Fülszöveg: A balszerencse mindig is üldözte Olivia Marshallt..., vagy csak lehet, hogy ő tényleg az a csődtömeg, aminek a családja tartja. De amikor egy random telefonszámról érkező "Mi van rajtad?" üzenetből élete legérzékibb, legszórakoztatóbb - ámbár névtelen - kapcsolata lesz, azt hiszi, hogy a dolgok talán felívelőben vannak...
Colin Beck mindig is a legjobb barátja idegesítő kishúgának tartotta Oliviát, ám amikor a lány élete egyik legdurvább pechszériája után hozzájuk költözik, rájön, hogy átalakult egy egészen más és izgatóbb figyelemeltereléssé. Biztos benne, hogy meg tudja tartani a távolságot, egészen addig a pillanatig, amíg rá nem jön, hogy a lány az ellenállhatatlan Miss Félretárcsázás, akivel hetek óta afféle szextinget folytat - és most el kell döntenie, hogy felpörgeti-e a hangulatot, vagy megszakítja a virtuális kapcsolatot, mielőtt a dolgok összekuszálódnak.
A Szellemek után teljesen véletlenül futottam bele ebbe a könyvbe, ami témájában hasonló, de sokkal könnyedebb hangvételű. Olyannyira, hogy ezt a regényt tipikus nyári olvasmánynak mondanám. Szórakoztatni akar, nem tartalmaz magvas gondolatokat vagy nehéz sorsokat, romantikát viszont annál többet. A cselekmény is kiszámítható, szóval ha ki akar kapcsolódni az ember, akkor Lynn Painter könyve tökéletesen megfelel ennek a célnak.
Tetszett a regény indítása, az írónő rögtön belecsap a dolgok közepébe: Olivia lakása leégett, a barátja megcsalta és a munkáját is elvesztette, ezért kénytelen a bátyjához és annak lakótáráshoz költözni. Jó volt a váltott nézőpont (ahol nem ugyanazt a szituációt látjuk két különböző szemszögből), hiszen így mind Oliviát, mind Colint meg tudjuk ismerni. A szituációk sokszor reálisak és a két főszereplő mellett a családjaikat is megismerjük. A cselekmény pörgött, sehol nem volt üresjárat.
Mégsem tudok szuperlatívuszokban beszélni erről a regényről, mert számomra ez csak egyszer olvasós élményt nyújtott. Amit szeretett volna, azt el tudta érni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy én már kinőttem ezekből a történetekből. Számomra túl könnyed és "limonádé" volt ez a sztori. A humor nekem sajnos nem jött át, talán csak egyszer-kétszer tudtam elmosolyodni olvasás közben. Olivia szerencsétlenségei sem voltak annyira extrémek és Colin meg is fogalmazza, hogy mi a magyarázata a lány balszerencséjének. A két főszereplő közül számomra inkább Colin volt a szimpatikusabb és a tettei is racionálisabbak voltak.
Ami mellett viszont nem tudok elmenni, az a magyar fordítás minősége. Gyanítom, angolul sem túl bonyolult a könyv nyelvezete, mégis sok magyartalansággal és furcsa mondatszerkezettel találkoztam. A legjobban viszont a "szemforgatás" bosszantott, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy a fordító minden értelmes szinonimát mellőz a "roll one's eyes" magyarra ültetésénél. És ezt nem kevés helyen tapasztaltam, hanem konkrétan a regény egyik leggyakoribb kifejezéséről van szó. Nem akarom bántani a fordítót, de ezek jócskán levontak nálam ennek a könyvnek az élvezhetőségéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése