2011. július 22., péntek

Sin City (2005)

Régóta meg akartam már nézni ezt a filmet, de valamiért mindig halogattam. Elég sötét plakátokon hirdették és az ajánlója sem győzött meg róla, hogy ezt a filmet nekem látnom kell. Pedig remek a film, kár volt ennyit várni a megtekintésével.

Három nagyobb történetszálon fut a cselekmény, amik kevés ponton kapcsolódnak egymáshoz, ráadásul nem párhuzamosan haladnak, hanem egymás után látjuk őket. Mindegyikben közös az erőszak, a bosszú és a véres leszámolás. Sin Citynek, a bűn városának is ezek az ismertetőjegyei. A város ugyanis a korrupt zsaruk, a kellemetlen alakok, a prostik és az összetört szívű szerelmesek törzshelye. Rajtuk kívül a mindenre elszánt hősöknek is lakhelyéül szolgál a város, a három történet az ő küzdelmüket mutatja be. Ezek az emberek egy olyan városban próbálnak meg helyesen cselekedni, ami nem törődik velük.


Mindhárom történet feszültségekkel teli és izgalmas. Az alaphelyzetet percek alatt felvázolják és a folytatásban is megmarad a gyors tempó. Gyorsan követik egymást az események és a helyszínek, a szereplők jelleme pedig a szemünk előtt rajzolódik ki. Nincs éles határ a történetek között, amint befejeződik az egyik, rögtön kezdődik a másik.
Végig érződik a filmen a képregényes alap, sok a karikatúraszerű alak és a képregényekre jellemző ábrázolás. Végig fekete-fehér a film, csak néhány szín kap nagyobb jelentőséget (a szőke haj, a vörös színű ruha és a kék szem). A hangulat végig komor és nyomasztó, amit felerősít a zene. Impozáns stáblistával büszkélkedhet a film, rengeteg ismerős és kiváló színész szerepel a névsorban.
Nincs olyan pont a filmben, amibe bele tudnék kötni, ez bizony mestermű lett.

Értékelés: 10/10

2011. július 17., vasárnap

Suits - pilot

A Lincoln Lawyer kicsit közelebb hozta hozzám az ügyvédek világát, úgyhogy a nyáron indult sorozatok közül az ügyvédes Suits is bepróbálásra került.


A sztori röviden annyi, hogy egy ügyvédi cég profi ügyvédje (Harvey) a szárnyai alá fogad egy szélhámosszerű srácot (Mike). Erre azért kerül sor, mert előléptetik, de az ezzel kötelezően járó segítő ügyvéd pozícióra csak unalmas, fantáziátlan jelöltek jönnek a Hardvardról. Az apróbb szélhámosságokból élő okos csávó pedig azért megy bele, mert már majdnem drogdílerré lépett elő, amikor rádöbbent, hogy nem ilyen életet akar magának. A srác rendkívül okos, talpraesett és a memóriájának köszönhetően már a meghallgatáson bizonyítja, hogy alkalmas erre a posztra. Azt még tudni kell Mike-ról, hogy nem fejezte be a Harvardot, vagyis még csak tanulja az ügyvédi szakmát.


80 perces a pilot, de szépen ki is töltik ezt az intervallumot. Van idő a karakterek (elsősorban a két főszereplő) megismerésére, mellette pedig egy szexuális zaklatással kapcsolatos ügyet is sikerül megoldani. Üresjárat nincs is a 80 perc során, mint ahogy kapkodás sincs benne. A pilotot abszolút a fokozatosság, a mértékletesség és az igényes kidolgozottság jellemzi. Pluszpont a zenékért, mert sokat emelnek a sorozat hangulatán.


A Suits is azok közé a sorozatok közé tartozik, ahol nem az aktuális ügyön van a hangsúly, hanem a szereplők interakcióján. Mike és Harvey remek párost alkot és annak ellenére, hogy Harvey a tapasztaltabb, bizony szüksége van fiatalabb kollégája ötleteire és tanácsaira. Szintén pluszpont az ügyvédi szféra bemutatása; az a világ, ahol mindennaposak a (szakmai) szívatások és átverések és ahol mindenki próbálja túlgondolkodni a másikat. A casting jól sikerült (a legjobb választás egyértelműen a Harvey vetélytársát játszó Rick Hoffman) és többi karakter is kellőképpen érdekes ahhoz, hogy minden epizód után azonnal meg akarjam nézni a következőt. Kellemes meglepetés a pilot és a többi epizód (a 4. résznél tart most a sorozat) is ugyanazt a színvonalat hozza.

Értékelés: 7.5/10

2011. július 9., szombat

The Lincoln Lawyer - Az igazság ára (2011)

Nem rajongok az ügyvédes- bíróságos filmekért, de ezt elég sokan dicsérték, úgyhogy kíváncsi lettem. És azt kell, hogy mondjam, megérte végignézni, mert ritkán lát az ember egy ilyen intelligens filmet.


A főszereplő Mickey Haller, aki piti bűnözők védőügyvédjeként tevékenykedik Los Angelesben. Haller védőként folyamatosan a törvényesség és a törvénytelenség határán egyensúlyoz és két dologtól retteg: attól, hogy nem ismeri fel a valódi ártatlanságot és az ördögi gonoszságot. Elvállal egy sok pénzzel kecsegtető és könnyűnek látszó ügyet, ám az eset korántsem tűnik egyszerűnek.
A történet a szemünk előtt bontakozik ki. Egyik éjjel a saját lakásán brutálisan megvernek és megpróbálnak megerőszakolni egy prostituáltat, a helyszínen elfogott feltételezhető elkövető viszont arról beszél, hogy csapdába csalták és leütötték, hogy egy kártérítési per során elszedjék a pénzét. Haller elvállalja a dúsgazdag Beverly Hills-i ingatlankereskedő védelmét, és mindent meg is tesz, hogy bebizonyítsa ügyfele ártatlanságát. Egyre több bizonyíték és információ lát napvilágot, Haller pedig nehéz helyzetbe kerül, mert személyesen is érintett lesz a nyomozásban.


A műfaj ellenére végig pörög a film és oda is kell figyelni rá, mert minden apró momentum fontossá válik később. Szépen fel van építve és végig van vezetve az ügy, hogy a film végén egy mesteri zárást kapjon. Jól megírt film a Lincoln Lawyer és hitelesnek tűnik az ügy felgöngyölítése is. A főszerepet Matthew McConaughey játssza és remekül áll neki a kicsit laza, de maximalista és alapos védőügyvéd szerepe. Mellette feltűnik még a Shamelessből ismert William H. Macy, akit jó volt egy más szerepkörben látni.

Értékelés: 9/10 Fordulatos, okos film, tele nagyszerű színészi alakításokkal.

Zöld hentesek (2003)

Morbid, ugyanakkor szórakoztató film a Zöld hentesek, a rendező neve pedig garancia a minőségre. Bjarne és Svend egy hentesüzletben dolgoznak, de hamarosan saját boltot nyitnak, hogy megszabaduljanak a gonosz főnöküktől. A bolt eleinte nem pörög, ám egy szerencsétlen balesetnek köszönhetően Svend rálel a vevőcsalogató pipihúsra, aminek köszönhetően fellendül a forgalom. A kérdés már csak az, hogy Svend és Bjarne képesek lesznek-e feltűnés nélkül beszerezni az alapanyagot. Mert ha egy üzlet beindul...


A két főszereplő mellé olyan figurák társulnak, akik tovább erősítik a morbid vonalat. Ilyen Bjarne kómában fekvő értelmi fogyatékos öccse és a helyi lelkész, aki úgy élt túl egy repülőszerencsétlenséget, hogy megette saját halott feleségét. Ez elég sok dolgot előrevetít, de a film mégsem rugaszkodik el a valóságtól. A Zöld hentesek csak egy kis szeletét mutatja meg a hentesek életének, valójában a toleranciáról és az egymásba kapaszkodásról szól. Svend és Bjarne egymás támogatásában és a munkában keresik a lehetőséget, hogy ki tudjanak emelkedni az átlagemberek sorából.


