Fülszöveg: A harmincas éveiben járó Ethan Whitaker gazdag, híres, jóképű pszichiáter. Keményen megdolgozott a sikerért. Boston szegénynegyedében nőtt fel, ahol kilátástalannak látta a jövőjét. Huszonharmadik születésnapján döntő lépésre szánta el magát: egy New York-i kiránduláson hátat fordított addigi életének, és egy forgalmas utca sarkán örökre eltűnt legjobb barátja és menyasszonya szeme elől.
Tizenöt évvel később Ethan szédelegve ébred manhattani luxusjachtján egy ismeretlen, vörös hajú nővel az oldalán, és kezdetét veszi egy őrült, rejtélyekkel teli nap, amelynek végén egy ismeretlen férfi lelövi. És ezután...
Nagyon vártam ezt a Musso kötetet, mert a fülszöveg alapján izgalmasnak ígérkezett a cselekmény. És nem is kellett csalódnom: egyszerűen sodortak magukkal az események, egymás után faltam az oldalakat és két nap alatt a könyv végére jutottam. Nem olvastam még Musso összes magyarul megjelent kötetét, így nem tudom rangsorolni őket, de a Visszajövök érted mindenképpen az élmezőnyben helyezkedne el.
Szeretem Mussoban, hogy mindig olyan kérdéseket helyez a regényei középpontjába, amelyek elgondolkodtatják az embert. Ebben a könyvben Ethannek ugyanis arra kell választ találnia, hogy egy nap alatt jóvá lehet-e tenni az életben elkövetett hibákat. Merthogy a siker és gazdagság ellenére Ethan kiüresedett és boldogtalan, és bár a páciensei életét egyenesbe tudja hozni, a sajátja kezd kicsúszni a kezei közül. 2007. október 31-én aztán fenekestül felfordul az élete, amikor találkozik a végzettel és a karmával. Sors, végzet és karma: bár hasonló jelentéssel bírnak, egészen egyedi értelmet kapnak Musso regényében.
Meg is kezdődik ezzel az utazás Ethan lelkében, múltjában és jelenlegi életében. Számos váratlan helyzetet kell megoldania és közben levonni az esetleges tanulságokat. Sok szereplőt mozgat a regény, de mindegyikük sorsa érdekes. Minden arra fut ki, hogy Ethan megtanulja vállalni a felelősséget a tetteiért, vonatkozzanak azok a múltra vagy a jelenre. Három forgatókönyvet látunk - Ethan ugyanis egy időhurokba kerül - három, szinte egyforma végkifejlettel. Bár Ethan nem lett a kedvencem, végig drukkolni tudtam neki. A regényzárás is ezért lett számomra tökéletes a maga keserédességével.
Nincs Musso könyv értékes és megfontolandó gondolatok nélkül, és ebben a regényben rendkívül sok ilyen található. Ahogy olvastam a könyvet, úgy éreztem, hogy a történet mellett rengeteg "tanácsot" is kaptam, amit magammal tudok vinni belőle. És ez nemcsak a fejezetek előtti idézetekre igaz.
"Meg kell tanulnunk, hogy a jelenben éljünk. Ha túl sokszor tekintünk a múltba, újra meg újra szembesülünk a lelkiismeret-furdalásainkkal és a fájdalmainkkal. És ha túl sokat remélünk a jövőtől, illúziókba ringatjuk magunkat. Az egyetlen élet, amely igazán megérdemli, hogy megéljük, a jelen pillanat."
"A szerelem váratlanul állít be hozzánk, mint egy besurranó tolvaj. Egy pillanat, és már nem létezik semmi más. Egy csapásra minden kívül kerül az időn és a normális világon. És többé nem félünk semmitől."
"Egyedül gyorsabban halad az ember, de kettesben messzebbre jut el."
"Amikor az ember még gyerek, azt hiszi, a szülei tökéletesek, és vakon imádja őket. Később azt hiszi, hogy gyűlöli őket, mert nem olyan tökéletesek, mint hitte, mert csalódnia kellett bennük. Még később az ember megtanulja elfogadni a hibáikat, mert ő maga sem hibátlan. Talán ez jelenti azt, hogy felnőttünk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése