Blogszülinap

Akárhogy is számolom, 2019. elmúltával pontosan tíz lezárt év van a blogon, azaz 2020-ban fennállásának 10. évfordulóját ünnepli a blog. Bevallom, nem gondoltam volna 2010. elején, hogy ez a blog még 2020-ban is meglesz és hogy nagyjából ugyanazt a tematikát követi, mint amit annak idején elkezdtem. 

Ez a tíz év persze csak erre a blogra vonatkozik, bloggerként ugyanis sokkal korábban kezdtem a pályafutásomat. Naplót már a középiskola alatt is vezettem, de az egy idő után monotonná vált és fárasztó volt minden napról élménybeszámolót írni. Így egy időre szüneteltettem a dolgot. Aztán az egyik egyetemi kurzuson regisztrálnunk kellett egy blogfelületre (ez volt a blogspot), hogy heti rendszerességgel publikálhassuk az elkészült fogalmazásokat. Imádtam ezt a tantárgyat és szép lassan az írás is visszaköltözött az életembe. Ekkor 2007-et írtunk. Két évvel később a freeblogon indítottam el blogot, ami a folyamatos fagyás és tárhelygondok miatt nem volt hosszú életű, így végül visszatértem a blogspothoz. A freeblogos posztjaimat sajnos nem tudtam áthozni ide, az egykor legnagyobb magyar blogszolgáltató halálával pedig teljesen a feledés homályába merültek. 

Az ilyen jeles évfordulók persze nem telhetnek el visszatekintés nélkül, úgyhogy jöjjön is belőle egy csokorral:

- tíz éve még egyetemista voltam, amit azóta sikeresen el is végeztem

- egyetemistaként lényegesen több szabadidőm volt és ha visszamehetnék az időben, akkor biztosan jobban ki is használnám ezt

- nehezen ugyan, de sikerült munkába állnom és egy kisebb megszakítással azóta is folyamatosan, de teljesen más munkahelyen dolgozom

- sikerült felköltöznöm a fővárosba, ami alapjaiban megváltoztatta az életemet (és azóta sem bánom, hogy így alakultak a dolgok)

- magamhoz képest meglepően gyorsan tudtam alkalmazkodni a környezethez, a körülöttem élő emberekhez és azokhoz a helyzetekhez, amikkel vidéken azelőtt nem találkoztam

- azóta folyamatosan szépítem a környezetemet: szobanövényeket ültettem, lakást festettem, bútorokat raktam össze, szobát rendeztem át, vízvezetéket szereltem... mindezt teljesen egyedül

- rengeteget változott az ízlésem, ma már gond nélkül meg tudok jelenni kiskosztümben
- sokat "szelidültem" a tíz év alatt, tudatosan kerülöm a konfliktusokat, sokkal kevésbé akadok ki bizonyos dolgokon 

- jó pár betegségem volt az elmúlt tíz évben, némelyik sajnos maradandó nyomot hagyott rajtam

- ennek folyományaként életmódváltásba kezdtem: drasztikusan csökkentettem a húst és a szénhidrátokat, és a félvegetáriánus étrendet kezdtem el követni (melynek pozitív hatásait azóta is élvezem), néha pedig még a tornára is rá tudom venni magam

- nagyon sok felejthetetlen utazásban volt részem az elmúlt tíz év során: eljutottam Ciprusra, Csehországba, Máltára, Boszniába, Horvátországba (kétszer is), Romániába és Olaszországba

- a tíz év jelentős részét kitöltötte a sorozatfordítás, amit nyolc évig rendületlenül űztem (a búcsúposzt itt olvasható)

- az egyetem befejezése óta két szakmát szereztem, a harmadik pedig folyamatban van (tulajdonképpen kiegészíti az egyiket)

- minden szerettem él és jól van, amiért hálás vagyok a sorsnak

- még mindig ugyanazt a laptopot használom, mint 2010-ben a blog első posztjánál

- az elmúlt években látványosan megfogyatkozott a bejegyzések száma, ez azonban nem jelenti azt, hogy csökkent volna az íráshoz való kedvem

- végezetül jöjjön néhány statisztikai adat:

a 10 év alatt 461 bejegyzést írtam, amire 212 komment érkezett

a legolvasottabb poszt a Lostról született és utólag visszanézve sokkal jobb lett volna évadonként írni róla, mint egyben a sorozatról

Minden kedves olvasómnak köszönöm az elmúlt tíz évet! :) 

BÚÉK (2018)

Szilveszter éjjelén bármi megtörténhet. Jó is, rossz is, furcsa is. Egy baráti társaság úgy dönt, hogy egy játékkal fűszerezi meg a bulit: egész este mind a heten úgy telefonálnak és írnak vagy fogadnak üzenetet a mobiljukon, hogy a többiek is láthassák, hallhassák őket. És ezzel el is kezdődik a hazugságok, átverések és simliskedések hosszú sora. Mert igazából mindenkinek van egy (vagy több) titka, szégyellnivalója, másik szerelme, másik élete... és hazudni általában könnyebb, mint őszintének lenni. Persze csak addig, míg le nem bukik az ember. 

Az utóbbi években jobbnál jobb magyar filmek születnek, ez alól a BÚÉK sem kivétel. Goda Krisztina ezúttal is egy nagyon jó alkotást hozott össze. Az eredeti olasz filmet nem láttam, de a BÚÉK után kedvet kaptam a pótláshoz. A recept itt is működik: végy egy baráti társaságot, zárd őket egy térbe és várd meg, mi történik. Engem már ezzel az alapkoncepcióval le lehet venni a lábamról. Nagyon szeretem az ilyen formátumú filmeket, mert így mind a forgatókönyv, mind a színészek kvalitásai érvényesülni tudnak. A BÚÉK-ben egyikre sincs panasz. Az alaphelyzet a film első néhány percében felvázolódik, üresjárat sehol nincs, frappánsak a dialógusok és a színészek is a maximumot nyújtják. 

Miközben a filmet néztem, az jutott eszembe, hogy a BÚÉK mennyire kiváló korrajz. Egy végletekig képmutató társadalom egy kis szeletét látjuk. Titkokat halmozunk magunk köré, mindenféle hazug viszonyba menekülünk, nem mondunk ki dolgokat és csak felszínesen kezeljük a körülöttünk élőket. A film indításában egy baráti társaság tagjait ismerjük meg, akik szörnyű véleménnyel vannak egymásról. És nemcsak egymás háta mögött beszélik ki a másikat. A vacsoraasztalnál is bántják egymást és megjátsszák magukat. Aztán ahogy lelepleződnek, fokozatosan egyre őszintébbek is lesznek.  

Szintén erőssége a filmnek, hogy nem túloz el semmit. Még ha néhol igoványos területet is érint, akkor is megmarad a jóízlés határain belül és nem válik öncélúvá. A szereplők közül Kristóf és Döme a legszimpatikusabbak, ők azok, akik a fő gondolatokat is ki merik mondani. Az egyetlen negatívum számomra a film vége. Valahogy furcsán engedik el a szereplőket, néhányukat jó lett volna még egy-két jelenetet erejéig megmutatni. Ezt leszámítva tényleg rendben van a BÚÉK, még sok ilyen klassz magyar filmet!

Értékelés: 9/10