Igazi fekete komédiával van dolgunk, ami nemcsak a képi poénokban, hanem a verbális poénokban is erős. Svend iskoláskori élményei szomorúak, mégis megmosolyogtatják a nézőt. A végeredmény egy kiváló színészi alakításokkal teli, szórakoztató film.

Értékelés: 9/10

2011. július 8., péntek

Gengszterek fogadója (2000)

Mivel legutóbb nagyon tetszett az Ádám almái, úgy döntöttem, Anders Thomas Jensen egy korábbi filmjét is megnézem. Elsőként jöjjön a Gengszterek fogadója.

A történet röviden annyi, hogy négy bűnöző egy nagyobb zsákmányt követően úgy dönt, hogy a rivális banda elől Barcelonába menekülnek. De mivel egyikük megsérült a rablás közben, egy lepusztult erdei házban táboroznak le. Arne, az elborult fejű vad, Stefan, a gyámoltalan amatőr, Peter, a kokainista öltönyös és vezetőjük Torkild (aki elsőként kap ihletet és tervez kiszállni a gengszter-mókuskerékből) kényszerülnek arra, hogy egy fedél alatt éljenek. Átmenetileg.


Nem szokásom egymáshoz hasonlítani a filmeket, de annyi a hasonlóság az Ádám almái és a Gengszterek fogadója között, hogy az ember akaratlanul is összehasonlítja a két filmet. Mindkettőben erős a karakterfejlődés. A kezdeti vadságból és pörgésből fokozatosan lesz szelídség és nyugalom. A film végére mindegyik szereplő megtalálja a lelki békéjét és a felújított fogadó jelenti a biztos pontot az életükben, bár a főzés területén még vannak hiányosságaik.
A színészek nagy része ismerős az Ádám almáiból, de itt is ugyanolyan zseniálisak az alakítások. Jellemábrázolás terén is erős a film. A jelen eseményei mellett mind a négy főszereplő múltjából kapunk egy kis ízelítőt.


Hangulatát tekintve ez a film sokkal komorabb, mint az Ádám almái. A szürkés színek, a borús égbolt és a skandináv táj egyaránt a melankolikus légkört erősíti. Kicsit hosszúnak éreztem a filmet és mivel sejthető a végkifejlet, nem kötött le végig.

Értékelés: 8/10. Gyengébb, mint az Ádám almái, de ugyanolyan szerethetőek a karakterek.

2011. július 7., csütörtök

Google Plus

Az elmúlt hetekben (többek között) a Google újításától volt hangos az internet. A keresőóriás ugyanis bővítésbe kezdett és létrehozta a Google Plust, ami a facebookhoz hasonlító közösségi oldal ötvözve a Googlere jellemző sajátosságokkal. Amikor jobban utánaolvastam, hogy miket tud a Google Plus, felvetődött bennem, vajon tényleg szükségem van-e nekem erre.


A képet
zsoltitól, a yamm fejlesztőjétől csentem.

Tíz éve kezdtem használni az internetet (ekkor kezdtem a középiskolát). Az e-mailcímem létrehozását követően nagyon sok helyre regisztráltam. Nagyon új volt nekem akkor az internet, tulajdonképpen akkor próbáltam megismerni a működését és feltérképezni a lehetőségeit. A mai napig jellemző rám, hogyha megunok valamit, akkor azzal nem foglalkozom a későbbiekben. Nagyon sok weboldal és program erre a sorsra jutott.
Egyetemen az ETR-rel tovább bővült, de ugyanakkor rendezettebb is lett azoknak az oldalaknak a köre, ahol regisztrálva voltam. Ez viszonylag hamar beállt egy stabil számra.

