Szerintem joggal pályázhat a 2010-es év legdrámaibb filmje címre. Ez is másfél órás film, de csak az első fél óra után válik igazán izgalmassá. A teljes film egy koporsóban játszódik és a kameraállások miatt arra is nyomasztóan hat, aki nem klausztrofóbiás.
Paul Conroy egy fuvarozócégnél dolgozik és Irakban segít az amerikai hadseregnek. A film azzal indít, hogy Paul hat láb mélyen, egy koporsóban tér magához. Nem tudni, kik és miért temették el. Innentől kezdve a történet hasonlít a 127 óra sztorijára: Paul amellett, hogy próbál alkalmazkodni a körülményekhez, minden erejével azon van, hogy kijusson a felszínre.
A koporsóban megtalálja az öngyújtóját és egy mobiltelefont, amivel kapcsolatot próbál létesíteni a külvilággal. Folyamatosan hívja a családját, a munkahelyét és a hivatalokat (nagykövetség, FBI) és informálja őket, hogy minél hamarabb eljuthasson hozzá a segítség. A telefonbeszélgetésekből kirajzolódik Paul élettörténete és az is kiderül, hogyan került bele a koporsóba. Paulnak versenyt kell futnia az idővel, ugyanis a koporsóban rohamosan fogy az oxigén, a telefon akkumulátora is gyorsan merül és le kell küzdenie az egyre erősödő pánikot. A segítségnek tehát minél előbb meg kell érkeznie, hogy ne következzen be a legrosszabb...
Egyszereplős film a Buried, így Ryan Reynoldsra hárult a feladat, hogy hitelesen hozza a karaktert. Nem ismerem a többi filmes szereplését, de remekül hozta a kétségbeesett ember karakterét.
A film zárása döbbenetes és hosszú időre elgondolkoztatja a nézőt.
A film zárása döbbenetes és hosszú időre elgondolkoztatja a nézőt.
Értékelés: 9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése