2014. október 26., vasárnap

Constantine - pilot

Nem sok sorozatot írtam fel magamnak a májusi upfrontskor, de a Constantine az első ígéretes újoncok között szerepelt. Ennek fő oka a 2005-ben készült film, valamint az előzetes, ami után azt mondtam, hogyha fele olyan jó lesz a sorozat, akkor már megérte kitartani mellette. 


A sztori néhány pontban eltér a mozifilmtől: hősünk, John Constantine démonvadász, már végzett a gonosszal és egy szanatóriumba vonult, hogy egy korábbi balszerencsés démonűzést feldolgozzon. Ám amikor legjobb barátjának lányát démoni erők fenyegetik, kénytelen újra felvenni ellenük a harcot. A lányról persze kiderül, hogy apja medáljának birtokában különös képességgel rendelkezik és azt is tőle tudjuk meg, hogy egy új és titokzatos gonosz van felemelkedőben. Ez pedig az angyalokat is aggasztja...


John és Liv mellett megismerük Mannyt, aki alapjában véve figyelemmel kíséri Johnt, de ha kell, akkor mások testébe bújva beleavatkozhat az eseményekbe. Rajtuk kívül még Chas, aki a túlélési képességeinek köszönhetően bizonyul hasznosnak és Ritchie Simpson metafizikus professzor jut fontos szerephez a történetben.


A megvalósítás páratlanul szép, a legkisebb CGI trükkökig kidolgozott a sorozat. Miközben néztem, nem egyszer eszembe jutott, hogy a Supernatural korai évadai is ilyenek lehettek volna, ha a CW egy kicsit több pénzt áldoz a sorozatra. Na de térjünk vissza az NBC újoncára! Rengeteg a külső helyszín, a cselekmény a klisétenger ellenére magával ragad és bár nem izgultam magam halálra, egész hamar elröppent a 40 perc. 


A casting remek, Matt Ryannél keresve sem találhattak volna jobb színészt Constantine szerepére. Kellően laza, de a drámaiság is átjön belőle. Egyedül a dohányzás mellőzése nem tetszett, mert erre a képregényekben és a mozifilmben is nagy hangsúlyt fektettek. Harold Perrineaut és Jeremy Daviest szintén jó volt látni és a karakterük is tetszett. A Constantine pilotja jól vizsgázott, de mivel tényleg beleadtak apait-anyait, a folytatás miatt nem vagyok túl bizakodó. Ha csak a Liv által megjelölt helyszínen tevékenykedő aktuális démon levadászása lesz a műsor, akkor hamar búcsút fogok inteni a sorozatnak. Reméljük, nem így lesz majd.

Értékelés: 7/10

2014. október 24., péntek

Trance - Transz (2013)

Állítólag műtárgyat lopni könnyű. Aki elég tökös, elég ötletes, és tényleg nagyon akarja a pénzt, annak sikerülni fog. Simon egy aukciósház alkalmazottja, és bebizonyítja: ő is meg tud lovasítani egy értékes festményt. De rafinált tette elkövetése után sajnos egy másik régi mondás is beigazolódik: nincs tökéletes bűntény. A bajokat részben az okozza, hogy átmenetileg szövetkezni volt kénytelen egy műkincsrabló bandával, részben pedig az, hogy akció közben nagyon beütötte a fejét: így aztán teljesen elfelejtette, hova rejtette el a milliókat érő képet. A banda főnöke mindent megpróbál, hogy emlékeztesse őt, de a kínzás sem segít. Így aztán felbérelnek egy hipnózissal foglalkozó pszichológust hogy vezesse be őket szövetségesük titkos gondolatai közé. 


Wow, wow és wow! Nem mostanában láttam olyan filmet, ami után lelkendezni tudok. Már bánom, hogy nem csináltam listát a 2013-as év filmterméséből, mert egyre jobb alkotásokba futok bele. A Trance-ről előzetesen csak annyit tudtam, amennyi az itteni leírásban is szerepel, de még így is messze felülmúlta a várakozásomat. Simon narrálása után egy festményrablásba csöppenünk, utána pedig szélsebesen sodornak magukkal az események. 


A film számos apektusában emlékeztet a 2010-es Inceptionre és a vége is ugyanúgy a székbe szegezi az embert. Az izgalmas sztori bőven ki tudná tölteni a játékidőt, de igazán a képi világ és a zene miatt hatásos a Trance. Az álom és a valóság közötti határok elmosódnak, így a történet követése nem kevés figyelmet igényel. Viszonylag kipihenten ültem neki a filmnek, kétszer mégis meg kellett állítanom, mert elveszítettem a fonalat. 


Alattomos film a Trance, ugyanis sok minden nem az, aminek látszik, de a fordulatok és csattanók ismeretében azt kell mondjam, hogy rendkívül okosan építették fel a cselekményt. Danny Boyle folyamatosan játszik velünk, elhiteti, hogy egy bizonyos eseménysor így történ(hetet)t, aztán a következő pillanatban teljesen más következik be. Rettentően élveztem ezt a játszadozást, legfőképpen azért, mert végre nem ugyanazokat a lerágott csontokat használták, mint a hasonló műfajú filmekben. 


A színészek játéka pazar, különösen a három főszereplőt alakító színész (James McAvoy, Rosario Dawson és Vincent Cassel) varázsolt el. Jól összerakott, fordulatos és remek színészi alakításokat felvonultató film a Trance, egyértelműen a 2013-as év egyik gyöngyszeme. 

Értékelés: 9/10

2014. október 23., csütörtök

The November Man - November Man (2014)

Moziba járni jó. Nemcsak a hangulat és a filmek miatt, hanem azért is, mert néha olyan trailerekbe futhat bele az ember, amik garantáltan kedvet csinálnak a következő mozilátogatáshoz. A November man is így került megtekintésre és a sztori, valamint a szereplőgárda ismeretében reméltem, hogy nem kell majd csalódnom. 


Peter Devereaux-t, a rendkívül veszélyes ex-CIA ügynököt egykor a legjobb kémek között tartották számon. Akik ismerték, csak úgy nevezték, November Man: ahol feltűnt a vérprofi CIA-s mérhetetlen pusztítást hagyott maga mögött. És most újra vissza kell szállnia a játszmába: védelmére kel egy szemtanúnak, Alice Fourniernak, akit az ügynökség kész megölni, nehogy fény derüljön egy évtizede őrzött titkos összeesküvésre. 


Pierce Brosnan akármiben szerepelhet, nekem örökre James Bond marad. Ebben a filmben is inkább erre építettek és annyi akciót próbáltak zsúfolni a 108 percbe, amennyit csak lehetséges. Láthatunk robbanást, üldözést, lövöldözést, amivel maximálisan kiszolgálták a műfajra éhes közönséget. Elég tisztességesen megcsinálták ezeket a jeleneteket, ráadásul mellőzték a számítógépes trükköket, ami nagy szó manapság. 


Az akció túlsúlya miatt viszont kevés idő jutott a drámára, pedig pár jelenet indokolta volna. A film zárása is érdekes, ugyanis néhány dolgot függőben hagytak. Az orosz bérgyilkosnő leütése után például nem derül ki, hogy meghalt-e (gyaníthatóan nem) vagy csak egy időre sikerült kiütni. Elég csavaros történetet vittek vászonra, de a fordulatok nagy részét így is ki lehetett következtetni. A helyszíneket (Svájc, Moszkva és Belgrád) jól kihasználták és bár az Alice-t alakító Olga Kurylenko tényleg szép, igazából bárki más eljátszhatta volna a szerepét, annyira súlytalan volt a karaktere. 


A November Man összességében nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, pedig minden esélye megvolt rá. A történetet teleszórták klisékkel, a főszereplő mellé pedig nem sikerült olyan színészeket találni, akik felvehették volna vele a versenyt. Egyszer azért megnézhető a film, de sajnos nem sok újdonságot mutat. 

Értékelés: 6/10

2014. október 11., szombat

The Affair - pilot

Nagyon rég vártam új sorozatot a Showtime-on, így amikor az első hírek érkeztek a The Affairről, tudtam, hogy mindenképpen belenézek majd. Ugyan a csatorna színvonala az elmúlt pár évben kissé megcsappant, pilot alapján az Affair a minőségi újoncok sorát gyarapíthatja. 

