Húsvét

Minden kedves olvasómnak kellemes Húsvétot kívánok! 

Ashley Elston: Az első hazugság

„Miután az első hazugság elhangzott, a legtöbben hisznek benne. Annak kell a legerősebbnek lennie. Az a legfontosabb. Az egyetlen, amit muszáj kimondani.”

Fülszöveg: Evie Porternek mindene megvan: fehér kerítéssel körülvett kertes ház, puccos baráti társaság és a tökéletes férfi. Csak egyetlen bökkenő van: Evie Porter nem létezik.
A nő Mr. Smithtől, a titokzatos, ismeretlen kilétű főnökétől kapta ezt a személyazonosságot a legújabb megbízatáshoz, hogy kiderítsen mindent egy louisianai kisvárosról és az ott élő emberekről. Különösen a célszemélyről, Ryan Sumnerről.
Ryan azonban idővel mélyen eltemetett érzéseket hoz felszínre Evie-ből, aki egy számára mindaddig elérhetetlennek hitt életről kezd fantáziálni. Csakhogy ezúttal nem hibázhat, különösen a legutóbbi munkája után. Evie-nek egy lépéssel a múltja előtt kell járnia a jövőjéért folytatott küzdelemben, hiszen most minden eddiginél nagyobb a tét: saját maga.

Bevitt egy kicsit a málnásba az ismertető, ugyanis nem a legpontosabban írja le a történet lényegét. Evie Porter valóban megbízást teljesít, de csak Ryan Sumnerről kell információt kiderítenie - a többi dolog nagyjából stimmel. A munka egyszerűnek tűnik, ám egyre több lesz benne a homályos folt és a kérdőjel. Amikor pedig Lucca Marino is feltűnik, Evie  számára teljes lesz a zűrzavar... 

Bőven van mit kibogozni és az alaphelyzet felvázolása után bele is csapunk az események sűrűjébe. Az írónő fokozatosan adagolja az információkat, így szép lassan minden értelmet nyer. Evie és Ryan romantikusnak ígérkező párkapcsolata egy izgalmas és pörgős krimi-thrillerbe torkollik. A történet egy percig sem ül le, minden fejezet tartogat olyan fordulatot, ami vagy előrébb viszi az eseményeket, vagy éppen Evie múltját segít megérteni. Teljesen olyan volt ez a könyv, mintha valamelyik Nikita epizód forgatókönyvét olvasnám. Az egész sztori felépítése és az akciók is nagyon hasonlítottak. Még a szereplők egy része is (pl. Devon) olyan, mintha a sorozatból lépett volna elő.

Egészen Evie gyermekkoráig visszamegyünk és a korábbi megbízásaiból is látjuk a fontosabbakat. A jelen és a múlt eseményei egyformán izgalmasak voltak, tűkön ülve vártam, hová fut ki a történet. Remekül működtek a csavarok és mindenre logikus magyarázatot kapunk. Mr. Smith személyazonosságát nem sikerült kitalálnom, de visszagondolva teljesen egyértelmű, hogy ki mozgatta a szálakat a háttérben. A könyv végére 100%-osan összeálltak a kirakós darabjai és nem maradt elvarratlan szál.

Nem egy világmegváltó alkotás Az első hazugság és biztosan vannak jobbak is ebben a műfajban, engem mindenesetre lekötött és jó olvasmányélményként fog megmaradni.

Guillaume Musso: Ments meg!

"Hiszen szembe kell néznünk a tényekkel, mi máson múlna az események láncolata, mint a véletlenen? A hétköznapok forgószelében egyetlen homokszem is felboríthatja az ember életét."

Fülszöveg: A Broadway szívében egy téli estén Juliette, a csinos, huszonnyolc éves francia nő és Sam, a fiatal New York-i gyermekorvos útjai keresztezik egymást. Juliette attól való félelmében, hogy csalódást okoz, ügyvédnek adja ki magát, a férfi pedig kötődéstől való félelmében úgy tesz, mintha házas lenne, pedig a felesége már egy éve halott.
A hazugságok ellenére egy felejthetetlen hétvége vár rájuk, és egymásba szeretnek. Juliette-nek azonban vissza kell térnie Párizsba, Sam pedig nem tudja a lányt maga mellett tartani.
Az Európába tartó repülőgép nem sokkal a felszállás után az óceánba zuhan, de a kapcsolatuk még korántsem ér véget…

Legutóbb ősszel olvastam Mussotól, úgyhogy a nemrég megjelent Ments meg! c. regényére esett a választásom. A francia írónak ez a második könyve, nálunk viszont csak 2024-ben került kiadásra. Bár ez egy korai írása Mussonak, a szerzőre jellemző stílusjegyek már itt is megfigyelhetőek. 

Amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, akkor azt gondoltam, hogy ez egy romantikus történet lesz. Juliette és Sam találkozása olyan, mint egy romantikus komédiában, de az együtt töltött szerelmes hétvége után egész máshogy alakul a sorsuk. Számomra ekkor vált érdekessé a sztori, Grace Costello megjelenése pedig csak fokozta az izgalmakat. Rengeteg a csavar és a váratlan fordulat ebben a történetben, a könyv második felét szinte egyhuzamban olvastam el, annyira kíváncsi voltam a befejezésre. 

Az alaphelyzetből egy meglehetősen szerteágazó történet bontakozik ki és sok olyan helyzettel találkozunk, amikor valamelyik szereplő megmentésre szorul - szépen reflektálva ezzel a regény címére. A helyenként csöpögős romantika mellett kaptunk krimis és misztikus elemeket is, amik Musso későbbi regényeiben is visszaköszönnek. Mindkét szál tetszett és a végkifejlettel is elégedett vagyok, ugyanakkor volt néhány nagyon elrugaszkodott húzás, ami fölött nehezen tudtam szemet hunyni. A legfeltűnőbb egyértelműen Sam "szuperhőssége" volt, nagyon kilógott ebből az alapvetően emberi sorsokat bemutató történetből. A karakterek sincsenek annyira alaposan kidolgozva, csak Samet ismerjük meg részletesen.

Erősen érződik ezen a regényen, hogy Musso egyik korai írása, de el tudom nézni a hibáit, mert az összkép még így is pozitív. Hasonló téma köré szerveződnek az események, mint a Visszajövök értedben és az Ott leszel?-ben: Létezik-e szabad akarat vagy minden eleve elrendeltetett? Mennyire hatnak ránk a véletlenek? Mi történik, ha egy adott pillanatban másként döntünk, mint ahogy a racionális énünk diktálná? Érdemes-e küzdeni a sorsszerűség ellen? A válaszokat nem adja meg Musso, de a kérdéseken hosszasan el lehet gondolkodni.

A végére pedig az egyik kedvenc idézetemet hagytam: "A fénykép a világ legnagyobb átverése: azt hisszük, hogy megörökítünk egy boldog pillanatot, pedig csak a nosztalgiának ágyazunk meg. Kattintunk egyet, és hopp, egy másodperccel később már tova is szállt a pillanat."

Daisy Wood: Párizs elfeledett könyvesboltja

"(...) mert Jacques jól ismeri a varázslatot, amire csakis egy könyv fedő- és hátlapja között bukkanhat rá az ember."

Fülszöveg: Egy háború tépázta város.
Egy veszélyes titok.
Egy sokkoló árulás.

Párizs, 1940: A szerelem városát markában tartja a háború. Jacques felesége bujkálni kényszerül, a férfinak pedig tétlenül kell néznie, amint a nácik mindent elvesznek, ami drága számára. Csupán egy dolog maradt még meg, imádott könyvesboltja, a La Page Cachée.
De aztán kopognak, egy fiatal nő áll az ajtóban, gyerekkel. Menedéket kérnek – Jacques tudja, muszáj lesz mindent kockára tennie, hogy megmentse az életüket.
Napjainkban: Juliette és a férje végre eljutottak Franciaországba, álmaik romantikus nyaralására. De ahogy telnek a napok, Juliette ráébred, eltávolodtak egymástól. A nő új kalandra vágyik. Ezért amikor véletlenül betoppan a kis, elhagyatott üzletbe, amelyen kint van az „eladó” tábla, úgy érzi, sorsszerű döntés előtt áll.
És az elfeledett könyvesbolt több mindent tartogat, mint ami első pillantásra látszik… 

Szeretem a Párizsban játszódó regényeket, ezért a fülszöveg és a borító már önmagukban meghozták a kedvemet Daisy Wood könyvéhez. Nem ez az első olyan mű, ahol a történet két idősík között változik, mégis az utolsó oldalig lenyűgözött. Az egyik szál a második világháború alatti Párizsban játszódik, a másik pedig napjainkban. És hogy mi köti össze ezt a kettőt? Nos, az a regény során kiderül. 

Mindkét idősík eseményei érdekesek voltak, nekem mégis az 1940-es években játszódó szál tetszett jobban. Sokkal kidolgozottabbnak, pörgősebbnek és feszültebbnek éreztem, mint a jelent, hiszen a háború mindent elvett Jacquestól, ami fontos volt neki. A mindennapok egyre komolyabb kihívásokat és tragédiákat hoznak, így jobban lehetett aggódni a férfi és Mathilde sorsáért. 

