2017. június 10., szombat

Logisztikai ügyintéző lettem!

Lezárult! Vége! Kezemben van az a bizonyítvány, amiért két éven keresztül küzdöttem.
Amikor 2015 szeptemberében elhatároztam, hogy újra iskolapadba ülök, akkor még nagyon távolinak tűnt 2017. júniusa. A logisztika mindig is vonzó volt számomra, igencsak kapóra jött volna egyetem után, ha van ilyen jellegű végzettségem, de akkor még nem volt lehetőségem ebbe az irányba (is) orientálódni. 


A bölcsész és művészetis beállítottságom ellenére a logisztika az első pillanattól megtetszett, bár első tanévben inkább a kereskedelem működéséből kaptunk ízelítőt, a logisztikai szaktárgyak csak a második évtől követeztek. A tananyagot nem volt nehéz megérteni és megtanulni, a munkával viszont már jóval nehezebb volt összeegyeztetni. A blogon jól nyomon követhető, hol tudtam kigazdálkodni az időt: a szabadidőmből. Sem a filmtermést, sem a sorozatos felhozatalt nem tudtam követni, meg kellett húznom azt a határt, ami már nem fért bele a napi 24 órába. 

A vizsga komoly és korrekt felépítésű volt, több szempontból jobban tetszett, mint anno az egyetemi vizsgák. A vizsgára való felkészülést szerencsére idejében megkezdtem, így nem hullafáradtan és bemagolt tudással érkeztem a bizottság elé. Ez persze meghozta a gyümölcsöt is, mert olyan eredménnyel zártam a tanfolyamot, amilyennel szerettem volna.

És hogy hogyan tovább? Egyelőre B tervként marad meg a logisztika, a szemléletmódot és a tanítási módszertant viszont tanárként is tudom hasznosítani. Már csak ezért is érdemes volt végigcsinálni a tanfolyamot. 

2017. június 7., szerda

Horvátországi rövid nyaralás

Valamikor áprilisban, nem sokkal a boszniai utazás előtt lehetőségem nyílt egy három napos horvátországi kirándulásra, amire rövid gondolkodás után igent mondtam. A program csalogató volt: Plitvicei-tavak, Zengg, Krk szigete és Zágráb. Horvátországban voltam már, de akkor az Isztriai-félszigetet jártam be, a fent említett helyeket nem látogattam meg. 

Látkép a sztrádáról, a háttérben Krk szigetével

Talán az egy hónappal korábbi út miatt éreztem úgy, de nagyon hamar megérkeztünk Horvátországba. Első állomásunk a Plitvicei-tavak voltak, amiről már nagyon sokat hallottam,de azt nem gondoltam volna, hogy a valóságban is ennyire szép. Kristálytiszta türkizkék víz, rengeteg vízesés, érintetlen, buja növényzet és gyönyörű környezet. Szerintem egy egész napot el tudtam volna tölteni itt, de csak pár órát lehetett, mert sietni kellett a szállásra. 

Plitvice

A szállás egy kis tengerparti városkában, Dramaljban volt. A tenger ugyan még nem volt a legmelegebb, de muszáj volt belemenni, mert egyszerűen nem lehetett kihagyni. Meg persze azért is, mert már hiányzott a tenger. 

Dramalj

Második nap Zengg (horvátul Senj) várának megtekintése volt a program. Klasszikus négy tornyos vár, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra és a környező vidékre. A történelem során persze ez a vár is megsérült, viszont nagyon szépen helyreállították. Az óváros hangulatos volt, de Jurisics Miklós szobrán kívül nem néztünk meg más nevezetességet. 

Zengg vára

Délután Krk szigetére hajóztunk át. A kapitány extra jófej volt, megengedte, hogy egy darabon én vezessem a hajót. :) Vrbniknél kötöttünk ki, majd felmásztunk a szikla legtetejére (ami a 35 fokos melegben és a macskaköveken nem ment egyszerűen). Az onnan nyíló kilátás viszont kárpótolt minket. Egy-két nevezetesség megtekintése után az árnyékos helyeket kerestük, mert elfáradtunk a melegben és az egész napos mászkálásban. 

Vrbnik (Krk sziget)

A harmadik nap ezúttal is nagyrészt a hazaútról szólt. Két várost érintettünk: Zágrábot és Csáktornyát. Mindkét városban egy órát töltöttünk csak, de Zágrábhoz kevés volt, Csáktornyához pedig sok. Utóbbi helyen ráadásul a Zrínyi kastély zárva volt, így a kastélyparkban sétáltunk. Összességében így is tetszett a horvátországi út, de amilyen rohanós volt az eleje, annyira üres lett a vége. Ennek ellenére kellő energiával és élménnyel töltött fel a júniusi hajrá előtt.