Évösszegző 2021

Ismét eltelt egy év, úgyhogy ideje visszatekinteni az elmúlt 365 napra. (A 2020-as év összegzése itt olvasható.) 

- A tavalyi évzáró bejegyzésemet a reményt jelentő védőoltás hírével zártam. Egy év távlatából ezt ugyanígy gondolom, sőt, azóta már az oltáson is túlvagyok. Nem áprilisi tréfa, de április elsején megkaptam az első adag Pfizer által kifejlesztett védőoltást, majd az év folyamán még kettőt. Az első szinte meg se kottyant, a második után minden csontom és ízületem fájt, a harmadik után pedig egy nagyon gyors lefolyású influenzám volt. A kellemetlenségek ellenére is úgy gondolom, hogy érdemes volt élni ezzel a lehetőséggel és nagyon örülök, hogy az orvostudomány ilyen gyorsan tudott reagálni a koronavírus okozta helyzetre. 

- Igen, a Covid sajnos nem tűnt még el, a delta variáns után most az omikronról szólnak a hírek, a maszkhordáson kívül viszont nincsenek korlátozó intézkedések. Furcsa belegondolni, hogy tavaly ilyenkor esténként kijárási tilalom volt... (Nem, egyáltalán nem sírom vissza ezt.)

- Az online oktatást idén tavasszal sem úsztuk meg, viszont engem most sokkal jobban megviselt, mint a korábbi. A hűvös és szeles tavasz miatt az emberek behúzódtak, napokig nem találkoztam senkivel. Alapvetően egyedül is feltalálom magam, most viszont azzal szembesültem, hogy huzamosabb ideig nem bírom a bezártságot és az ingerszegény környezetet. Nagyon sokszor volt pánikrohamom, amik szerencsére a korlátozások feloldásával megszűntek. 

- Nyáron emiatt igyekeztem minél több élményt gyűjteni és feltöltődni, ami azt hiszem, teljes mértékben sikerült. Sok programon és rendezvényen voltam, nagy szükségem volt erre az aktív időszakra. 

- Augusztusban elérkezettnek láttam az időt, hogy nyugdíjazzam az eddigi laptopomat és beruházzak egy új gépre. A 2008 tavaszán kapott gépem az utóbbi időben látványosan lelassult és egyre kevesebb dologra tudtam használni. A 13 év alatt nagyon jó szolgálatot tett, minden fontosabb munkámat (pl. szakdolgozatok, portfólió) ezen a gépen készítettem el.

- Ősszel nagyon betemetett a munka, csak a Börzsönyben tett kirándulásról tudtam hírt adni. 

- Ezt az évet nem úsztam meg betegségek nélkül. Az apróbb megfázások mellett ősszel hangszálgyulladást kaptam, amiből hetekig tartott a gyógyulás. 

- Emellett sikerült elkészítenem a szakdolgozatomat, decemberben pedig az államvizsgát is teljesítettem. :) Terveim szerint januárban erről is beszámolok majd részletesen. 

- Nagyon kevés filmet és sorozatot néztem idén és könyvekből sem tudtam annyit olvasni, mint szerettem volna. Sebaj, majd jövőre. Viszont rengeteg receptet próbáltam ki és bátrabban merek kísérletezni új ízekkel és alapanyagokkal.

- Ha röviden kellene értékelnem a 2021-es évet, akkor azt mondanám, hogy felemás év volt. A rossz dolgok nagyon megviseltek, a jókat viszont igyekeztem a lehető legteljesebben megélni. Mentálisan nagyon megterhelő év van mögöttem, ugyanakkor pozitív és emlékezetes dolgokban is volt részem. A 2022-es évhez is így tudok viszonyulni: bizonyos dolgokban optimista vagyok, más dolgoktól viszont nagyon félek. Meglátjuk, hogy ezekből mi hogyan fog megvalósulni. Ebben a szellemben kívánok minden olvasómnak boldog, egészségben és sikerekben gazdag 2022-t!

Ready or not - Aki bújt (2019)

Grace az esküvőjére készül, amit a vagyonos vőlegénye családjának hatalmas, ódon kastélyában tartanak. A lakodalom után a família - a régi hagyomány szellemében - egy játékra, afféle beavatási ceremóniára invitálja a lányt. A feladat egyszerű: Grace-nek bújócskáznia kell a házban. A tét azonban hatalmas: Grace élete. A család tagjainak ugyanis meggyőződése, ha pirkadatig nem áldozzák fel a família legújabb tagját, akkor szörnyűségben lesz részük. Grace-ben azonban emberükre akadtak... 

Tovább szemezgetve az elmúlt év(ek) filmterméséből, az Aki bújt már az ismertetőjével megragadta a figyelmemet. Szeretem a régi kastélyokat és a rejtélyeket, így hát kíváncsian vártam, mi sül ki ebből a filmből. Nos, nem egy rózsaszín cukormázas karácsonyi romkom, hanem egy vérbeli slasher egy nem túl bonyolult, de mégis érdekes háttértörténettel. Jó ideje nem nézek ilyen típusú filmeket, ez most mégis jólesett, mert a maga nemében egészen szórakoztató alkotásról van szó. 

Egy 30 évvel korábbi flashbackkel indít a film, majd rögtön utána Grace és Alex esküvőjén vagyunk, ezt követően pedig már kezdődik is a bújócska, nincs felesleges időhúzás. Ez a folytatásra is igaz, mert a tempó egy pillanatig sem ül le. Sőt, az első hullák után indul csak be igazán. Egymás után hullanak el a Le Domas család tagjai, ennek ellenére az egész filmen érezhető egyfajta komikus jelleg. Néhány halálnem kifejezetten vicces és az is hamar kiderül, hogy a család tagjai nem az eszükről híresek. 

