Amikor négy kívülálló észrevette azt, amit a nagy
bankok, a média és a kormány nem akart észrevenni - a gazdaság globális
összeomlását -, támadt egy ötletük: A nagy dobás. Bátor befektetésük a
modern pénzügyi világ sötét bugyraiba viszi őket, ahol meg kell
kérdőjelezniük mindenkit és mindent.
A nagy dobás volt az a film, amit a Brooklyn helyett - kvázi kényszermegoldásként - néztem meg. A film elejéről így lemaradtam, úgyhogy az első percekben csak kapkodtam a fejemet, hogy miről is van szó. Kis idő elteltével azonban sikerült felvennem a történet fonalát és bár a bankok világa távol áll tőlem, kifejezetten élveztem a filmet. A sztori igencsak pörgős, de szerencsére a film készítői gondoltak a hozzám hasonló beállítottságú nézőkre, így nagyon sok dolgot konkrét példákkal és feliratokkal magyaráznak el.
Minden mozzanat azért nem hatott újdonságként, hiszen annak idején sokat olvastam a 2008-2009-es gazdasági válságról, ráadásul a mai napig érezni ennek a folyamatnak az utózöngéit, mégis érdekes volt végigkövetni, hogy mi is vezetett el az amerikai pénzügyi piac összeomlásáig, a Lehman Brothers csődjéig és a Bank of America államosításáig. Tudtam, hová fog kifutni a történet, ennek ellenére végig izgalmas volt a film.
A felvonultatott színészgárda (Brad Pitt, Ryan Gosling, Christian Bale) szinte ajándék volt a Nagy dobáshoz, bár hozzá kell tennem, hogy nem kifejezetten miattuk jó a film. A rendezés, a frappáns dialógusok és a humor sokkal jobban hozzájárultak a film élvezhetőségéhez. Adam McKay hiánypótló alkotást hozott össze, ami egyszerre szórakoztat és el is gondolkodtat.
Értékelés: 9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése