2015. március 29., vasárnap

Fortitude - pilot

Lassan az első évad végéhez közeledik ez a brit sorozat, én azonban még csak most jutottam el a pilotig. A helyszín egy Izlandhoz közeli sziget, egészen pontosan Fortitude városa, ahol mindenkinek van munkája és tető a feje fölött, ezért ismeretlen a bűnözés. Ám amikor a nemrég érkezett fiatal tudós meghal, a kisváros élete egy csapásra megváltozik. 


Az elmúlt években sok kisvárosi gyilkosságos sorozat került képernyőre (mint például a The Killing vagy a  Fargo), így nagyjából tudtam, mi vár rám a duplarész 90 perce alatt. A cselekményvezetésben nem sok újdonság van, gyakorlatilag ugyanazokat a köröket futják le, mint a nyomozós sorozatokban általában. Kapunk rejtélyt (pontosabban egy megmagyarázhatatlan jelenséget), egy csomó szereplőt különböző élethelyzetekkel és persze konfliktusokat, amelyek segítenek, hogy egy kicsit jobban megismerjük a városlakókat. 


A pilot legnagyobb erőssége egyértelműen a helyszín. Lélegzetelállító az izlandi táj és a fények, a külső helyszíneken játszódó jelenetekből szinte árad a zimankó és a nyomasztó hangulat. Még jegesmedvéket is mutatnak, amik élve marcangolják szét áldozataikat. Ennyiben viszont ki is merül a varázs, mert bár szeretem a lassú krimiket, a nyitórészt majdhogynem végigunatkoztam. 


Pedig a színészek jók és némi karakterizációval is szolgált a pilot, de a sorozat így sem tudott megnyerni. Lehet, hogy azért, mert telítődtem a műfajjal, de még a harmadik rész előzetese után sem érdekel túlzottan a folytatás. Mind a rejtély, mind a felmerülő kérdésekre adható válaszok hidegen hagynak; csakúgy, mint a gyilkos kiléte. Hiába van egy-két szimpatikus szereplő, ez kevés ahhoz, hogy a következő részre is maradjak.

Értékelés: 5/10

2015. március 28., szombat

How to train your dragon 2 - Így neveld a sárkányodat 2 (2014)

A 2010-ben készült How to train your dragon után kíváncsi voltam a folytatásra, ami négy év után meg is érkezett. Ennek ellenére elég sokáig halogattam a megtekintését, mert féltem, hogy a 2014-es film nem üti meg az elődje színvonalát, de mivel mindenhol dicsérő véleményeket olvastam róla, ideje volt lecsekkolni. 


Hablaty hőstette után Hibbant-sziget valóságos sárkányparadicsommá vált, ahol a vikingek sárkányversenyekkel múlatják az időt. Hablaty azonban inkább a tágas eget igyekszik meghódítani Fogatlannal együtt. Egyre magasabbra, egyre messzebb merészkednek, olyan tájakra jutnak, ahol nem járt még viking. Így fedeznek fel egy titkos jégbarlangot, melyben több száz idomítatlan sárkány fészkel. A tűzköpő fenevadaktól Hablaty nem ijedne meg, ám a barlang őre, a titokzatos sárkánylovas már komolyabb ellenfélnek tűnik. Hablatyék miatta keverednek bele életük legnagyobb háborúságába: a rájuk váró nagy csatán nemcsak az ő életük múlik, hanem az emberek és sárkányok jövője is. 


Utoljára talán a Shrek második része után mondtam azt, hogy van értelme a folytatásoknak, amihez most az Így neveld a sárkányodat is csatlakozhat. A rövid bevezetőt követően hamar beszippantott a történet és a film végéig el sem engedett. Minden megvolt benne, amit az első részben szerettem, ugyanakkor az is látszott a filmen, hogy négy évvel vagyunk az első rész után. Hablaty érettebb lett; már nem az jelenti neki a legfőbb gondot, hogy a falu lakói a különcsége miatt szekálják, hanem az, hogy apja rá akarja hagyni a törzsfőnöki címet. 


A téma tehát egy kicsit komolyabb és a harcoknak is nagyobb súlya van, de a tálalás egyáltalán nem szájbarágós. A karakterfejlődésen túl a korábban megismert univerzum is tágul: nemcsak Berk szigetén élnek sárkányok és Hablaty halottnak hitt anyját is megismerjük. Utóbbihoz egy drámai vonal is kapcsolódik, ami egy gyerekeknek készült filmtől meglepő, de összességében tetszett, hogy a készítők nem ragaszkodtak a rózsaszín cukormázhoz. 


A sárkányok megjelenítése és a látványvilág ezúttal is pazar volt, és külön meg kell jegyeznem, mennyire színes volt a tűzokádó lények felhozatala. Mindenféle alakú, formájú és színű sárkány előfordul, de egyik sem ijesztő. A történet adta feszültséget és sötétebb tónusokat egyébként nagyon sok poénnal próbálták oldani, amik mind a fiatal, mind az idősebb közönségnél működtek. 