Grace igazi terminátor módjára igyekszik megmenekülni, miközben a hentelős filmekben előforduló dolgok közül a legrosszabbakból jut ki neki: átlőtt kézfej, dögkút, vaskerítés általi sebek, üldözés, (majdnem) leszúrás... szóval elég durván néz ki a film végére. Samara Weaving remekül helytállt ebben a szerepben, ahogy a többi színésszel sem volt gond. Andie MacDowellt nagyon régen láttam a filmvásznon, kellemes meglepetés volt ebben a filmben az alakítása. 

A szórakoztató faktor remekül működött és egy remekül összehozott - de a filmhez abszolút méltó - befejezést is kaptunk, úgyhogy egyáltalán nem bántam meg, hogy ezt a filmet választottam az idei év utolsó filmjének. A vér mellett a káromkodással sem spóroltak a készítők, de ebben a filmben még ez is indokolt volt. A környezet is szép és adta magát, hogy minden zegét és zugát kihasználják. Ez a bújócska egy kicsit Addams family, egy kicsit Evil dead, de a műfaj kedvelőinek mindenképp csemege. 

Értékelés: 8/10

Knives Out - Tőrbe ejtve (2019)

A milliárdos krimiírót 85. születésnapján holtan találják vidéki  villájában. A partit követő napon a tett helyszínére érkezik a híres magándetektív, Benoit Blanc, akit egy titokzatos személy bérelt fel a szenzációs bűncselekmény felderítésével. Ahogy a nyomozó elkezdi felgöngyölíteni az ügyet, egyre különösebb titkokra derít fényt. És bár az ünnepségen résztvevő családtagoknak és a személyzetnek is megdönthetetlen alibije van, mindenkinek alapos indítéka volt a szörnyű tett elkövetésére. 

Kedvelem a krimiket, ezért is örömteli, hogy egy ilyen film is bemutatásra került a széles közönség előtt. A Tőrbe ejtve egy kicsit olyan, mintha egy nagyon hosszú Agatha Christie művet filmesítettek volna meg: van itt hatalmas vidéki ház, népes család, konfliktusok, titkok és egy bevándorló ápolónő. Már csak egy csavaros eszű detektív kell(ene), akit meg is kapunk Benoit Blanc személyében. Nyomokban ugyan hasonlít Hercule Poirot-ra, de ebben a filmben nem a belga nyomozó figuráját akarják lekoppintani. A sztori abszolút megállja a helyét, a cselekmény gyakorlatilag előttünk rajzolódik ki, így a nyomozással párhuzamosan lehet találgatni, hogy mi hogyan történt. 

A szereposztás parádés, igazi nagy neveket vonultat fel a film: Daniel Craig, Chris Evans, Christopher Plummer, Jamie Lee Curtis és Toni Collette - hogy csak a legismertebbeket említsem. Az alakításukkal nincs baj, láthatóan mindegyikük lubickol a szerepében. Talán csak Daniel Craig lóg ki kicsit a sorból, mert James Bond után furcsa volt egy visszafogott és kimért szerepben látni őt. 

Az öreg végrendeletén és a film befejezésén persze lehetne vitatkozni, de az eseményeket végiggondolva szerintem minden így volt logikus. Végeredményben ez a film semmi mást nem akart, csak szórakoztatni, és ez  maximálisan sikerült is neki. Nincs túlbonyolítva a történet, érthetőek és követhetőek a csavarok, jók a szereplők és még némi humor is megjelenik benne. A hosszán lehetett volna egy kicsit rövidíteni, de még így is kellemes meglepetés volt a film. 

Értékelés: 8.5/10

Karácsony

Minden kedves olvasómnak nagyon boldog Karácsonyt kívánok! 

Meander - Halálos útvesztő (2020)

Egy nő egy halálos játék kellős közepébe csöppen. Minden egyes új hely, ahová megérkezik, halálos csapdát rejt. Vajon sikerül elkerülni őket? 

Leírás alapján erős a hasonlóság a nemrég újranézett Kocka-filmekkel (első, második, harmadik), ezért is figyeltem fel rá. Megtekintés után viszont inkább a 2010-es Buried c. filmhez tudnám hasonlítani. A helyszín ugyanolyan szűk (bár itt nem koporsóban vagyunk, hanem egy csőrendszerben) és nyomasztó, megspékelve néhány akadállyal. És itt nemcsak a csapdákra gondolok... 

Rengeteg kérdés merült fel bennem a film nézése közben (pl. Kik és miért juttatták a nőt ebbe a labirintusba?), de választ nem kaptam rájuk. A nőről csak az elmondásából és a visszaemlékezéseiből tudunk, és bár próbálták szimpatikussá tenni a film készítői, nem igazán sikerült. Amikor ráeszmél a helyzetre, akkor természetesen dühös, utána viszont nagyon hamar fel akarja adni. Aztán találkozik az őt felvevő sofőrrel és próbálja bátorítani őt, de később megint eljut arra a pontra, hogy már nem akar tovább küzdeni. Szóval egy idő után már nem tudtam komolyan venni a karakterét. 

A helyszín semmilyen újdonsággal nem szolgált, a csapdák mindegyikét elsütötték már a Kocka-filmekben. A hangulatra emiatt nem lehet panasz. Ennek ellenére nem vagyok elégedett a látottakkal. Pontosabban azt nem tudom, hogyan is kellene értelmeznem a filmet. Túlélőhorrorként elmegy (bár az igazi horrortól messze van), sci-fiként pedig sok benne a felesleges kör. Metaforikusan már van némi értelme a filmnek, de a végét így sem tudom hová tenni. Nagy elvárásokkal ültem le a Halálos útvesztő elé, de ez a film sajnos csalódás lett. 

Értékelés: 3/10