2017. május 20., szombat

#Sohavégetnemérős (2016)

A #Sohavégetnemérős egy zenés játékfilm, melyet a Fluor Tomi és Diaz alkotta, rendkívül népszerű zenei formáció, a Wellhello slágerei inspiráltak. A hat történetet Wellhello dalokkal egybeszövő film producere a könyves-tévés-filmes Lévai Balázs, rendezője Tiszeker Dániel. A #Sohavégetnemérős generációs film: a mai huszonévesek életérzését, gondolkodását, problémáit, párkapcsolatait ábrázolja, szinte minden alkotója harmincon inneni.


A Wellhello zenéjéért nem rajongok (nincs különösebb bajom velük, de valahogy úgy érzem, nem én vagyok a megszólított közönség), a filmet egy iskolai vetítés keretében néztem meg. Amit egyáltalán nem bántam meg, ugyanis nagyon jól sikerült. Pedig úgy ültem be rá, hogy semmilyen elvárásom nem volt. A Hány szerelmet bír még el a rakpart? c. dalt ismertem, ezen kívül csak a készítők nevét tudtam. Mégis már az első jelenettel berántott a film és úgy álltam fel a végén, hogy szinte fülig ért a szám. 


A leírásban az szerepel, hogy a #Sohavégetnemérős a mai huszonévesek generációs filmje, amit én a korai 30-as korosztályra is kiterjesztenék. Pár éve szintén generációs filmnek titulálták a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlant, de azzal nem tudtam annyira azonosulni. A #Sohavégetnemérősben viszont rengeteg olyan jelenet volt (pl. amikor a három nő randizik), ahol simán el tudtam képzelni magamat a szereplők között. Gyakorlatilag ugyanazokat a problémákat és helyzeteket vitték filmre, amikkel én is szembesülök vagy már magam mögött tudok. 


Meglehetősen sok helyszínen forgatták a filmet, így a főváros mellett Veszprém, a Balaton, Debrecen és Sopron is képviselteti magát egy-egy jelenet erejéig. A modern technológiát (okostelefon, facebook, insta, stb.) nem szerepeltették indokolatlanul sokszor és a színészek játéka is tetszett, a dalok viszont idővel megfogyatkoztak. A film kétharmadánál ugyanis kissé leült a tempó, az áruházi jelenet pedig erőltetett lett, de a fináléra szerencsére ismét visszatért a lendület. Szirupos lett a vége, az tény, viszont a film mindvégig szórakoztatni akart, emiatt pedig ez volt hozzá a tökéletes befejezés. 


Ha a filmben szereplő korosztályt nézem, túl sok újdonságot nem mondott nekem a film, tanárszemmel nézve viszont mindenképp hasznos volt. Érdekesség, hogy a diákoknak is tetszett a #Sohavégetnemérős, néhány kollégát pedig közelebb tudott vinni a film a mai tizen-huszonéves korosztályhoz. 

Értékelés: 7.5/10

2017. május 6., szombat

Boszniai kiruccanás

Év elején úgy terveztem, hogy idén nem megyek nyaralni (hosszabb útra legalábbis), így csak rövidebb utazások jöhettek szóba. Bosznia-Hercegovináról előzetesen csak annyit tudtam, amennyire a '90-es évek híradásaiból emlékeztem: a szarajevói bombázásokra és a háború elől menekülőkre. Ilyen emlékek nem hoznak nagy kedvet egy utazáshoz, azonban az egyik ismerősöm még szeptemberben járt az országban és annyira szép képeket készített, hogy nekem is látnom kellett a helyszíneket.

Tipikus bosnyák táj

Az indulás este 10-kor volt és bár térképen nem tűnik olyan messzinek a bosnyák főváros (ott volt a szállás), majdnem 12 óra múlva érkeztünk meg. A magyar időjárás langyos tavaszi záporos volt, míg Szarajevóban özönvíz-szerű eső és téli hideg fogadott minket. Mázli, hogy csizmát és vastag kabátot vettem indulás előtt, mert különben jéggé fagytam volna. A bosnyák fővárosból emiatt nem is láttam sokat, ugyanis az esőzés idővel havazássá változott. 

