Fülszöveg: Alain Bonnard, egy kis párizsi művészmozi tulajdonosa, javíthatatlan álmodozó. Feltűnik neki, hogy szerdánként az esti vetítésen gyakran ott ül egy csinos, piros kabátos fiatal nő, aki a 17. sornak mindig ugyanarra a helyére vesz jegyet. Alainnek megtetszik a lány, és meghívja vacsorára. Csodálatos estét töltenek el, ám a szépséges idegent ekkor látja utoljára. Hova tűnhetett? Alain mindent elkövet, hogy a nyomára bukkanjon, s közben filmbe illő kalandokban lesz része.
A cím, az ismertető és a szépen kidolgozott borító miatt szereztem be ezt a könyvet, no meg persze azért, mert bár még sosem jártam Párizsban, rajongok a francia fővárosért. Egy könnyed, romantikus olvasmányon kívül mást nem vártam ettől a könyvtől és ezt maradéktalanul meg is kaptam. A hirtelen indítás után (már az első fejezetben annyi információ zúdul az olvasóra, hogy elég megemészteni) szerencsére jól követhető a történet és időben is helyükre kerülnek az események.
Bár a fő cselekményszál a Mélanie utáni nyomozáshoz kapcsolódik, a többi kisebb történés is érdekes a maga nemében. A szereplőkről sok információt megtudunk és bár nem mindegyiküket ismerjük meg azonos mértékben, nekem szimpatikusnak tűntek. A sztori nincs túlbonyolítva, de egy idő után kicsit bosszantott a sok véletlen és hihetetlen egybeesés. Ettől eléggé meseszerű lett a regény, de összességében mégiscsak tetszett az, ahogyan a végén minden értelmet nyer.
Sok a kulturális utalás a regényben, így aki nincs képben a kultikus filmekkel és a frissebb alkotásokkal, annak nehezebben jöhet át egy-egy utalás vagy helyzet, de szerencsére a szerző sem ezekre helyezte a hangsúlyt. A könyv végén egyébként megtalálható azoknak a filmeknek a listája, amik a Les amours au Paradis keretében bemutatásra kerültek és a regény olvasása után jónéhányhoz kedvet kaptam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése