Nyári kedvenceim

Lassan a végéhez közeledik a nyár, így ideje sorra vennem azokat a dolgokat, amiket az elmúlt hónapokban szereztem be. (A bejegyzés nem szponzorált.)

- Idén nagyon megkedveltem a barack színt, úgyhogy egy 3 darabos törölközőszettet szereztem be a Sparban. A képen csak a közepes és a legkisebb látható, a legnagyobb már nem fért rá. Jó minőségűek, puhák és így végre van egy egységes színű szettem. 

- Tavaly a környezettudatosság jegyében elhatároztam, hogy drasztikusan csökkentem a háztartásomban levő műanyag mennyiségét. Bár ritkán használok szívószálat, régóta kerestem környezetbarát alternatívát. Épp ezért nagyon örültem, amikor egy random vásárláskor rábukkantam a DM-ben egy 6 darabos fémszívószál készletre. A funkcióját ugyanúgy el tudja látni, mint a műanyag társa, csak ez sokkal tartósabb és el lehet szépen mosni őket. 

- Az ősz beköszöntével előkerülnek nálam az illatgyertyák, így jártamban-keltemben mindig beszerzek belőlük egy-egy darabot. Nyáron többször is betértem az Ikeába, ott vettem egy cseresznyés és egy vaníliás gyertyát. Nagyon tetszik az illatuk és a kis üvegcse is, amiben a gyertyák vannak. 

- Nem vagyok nagy sminkes, tényleg csak akkor sminkelek, ha dolgozni megyek vagy valamilyen jelentősebb programom van. Eddig mindig az ujjammal vittem fel az alapozót és a korrektort az arcomra, de szerettem volna egy olyan eszközt találni, ami egyenletesen oszlatja el az anyagot és nem marad a kezemen az alapozó nagy része. Próbáltam már ecsettel is dolgozni, de azzal nem volt az igazi, úgyhogy beszereztem egy szivacsos beauty blendert, ami azóta is nagy kedvencem. Jó ideje használom (ami meg is látszik rajta) és eddig maximálisan meg vagyok elégedve vele. 

- Az idén annyira imádott barackszínből egy körömlakkot is sikerült beszereznem. Még nem próbáltam ki, de első ránézésre szépnek és tartósnak ígérkezik. 

- Augusztusban egy kisebb felújításba kezdtem: lecseréltem az előszobám műpadlóját és bútorait. Csavarhúzókészletem már régóta van, most azonban fúrni is kellett, így szükségem volt egy sokoldalú, jól használható eszközre. Ezt a Black & Deckert az OBI-ban vettem, ahol az eladó mindenféle hasznos tanáccsal ellátott. Az eszköz hibátlanul működik és jelentősen megkönnyítette a szerelési munkálatokat.

Hurok (2016)

Az illegális gyógyszerkészítmények csempészésével foglalkozó Ádám szorult helyzetében hoz egy rossz döntést, ami nem várt, tragikus események láncolatát indítja el és ennek áldozatául esik terhes barátnője is. Azonban mikor már minden veszni látszik, váratlanul új esélyt kap, hogy helyrehozza maga körül a dolgokat. Aztán még egyet. És még egyet... 

Nagyon rég adós voltam ezzel a bejegyzéssel (konkrétan még abban az évben néztem meg ezt a filmet először, amikor bemutatták), de most végre pótlom. Szóval 2016-ban készült egy szuper film Madarász Isti rendezésében, ami simán felveszi a versenyt a kultikus külföldi thrillerekkel. Az idővel kapcsolatos alkotásokat szeretem, a blogon is írtam már néhányról (pl. Predestination, Looper, In time, de a nemrég olvasott Időbe zárva c. regényt is idesorolnám), így nem ért váratlanul a Hurok témája és felépítése. 

A sztori nem túl bonyolult, a megvalósítás viszont nagyon el lett találva. Akkor is lenyűgözött, amikor először láttam a filmet és most is. Egyszerűen hihetetlenül jól vannak összerakva a jelenetek és mire a film végére érünk, a legapróbb furcsaságra is magyarázatot kapunk. Érdekes, hogy amikor Ádám a saját alteregóival találkozik vagy beszélget, akkor sem feltétlenül szakad meg az időhurok, ebben mindenképpen eltér ez a film a többitől. A film utolsó jelenetéért is jár a piros pont, pont ott zárták le a filmet, ahol kell.  

A színészek alakítására nem lehet panasz, Száraz Dénes (Ádám) és Anger Zsolt (Dezső) remekül hozták a szerepüket. A másik két főszereplőt (Martinovics Dorina és Hegedűs D. Géza) is érdemes megemlíteni, de ők kicsit kevesebb játékteret kaptak. Jó példa arra a Hurok, hogyan lehet kevés főszereplővel izgalmas és tempós filmet csinálni. 

Vannak azért kisebb bakik és kérdőjelek a filmben, és a minimál költségvetés is érződik, de maga a koncepció és a megvalósítás simán feledteti ezeket. A kietlen terek mellett Pest lepukkantabb részeinek is volt egy külön bája, ami jól illett ehhez a filmhez. 

Értékelés: 8.5/10

Nicolas Barreau: Egy este Párizsban - A Cinéma Paradis rejtélye

Fülszöveg: Alain Bonnard, egy kis párizsi művészmozi tulajdonosa, javíthatatlan álmodozó. Feltűnik neki, hogy szerdánként az esti vetítésen gyakran ott ül egy csinos, piros kabátos fiatal nő, aki a 17. sornak mindig ugyanarra a helyére vesz jegyet. Alainnek megtetszik a lány, és meghívja vacsorára. Csodálatos estét töltenek el, ám a szépséges idegent ekkor látja utoljára. Hova tűnhetett? Alain mindent elkövet, hogy a nyomára bukkanjon, s közben filmbe illő kalandokban lesz része. 

A cím, az ismertető és a szépen kidolgozott borító miatt szereztem be ezt a könyvet, no meg persze azért, mert bár még sosem jártam Párizsban, rajongok a francia fővárosért. Egy könnyed, romantikus olvasmányon kívül mást nem vártam ettől a könyvtől és ezt maradéktalanul meg is kaptam. A hirtelen indítás után (már az első fejezetben annyi információ zúdul az olvasóra, hogy elég megemészteni) szerencsére jól követhető a történet és időben is helyükre kerülnek az események. 

Bár a fő cselekményszál a Mélanie utáni nyomozáshoz kapcsolódik, a többi kisebb történés is érdekes a maga nemében. A szereplőkről sok információt megtudunk és bár nem mindegyiküket ismerjük meg azonos mértékben, nekem szimpatikusnak tűntek. A sztori nincs túlbonyolítva, de egy idő után kicsit bosszantott a sok véletlen és hihetetlen egybeesés. Ettől eléggé meseszerű lett a regény, de összességében mégiscsak tetszett az, ahogyan a végén minden értelmet nyer. 

Sok a kulturális utalás a regényben, így aki nincs képben a kultikus filmekkel és a frissebb alkotásokkal, annak nehezebben jöhet át egy-egy utalás vagy helyzet, de szerencsére a szerző sem ezekre helyezte a hangsúlyt. A könyv végén egyébként megtalálható azoknak a filmeknek a listája, amik a Les amours au Paradis keretében bemutatásra kerültek és a regény olvasása után jónéhányhoz kedvet kaptam. 

Lois Duncan: Időbe zárva

Fülszöveg: Nore Robbins nem vágyott új életre, de miután az édesanyja meghalt, az apja pedig újranősült, Árnyasligetben kell új otthonra lelnie egy régi, polgárháború korabeli kúriában, ahol az új családja él. Amikor találkozik a mostohaanyjával, Lisette-tel, rögtön szembetűnik neki a nő fiatalsága és szépsége. Bár a mostohatestvérei barátságosak, később egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy titkolnak előle valamit. Nore kutatni kezd a múltjukban, és miután kiderül néhány döbbenetes furcsaság, rájön, hogy a megérzése nagyon is megalapozott. Vajon sikerül-e felfednie a mostohaanyja sötét titkát, mielőtt ő maga is a gonosz varázslat áldozatává válik? 

