Gengszterek fogadója (2000)

Mivel legutóbb nagyon tetszett az Ádám almái, úgy döntöttem, Anders Thomas Jensen egy korábbi filmjét is megnézem. Elsőként jöjjön a Gengszterek fogadója.

A történet röviden annyi, hogy négy bűnöző egy nagyobb zsákmányt követően úgy dönt, hogy a rivális banda elől Barcelonába menekülnek. De mivel egyikük megsérült a rablás közben, egy lepusztult erdei házban táboroznak le. Arne, az elborult fejű vad, Stefan, a gyámoltalan amatőr, Peter, a kokainista öltönyös és vezetőjük Torkild (aki elsőként kap ihletet és tervez kiszállni a gengszter-mókuskerékből) kényszerülnek arra, hogy egy fedél alatt éljenek. Átmenetileg.

Nem szokásom egymáshoz hasonlítani a filmeket, de annyi a hasonlóság az Ádám almái és a Gengszterek fogadója között, hogy az ember akaratlanul is összehasonlítja a két filmet. Mindkettőben erős a karakterfejlődés. A kezdeti vadságból és pörgésből fokozatosan lesz szelídség és nyugalom. A film végére mindegyik szereplő megtalálja a lelki békéjét és a felújított fogadó jelenti a biztos pontot az életükben, bár a főzés területén még vannak hiányosságaik.

A színészek nagy része ismerős az Ádám almáiból, de itt is ugyanolyan zseniálisak az alakítások. Jellemábrázolás terén is erős a film. A jelen eseményei mellett mind a négy főszereplő múltjából kapunk egy kis ízelítőt.

Hangulatát tekintve ez a film sokkal komorabb, mint az Ádám almái. A szürkés színek, a borús égbolt és a skandináv táj egyaránt a melankolikus légkört erősíti. Kicsit hosszúnak éreztem a filmet és mivel sejthető a végkifejlet, nem kötött le végig.

Értékelés: 8/10. Gyengébb, mint az Ádám almái, de ugyanolyan szerethetőek a karakterek.