2016. március 30., szerda

45 years - 45 év (2015)

Kate és Geoff negyvenötödik házassági évfordulójáig már csak egy hét van hátra. Jól haladnak az előkészületek az ünnepléshez. De egy váratlan levél mindent felborít: Geoffet arról értesítik, hogy évtizedekkel ezelőtt eltűnt régi szerelmének holttestét megtalálták egy svájci gleccserbe fagyva. Az ünnepség előkészületei ezután nem maradnak feszültség nélkül. 


Elég sokáig halasztottam ennek a filmnek a megtekintését, mert viszonylag későn jött ki belőle nézhető verzió. A sztorival nagyjából tisztában voltam, a film összessége mégis meglepett. Ha a felszínt nézem, akkor lényegében azt kaptam, amit vártam: egy 45 éve házas pár egy hetét követjük nyomon a házassági évfordulójuk előtt. A film mélyebb rétegeit nézve viszont egy érdekes utazásnak lehettem tanúja, ami a látszólag tökéletes házasságtól az érzelmi egyensúlyvesztésen keresztül a kapcsolat legelemibb pontjainak megkérdőjelezéséig jut el. 


A maga nemében érdekes volt ez az utazás, mert kíváncsi voltam, hogy végződik majd a közelgő évforduló. Szerencsére nem kellett csalódnom, mert pontosan úgy végződött ez a helyzet, ahogy számomra logikus lett volna. Mindez igen lassú tempóval járt, de a karakterek kibontásához és a történet kifejtéséhez mindenképpen szükséges volt. 


Azt nem mondanám, hogy világmegváltó alkotás a 45 év, de sikerült elgondolkodtatnia. A színészi játék számomra nem volt annyira különleges, így inkább átlagosnak mondanám a filmet. A hasonló korosztályról készített Amour és a Keleti nyugalom - Marigold Hotel jobban megfogott anno. 

Értékelés: 6/10

2016. március 26., szombat

2016. március 15., kedd

Csehországi hosszúhétvége

Három éve a márciusi havazás miatt volt emlékezetes számomra a nemzeti ünnep környékén esedékes hosszúhétvége, idén pedig attól, hogy az iskola szervezésében három napot tölthettem Prágában és Český Krumlovban. 

A kivilágított Hradzsin Prágában

Az idei teendőim és időbeosztásom miatt általában már csütörtökre hullafáradt vagyok, úgyhogy minden hétvégét és szünetet pihenéssel szoktam tölteni, most viszont úgy éreztem, hogy ki kell kicsit szakadnom a mókuskerékből. Körülbelül mostanra jutottam el ugyanis arra a pontra, hogy nem tudok ezerfelé szakadni és minden fronton maximálisan helytállni. Az utazás nem igényelt sok előkészületet (lényegében csak szendvicseket kellett csomagolnom és koronát kellett váltanom), azon izgultam csak, hogy ne késsem le a reggel fél 7-es indulást. 

Prága: Orloj

A buszút elég hosszú volt, de délután 3-kor gond nélkül megérkeztünk Prágába. Az eső szerencsére nem esett, de jóval hűvösebb volt, mint induláskor Budapesten. A szállás elfoglalása után bementünk az óvárosba, ahol megcsodáltuk Prága főbb nevezetességeit: az Orlojt és a Týn-templomot. Az Óvárosi tér tele volt árusokkal és zenészekkel, amitől úgy tűnt, mintha visszamentünk volna a középkorba. Lenyűgöztek az épületek, egyszerűen csodálatos volt a városnak ezen része. 

Týn-templom és az Óvárosi tér

Sötétedéskor már kezdtünk éhesek lenni, ezért egy térkép segítségével elindultunk éttermet keresni. A kollégák közül ketten már jártak korábban Prágában és mivel akkor alaposan feltérképezték a várost, elláttak minket információval, hogy melyik étterembe érdemes beülni. Így nem volt kérdés, hogy az U Medvídků nevű sörözőre esett a választásunk a vacsora helyét illetően. Itt megkóstoltuk a knédlit, ettünk kacsacombot és csülköt és persze a világos és barna Budweiser sem maradhatott ki. Jó volt a hangulat, finomak voltak az ételek és a sörök, úgyhogy az U Medvídkůt bátran tudom ajánlani azoknak, akik Prágában járnak. 


Másnap a város másik része, a Hradzsin megtekintése volt a program. Körbejártuk a várat, majd vettünk egy kombinált jegyet, amivel szabadon megnézhettük az ott található nevezetességeket: az Arany utcácskát, a régi Királyi Palotát, a Szent György Bazilikát és a Szent Vitus Székesegyházat. Gyönyörű volt mindegyik, ha semmi mást nem láttam volna Prágából, akkor ezekért a nevezetességekért már megérte az utazás. A Várnegyed után átsétáltunk a Károly-hídon, majd megnéztük a Mucha múzeumot, vacsora után pedig visszatértünk a szállásra. 

 Szent Vitus Székesegyház

 A cseh koronázási ékszerek

 A Szent Vitus Székesegyház belseje

Az utazás harmadik napján a reggelit követően elindultunk Prágából és Český Krumlov felé vettük az irányt. Erről a kisvárosról korábban még nem hallottam, viszont amikor elmondták, hogy a Világörökség része, akkor már jobban érdekelt. Első ránézésre nem tűnt olyan különlegesnek a város, ám hamar beláttam, hogy Český Krumlov legalább olyan szép, mint Prága. Itt sokkal jobban elragadott a középkori hangulat, ahogy a napsütésben a város utcáit róttuk. Az óváros megcsodálása után megnéztük a várat, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az egész városra. 


Sokáig nem tudtunk gyönyörködni a város szépségeiben, mert ebéd után már indultunk is vissza Budapestre. Remek volt ez a három nap és bár rengeteget gyalogoltunk, kipihenve és energiával telve érkeztem haza. 
A poszt zárásaként álljon itt néhány tapasztalat az utazásról:
- nagyon kedvesek és segítőkészek a csehek, ha elakadtunk, rögtön segítettek nekünk
- meglepően tiszta a cseh főváros, még a turisták által kevésbé frekventált utcákban sem volt eldobálva a szemét
- minden ki van írva angolul, az étlapok kínálata pedig minimum négy nyelven (van, ahol magyarul is) olvasható 
- az árak hasonlóak a magyar árakhoz és sehol sem használták ki, hogy turisták vagyunk; mindenhol pontosan, az utolsó koronáig visszaadtak