2016. augusztus 27., szombat

Person of Interest - 5. évad

2011-ben mutatkozott be a Person of Interest a CBS-en, én azonban csak egy év múlva láttam a sorozat első évadát. Hamar kedvencem lett a sorozat, a későbbi évadokban pedig tovább nőtt a színvonal. Ez az ív a negyedik évaddal tört meg és bár a fináléban visszaköszöntek a PoI stílusjegyei, nem vártam tűkön ülve a sorozat befejező évadát. 


Nem indult gyors tempóban az ötödik évad, kellett pár epizód, mire az összecsomagolt Gép újra teljes üzemmódban tudott működni. Így persze újra visszatértünk az egy rész - egy bajbajutott ember segítése felálláshoz, a Szamaritánus legyőzéséhez sokáig nem született épkézláb ötlet. Szerencsére Shawt visszahozták, de csak az utolsó pár epizódban jutott neki nagyobb szerep. 


Az évad legnagyobb fele sajnos időhúzással telt, a 13 részes záróévadból gyakorlatilag csak az utolsó négy epizód volt lényeges. A főszál ugyan a Szamaritánushoz kötődött, a finálé mégsem volt rendesen felvezetve. A nagy csata meglehetősen ad hoc jelleggel zajlott, rengeteg időbeli ugrás volt, így egy idő után követhetetlenné vált az egész. Áldozatokat is szedett ez a háború, viszont a szereplők halála egyáltalán nem tudott meghatni. 


Kevés volt a karakterizáció és a Gépről is csak olyan információt kaptunk, amit már a korábbi évadokban megismertünk. Az évad második fele viszont kifejezetten erős volt, úgy tűnt, hogy ismét magára talál a sorozat, de évad végére sajnos elfogyott a lendület. A sorozat ennek ellenére pozitívan zárult és bár ezzel az évaddal nem vagyok elégedett, a sorozat örökre a kedvenceim között fog szerepelni. 

Értékelés: 6.5/10

2016. augusztus 21., vasárnap

Me Before You - Mielőtt megismertelek (2016)

Idén jobbára a 2015-ös év filmterméséből tudtam szemezgetni, mert a szuperhősözönben egyszerűen elvesztek az olyan alkotások, amiket szívesen nézek. A Mielőtt megismertelek viszont egy friss, idei film, bár igazság szerint nem sokat vesztettem volna, ha kihagyom. 


A sztori egyáltalán nem bonyolult: Lou, miután elveszti munkáját a teaházban, ápolónőnek szegődik egy gazdag, de nyaktól lefelé mozgásképtelen, kerekesszékes fiú (Will) mellé. Ahogy egyre jobban megismerik egymást, a lány beleszeret a fiúba, Will viszont az öngyilkosságát tervezgeti. Lou "feladata" tehát az, hogy meggyőzze Willt, hogy igenis érdemes élni. 


A film problémafelvetése új, minden másban viszont olyan, mintha a francia Életrevalók lebutított változatát nézném. Hiába van meg a drámai alapanyag, alig lehet érezni a súlyát. Will helyzetével nehéz azonosulni (valljuk be, nem sok olyan ember van, aki a testi fogyatékossága mellett kőgazdag és egy kastélyban tengeti napjait), Lou pedig helyenként annyira esetlen és naiv, hogy nem veszi észre, mi zajlik körülötte. Azt például egyszer sem hányja a barátja (Patrick) szemére, mennyire nem működik a kapcsolatuk. 


Szóval hiába van egy jó történet, a megvalósítás annyira felszínes, hogy még csak el sem tudott gondolkodtatni a film. Azt, hogy Will élete mitől lehetne teljes, csak mások elmondásából, illetve a testiségre vonatkozó dolgokból (síelés, hegymászás, úszás, szex) tudjuk, a lelki aspektus szinte teljesen kimarad. Mindennek tetejébe a Lout alakító Emilia Clarke sem remekel, a film első felében borzasztó idegesítő a játéka. 


Összességében jóval többet vártam ettől a filmtől. Drámaként nem működik, a vígjátéktól messze van, talán a romantikus filmek sorába lehetne besorolni, azok közül is a felejthetőek közé. 

Értékelés: 5/10

2016. augusztus 20., szombat

Augusztus 20

Idén úgy alakult, hogy a fővárosban töltöttem augusztus 20-át és mivel az ünnep egyik fénypontja számomra a tűzijáték, gondoltam, élőben is megtekintem. Régebben a tévés közvetítést, illetve ha módomban állt, akkor az otthoni városvezetés által szervezett tűzijátékot néztem meg, de a tavalyi csalódottság után élménydúsabb produkcióra vágytam. A Szabadság híd hónapok óta le van zárva, ezért könnyedén el tudtam gyalogolni a híd közepéig, ahol teljes panorámában élvezhettem a műsort. A zenéből ugyan keveset hallottam, viszont a tűzijátékot teljes pompájában láthattam. Gyönyörű volt és nagyon jó volt élőben látni. 




2016. augusztus 19., péntek

Being Erica - 4. évad

Folytatva a Being Erica darát, el is érkeztünk a sorozat utolsó évadához, ami mindössze tizenegy epizódból áll. Az előző három évadot is dicsértem, de talán a negyedik lett a legjobb. Benne volt minden, amit ebben a sorozatban szeretek/szerettem, így abszolút kellemes emlékekkel tudok búcsúzni ettől a kanadai sorozattól.


A harmadik évad azzal ért véget - a karácsonyi különkiadás előtt -, hogy Ericából doktor lett. Ennek ellenére nem kezd rögtön praktizálni, hanem egyfajta kiképzésen vesz részt. Ennek a fordulatnak kifejezetten örültem, mert illeszkedett a korábbi évadok tematikájához. Azt mondjuk nehezen tudtam elképzelni, hogyan is fog kinézni ez a tanulási folyamat, de az első néhány epizód választ is adott a kérdéseimre. 


A tréning ugyanis abból áll, hogy Erica segít rávezetni a környezetében élőket (Josh, Julianne, Barb, Brent, Ethan) hibáik belátására vagy problémáik megoldására. A nyitórészben persze még azt hittem, hogy Ericának csak egy páciense lesz, akit az egész évadban végig fog kísérni, de örülök, hogy nem így lett. A szereplők nagy része (különösen Josh) ugyanis nem annyira erős karakter, hogy egy teljes évadon keresztül kitartson a fejlődési íve. Voltak jobban és kevésbé jól sikerült epizódok, viszont mindegyik úgy zárult, hogy Erica tanult az adott esetből. A negyedik évadot éppen ezért sokkal következetesebbnek éreztem, mint a korábbiakat. 


Néhány epizód erejéig Kait is visszahozták, aki hiába volt szimpatikus szereplő, a történetszála hamar kimerült. Adamra már jobban lehetett építeni, így az évad másik fő szála Erica és Adam szerelmének alakulása volt. Nem volt olyan szép íve ennek a kapcsolatnak, mint Ryan vagy Ethan esetében, mindenesetre lehetett nekik drukkolni. Csakúgy, mint Dr. Tomnak, aki szintén szerelemre talált Amanda mellett. 


Dr. Tomnak egyébként sokkal kevesebb szerepe volt ebben az évadban, mint a korábbiakban, most inkább Ericán volt a hangsúly. A terápiák és a múltbeli utazások nem fogyatkoztak meg, de Erica egyre nagyobb önállóságot kapott. Egyik kedvencem az az epizód, amikor Dr. Tom 24 órára felruházza Ericát a képességeivel. Később aztán Erica első tényleges páciensének alakja is kirajzolódik, így megint előtérbe kerül a terapeuta tevékenység. 


A fináléban aztán minden a helyére kerül és bár rengeteg ponton le lehetett volna zárni az eseményeket, a készítők (akik egyébként önmagukat alakítva az epizódban is feltűnnek) a lehető legjobb momentumot ragadták meg erre. A zenés montázs és Erica életének teljessége hatásos zárás volt és bár lehetne folytatni a történetet, nem bánom, hogy a sorozat egy ilyen emlékezetes jelenetsorral búcsúzott. Ez a zárás így volt tökéletes. 

Értékelés: 9/10

2016. augusztus 12., péntek

Being Erica - 3. évad

Az izgalmas második évad után elég hamar végeztem a harmadik évad megtekintésével és bár ebben a 13 részben is voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyek, a sorozat színvonala összességében nem változott. Az alapkoncepció viszont már nem teljesen ugyanaz, mint az első évadban és a jelen ezúttal is érdekesebbnek tűnt, mint a múlt. 


Na de kezdjünk mindent az elején! Az előző évad azzal zárult, hogy Erica belép egy titokzatos zöld ajtón. Hogy ez az ajtó hová vezet, arra már az évadnyitóban választ kaptunk. Igen, Erica szintet lépett és immár egy csoportterápián találja magát. Az előző évadban ugyebár az volt újdonság, hogy Dr. Tomon kívül is vannak terapeuták (Dr. Fred, Dr. Naadiah), most pedig azzal kellett szembesülnie, hogy nem ő az egyetlen, aki részt vesz egy ilyen különös terápián.


