2016. május 20., péntek

Upfronts 2016

Ha május közepe, akkor Upfronts, vagyis azoknak az újdonságoknak a számba vétele, amelyek a következő tévés évadban várhatók. Egy éve nem túl derűlátóan nyilatkoztam a 2015/16-os évad várható újoncairól, de titkon azért reméltem, hogy az összegző posztban majd jó véleményen leszek róluk. 

Szabadidővel eddig sem nagyon voltam eleresztve, de azt nem gondoltam volna, hogy úgy telik el az elmúlt televíziós évad, hogy egyetlen új sorozatot se tudjak bepróbálni. Márpedig ez történt. Bárhogy is próbáltam, nem sikerült időt szakítani az ősszel és a télen, illetve tavasszal induló sorozatokra, így nem is tudom véleményezni a tavaly felsorolt szériákat. Az időhiányból kifolyólag a sorozatos híreket sem tudtam olyan intenzitással követni, úgyhogy a blog történetében először nem tudom sorra venni a 2016-os Upfrontson kihirdetett sorozatokat. 

Unatkozni persze így sem fogok, hiszen az elmúlt években rengeteg olyan sorozat fut(ott), ami még megtekintésre vár. Meglátjuk, sikerül-e így csökkenteni a végtelenre nyúlt daralistán szereplő sorozatok számát. :)

2016. május 19., csütörtök

Maend & hons - Férfiak és csirkék (2015)

Gabriel és Elias hiába testvérek, gyökeres ellentétei egymásnak. Gabriel lestrapált egyetemi professzor, Eliast meg csak a nők és a közhelyes tények foglalkoztatják. Édesapjuk halála után tudják meg, hogy az apjuk nem az apjuk, és igazából féltestvérek. Elindulnak hát felkeresni biológiai szüleiket, ám egy isten háta mögötti szigeten újabb három féltestvérre bukkannak, akik zakkantak, erőszakosak, nyúlszájúak és elviselhetetlenek...
 

A dán filmeket pár éve fedeztem fel és akkor nyáron elég sokat meg is néztem közülük. Mads Mikkelsen nevével például az Ádám almáiban találkoztam először, azóta pedig minden jelentősebb filmjét megnéztem. A Férfiak és csirkékkel sem volt ez másként, aminek már a címe sem szokványos. Sajnos azonban hiába volt minden adott egy jó filmhez, a Férfiak és csirkék borzasztóra sikerült. 


Az alaphelyzet felvázolása után (ez kb. az első 15 perc) ugyanis olyan mélységekbe és unalomba zuhan a film, hogy alig vártam, hogy vége legyen. Nincs bajom a fekete humorral, itt viszont egyszerűen szörnyű volt. Az, hogy a szereplőket műanyag/kitömött madárral csapkodják, még elsőre sem vicces, nemhogy harmadjára. Tele volt a film kínos és fárasztó poénokkal, amiken én inkább szörnyülködni tudtam, nevetni egyszer sem. Végig az járt a fejemben, vajon mi vette rá a színészeket, hogy erre a pocsék alkotásra szerződjenek. 


Talán a történet működött egyedül, a két főszereplő (a már említett Mads Mikkelsen és David Dencik) pedig próbálta menteni a menthetőt, de nem igazán sikerült nekik. A film mögöttes jelentése átjött, ám annyira groteszk és gyomorforgató volt az egész film stílusa, hogy azt hiszem, most egy darabig mellőzöm a skandináv alkotásokat.

Értékelés: 2/10

2016. május 18., szerda

The Hateful Eight - Aljas Nyolcas (2015)

Az Aljas nyolcas főhősei sokat próbált fejvadászok, akik az amerikai polgárháborút követő időszakban találkoznak egymással Wyoming erdős vidékein. Egy kemény hóvihar elől menekülve kénytelenek egy helyen meghúzni magukat, a kényszerű összezártság eredménye pedig ármány és intrika. Vajon túlélik-e a vihart az egymás megtévesztésével és átverésével boldogulni próbáló hét(nyolc)próbás gazemberek?


Quentin Tarantino filmjeit kifejezetten szeretem, így ezt az alkotást is nagy várakozás előzte meg részemről. Az Artmozik Éjszakáján ez volt az egyetlen biztosan nézős film, úgyhogy lényegében ennek a filmnek a vetítési időpontjához igazítottam az összes többi filmet. Szerencsére nem kellett csalódnom: pontosan azt a minőségi szórakozást kaptam, mint amire számítottam. 


A havas-zimankós táj mindenképpen újdonság volt Tarantino eddigi filmjeihez képest, bár az Aljas Nyolcasban csak annyi szerepe volt, hogy emiatt került mindenki egy légtérbe. Tetszett a történetvezetés, hiába múlt el bőven éjfél a film megtekintésekor, egy pillanatra sem lankadt a figyelmem. Izgalmasak voltak a fordulatok és az idősíkokkal való játszadozás is követhető volt. A dialógusok hosszúak voltak ugyan, de a színészek szemmel láthatóan élvezték a szerepüket. Legjobban Walton Goggins alakítása tetszett, de az ő játékát már a Justifiedban is sokszor dicsértem. 


A női karakterrel eléggé furcsán bántak és a vér mennyiségét is eltúlozták kissé, ezt leszámítva nagyon tetszett a film. Nincsen túlbonyolítva, nincsenek elvarratlan szálak és felesleges időhúzások, egyszerűen minden a helyén van benne.