Szarajevó belvárosa a bazársorral

Szarajevó egyébként nagyon különleges város volt. Sok tekintetben hasonlít Budapestre, ugyanakkor jól látszik a különböző kultúrák keveredése. A bazársor a Balkánból adott egy kis ízelítőt, a mecsetek pedig a muzulmánok építészetének lenyomataiként ékesítették a várost. A belváros nagyon szép, azonban a 20 évvel ezelőtti háború nem múlt el nyomtalanul. Rengeteg házon láthatók lövésnyomok és a város egy része igencsak lepusztult képet mutat. Emiatt igencsak nyomasztónak tűnt a város, az eddig látott európai fővárosoktól eltérően Szarajevóban tudnám a legkevésbé elképzelni az életemet. 

Szakadó eső, később pedig havazás 

A második napi úticél Mostar volt és szerencsére addigra az esőt gyönyörű tavaszi napsütés váltotta fel. Mostar előtt Međugorjét is útba ejtettük, ami a Mária-kultusz egyik leghíresebb zarándokhelye. Ez annyit takar, hogy turistabuszok tucatjai viszik a városkába a híveket, az árusoknál pedig mindent Szűz Mária képe borít. Mindent. Mivel én nem vagyok hívő, engem nem nyűgözött le annyira ez a városka, így alig vártam, hogy végre Mostarba érjünk. 

Mostar 

Mostar szerelem volt első látásra. Fantasztikus hangulata volt, ami rögtön magával ragadott. Nagyon tetszett a bazársor, az épületek, na és persze az Öreg-híd. Rengeteg volt a turista (a legtöbben magyarok) és mivel a csoportból egy srác már járt itt, sikerült a környék legjobb éttermében ebédelnünk. A szállás messzesége miatt túl sok időt nem tudtunk Mostarban tartózkodni, de a város úgy maradt meg bennem, mint egy megelevenedett festmény. Imádtam. :)

Mostar: Öreg-híd

Szarajevóba visszafelé a három kisbusz közül az egyik lerobbant (felforrt és elfüstölt a hűtővize), így kissé kalandos volt az út. Én másik buszban utaztam, de így is nagy szerencsénk volt, hogy egy autómentő épp a közelben járt és a vártnál gyorsabban megoldódott a probléma. Az utazás harmadik napjának programja a hazautazás volt, de délelőtt még volt időnk egy rövid városnézésre a fővárosban. Tavaszi melegben sokkal kellemesebb látványt nyújtott, de az igazán nagy élmény a villamosozás volt. A járművek kívülről is elég lepusztultnak tűntek, a belsejük pedig olyan volt, hogy a társaságból senki nem mert leülni, leszállás után pedig mindenki kézfertőtlenítőt kért tőlem. Meg is állapítottuk, hogy a legkoszosabb magyar tömegközlekedési jármű is patikatisztaságú a bosnyák villamosokhoz képest. 

Zárásként néhány apróság:
- Bosznia-Hercegovina gyönyörű és nagyon jól kiépített úthálózattal rendelkezik.
- Az árak sokkal olcsóbbak a Magyarországon megszokottaknál, a három nap alatt alig költöttem a váltott pénzből. 
- A vendégszeretet megvan, de jóval kevesebben beszélnek angolul, mint amire számítottam. Ennek ellenére még egy olyan taxisofőrrel is meg lehetett értetni magunkat, aki a bosnyákon kívül nem tudott más nyelvet. :)
- A vendégszeretet árnyoldalát is megtapasztaltuk: az egyik kisvendéglőben elég durván lehúztak minket és amikor reklamálni akartunk, a felszolgáló srác a rendőrséggel fenyegetőzött, így jobbnak láttuk gyorsan lelépni onnan. 
- Balkáni országhoz képest meglepően tiszták és rendezettek a városok.