A sok ismeretterjesztő könyv után egy kissé könnyedebb olvasmányra vágytam, úgyhogy egy rövid terjedelmű regényt vettem le a polcról. Az Időbe zárvának már a címe és a témája is megragadta a figyelmemet, mert kedvelem az efféle történeteket. Nem is csalódtam benne, mert szinte pontosan ugyanazt kaptam ettől a könyvtől, amit vártam: örök fiatalság, amiben egy anya és két gyermeke él. A sztori végig izgalmas volt, a Berge famíliát övező rejtélyt szépen adagolja az írónő, az összefüggésekre lényegében Nore-ral párhuzamosan jön rá az olvasó. Egyszerű mederben halad a történet, így aki nagy újdonságot vár tőle, az biztosan csalódni fog a műben. Az viszont többször is eszembe jutott, milyen jól működne ez a történet filmen.

Gyönyörűek a tájleírások, olyan, mintha Nore-ral együtt szívnánk be a louisianai fülledt nyári levegőt. Kevés szereplőt mozgat a történet és csak alapdolgokat tudunk meg róluk (pl. testalkat, hajszín), így néhány szereplőnél kifejezetten igényeltem volna a részletesebb karakterábrázolást. A karakterek elnagyoltságért szerencsére bőven kárpótolt a déli mocsárvidék sajátos hangulata. Elég sok feszült jelenet van a könyvben, de egyiket sem éreztem félelmetesnek. Ez persze annak is köszönhető, hogy a horrorfilmek már valamennyire megedzettek. A befejezés szerintem korrekt, nincs túlkomplikálva és a szereplők utóélete is a mi fantáziánkra van bízva. 

Összességében tetszett Lois Duncan regénye és bár kedvem lenne a többit is elolvasni, tartok tőle, hogy azok is hasonló sémára épülnek és csak könnyed nyári olvasmányként maradnak meg bennem.

Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors

Fülszöveg: Amikor ​elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni. Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját.
Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz.
Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat. 

Tavaly akárhányszor elmentem a kedvenc könyvesboltom kirakata előtt, mindig ez a könyv fogadott. Először simán elsétáltam mellette (van némi fenntartásom, ha egy könyv toplistás), de aztán egyre többen kezdték dicsérni és interjúk alapján a szerző is szimpatikusnak tűnt, így a következő vásárlásomkor már célirányosan ezt a könyvet kerestem. Először a borítója fogott meg, ugyanis első ránézésre olyan, mint egy régi családi fényképalbum. A címmel való kapcsolódás nem véletlen, ugyanis az Örökölt sors szépen végigvezet minket a családba ágyazott egyéni sorson a fogantatás pillanatától kezdve egészen a halálig. 

Az első néhány oldal olvasása után már egyre jobban érdekelt a téma, korábban ugyanis nem olvastam ehhez hasonló átfogó pszichológiai művet. A szakmai igényesség mellett könnyen olvasható a könyv, nincs tele szakzsargonnal és barokkos körmondatokkal. A példák érthetőek és könnyű velük azonosulni. Több olyan élethelyzetet bemutat a szerző, amelyek pontosan ugyanolyanok, mintha az én életemből merítette volna őket. Azt sem gondoltam volna, hogy bizonyos mintáknak vagy berögződéseknek, amelyek a jelenlegi életünket megkeserítik, akár több generációval ezelőtti gyökere van.

Tetszettek a fejezetek végén szereplő kérdések is, némelyik komolyan elgondolkodtatott. Vagy azért, mert korábban fel sem merültek bennem (holott igenis fontosak), vagy pedig azért, mert nem tudok választ adni rájuk.  Miközben olvastam a könyvet, az jutott eszembe, hogy gyakorlatilag mindenkinek ajánlani tudnám. Kezdő és gyakorló szülőknek, fiataloknak, idősebbeknek, mert a bemutatott sorsokon keresztül mindenki megtalálhatja azt az "útmutatót", amit érdemes megfogadni, alkalmazni és továbbadni.