Guillaume Musso: Ments meg!

"Hiszen szembe kell néznünk a tényekkel, mi máson múlna az események láncolata, mint a véletlenen? A hétköznapok forgószelében egyetlen homokszem is felboríthatja az ember életét."

Fülszöveg: A Broadway szívében egy téli estén Juliette, a csinos, huszonnyolc éves francia nő és Sam, a fiatal New York-i gyermekorvos útjai keresztezik egymást. Juliette attól való félelmében, hogy csalódást okoz, ügyvédnek adja ki magát, a férfi pedig kötődéstől való félelmében úgy tesz, mintha házas lenne, pedig a felesége már egy éve halott.
A hazugságok ellenére egy felejthetetlen hétvége vár rájuk, és egymásba szeretnek. Juliette-nek azonban vissza kell térnie Párizsba, Sam pedig nem tudja a lányt maga mellett tartani.
Az Európába tartó repülőgép nem sokkal a felszállás után az óceánba zuhan, de a kapcsolatuk még korántsem ér véget…

Legutóbb ősszel olvastam Mussotól, úgyhogy a nemrég megjelent Ments meg! c. regényére esett a választásom. A francia írónak ez a második könyve, nálunk viszont csak 2024-ben került kiadásra. Bár ez egy korai írása Mussonak, a szerzőre jellemző stílusjegyek már itt is megfigyelhetőek. 

Amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, akkor azt gondoltam, hogy ez egy romantikus történet lesz. Juliette és Sam találkozása olyan, mint egy romantikus komédiában, de az együtt töltött szerelmes hétvége után egész máshogy alakul a sorsuk. Számomra ekkor vált érdekessé a sztori, Grace Costello megjelenése pedig csak fokozta az izgalmakat. Rengeteg a csavar és a váratlan fordulat ebben a történetben, a könyv második felét szinte egyhuzamban olvastam el, annyira kíváncsi voltam a befejezésre. 

Az alaphelyzetből egy meglehetősen szerteágazó történet bontakozik ki és sok olyan helyzettel találkozunk, amikor valamelyik szereplő megmentésre szorul - szépen reflektálva ezzel a regény címére. A helyenként csöpögős romantika mellett kaptunk krimis és misztikus elemeket is, amik Musso későbbi regényeiben is visszaköszönnek. Mindkét szál tetszett és a végkifejlettel is elégedett vagyok, ugyanakkor volt néhány nagyon elrugaszkodott húzás, ami fölött nehezen tudtam szemet hunyni. A legfeltűnőbb egyértelműen Sam "szuperhőssége" volt, nagyon kilógott ebből az alapvetően emberi sorsokat bemutató történetből. A karakterek sincsenek annyira alaposan kidolgozva, csak Samet ismerjük meg részletesen.

Erősen érződik ezen a regényen, hogy Musso egyik korai írása, de el tudom nézni a hibáit, mert az összkép még így is pozitív. Hasonló téma köré szerveződnek az események, mint a Visszajövök értedben és az Ott leszel?-ben: Létezik-e szabad akarat vagy minden eleve elrendeltetett? Mennyire hatnak ránk a véletlenek? Mi történik, ha egy adott pillanatban másként döntünk, mint ahogy a racionális énünk diktálná? Érdemes-e küzdeni a sorsszerűség ellen? A válaszokat nem adja meg Musso, de a kérdéseken hosszasan el lehet gondolkodni.

A végére pedig az egyik kedvenc idézetemet hagytam: "A fénykép a világ legnagyobb átverése: azt hisszük, hogy megörökítünk egy boldog pillanatot, pedig csak a nosztalgiának ágyazunk meg. Kattintunk egyet, és hopp, egy másodperccel később már tova is szállt a pillanat."