A sorozataddiktsággal és a feliratozással ismét nőtt a követett weboldalak száma. A két nagy feliratos oldalon kívül twitterre is regisztráltam, és hosszas unszolást követően a facebookon is fellelhető lettem. A twittert nagyon megszerettem, (a követettjeim nagy részével személyesen is találkoztam), a facebookot pedig az ismerősökkel való kapcsolattartás mellett hírolvasásra is használom.

És ezzel el is érkeztünk a Google Plushoz. Láttam egy-két profilt, de elsőre nem nyerte el a tetszésemet. Hiába az exkluzivitás (vagyis a meghívóhoz kötött regisztráció), a profilok nyilvánosak, nem lehet a személyes adatokat vagy az üzenőfalat úgy elrejteni, mint facebookon. Igaz, hogy a Google, a facebook és az iwiw alapján hamar be lehet azonosítani valakit, engem zavar, hogy nincs anonimitás és mindenki láthat mindent. Az okos felhasználó nyilván nem ír ki akármit a személyes oldalára, de nekem akkor is furcsa ez a nyíltság.
Aztán a Google Pluson csoportosítani lehet az ismerősöket. Ezt a többi közösségi oldalon is (iwiw, facebook, twitter) meg tudom tenni, szóval ez nem újdonság.
Újdonság viszont a videóhívás, ami pár napja a facebookon is lehetséges (bár én még nem találkoztam vele), de nem valószínű, hogy használnám. Maximum akkor, ha huzamosabb ideig külföldön lennék.
A legvégére hagytam az ismerősöket. Nagy valószínűséggel ugyanazokat az embereket jelölném be, akiket a többi közösségi oldalon, vagyis lenne még egy weboldal az ismerősök gyűjtésére és csoportosítására.

Egyértelmű, hogy nagyon jól megvagyok Google Plus nélkül is, úgyhogy nem is bánom, hogy egyelőre kimaradtam ebből az újdonságból.

2011. július 3., vasárnap

Wilfred (US) - pilot

Meglepően szokatlan az FX nyári 20 perces sorozata, de aki vevő a furcsa humorra, annak kellemes kikapcsolódás lehet.

A sztori középpontjában Ryan áll, aki depressziós és öngyilkosságra készül. A turmixban összekevert gyógyszerek természetesen nem hatnak hősünkre, így az ismét letargiába kerül. Ekkor kopogtat be a csinos szomszéd lány és kéri meg Ryant, hogy vigyázzon egy kicsit a kutyusára. Itt jön a csavar, ugyanis Ryan nem kutyának, hanem jelmezes emberként látja Wilfredet. Wilfred ráadásul még beszél is hozzá (méghozzá ausztrál akcentussal), úgyhogy Ryan élete egycsapásra megváltozik.


A vicces helyzetek az "én embernek látom, míg mások kutyának" szituációból erednek, a drámaibb részek pedig Ryan kisiklott életét mutatják be. Wilfred alapvetően szórakozni akar, így egyre nagyobb őrültségekre veszi rá Ryant. Ryannek a kutya jelenti a kapaszkodót és úgy tűnik, Wilfred segítségével ki tud lábalni a depresszióból. Rengeteg jó pillanata van a pilotnak, de a gödörásás és a marihuánalopás mindenképp kiemelkedő.


Egyértelműen a Wilfredet alakító Jason Gann a sorozat húzószereplője. Elképesztő szövege van és remekül passzol a Ryant játszó Elijah Wood mellé. Bármennyire bizarr a sorozat, mégis szerethető az egész. Ryan a hibái ellenére rokonszenves figura, Wilfredet pedig nem lehet utálni. A második rész talán csak egy hajszállal gyengébb a pilotnál, de összességében ugyanazt a hangulatot hozza. Az összkép tehát pozitív, de még van hová fejlődnie a sorozatnak, hogy kedvenc legyen belőle.

Értékelés: 7/10

2011. július 1., péntek

Interjú

Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy Desmond Wallace interjút készített velem. Az írás megtalálható a blogján, de ide is kiteszem.