A címből már sejthető, hogy egy szerelmi viszonyt fog bemutatni a The Affair, ám ezt egy kicsit másként teszi, mint a többi hasonló témájú film vagy sorozat. Noah Solloway négygyermekes családapa vakációzni megy a családjával és amikor útközben betérnek egy étterembe, Noah megismerkedik Alison Bailey-vel, a pincérlánnyal. Találkozásuk egy teljesen hétköznapi helyzetben történik (Noah kislánya fuldokolni kezd egy üveggolyótól, majd szerencsésen megmenekül), de később a nyaralás helyszínén megint keresztezik egymás útját. 


Nem is a történet a legérdekesebb a sorozatban, hanem ennek az érzelmi megközelítése. A két fél nyilván össze fog majd jönni, de a bennük lejátszódó lelki folyamatok új megvilágításba helyezik az eseményeket. A történéseket ugyanis először Noah, aztán Alison szemszögéből is látjuk és kettejük nézőpontja meglehetősen eltér egymástól. Noah szemszögéből a pincérlány a csábító, Alison pedig úgy érzékeli, hogy a férfi próbálja megkörnyékezni őt. 


A két főszereplő közül Alisont ismertük meg jobban, de az már most látszik, hogy kidolgozott hús-vér karakterekkel lesz dolgunk. A végeredményt ismerjük és a felvázoltak tükrében érdekesnek tűnik, hogyan jutunk el a viszonyukig. Az sem elhanyagolható, hogy mindketten egy rendőrségi kihallgatáson idézik fel a történteket, tehát vélhetően az is ki fog derülni, hogyan is kerültek oda. 


A színészek névsorában van egy-két ismerős név és bár a mellékszereplőket keveset láttuk, abban a néhány jelenetben meg tudtak ragadni. Narratívájában egyébként a True Detective nyitórészét idézte a The Affair pilotja, színvonalban egy picit alulmarad tőle. Nem rántott be rögtön az elején, de az epizód végére már kíváncsi lettem a folytatásra. 

Értékelés: 8/10

2014. október 6., hétfő

The Two Faces of January - Kétarcú január (2014)

A szeptemberi Cinefesten egész jó vélemények érkeztek erről az amerikai-angol-francia filmről, ráadásul a szereplőgárdája is impozánsnak tűnt.

1962 nyarán, Európai vakációjuk során a karizmatikus Chester és vonzó felesége, Colette Athénba érkeznek, ahol találkoznak egy görögül beszélő amerikaival. Rydal, aki idegenvezetőként dolgozik és nem utolsó sorban turista hölgyek társaságát keresi, elfogadja az elbűvölő asszony vacsora meghívását, hogy a jómódú pár közelébe kerülhessen. Amikor a hotelbe érkezik, a pillanat hevében Chester ráveszi, hogy segítsen eltüntetni egy eszméletlen férfi testét, aki állítólag megtámadta őt. Hármójuk sorsa ettől kezdve menthetetlenül összefonódik. Chester sötét titkai és a kialakuló szerelmi háromszög egy országokon átívelő háborút indít el a két férfi között. 


Túl nagy zsákbamacskát nem árult a film, sztori alapján viszont egy kicsit többre számítottam. A szállodai hulla eltüntetése után ugyanis a szereplők menekülését és egy szerelmi háromszög kibontakozását követhetjük nyomon. Váratlan fordulat így csak elvétve akadt, a cselekmény menetét egy idő után már ki lehetett következtetni. 


Drámai vonalon szerencsére nem okoz csalódást a film, ami nagyban köszönhető a színészek játékának. A Viggo Mortensen (te jó ég, hogy megöregedett a Gyűrűk Ura óta!) által alakított Chester egyre lejjebb csúszik és bár próbálja menteni a menthetőt, a hazugságai révén egyre nagyobb bajba kerül. Oscar Isaac Rydale igazi szálhámos: kezdetben csak a pénz és a turisták lehúzása érdekli, később viszont már Chester feleségére is szemet vet. Colette-nek (Kirsten Dunst) ritkán van módja, hogy irányítsa az eseményeket, inkább csak sodródik az árral. 


A görög táj gyönyörű, az pedig külön tetszett, hogy a csillogás mellett a mediterráneum sötét útvesztőit is láthattuk. A végikifejlettel elégedett vagyok és bár nem dicsérettel kezdtem a kritikát, összességében nem bántam meg, hogy megnéztem a filmet.

Értékelés: 8/10