2013. április 27., szombat

Mientras duermes - Amíg alszol (2011)

A spanyolok tudnak valamit! A tavaly látott Fermat szobája után ugyanis ismét egy gyöngyszemet sikerült látnom tőlük. Ezúttal egy barcelonai apartmanház a helyszín, ahol César portásként tevékenykedik. A lakók számára csaknem észrevétlenül végzi munkáját, ő azonban nagyon is figyel rájuk. Az életük minden intim részletét ismeri. Különösen egyikükét. Clara sikeres és gyönyörű nő, aki mindig pozitívan áll mindenhez. Vidám életfelfogása az örökké boldogtalan César számára elfogadhatlan. César ugyanis mások fájdalmából táplálkozik, így élete nem lehet teljes, míg le nem törölte egyszer s mindenkorra a lány arcáról a mosolyt. Ennek érdekében pedig a végsőkig is elmerészkedik... 


Meglehetősen érdekes helyzetet sikerült Jaume Balagueró rendezőnek felvázolnia: a történéseket ugyanis César szemén keresztül látjuk, aki a film főszereplőjeként negatív karakter is egyben. Beteges heccei miatt sajnáljuk a lakókat, de mivel folyamatosan őt követi a kamera, kénytelenek vagyunk empatikusan kezelni. Szimpátiát nem lehet érezni iránta, viszont azáltal, hogy egyre jobban elmélyülünk a lelkében, láthatjuk, mennyire sérült és nyomorult ember ő. Bár én eddig "csak" energiavámpírokkal találkoztam, tudom, hogy élnek olyan emberek, akiknek fáj mások boldogsága. És pont ez az igazán félelmetes a filmben: hogy ezek az események akár a valóságban is megtörténhetnek. 


César karakterének kibontásával párhuzamosan a sztori is halad és a kezdeti apró csínyek egyre durvább tettekig fajulnak. A legsokkolóbb nem okozott túl nagy meglepetést, az viszont jobban meghökkentett, hogy milyen alak követi el. César házmesterként tökéletesen bele tud simulni a közegbe és mivel mindenki csak egy szürke kisegérnek látja, senki nem gyanakszik rá. A főszereplőt alakító Luis Tosar pedig tökéletesen megragadta ezt a kettősséget. A pillanat tört része alatt át tud változni kedves és barátságos portásból egy kéjvágytól égő, gátlástalan szociopatává.  



A lakók közül csak Clarát ismerjük meg jobban, akivel már könnyebb azonosulni is. Sok helyzetben ugyanúgy viselkedtem volna, mint ő. Kissé naivnak tűnik, mégis sajnálni lehet azért, amiken keresztülment. Főleg az utolsó jelenet fényében, ami felér egy kegyelemdöféssel. Volt egy pár zavaró elem a film során (a szomszéd kislány és César kapcsolata eléggé a levegőben lógott), de a színészi játék és az atmoszféra valamennyire kárpótolt. A spanyolok ugyanis remek thrillert raktak össze ebből az egyszerű alapötletből.

Értékelés: 7.5/10

2013. április 20., szombat

Nattevagten - Éjféli játszma (1994)

Martin fiatal joghallgató, aki egy hullaházban vállal munkát tanulmányai finanszírozása miatt. Furcsa dolgok történnek azt követően, hogy egy prostituáltakra vadászó sorozatgyilkos áldozatait helyezik el Martin munkahelyén. A rendőrség a fiúra kezd gyanakodni a történtek miatt, és hiába akad segítője a rendőrök között, a gyanú egyre inkább Martinra terelődik. 


Nem mai darab a '94-es Nattevagten, de ez semmit nem von le az élvezeti értékéből. A dánok ugyanis egy fordulatos és izgalmas krimit hoztak össze. A film eleje inkább a karakterek megismerésével és a hullaház bemutatásával telt, de így is szolgáltatott néhány emlékezetes jelenetet. Jens és Martin tréfái viszik előre a filmet, a gyilkossági szál másodlagosnak tűnik, pedig mindvégig jelen van. Amikor pedig előtérbe kerül, nem tűnik feleslegesnek a film első fele, hiszen az ügy kulcsfontosságú nyomához remekül meg tudtak ágyazni. A felépítése egyébként elsőrangú, semmilyen téren nem maradt bennem hiányérzet a stáblista után. 


A hullaháztól már alapból kirázza az embert a hideg, de a különböző helységek megvilágításával olyan hangulatot sikerült teremteni, hogy rám is átragadt az a paranoia, amit a főszereplő érzett. A zenével együtt pedig még jobban fel tudták erősíteni az amúgy is feszült légkört. A vérrel és a brutalitással nem szűkölködtek, ugyanakkor nem nyúltak öncélú megoldásokhoz és túlzásokba sem estek. 


A színészek nagyszerű alakítást nyújtottak, különösen a Martint játszó Nikolaj Coster-Waldau és a gyilkost megformáló színész játéka tetszett. Pár apróbb üresjáratot leszámítva végig izgalmas volt a film, úgyhogy biztosan újra fogom nézni. 

Értékelés: 9/10  

2013. április 11., csütörtök

Hannibal - pilot

Utolsókból lesznek az elsők? A májusi upfrontskor kinézett sorozatok közül az NBC újonca került utoljára bemutatásra és bizony aratott. Konkrétan kenterbe verte az idei országos felhozatalt, pedig volt egy-két ígéretes nyitórész. A nézettségről ugyanez már nem mondható el, ugyanis egyelőre úgy fest, hogy legjobb esetben is egy 13 részes első évaddal kell beérnünk. 

