2015. december 31., csütörtök

Évösszegző 2015

Akkor hát vegyük leltárba a 2015-ös évet! (A 2014-es év összefoglalója itt olvasható.)

- Az év eleje jelentősebb események nélkül telt, de a névnapomat és Löfli szülinapját megünnepeltük. 
- Tavasszal jobbára az iskolai dolgok kötöttek le, de azért kétszer színházba is eljutottam. Két operát néztem meg (az egyik a Turandot volt, a másik A sevillai borbély) és bár nem vagyok a műfaj nagy rajongója, mindkét előadás tetszett. 
- Kaptam megbízást a másik szakmámhoz kapcsolódóan, de be kellett látnom, hogy az iskolai tanítás mellett nem tudnék olyan minőségű munkát kiadni a kezemből, amit elvárnék magamtól, úgyhogy ez továbbra is B tervnek marad. 
- Régóta terveztem, idén végre sikerült eljutnom az Artmozik Éjszakájára
- Júniusban nem érettségiztettem, viszont belekóstoltam kicsit a politikába és a nyár folyamán sikerült leváltani a lakóközösség vezetőségét. Minimálisan folytam csak bele a dolgok menetébe, viszont végre megismertem a szomszédaimat, akikről kiderült, hogy tök jó fej emberek. A helyzet egyébként szép példája volt annak, hogy összefogással hegyeket lehet megmozgatni és néhány ember is jelentős változásokat tud elérni. 
- Nyáron egy hetet töltöttem Cipruson, ami rengeteg élménnyel és energiával töltött fel. Az időjárásra itthon sem lehetett panaszkodni, a 2015-ös az eddigi legforróbb nyár volt, úgyhogy amikor tehettem, víz közelében vagy árnyékos helyen tartózkodtam.
- Sajnos a nyár sem tartott örökké, augusztusban már egyre riasztóbb hírek érkeztek az új tanévet illetően. Megfordult a fejemben, hogy pályát váltok, de az utolsó pillanatban elvetettem ezt az ötletet. 
- A szeptember új kihívásokkal érkezett: osztályfőnök lettem és újra beültem az iskolapadba, mert lehetőségem nyílt logisztikát tanulni. Mindez azzal járt, hogy az eddig sem sok szabadidőm közel nullára redukálódott. A 12 órás munkanapoknak legtöbbször a háztartás és az alvás látja kárát, de egyelőre tetszik, amit tanulok és bántam volna, ha kihagyom. 
- Az ősz még egy jó dolgot hozott az életembe: a szerelmet. Rendkívül színesnek láttam az őszi hónapokat (még az sem tűnt fel, hogy hetekig egyfolytában esett az eső) és úgy éreztem, hogy megvan az a harmónia, amire már régóta vágyom. Mindezt csak másfél hónapig tudtam élvezni, mert mint kiderült, ez csak plátói szerelem és nincs rá esély, hogy ebből a kapcsolatból több legyen. :(
- Nem sok időm volt ezen keseregni, mert novemberben várt rám a minősítővizsga, amit sikeresen teljesítettem. 
- Lezajlott az első olyan szalagavató, amin osztályfőnök-helyettesként voltam jelen. Gyönyörű volt a ceremónia, az utána levő bulin viszont eléggé kirúgtam a hámból. Hetekig kellett viselnem a következményeit, de hát így jár az ember, ha hülyeséget csinál.
- A gasztronómiát illetően idén is sokszor konyhatündérkedtem. Először készítettem narancslekvárt és almás-körtés dzsemet, amik nagy sikert arattak. Folytattam a tavaly megkezdett félvegetáriánus étrendet, barátságot kötöttem a bulgurral, a hajdinával és a quinoával, és a csokiról is leszoktam. Ez utóbbira vagyok a legbüszkébb. :)
- A decemberi hangszálgyulladást leszámítva sikerült betegség nélkül átvészelni az évet. 
- Összesen 44 posztot írtam, ami a blog indulása óta a legkevesebb. Jövőre remélhetőleg sikerül túlszárnyalni ezt a számot. 

2015. december 26., szombat

Victoria - Victoria (2015)

Victoria egy Berlinben dolgozó spanyol lány, aki egy techno klubban mulatozik, majd egy fiútársasághoz csapódva elindul az éjszakába. A kezdetben ártatlan ismerkedésnek induló kaland aztán váratlanul teljesen másba torkollik..
 