Jó olvasást! :)


Elkészült az újabb interjú, amelyben ismét egy hölgy fordító munkájába tekinthettek bele.
Desmond Wallace: Miért kezdtél el sorozatokat fordítani? Mi volt az első munkád?
djzsuzska: Két éve kezdtem el sorozatot fordítani. A kollégiumi szobatársam nem tudott olyan jól angolul, úgyhogy felirattal néztük a sorozatokat. Mivel angol szakos vagyok, úgy gondoltam, hogy kipróbálom, menne-e nekem is a feliratkészítés.
Olyan sorozatot akartam választani, ami már véget ért és kevés epizódból áll. Így akadtam rá a 4 részes The Devil’s Whore-ra, aminek az első részéhez már volt felirat. Ez egy angol történelmi sorozat és elég nagy falatnak bizonyult. Nehéz volt fordítani és nemcsak a szakszavak miatt, hanem a sorozat nyelvezete és stílusa miatt is. Tapasztalatszerzésnek kiváló volt, de ha most kezdeném a feliratozást, akkor egész biztos, hogy nem ezt választanám első sorozatnak.
D.W.: Mennyi időt vesz igénybe egy epizód lefordítása? Milyen nehézségek adódhatnak közben?
djzsuzska: Szerencsés esetben a 20 perces szitkom még aznap megvan, amikor kijön az angol felirat. A 40 perceseket mindig csak a következő napon tudom befejezni.
Sokféle fordítási nehézség adódhat. Az egyiket azok a kifejezések adják, amiknek nincs magyar megfelelőjük. Aztán szitkomoknál a szóviccek és a poénok magyarra ültetése okoz kisebb-nagyobb fejtörést. A legnagyobb kihívás azonban a tömörítés: hogyan zsúfold bele a fordítást minél kevesebb karakterbe, hogy ne csorbuljon az eredeti szöveg jelentése. Oda szoktam figyelni az olvashatóságra is és arra, hogy a szöveg csak addig legyen látható, amíg az adott szereplő beszél.
D.W.: Milyen pozitív, illetve negatív reakciók értek eddig a rajongók részéről?
djzsuzska: Mindig örülök, ha valaki megköszöni a munkámat. Már a legelső sorozatomnál érkeztek pozitív reakciók. Miután beküldtem a második rész feliratát, kaptam egy e-mailt az első rész fordítóitól, amiben megköszönték, hogy felkaroltam a sorozatot. De a sorozat nézőitől is kaptam pozitív reakciókat. Perelli például azt írta, hogy egy első feliratozóhoz képest nagyon jó lett a fordításom. Mindkettő jólesett, mert abszolút nem számítottam ilyen fogadtatásra.
A Terriers hűséges nézőinek is örültem. Az első 4 rész angol felirata katasztrofális minőségű volt. Annyi munka volt egy epizód fordításával, mint egy másfél órás mozifilmmel. Egy hét alatt készültem el egy résszel, úgyhogy kénytelen voltam leadni a sorozatot. A nézők viszont elkezdtek üzenetekkel bombázni (e-mailben, twitteren és a két feliratos fórumon), hogy folytassam a sorozat fordítását, ezért nem sokkal később visszavettem a sorozatot. Szerencsére utána javultak az angol feliratok és az epizódok is egyre jobbak lettek, így végig tudtam vinni az évadot. Sajnos kaszát kapott a Terriers, de hálás vagyok, hogy egy ilyen kaliberű sorozatot fordíthattam.
Negatív reakciókat eddig még nem kaptam. *lekopog*
D.W.: Melyik sorozatot fordítottad eddig a legszívesebben? Volt-e olyan, amelyik egy idő után teherré vált számodra?
djzsuzska: Egyformán szeret(t)em az Eastwicket, a Nikitát és a Melissa & Joeyt. Mindegyiket más miatt (volt) élvezetes fordítani.