Bár a Hannibal-filmeket nem láttam (pótolandó hiányosság, tudom), a sztorit ismerem, úgyhogy kíváncsi voltam, hogyan fog működni Hannibal Lecter karaktere a kisképernyőn. Végeredményben egy nyomozós sorozatot kapunk, ám a címmel ellentétben sokkal inkább Will Graham nyomozón van a hangsúly. Főszereplőnk egy olyan zseni, aki olyan erősen át tudja élni az érzelmeket, hogy könnyedén mások helyzetébe tudja képzelni magát. Ezt pedig sorozatgyilkosok elkapásában tudja kamatoztatni. Képessége egyben átok is, mert ezek az intenzív élmények az álmait is megkeserítik. 


Hannibal csak az epizód közepén válik a nyomozás aktív résztvevőjévé, de ugyanolyan erős karakternek tűnik, mint Graham. Persze mi már tudjuk, milyen lesz később, mégis hátborzongatóak a gasztronómiai szokásai. Egyébként Graham pszichiátereként/segítőjeként kerül a csapatba, így kerül sor a pilot legjobb jelenetére, amikor is mélyrehatóan analizálja leendő társát. Maga az ügy nem volt túl nagy eresztés (talán még a Following is érdekesebb esettel indított), de arra kiválóan alkalmas volt, hogy összehozza ezt a két lángelmét. 


A színészek teljesítménye pazar, három olyan nagyágyút sikerült leszerződtetni a fő szerepekre, akik simán el tudják vinni a sorozatot. Hugh Dancy kiválóan alakítja a kissé labilis és megtört nyomozót, Mads Mikkelsen pedig a kimértségével és a visszafogottságával hatott igazán. Laurence Fishburne (a Mátrix Morpheusa) FBI főnökként kevesebb játékteret kap, de az első perctől szimpatikus vezetőnek tűnik. 


Mindehhez olyan képi világ társul, ami inkább a kábeles sorozatokra jellemző. Gyönyörű a fényképezés és a thrilleres álomképek megjelenítése, a lassításokkal és a visszatekerésekkel pedig Will képességét tudták érzékeltetni. Nem spóroltak a vérrel és a naturalisztikus jelenetekkel, és bár nincs bajom az ilyesmivel, valószínűleg nem a Hannibal lesz az a sorozat, ami alatt elfogyasztom a vacsorámat. Apropó, ételek. Az epizódok címei francia ételneveket takarnak, amik közül az apéritif igen meggyőzően sikerült. Ha a menü többi fogása is ilyen lesz, akkor nem panaszkodhatunk. 

Értékelés: 8/10

2013. április 7., vasárnap

Livide - Halovány (2011)

A Titanic filmfesztivál idei felhozatalából egyedül ez a film tűnt érdekesnek és mivel két éve készült (tehát nem a legfrissebb darab), könnyen be tudtam szerezni. A történet főszereplője a zárkózott Lucy, aki elvállal egy ápolói állást. Első munkanapján ellátogat az idős Mrs. Jessel házába, aki kómában van és nincs aki gondoskodjon róla. Amikor a lány megtudja, hogy az öreg hölgy (aki korábban szigorú balett-tanár volt) kísérteties háza kincseket rejt, úgy dönt, hogy megpróbálja felkutatni. Este Williammel és Bennel betörnek a házba és megszereznek egy titokzatos kulcsot is, amit a tanárnő a nyakláncán hordott, hogy az állítólagos elrejtett kincseket megtalálják. 


Horrorfilmként szerepel a Livide, de francia film lévén kíváncsi voltam, van-e benne valami plusz vagy csak a sablonhorrorok sorát gyarapítja. A stáblista megjelenésekor úgy éreztem, hogy erre a filmre mindkettő igaz. Ha a felszínt nézzük, akkor egy egész tisztességes horrorfilmet kapunk, ami a már jól ismert klisékből építkezik. Az ugyanis az elejétől sejthető volt, hogy a néni nem sokáig fog az ágyban maradni. Az asszony saját története a balett-tanítással és a kislányával már visz némi színt a filmbe, de a Livide még így sem lett kiemelkedő alkotás. 


Pedig szinte minden adott volt hozzá: a régi és sötét ház, az ágyon fekvő sovány öregasszony, az ijesztő kitömött állatok... és mégis, alig van rémisztő momentum a házban. Az alagsorban levő letakart és pókhálóval borított tárgyakat például abszolút nem használják ki, hosszú percek telnek el különösebb félelem nélkül. Csak a bezártság érzetét tudták átadni, de az sem tartott túl sokáig. A vámpíros vonal érdekesnek tűnt, de mivel kevés szereplő van a filmben, az első vérengzés után unalmassá vált. 


A vérrel egyébként nem spóroltak és a durva részek is rendben voltak. A sztori kidolgozott és a végén minden a helyére kerül, de a múltbéli események így is érdekesebbek voltak, mint a menekülés és a bujkálás a sötét kúriában. A 90 perces keretbe nyilván nem fér bele minden, mindenesetre érdekelt volna, hogy lett ilyen Jessel, illetve hogyan szövetkezett az idősebb dokinővel. Egyszer meg lehet nézni a Lividét, de amíg a Más világ egyes jeleneteitől a mai napig kiráz a hideg, addig ez a film sajnos nem tudja ugyanazt a hatást hozni.  

Értékelés: 5/10