Értékelés: 9/10

2015. március 26., csütörtök

iZombie - pilot

Végre megérkezett az egyetlen olyan újonc a 2014/15-ös évadból, amit a legjobban vártam. Aztán úgy alakultak a dolgaim, hogy a premierről lemaradtam, úgyhogy most pótlom a pilotkritikát. Az alapkoncepcióval tisztában voltam az epizód megnézése előtt, éppen ezért nem vártam tőle nagyon nagy csodát, a végeredmény így is jobb lett, mint amire számítottam. 


Olivia (Liv) Moore sebészként dolgozik, ám egy buli után zombiként tér magához. Ez persze számos változást hoz az életébe: patológus lesz a hullaházban, agyakat kezd el enni, melynek hatására látomásszerűen felvillannak a halott illető emlékei, így pedig be tud segíteni a rendőrségi nyomozásokba. 


Nyomozós sorozat "külsős" szakértővel... tucatnyi példát fel lehetne sorolni, hiszen nem az iZombie az első ebben a műfajban. Mégis, a szokásos klisék ellenére bejött az epizód és nem kérdés, hogy a folytatásnál is ott leszek. Az iZombie egyébként képregényen alapul, amit le sem tagadhatna a nyitórész: számtalan képregényes bevágás tarkította az epizódot, amik ugyanolyan jól illettek a sztorihoz, mint annak idején a flashbackek a Super Clyde pilotjához. 


De nemcsak emiatt tetszett az epizód, hanem a stílusa miatt is. Abszolút könnyed, humorban sem szenved hiányt és semmit nem visznek túlzásba. Pont annyi háttértörténetet és karakterizációt kapunk, amennyi kell, a tempóval sincs gond, a narrálás pedig remekül passzol a képregényes világhoz. Ennek eredményeképpen meglepően szórakoztató lett az epizód, pedig zombis sorozat lévén egészen mást várna tőle az ember. 


A főszereplőt játszó Rose McIver jó munkát végzett és kedvelhető karaktert hoz, a mellékszereplőkön meg úgyis csiszolnak még a későbbiekben. Első blikkre tehát kellemes néznivalónak ígérkezik az iZombie, remélhetőleg ez a folytatásban is így marad. 

Értékelés: 7.5/10

2015. március 8., vasárnap

Dracula Untold - Az ismeretlen Drakula (2014)

1462-ben járunk, amikor Erdély már jó ideje élvezi azt a békét, amelyet a harcedzett III. Vlad havasalföldi fejedelem és szeretett felesége, Mirena bölcs és igazságos uralkodása biztosít. Ügyes politikájukkal elérték, hogy országuk ne sodródjon háborúba, és népük védett legyen a hatalmas Ottomán Birodalomtól, amely világuralomra tör. Ám amikor II. Mehmed szultán ezer havasalföldi fiút követel - köztük Vlad gyermekét, Ingerast -, hogy janicsáriskolába küldje őket, a fejedelemnek döntenie kell: követi apja példáját, és odaadja a fiát a szultánnak, vagy egy szörny segítségét kéri, hogy legyőzhesse a törököket, ezzel örök kárhozatra ítélve önnön lelkét. 


Szeretem a történelmi filmeket és a gótikus rémtörténeteket sem vetem meg, ergó igazi csemegének ígérkezett ez a film. A két nézőcsalogató tényező közül inkább az utóbbi érvényesült és bár sok újdonsággal nem szolgált, végeredményben nem sajnálom a rááldozott időt. Még úgy sem, hogy tulajdonképpen csupa olyan jelenetsort látunk, amiket más filmekből ollóztak össze. 


Drakulát eddig mindenhol kegyetlen vérszívó szörnyetegként ábrázolták, ebben a filmben egy népét és családját féltő lovag, aki még az ördöggel is képes alkut kötni, hogy megállítsa a török hadsereget. A cél tehát kellőképpen nemes, bár a vér utáni vágyból elég keveset kaptunk a fény- és ezüstérzékenységhez képest. És persze a karót meg a keresztet is meg kell említenem a kötelező vámpírfilmes kellékek listájáról. 


Technikailag egyébként nagyon rendben volt a film, különösen a látványvilág tetszett. A zene viszont nagyon hangos volt a beszédhez képest, hiába passzolt a dallamvilág a film stílusához. A színészek közül a főszereplőt játszó Luke Evans játéka volt kiemelkedő, mind az érzelmes, mind az akciódús részeknél hiteles volt az alakítása. A Mirenát megformáló Sarah Gadon ellenben nagyon színtelen volt, a szépségén kívül nem sokban járult hozzá a filmhez. Eredettörténetként jól tudott működni a film, az utolsó képsorok után pedig kíváncsian várom a folytatást.

Értékelés: 6.5/10