A jelenben is gyorsan követik egymást az események, de a nagy részüket meseszerűnek és kissé sablonosnak éreztem. Juliette élete is fenekestül felfordul, de az ő esetében többször is felmerül a biztonságos amerikai mentsvár, bármikor módja lenne visszatérni a férjéhez. Na persze a jelen problémái egészen más jellegűek, mint a sok évtizeddel korábbiak. Ugyanakkor végig kíváncsi voltam, hogyan fognak összekapcsolódni a múlt és a jelen eseményei és szereplői. A legnagyobb fordulatot nekem ez hozta és amikor minden kiderült, maximálisan elégedett voltam, mert így egy kerek egész történetet kaptam. 

A szereplők - különösen a jelen korban megismertek - lehettek volna egy kicsit árnyaltabbak és reálisabbak, az viszont nagyon tetszett, hogy Juliette és Nico milyen tisztelettel és szeretettel beszélnek a nagyszüleikről.

Összességében kellemes olvasmány volt ez a regény, a szeretet, a bátorság és az emberség szépen összeköti és teljessé teszi a két történetszálat. Talán ez az idézet foglalja össze a legjobban ezt a könyvet: "Előbb vagy utóbb mindenkiért eljön a halál. Ami igazán számít, az, hogy hogyan élünk."

Hidas Bence: És mindent betemet a hó

Fülszöveg: 1924 fogvacogtató telén az öreg Wimmer Marika néni felfelé baktat a budakeszi Kálvária-domb meredek oldalán. A kápolnába igyekszik, ám a felszentelt épületben biztonság helyett félelem vár rá. Zsigeri félelem. Egy oldalsó ablakon betekintve ugyanis szörnyű látvány fogadja: egy fiatal lány holtteste fekszik kiterítve a templom padlóján.
A falu összezár. A lakosok közé bizalmatlanság kúszik, ami nem könnyíti meg a fővárosból küldött két nyomozó, Pinelli Károly és Márzay Ottó dolgát. A kutatásukat nem csupán a helyiek gyanakvása nehezíti, hanem a mindent elfedő havazás is. És ahogy a hó egyre inkább betemeti a nyomokat, úgy bukkannak elő újabb és újabb holttestek – a gyilkost pedig mindenáron meg kell állítani. 

Mivel az idei tél nem hozott sok havat, egy olyan könyvvel szerettem volna zárni a februárt, ami hóban, fagyban és fogcsikorgató hidegben játszódik. Hidas Bence regénye nagyjából ugyanakkor jelent meg, mint a Halálos rozé, de én szándékosan időzítettem tél végére az elolvasását.

A már említett Halálos rozéhoz hasonlóan ez a krimi is egy elsőkönyves író debütálása, ami őszintén meglepett. A történet kidolgozása, a stílus és a nyelvezet rendkívül igényes és kiforrott, végig olyan érzésem volt, mintha klasszikus szépirodalmat olvasnék. A korhangulat maximálisan átjön a lapokon és egy kis ízelítőt is kaphattunk a sváb kultúrából. 1924-ben vagyunk, a szereplők mindennapjait még élénken meghatározzák az első világháború eseményei és utózöngéi. És hát mai szemmel kissé szokatlan, hogy a szereplők nem okostelefonokkal szaladgálnak, hanem gyalog, lovaskocsin vagy automobillal jutnak el egyik pontból a másikba.

Műfaját tekintve ez a könyv is egy krimi, középpontjában pedig egy sorozatgyilkosság áll. Az ügy nagyon szerteágazó és csavaros, és bár sikerült összeraknom a kirakós elemeit - a gyilkos személyét és indítékát is ki tudtam találni -, az első oldaltól az utolsóig lekötöttek az események. Minden információ megfelelően van adagolva és egy percig sem ül le a történet. Még a zsámbéki kitérő is érdekes volt és hozott váratlan fordulatokat az ügy szempontjából. 

Talán a karaktereket lehetett volna egy kicsit részletesebben ábrázolni - a külsejükről ugyanis alig derül ki valami, de a szereplők jellemrajza és egymáshoz való viszonya bőven kárpótolt. A tájleírások is kellően részletesek és egyediek, nem volt nehéz magam elé képzelni a könyv színhelyeit. 

Mindent összevetve nagyon ígéretes és jól sikerült krimi lett Hidas Bence munkája és csak remélni tudom, hogy lesz még mit olvasnom tőle a jövőben.