Értékelés: 9/10

2016. május 17., kedd

Spotlight - Spotlight (2015)

Az igaz történet alapján készült film egy bostoni újság oknyomozó munkatársainak rendkívüli munkáját követi életük egyik legfontosabb és legizgalmasabb cikksorozatának elkészítése során.
A Boston Globe új főszerkesztőt kap, aki arra utasítja munkatársait, hogy járjanak utána egy rég óta szőnyeg alá söpört ügynek: egy helyi pappal szembeni gyerekmolesztálási vádnak. A kis csapat elképesztő, addig minden erővel titkolt, megrázó tények nyomára jut, és egyre szenvedélyesebben követik a szálakat. Amit találnak, megrázza és megváltoztatja őket. És az újságjukat. És Bostont. És az egész világot.


A nagy dobáshoz hasonlóan a Spotlight is "kényszermegoldás" volt az Artmozik Éjszakáján, azzal a különbséggel, hogy előzetesen a Spotlight egy kicsit sem érdekelt. A történet bár követhető, nem mindig kötött le a 130 perc során. Hol vontatott volt a cselekményvezetés, hol pedig kapkodó és egyes történetrészek kimaradtak. A dinamikai hullámzás miatt többször is az órámra pillantottam és bár nem ismertem a film alapjául szolgáló történetet, nem vártam tűkön ülve a végkifejletet.


Pedig még a színészekhez is illusztris neveket sikerült leszerződtetni (Mark Ruffalo, Michael Keaton, Rachel McAdams), viszont egyikük alakítása sem volt kiemelkedő. A Spotlight összességében nem nyerte el a tetszésemet, hiába látom, mit akartak kihozni belőle. Valahol félúton kisiklott ez a próbálkozás, emiatt nekem igencsak felejthető alkotásként maradt meg a film.

Értékelés: 4/10

2016. május 15., vasárnap

The Big Short - A nagy dobás (2015)

Amikor négy kívülálló észrevette azt, amit a nagy bankok, a média és a kormány nem akart észrevenni - a gazdaság globális összeomlását -, támadt egy ötletük: A nagy dobás. Bátor befektetésük a modern pénzügyi világ sötét bugyraiba viszi őket, ahol meg kell kérdőjelezniük mindenkit és mindent. 


A nagy dobás volt az a film, amit a Brooklyn helyett - kvázi kényszermegoldásként - néztem meg. A film elejéről így lemaradtam, úgyhogy az első percekben csak kapkodtam a fejemet, hogy miről is van szó. Kis idő elteltével azonban sikerült felvennem a történet fonalát és bár a bankok világa távol áll tőlem, kifejezetten élveztem a filmet. A sztori igencsak pörgős, de szerencsére a film készítői gondoltak a hozzám hasonló beállítottságú nézőkre, így nagyon sok dolgot konkrét példákkal és feliratokkal magyaráznak el. 


Minden mozzanat azért nem hatott újdonságként, hiszen annak idején sokat olvastam a 2008-2009-es gazdasági válságról, ráadásul a mai napig érezni ennek a folyamatnak az utózöngéit, mégis érdekes volt végigkövetni, hogy mi is vezetett el az amerikai pénzügyi piac összeomlásáig, a Lehman Brothers csődjéig és a Bank of America államosításáig. Tudtam, hová fog kifutni a történet, ennek ellenére végig izgalmas volt a film. 


A felvonultatott színészgárda (Brad Pitt, Ryan Gosling, Christian Bale) szinte ajándék volt a Nagy dobáshoz, bár hozzá kell tennem, hogy nem kifejezetten miattuk jó a film. A rendezés, a frappáns dialógusok és a humor sokkal jobban hozzájárultak a film élvezhetőségéhez. Adam McKay hiánypótló alkotást hozott össze, ami egyszerre szórakoztat és el is gondolkodtat.

Értékelés: 9/10 

2016. május 14., szombat

Artmozik Éjszakája - 2016

Tavaly nagyon örültem az Artmozik Éjszakájának, sok jó filmet meg tudtam nézni, így nem kevés várakozás előzte meg az ideit. Már hetekkel korábban megvettem a jegyet, ezt követően pedig csak a filmek sorrendjét kellett kiválasztanom. A tavalyi felhozatal több olyan filmet tartalmazott, amit meg akartam nézni vagy valami miatt felkeltette a figyelmemet. Idén viszont úgy kellett összemazsolázgatnom azokat az alkotásokat, amiket meg akartam nézni. A tavaly rendezvényhez hasonlóan idén is egy moziban szándékoztam megnézni a kiválasztott filmeket, a kezdési időpontok azonban nem voltak túl nézőbarátak. Volt, hogy két-három film is egyszerre kezdődött és bizony hosszú üresjáratok is akadtak. 


Eredetileg hat filmet terveztem megnézni, amiből végül csak négyet sikerült és nem pont azokat, amelyeket szerettem volna. Kezdőfilmnek a Brooklynt választottam, a moziterem viszont kicsi volt és gyorsan megtelt, így a személyzet pont előttem zárta le és én már nem fértem be a vetítésre. Emiatt teljesen át kellett terveznem az este további részét. Végül a következő filmeket néztem meg:
- A nagy dobás
- Spotlight
- Aljas Nyolcas
- Férfiak és csirkék