Mielőtt nekiültem volna a filmnek, mindösszesen ennyit tudtam a szinopszisról; na meg persze azt, hogy az egész film egyetlen, vágás nélküli jelenetből áll. Ez pedig kellően csábító volt. Eredetileg a Victoriát is moziban szándékoztam megnézni, de utólag azt mondom, hogy jobb, hogy végül nem úgy alakult. A vágás nélküliség tényleg egyedülálló technikai bravúr, így viszont annyira tömény lett a film, hogy kétszer is meg kellett állítanom a filmet, mert kezdtem beleszédülni a látottakba. 
 

Pedig nem egy gyors tempójú filmről van szó, mégis annyira magukkal sodornak az események, hogy az ember akaratlanul is vágyik az apróbb szünetekre. A film első fele a romantikus és könnyed hangulatával hamar magával ragadott és bár a hajnali Berlint láttuk, igazából Budapesten is játszódhatott volna a film. Victoria a naivitásával és a bájosságával az első perctől szimpatikus lett, a fiúbrancsból viszont csak Sonne-t tudtam megkedvelni. 


A váltás pontosan érzékelhető a zenéből és a szereplők beszédéből és a cselekményvezetés is más tempót vesz. A film második fele teljesen a képernyőre tapasztotta a szemem, mert nem tudtam, mi fog történni a következő jelenetben. A film zárása ennek ellenére nem lepett meg túlságosan, mégis teljesen elégedett vagyok az utolsó jelenettel, mert számomra azzal lett kerek a történet. A rendező és az operatőr mellett természetesen a színészeket is elismerés illeti, hiszen nem akármilyen teljesítményt nyújtottak. 

Értékelés: 8/10

2015. december 24., csütörtök

Karácsony

Minden olvasómnak békés, boldog Karácsonyt kívánok!

2015. december 22., kedd

Les Revenants - 2. évad

Közel három év telt el az első évad megtekintése óta, ami bizony elég nagy idő. A második évad bemutatója alapból egy évet késett, így nem sok mindenre emlékeztem a francia sorozat első évadából. Újranézni meg most nem volt időm. 


Az alapsztori, vagyis a holtukból visszatért családtagok megmaradt bennem, de dacára az epizódok eleji visszatekintőknek, csak az utolsó néhány epizódnál tudtam igazán visszarázódni a sorozatba. Ez persze nem a készítők hibája, viszont aki most állna neki a második évad darájának, annak azt javaslom, nézze újra az első etapot, mert úgy teljesebb élményben lehet része. 


A főcím és a hideg-rideg atmoszféra mit sem változott, ugyanaz a baljós és barátságtalan hangulat áradt az epizódokból, mint amit vártam. Az első évadban megismert szereplők mindegyike feltűnik, de mellettük újakat is megismerünk: Lucyt, Virgilt, Audreyt, Étienne-t és Milant, akik egytől egyig visszatérők. Jellemüket azonban nem bontják ki annyira részletesen, a hangsúly végig a főszereplőkön van. Lényegében két helyszínen játszódik az egész évad: a kiürült és vízzel körülvett szellemvárosban és a víztől távol eső, már ismert városrészen. 


A második évad fő vonalát a rendőrségi munka adja, ugyanis megindul a kutatás az árvíz okainak felderítésére, na meg persze a halottak visszatérésére is megpróbálnak magyarázatot találni. Ez többé-kevésbé sikerül is, ennek ellenére mégsem volt annyira élvezetes számomra ez a nyolc epizód. A történet egy idő után kiszámíthatóvá vált, a 35 évvel korábban történt események pedig banálissá redukálódtak. Mindezek mellett az új szereplők érdektelenek maradtak, a régiek egy része (pl. Adele) pedig borzasztó ellenszenves lett. 


Ennek fényében csak azért vártam az évadzárót, mert nem akartam félbehagyni a sorozatot az utolsó rész előtt. A finálé természetesen megadta azokat a válaszokat, amiket az első évad végén hiányoltam, mégis fájt látni, hová jutott a sorozat a második évad végére. Sorozatban ugyanazokat a köröket járták végig, az újdonság ereje pedig hamar megkopott. Kár érte. 

Értékelés: 6/10