügynökség legjobb ügynöke lebukik, ő az egyetlen, akit éppen bevetésre lehetne küldeni: életében először, a terepen kell kipróbálnia magát. Hát belép egy világba, amit eddig messziről csodált és irigyelt. Elegánsnak éppen nem mondható, de nagy a szája és kemény az ökle. A világ első igazi női titkos ügynöke bevetésre indul. 


A James Bond filmeket kedvelem (a Skyfall az egyik kedvencem a sorozatból), már csak ezért is kíváncsi voltam a filmre. Arra persze nem számítottam, hogy egy vérbeli kémkomédiát fogok látni, ami a zsáner minden elemét kifigurázza. Szerencsére ettől nem megy el a film a gagyi irányába, ellenkezőleg: a történet önmagában is megállja a helyét. Ha példát kellene mondanom, egyből a Chuck c. sorozat jut eszembe. Csak a Kémben jóval több a humor. 


Egyetlen dolog nem tetszett a filmben: a kövérség poénforrásnak való beállítása. A Susant alakító Melissa McCarthy ugyan nem a nádszálkarcsúságáról híres színésznő, viszont amikor már huszadszor is viccet csinálnak a testalkatából, akkor nem tudtam értékelni ezt a fajta írói szándékot. Mondom mindezt úgy, hogy én közel sem küzdök olyan súlyproblémákkal, mint a főszerepet játszó színésznő... A trágár szavak már kevésbé zavartak, bár néhány szereplő szájából igen furcsán hangzottak. 


A történet elég szövevényes és bár szinte az összes kémfilmes klisét felvonultatja, abszolút élvezhető. Nagyon sok helyszínt bejárunk, de a cselekmény nagy része Budapesten játszódik. A filmben is és a valóságban is. A kémet ugyanis majdnem teljes egészében Magyarországon forgatták (annak idején valamiért lemaradtam erről a hírről) és Budapest végre a szebbik arcát mutatva, önmagát alakítja. Öröm volt látni a film végi stáblistát, alig akadt rajta nem magyar név. 


A helyszíneket egyébként meglepően jól kihasználták és néhány jelenet (pl. az autós üldözések) kifejezetten jól nézett ki. Érdekesség, hogy még a filmben látott fegyverek is magyar fejlesztésűek, erről van is egy kisebb werkfilm. A színészi játék abszolút élvezhető, mindenki hozza azt, amit a szerepe megkíván. Nem mondanám hiánypótló alkotásnak a filmet, a kémfilmek és a vígjátékok kedvelőinek mindenesetre remek kikapcsolódás. 

Értékelés: 8/10