Első blikkre nem volt túl szimpatikus a csoport és bár több olyan epizód is volt, ahol két ember együtt próbált megbirkózni egy múltbéli helyzettel, a csoporttagok közül csak Adamet tudtuk jobban megismerni. A többieknek még a neve sem maradt meg és csak minimális információt tudtunk meg róluk. Adam viszont izgalmas és sokszínű karakter volt, bőven lehetett rá építeni és Ericaval is jó hatással voltak egymásra. 


A múltbéli utazások erősen megfogyatkoztak ebben az évadban, csak akkor vetették be őket, ha komoly funkciójuk volt a jelenre vonatkozólag (pl. Jennyvel való barátság) vagy az adott szereplő jelleméhez tettek hozzá (pl. Adam családi háttere). Így kaptunk időhurkos, alternatív valóságos és problémamegoldós epizódokat, amikről túlzás nélkül állíthatom, hogy a szezon legjobbjai között vannak. Már az előző évadban megállapítottam, mennyire jól áll a sorozatnak az efféle kísérletezés, ami szerencsére ebben az évadban is remekül működött. Az új látásmód mellett ugyanis hatalmas teret adtak a színészeknek, akik szemmel láthatólag élvezték a szerepüket és olyan oldalukat is megmutatták, amelyek korábban nem jöttek elő. 


Erica és Adam mellett Dr. Tomnak is jelentős szerepe volt és bár az elmúlt két évad során sok mindent megtudtunk róla és a múltjáról, most láthattuk, milyen következményekkel járnak bizonyos tettei. Erica életének alakulásán kívül ez a történetszál érdekelt a legjobban. Dr. Tom "büntetésére" többször is utaltak, ennek tükrében másra számítottam, de mivel a Being Erica alapvetően egy csajos sorozat, a túlzott high concept nem biztos, hogy jó irányba vitte volna az eddig felépített világot. 


Hogy hová fut ki az évad, az nem ért váratlanul, az oda vezető út viszont igen. A 12. rész ugyanis egy olyan fordulatot hozott, ami miatt már a sorozat kaszáján gondolkoztam, de aztán örömmel nyugtáztam, hogy a készítők nem borították fel egy tollvonással három évad munkáját. Jutalmul ismét egy csinos cliffhangerrel zárták az évadot, no meg egy karácsonyi különkiadással, ami önmagában aranyos és ünnepi hangulatú epizód volt, az események szempontjából azonban simán ki lehetett volna hagyni. Az évadzáróban tehát Erica ismét boldog és legalább olyan teljes az élete, mint az első évad végén volt. A különbség csak annyi, hogy a folytatásban már doktorként fog tevékenykedni.

Értékelés: 8/10

2016. augusztus 4., csütörtök

Being Erica - 2. évad

A kanadai sorozat első évadjának újranézését követően nem volt kérdéses, hogy a második évadot is újranézem, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar végzek a 12 résszel. Érdekes egyébként, hogy a másodszori megtekintés ellenére ebből az évadból jóval kevesebb dologra emlékeztem.


Az első évad ugyebár azzal zárult, hogy Erica élete sínen van és az apróbb zökkenők ellenére túljutott a nehézségeken. Ebből persze az következett, hogy úgy érezte, most neki kell segíteni. Mindenkinek és mindenben. Az évad első felében talán ez bosszantott a legjobban, legszívesebben azt kiabáltam volna a képernyőnek, hogy: "Hé, Erika! Fizikai képtelenség ennyi embernek segíteni és ilyen sok fronton helytállni. Egyszerűen lehetetlen!" Ebből kifolyólag pedig számítani lehetett arra, hogy a siker és a csillogás egy nap véget ér. 


A színvonal egyébként - egy-két borzasztó gyenge epizódot leszámítva - ugyanolyan volt, mint amit a korábbiakban megszokhattunk, a szerényebb költségvetés igazából csak az epizódszámban érezhető. Az alapkoncepció viszont jelentősen változott: a 12 epizódból csak 6 volt klasszikus "visszatekintős", a többiben volt jövőbe utazós, alternatív valóságos, nap-újraélős és utazás nélküli is. Bevallom, nekem az utóbbiak sokkal jobban tetszettek, a Leo haláláról szóló epizódok után egyre kevésbé voltam kíváncsi Erica gimis és egyetemi éveire.


A jelenlegi életére viszont annál inkább. Munka és magánélet terén is tartogatott érdekes fordulatokat a szezon. Julianne és "A kis Ő" bukása nem ért váratlanul, az Ethannel való szakítás viszont igen. Két évadon keresztül ő jelentette a biztos pontot az életében és bár mindkettőjük álláspontját meg lehet érteni, számomra furcsa volt a kapcsolatuk vége. Nem úgy Josh és Sam házasságának zátonyra futása, amire már a kezdetektől fogva lehetett számítani.