Két olyan sorozat van, ami időközben teherré vált. Az egyik a tavaly indult Covert Affairs. Kiszámítható és buta lett a sztori, ráadásul fordítani sem volt könnyű, úgyhogy két rész után leadtam, pedig promók alapján jó sorozatnak tűnt.
A másik a The Middle, amit a 2. évadtól fordítok én. A szezon második felétől vált teherré, amikor már gyengébb epizódok jöttek. A határidővel is megcsúsztam, mert a tanítási gyakorlat mellett semmi időm nem volt a sorozatra. Ezt az évadot még végigviszem (három epizód vár fordításra), de a következő évadot már nem vállalom.
D.W.: Van-e példaképed a hivatalos fordítók között?
djzsuzska: Nincsen.
D.W.: Jelenlegi kedvenc sorozataid?
djzsuzska: Game of Thrones, Borgias, Being Erica, Sons of Anarchy, Shameless (US), Fringe, Raising Hope, Misfits, Sherlock, Justified és azok, amiket fordítok.
D.W.: Az elmúlt évadból melyik sorozat jött be leginkább?
djzsuzska: A Raising Hope. Nehezen kedvelem meg a szitkomokat, de már az elején megfogott a sorozat. Szórakoztató és ötletes, nagyon jó a színészgárda, és bámulatos, miket hoznak ki az alaphelyzetből. Remélem, a 2. évad is ilyen lesz.
D.W.: Hogy állsz a filmekkel?
djzsuzska: Szeretek filmet nézni, de a sorozatok és a fordítás mellett kevésre jut idő. Általában nyáron és Karácsony tájékán nézek többet és moziba is ilyenkor jutok el. Egy rosszabb film kész időrablás, úgyhogy körültekintően szoktam filmet választani.
D.W.: Nézel-e szinkronos sorozatot/filmet?
djzsuzska: Persze, de inkább filmből nézek szinkronosat. Sorozatból csak akkor, ha nem tudom beszerezni eredeti nyelven.
D.W.: Milyen az egyetemi élet?
djzsuzska: Ez a félévem nagyon nehéz volt, még két hónapja is úgy tűnt, hogy nem lesz meg minden tantárgyam és csúszni fogok. Az volt a baj, hogy minden ütközött mindennel. A tanítási gyakorlat délelőtt volt és mivel egybeesett az egyetemi órák időpontjával, nem tudtam bejárni rájuk. Vizsgaidőszakban meg győztem összevadászni a jegyzeteket, mert nem volt miből tanulni. Szerencsére mindegyik tantárgyam sikerült, úgyhogy már csak egy félévem van hátra és megkapom a hőn áhított diplomát. :)
D.W.: Mit tervezel a diploma megszerzése után?
djzsuzska: Egyetem után középiskolában vagy nyelviskolában szeretnék tanítani. Már akkor is tanár szerettem volna lenni, amikor egyetemre jelentkeztem. Két nyelvszakos vagyok (olasz és angol), úgyhogy remélem, hamar sikerül majd munkát találnom.
D.W.: Miért jó sorozatot nézni?
djzsuzska: Mert szórakoztató, és több idő van a történet meg a karakterek kibontására, mint a filmnél.
D.W.: Ősszel indul az új évad. Melyik sorozatot várod a legjobban?
djzsuzska: Igaz, hogy csak midseasonben érkeznek, de az Awake-et és az Alcatrazt. Remélem, egyikben sem kell majd csalódnom.
D.W.: Van-e már olyan őszi sorozat, amelyiket fordítani szeretnéd?
djzsuzska: Upfronts előtt többet is kinéztem magamnak, de végül úgy alakult, hogy nem fordítok most újoncot. Az utolsó egyetemi félévem sem lesz könnyű, úgyhogy örülök, ha a Nikitára és a Melissa & Joeyra lesz időm. Mert ezt a kettőt mindenképpen szeretném folytatni.
D.W.: Meddig szeretnéd még folytatni a fordítást?
djzsuzska: Addig, amíg nem nyűg és nem válik más tevékenység kárára. De az a helyzet, hogy már annyira megszoktam a fordítást, hogy hiányozna, ha nem feliratoznék.
D.W.: Köszi az interjút! További jó fordítást, az eddigi munkáidat pedig köszönjük!