Kai személyében új szereplőt is kaptunk, akiről kiderül, hogy ugyanúgy terápiára jár, mint Erica, csakhogy a srác a jövőből érkezett, hogy jóvátegye az egyik múltbéli hibáját. Érdekesen alakul a viszonya Ericával és bár Erica maga is sok megoldhatatlannak látszó problémával küzd, a végén ő vezeti rá Kait a helyes útra. Kai minden tekintetben az évad egyik fénypontja volt, nem bánnám, ha a későbbiekben még viszontlátnánk. Ha mást nem, az Alien like you miatt, amit az évadzáróban is előadott. 


Az évad másik fénypontja Dr. Tom, akinek még a múltjába is bepillantást nyerhetünk és bár továbbra is sok rejtély övezi, az évad végére már több mindent tudunk róla. A finálé közel sem volt annyira ütős, mint az első évad vége, mégis legalább annyi kérdőjelet hagyott maga után. Az évad folyamán ugyanis többször elhangzott, hogy Erica nem áll készen, az évadzáróban viszont maga Dr. Tom mondja ki, hogy Erica bizony kész megtenni a következő lépést. Hogy ez hová vezet, az a harmadik évad zenéje, az viszont biztos, hogy bár Erica ugyanabban a helyzetben van, mint a sorozat elején (se munka, se pasi), a történtekből viszont megerősödve és optimistán jött ki.

Értékelés: 8/10

2016. augusztus 1., hétfő

Being Erica - 1. évad

"Sometimes to move forward you have to go back."

Erica Strange személyében adott egy harmincas nő, aki folyamatosan rossz döntéseket hoz az életében. Kirúgják a munkahelyéről, mert túlképzett, nincs komoly párkapcsolata, a pasija dobja, egy allergiás roham miatt pedig a kórházban köt ki. Mindez egyetlen nap leforgása alatt történik. A kórházban aztán találkozik egy Dr. Tom nevű rejtélyes terapeutával, aki megpróbál segíteni Ericán. Elsőként felíratja vele életének rossz döntéseit, hogy Erica az időben visszautazva jóvá tudja tenni a megbánt tetteket. 


Első olvasatra nem túl eredeti a történet, a megvalósítás mégis magával ragadó. Epizódról epizódra egyre jobban megismerjük Ericát, a barátait, a családját és a munkatársait, hogy aztán az évad végére egy olyan Ericát lássunk, akinek minden fronton egyenesbe jött az élete. Minden múltbéli hiba tanulságos Ericának, helyrehozataluk pedig nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a jelenben jó döntéseket hozhasson meg. 


Érdekes kérdéseket és helyzeteket boncolgat a sorozat és bár az elején falra tudtam volna mászni Erica hebrencsségétől, viszonylag hamar meg tudtam őt kedvelni. A többi szereplő is szimpatikus, talán csak Josh az egyedüli kivétel, de szerencsére nem sokszor mutatják őt. Néhány éve egyébként már megnéztem egyszer ezt az évadot, de most valahogy sokkal aktuálisabbnak éreztem. Korban majdnem annyi vagyok, mint a főszereplő és bár nekem más egy kicsit az életem, néhány párbeszéd nagyon mellbevágó volt. 


A dialógusok mindenképpen a sorozat előnyei, különösen az Erica és Dr. Tom közötti beszélgetéseket élveztem. A jelenben játszódó események abszolút életszerűek, a múltbéli rossz döntések pedig azt hiszem, sokunknak ismerősek lehetnek. Éppen ezért kifejezetten jó nézni ezt a sorozatot, olyan, mint egy személyre szabott terápia. 


Zeneileg is erős a sorozat, szinte minden epizódra jut egy-egy meghatározó dallam vagy szám, ami nemhogy 2009-ben, de még napjainkban is ritkaságnak számít. A sorozat legnagyobb pozitívuma azonban az Ericát játszó Erin Karpluk, aki könnyedén elviszi a hátán a sorozatot. Minden egyes reakciója hihető, és fantasztikus a kémia közte és a többi színész között. 


A finálé a címéből sejtetően Erica legnagyobb hibájával foglalkozik és egy fontos pontra világít rá: nem lehet a múlt eseményeit radikálisan megváltoztatni, mert akkor a jelen is átalakul. Annak ellenére, hogy láttam már ezt az epizódot, sok mindenre nem emlékeztem, így néhány fordulatnál ugyanúgy meglepődtem, mint amikor először néztem a sorozatot. A zárás mindenesetre elég sok kérdőjelet hagyott, de ettől eltekintve nagyon egyben van ez a 13 rész. 

Értékelés: 8/10